Szerep játék 4. Fejezet

4. Fejezet: Online "randi"

- Köszi, hogy segítettél. Nélküled nem ment volna. - éppen az utcán sétáltak Asami és Kouki.

- Tudom és nincs mit! - mosolygott a lányra. -Akkor most kilépsz? 

- Igen már elég késő van.. 

- Értem... Akkor holnap randizunk ne kés el! - mosolygott ismét, de Asami meg torpant majd Kouki vissza nézet rá. - Mi az nem jössz?

- Hogy érted, hogy randi? - kérdezte Asami, nem mintha nem tudná.

- R-A-N-D-I! Amikor egy fiú és egy lány elmennek valahova kettesben. Jobbik esetben egy fiú és egy lány.

- D-De ez nem randi lesz! É-Én csak elhívlak egy jeges kávéra.

- Ez a randi. - nevette el magát Kouki.

- De - de...

- Elvitte a cica a nyelved? Csak dadogni tudsz?

- Nem! De ez nem lehet randi! - torpant meg és a lábát a földre csapta. - Nem is ismerlek!

- Ez a randi lényege. És ha ilyen csinos vagy biztos nem ez lesz az első alkalom, hogy randizni mész.

Asami semmit nem szólt csak elhúzta a száját. 

- Most vagy nem vagy csinos valójába vagy még soha nem randiztál. - elindult a lány felé. - Akkor még nem is csókolóztál? - a lány elé lépet.

Asami csak a zöld szemeibe nézet és nem mondott semmit. 

- Gyerünk! Válaszolj! - közelebb hajolt hozzá.

-  Még nem voltam randin és nem is csókolóztam.. - mormogta az orra alatt Asami.

- Akkor te még nem voltál fiúval se? - perverzen mosolygott.

- Nem egyszerű kikövetkeztet ni? - vágott vissza Asami. -Tán te voltál már lánnyal?

- Nem.

Mindketten elkezdtek nevetni. Tovább indultak.

- Már nagyon várom a holnapot. - jelentette ki Kouki.

- É-Én is... - Asami teljesen vörös lett. Nem igen tudta erre mit válaszoljon. Ki tudja, hogy néz ki Kouki élőben. Vagy épp ki.

- Nem bánnád ha haza kísérnélek? 

- Nem. 

- Rendben, de ne siessünk. Nem tudom, hogy bírom ki holnapig.

- Ugye nem hiszed, hogy holnap majd rád cuppanok? - gúnyosan a fiúra nézett. 

- Miért? Pont ez volt a tervem!

Ismét nevettek az összes játékos őket bámulta. Szép lassan haza vánszorogtak.

- Köszi, hogy haza kísértél. Szia. - indult volna befelé, de Kouki vissza rántotta. - M-Mi az?

- B-Bocsi... Csak nem bírok holnapig várni. Esetleg lefényképezhetlek? - a fiú is vörös lett.

- Persze! - Asami mosolygott és a fény az arcába világított.  - Kár, hogy nem lehet megnézni... - szomorodott el Asami.

- Majd átküldöm neked. 

- Rendben. - ismét mosolygott. - Akkor szia!

- Szia! Jó éjt. 

- Neked is!

Bezárta maga mögött az ajtót és át vette a harci ruhát. Majd lefeküdt aludni. Pár perc múlva már a szobája plafonját látta. Fehér volt, pont olyan amilyen a másik életében. De ez más volt. Levette a szemüveget a fejéről és felült az ágyon. Itt egy íróasztal volt és egy szekrény tele ruhával és kacatokkal. Meg egy kis asztal körülötte párnákkal. Legalább az utóbbi hasonlít a másik életére. Fel állt és az órájára nézet. 22: 45 volt. 

- Anya még nincs itthon. 

Arra lett figyelmes, hogy valaki veri a szobája ajtaját és a nevét ordítja.

- Mi az? -mérgesen kivágta az ajtót.

- Asami siess! - Jungo meg ragadta Asami karját és leráncigálta a konyhába.

Hitomi az asztalon ült véres kézzel és a bátya próbálta elállítani.

- Mi történt?! - rohant oda Asami a húgához. 

- Kaját akart csinálni magának... - válaszolt Daisuke.

- Kést adtál a kezébe?!? - förmedt rá a lány a bátyára.

- Nem úgy történt. - magyarázkodott Daisuke.

- Daisuke, tiszta vér a keze! - ordított a bátyával és elkezdte le kezelni a kezét. - Hitomi ez egy kicsit csípni fog. - rá öntött egy adag ecetet. A két fiú alig bírta lefogni. - Elmondanátok akkor mégis hogyan történt ez az egész?

- Persze! - felelt Jungo.

- Ne te perverz... - nézet rá Jungora a lány.

- Úgy történt, hogy éppen... a házinkat csináltuk amikor Hitomi oda jött hozzánk. - válaszolt Daisuke.

- Rosszul hazudsz... Inkább videó játék mint házi. 

- Rendben videó játékot játszottunk... És Hitomi mutatta, hogy éhes és mi...

- Nem foglalkoztatok vele és elkezdett magának dolgozni.. 

- Most mért vagy ennyire kiakadva? Te is csak játszottál! - ordított a húgára Daisuke.

- Rendben de amikor én vigyázok rá nem öli meg magát! - vágott vissza Asami.

- De még él Asami- chan. - mondta Jungo.

- Jaaj te csak fogd be! - fordult hozzá Asami.

Pár perc múlva le higgadtak. Asami be kötötte a húga kezét és elvitte aludni. 

- Asszem én is megyek aludni. - állt fel a székről Asami.

- Rendben. Jó éjt és zárd be a szobád ajtaját. - fél szemével Jungora nézett.

- Köszi és ki nem hagytam volna. - vissza fordult és a bátyára mosolygott. 

- Héé!!! Ennyire nem vagyok perverz! - meg emelte a hangját Jungo.

- Há-Há!!! Most be vallottad, hogy perverz vagy! - mutatott Daisuke a barátjára.

- Kicsit csöndesebben! Kéne nektek egy barátnő... - fogta meg a fejét Asami.

- Légy az enyém Asami-chan!!! - vonyított Jungo a lány után.

- Csííí! - tette a lány az ujját a szájához. - Halkabban te tökfej! 

~~~

 Asami alig bírta kivárni a szombat estét. Hihetetlenül ideges volt. 

- Anya!  Nem leszek itt kb. 3-4 óráig. Szóval. -szaladt le a nagyszobába Asami az anyukájához.

- Rendben. - válaszolt az anyja amint éppen egy újságot olvasott. 

- Köszi. Na szia.

Asami kettesével szedte a lépcső fokokat. Be vágódott a szobájába és az ágyra feküdt fel vette a szemüveget és máris a játékban volt.

- Még csak 8 óra... 

A levegőbe bökött és egy kényelmes ruhát vett elő. Amint átöltözött rohant is a találkozó helyre. Belépet az ajtón és körbe nézet. Meg látta Koukit. Oda ment hozzá és leült vele szemben.

- Szia Fuji! - mosolygott a lányra.

- Szia! - vissza mosolygott Asami a fiúra.

- Már nagyon vártalak. 

- Ohh ez kedves. - elpirult és próbált eltakarni.

- Most már vehetsz nekem jeges kávét! - intett a pincérnek aki oda sietett az asztalhoz. 

- Chh... - szólalt meg Asami.

- Két jeges kávét kérünk! - felelt a pincérnek Kouki.

- Máris hozom. - elsietett a pincér, Asami és Kouki elkezdett beszélgetni. 

- És mond csak hol laksz? - kérdezte Kouki.

- Tokióban. - válaszolt Asami.

- Na ne!!! Én is! Egyszer találkozhatnánk élőben. - mosolygott rá a lányra akiből elő tört a nevetés.-Most mi van? 

- Semmi. Semmi. - tette a szájára a kezét.

Közben meg érkezett a jeges kávé. Persze Kouki egyből neki esett. 

- Vannak testvéreid? - kérdezte a fiútól Asami.

- Nincs. Egyke vagyok és apámmal élek. Anyám elfoglalt a munkájával. És neked?

- Kettő is van. Egy fiatalabb és egy idősebb. A szüleim elváltak. - Asami a jeges kávét bámulta. Majd nagy levegőt vett és ki fújta. 

- És te a valóságban is így nézel ki? - kérdezte a fiú amint meg itta az összes cseppet a poharából.

- Nem igazán. A valóságban sötétebb a hajam. És te?

- Nekem is sötétebb a hajam. És miért így nézel ki? 

- A húgom néma. Onnan jött az ötlet. Ki találtam ha már a valóságban nem beszél legalább itt igen, sőt itt hős is lehet.

- Értem. 

- És neked?

- Az uncsim ugyan így néz ki és hát nagyon bejön a csajoknak, először azt hittem, hogy kamu. De most már tudom, hogy tényleg lehet így csajozni.

- Ohh igen? Akkor én most elmegyek. - állt volna fel Asami.

- Héé! Ne már! - fogta meg Asami kezét.

- Csak vicceltem! De igazán mehetnénk máshova... Eléggé sokan bámulnak minket. 

- Akkor menjünk máshova. Fizess és menjünk. - elindult a kijárat felé Kouki.

- Jaaj de lovagias vagy! - oda nyomott egy adag zsetont az asztalra.

Elindultak a városba. Sétáltak és nevettek. Már vagy 2 órája együtt voltak.

- Lenne egy hülye kérdésem. - torpant mag a  fiú.

- Mond. - a fiú elé állt és mosolygott rá. 

- Elmondanád a neved? -a fiú minden bátorságával fel tette a kérdést. 

- H-Hát bocsás meg de még nem ismerlek eléggé.

- Semmi baj. Ez egy hülye kérdés volt.

Tovább mentek és egy parkba értek. Pillangók repkedtek és tele volt virágokkal.

- Ez gyönyörű!!! - Asami bele dőlt a virágokba.

- Az. - Kouki leült mellé. - És mond csak hány éves vagy? 

- 15 - ült fel Asami.

- Pedig csak 5 évesnek látszol. - nevette el magát a fiú

- Héé!!! Miért te mennyi vagy? - kérdezte a lány.

- 15. 

- Érdekes vagy te nekem. - az állára rakta a kezét Asami.

- Tán túl sexy vagyok? 

Mind ketten elnevették magukat és az idő rohant. Nem kedvezett nekik semmi. Sokkal gyorsabban telt az idő és lassan Asaminak is menni-e kellet. Már fél 12 múlt és Asami megígérte a húgának, hogy ma vele aludhat. Kouki haza kísérte Asamit.

- Köszönöm a kellemes estét. - nézet Kouki zöld szemébe.

- Máskor is megismételhetnénk. - mosolygott a lányra.

- Persze és majd valamikor élőben is. - vissza mosolygott a fiúra. - Hát akkor jó éjt. 

- Várj Fuji. - Kouki vissza rántotta a lányt és nyomott az arcára egy puszit.