Szerep játék 77. Fejezet

77. Fejezet: Terv az özvegyek ellen. Az első nagykör vége

- Ez egy hülyeség! - csattant fel Aguri. 

- Az! - mondta Eiji. 

- Miért? - nézet rájuk Asami. - Ha sikerül akkor végre mindenki békén hagy mindenkit!

- De ha nem jön össze akkor meghalsz! - mondta Aguri. 

- Én még mindig nem értem... - szólalt meg Tomiko. 

- Akkor elmondom megint. - nagy levegőt vett Asami. - Feladom magam annak a pasinak, majd ti hívjátok a rendőrséget! 

- Ez hülyeség... - mondta Tomiko.

- Akkor valakinek valami más? - dőlt hátra a kanapén Asami. 

- Nekem van! - jött be az ajtón Minori. 

- Te, hogy jöttél be?! - kérdezte Tomiko. 

- Nyitva volt az ajtó és... Kik ezek a cuki srácok?! - dobta le magát a kanapéra Minori. 

- Ő Akio. A másik pedig Bunmei. Akio 17 éves lesz, Bunmei meg most 19.

- Van barátnőtök? - nézett a fiúkra Minori. 

- Minori! - szólt rá mindenki kórusban. 

- Csak kérdeztem! Szóval kéne egy terv? 

- Igen... - mondta Aguri. 

- Arata új lesz tavasszal a városban és Bunmeiről se beszél mindenki. Ketten olvadjatok be hozzájuk. Asami biztonságban feltudja magát adni és Eiki meghívhatja a rendőrséget. Aguri a biztonság kedvéért a lehető legközelebb lesz a rejtek helyükhöz és ha esetleg Asamit megerőszakolnák akkor ő ott van. 

- Ez kedves Minori. - nézett gúnyosan a lányra Asami.

- Bocsi! - mosolygott Minori.

- Jó terv, de nem akarom senki életét kockáztatni. 

- Jobb mint a te hülye terved... - mondta Arata. 

- Egyedül akarom csinálni! - állt fel Asami.

- Egyedül? - nevetett Aguri. - Ez valami vicc? 

- Nem! 

- Egyedül akarsz lenyomni egy bandát? - még mindig nevetett Aguri. - Ha a játékban lennénk akkor még díjaznám is, de ez a valóság. Igaz tudsz lőni, de nem hiszem képes lennél bárkit megölni. 

- És ha igen!? - fordult a többiek felé a lány. - Nem fogjátok kockáztatni az életeteket az enyémért! 

Valaki kopogott az ajtón. Asami kinyitotta. 

- Apa?! - kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány. 

- Igen. - sétált beljebb. - Neked is szia.

- De mit keresel itt?! - ment az apja után. 

- Anyád azt mondta, hogy elkanászosodtál. Igaz ez? 

- Nem értem mire gondolsz... - nézet le a földre Asami. 

Asami apja beljebb ment a lakásba és a többiekkel találta szembe magát. 

- Apa! - indult az apja után.

- Mit keres itt Aguri?! - nézett a lányára. 

- Mindent el mondok csak hallkas meg! - fogta meg az apja kezét. 

- Vele feküdtél le?

- Apa!

- Voltál orvosnál? Nem vagy terhes? Még csak 14 éves vagy! 

- 16! - nézett csúnyán az apjára. 

- Annyi! Ugyan az! Most pedig pakolj! - utasította a lányt az apja. 

- Miért?! 

- Hozzám költözöl egy időre. Se fiúk, se az a vacak! Tanulni fogsz! 

- Még mit nem! - kezdett nevetni Asami. - Soha! 

- Ne vitatkozz velem! 

- Mond csak édes apa! Mikor van a szülinapom? - döntötte oldalra a fejét Asami. 

- November 14!

- Nem vagy az apám! - mutatott az ajtóra Asami. - Most menj el! 

- Nem teheted ki az apádat! - ordított a férfi. 

- Nem tehetem ki, de te nem vagy az apám... 

Azzal a férfi elhagyta a lakást. Asami becsapta az ajtót és vissza ment a nappaliba. 

- Nos hol is tartottunk? - kérdezte a lány. 

- Ő az apád volt? - kérdezte Eiki.

- Nem. Nem az apám! - háborodott fel Asami. 

- Vissza taszító egy alak... - rázta ki Eijit a hideg.
- Ugye?! - nevetett Asami. - Nos... Akkor félre téve azt a fickót aki itt volt. Térjünk vissza a tervre.
- Szerintem hagyni kéne az egészet. Túl kockázatos... - mondta Gengo.
- És ha hagyjuk miért nem lesz az? - nézett a fiúra Aguri. - Így is úgy is vadászni fognak Asamira.
- Szóval... Szent isten! - kapott a fejéhez Asami. - Aya - chan!
- Mi van vele? - kérdezte Arata.
- Meg ígértem neki, hogy haza megyek! - kapta elő a telefonját Asami.
- Mit csinálsz?
- Kaptam egy teszt programot a telefonomra.
- Vagyis? - kérdezte Aguri.
- Tudsz beszélni Aya - channal. - mondta Arata.
- Igen... Bár ha jobb telefonom lenne akkor ő is láthatna engem. -  nyitotta meg a programot.
- Fuji - san! - ordított Aya.
- Bocsánat. - vakarta meg a fejét Asami.
- Hazug vagy... Pedig bulit akartam rendezni.
- Mi?! Ugye senki nincs a lakásunkban!?
- Hát... Csak egy két ember!
- Aya - chan!
- Sajnálom! De nagyon jó a buli!
- Látom használod az alkalmazást! - hallatszott az egyik játék vezető hangja.
- Ha már használom és nálam lakik Aya - chan. Nem lehetne, hogy a lakást egy hangyányit fel újítani?
- Szó se lehet róla Fuji - san...
- Értettem... Most viszont megyek mert dolgom van... - tette volna le a telefont.
- Ott van Kouki?! - ordított a másik játékvezető a telefonba. - Beszélni akarok vele! Még mindig jön egy randival!
- Nem tudom... Nagyon nem érdekel, hogy mit csinál az a idióta... - húzta el a száját Asami.
- Szerelmes vagy még belé?
- M-Mi?! Dehogy! - vörösödött el Asami arca.
- És mi volt az a kis jelenet a játékban? Egyébként jól vagy?
- Csak segített és igen jól... na várjál csak.
- Igen?
- Ti tudjátok ki honnan játszik nem igaz?
- Igen. De nem adhatok ki semmilyen adatot a játékosokról. Sajnálom.
- Tenshi - sama! Az előbb volt két állat a lakásomban! Miért nem lehet elmondani legalább egy ip címet? - háborodott fel Asami.
- Aj... Jól van. De ha kérdezi a rendőrség nem én voltam. Annak az embernek kell a címe akivel kis híján lebontottátok az egyik várost?
- Igen! - mosolygott Asami.
- Hát... Olyan mintha azt a karaktert akkor hárman használták volna. Három helyről.
- Mi? De az, hogy lehetséges? - kérdezte Arata.
- Kis busz... - mondta halkan Bunmei.
- Kis busz? - kérdezte vissza Asami.
- Várjatok! Abban a 20 percben egyszerre egy egész utcán ment keresztül. Ha össze rakjuk a mühold képeket... Meg van! A kis busz a város körül körözött egész nap.
- Kis busz? Hogy néz ki? - kérdezte Asami.
- Fekete. Nem régiben ezzel a busszal szabálytalankodtak. Ha egy rendőr észre veszi. Gyors hajtás. Stoptáblán való át hajtás. Piroson való áthajtás. A járdán ment a busz... most figyelj. Több mint 200 métert! - nevetett a nő.
- Akkor azzal a busszal már volt szerencsém találkozni. - mosolygott Asami.
- Mikor?
- Pont akkor amikor ezek a büntetések lettek... A lények az, hogy akkor azt a buszt keressük...
- Na ne! Te loptad el a kocsit?!
- Én, de ez titok... Viszont most mentünk. Várj! Most hol van a busz?
- Jelenleg megállt egy garázsban. Az iskola melletti garázsban. Ha siettek...
- Köszi! Szia! - tetet le a telefont Asami. - Az iskola melletti garázshoz megyünk. - állt fel. - Vagyis én oda megyek...
- Ha te mész akkor én is... - állt fel Aguri. - Bunmei? Te is jössz?
- Még szép! A többiek?
- Maradjatok... - mosolygott Asami. - Szét verem annak a szemétnek a pofáját! - tette a kezébe a kezét.
- Majd jövünk! - indult az ajtó felé Aguri.
Asami, Aguri és Bunmei elmentek.
- Ugye nem fog semmi baj történni? - kérdezte Akio.
- Ott van Aguri. - mondta Eiji. - Aguri megvédi őt. Viszont a biztonság kedvéért én is utánuk megyek. Más valaki?
- Én is megyek. - állt fel Gengo. - Asami meg tanított ütni.
- Mi utánuk megyünk.
- Én is megyek! - állt fel Arata. - Eiki vigyázzatok a többiekre!
Asamiék után rohantak. Beérték őket.
- Kicsit eltér mint a valós terv... - szólalt meg Bunmei.
- Csak egy kicsit. - mosolygott Asami.
- Neked se kellet volna jönnöd... - nézett a lányra Aguri. - Megoldottuk volna ketten Bunmeivel. És már egyébként is esteledik...
- Nem lesz semmi bajom! - nevetett Asami.
- Azért most ne menjen el az agyad annyira mint a múltkor. - tette a lány vállára a kezét Eiji.
- Nem fog...
Este fél nyolcra oda értek. Halkan mentek és a kocsi még mindig ott állt. Mindenki a fal mellé húzódott.
- Hogy ez istenben nem voltál képes elkapni az a csitrit!? - ordított a főnők.
- Sajnálom, de volt ott egy fiú aki segített neki! - mondta az egyik férfi.
- Segített? Csak nem Aguriról beszélsz? Arról az albínó kölyökről?
- Nem! Azt hittem ő velünk van, de aztán arcon vágott és elrohant a csajjal.
- Szerencsétlen idióta... - ült le a kocsi hátuljára a főnők.
- Mikor? - kérdezte halkan Bunmei.
- Várjatok még. - válaszolt Aguri.
- Ha elkaptad volna azt csinálhattál volna vele amit akarsz!
- Nem bírom tovább. - lépett ki Arata a fal mögül.
- Arata! - mondta Asami, de Aguri a szájára tette a kezét.
- Ki ez a kölyök? - kérdezte az egyik férfi.
- Miért akarjátok a barátomat? - kérdezte Arata és közelebb sétált a férfiakhoz.
- Csak nem annak a fruskának a barátja vagy? - állt fel a platóról a főnők. - Ha téged elviszünk akkor lehet ő is elő tolja az arcát. - lépett oda Aratához ő és másik kettő férfi.
Arata csak a férfi cipőjére köpött amitől a férfi egy hatalmas ütést mért Arata arcára.
- Azt még eltűröm, hogy arcon vágj... - állt fel a földről Arata. - De azt, hogy sértegesd és, hogy megöld azt akit szeretek azt már nem! - hátra fordult és egy hatalmas ütést márt a férfi arcára, amitől az ember hátra esett egészen a kocsiig.
- Arata... - nézte a jelenetet Asami.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi erő van a kis srácban. - nevetett Aguri. - Nos akkor csatlakozzunk.
Aguri és a többiek ki sétáltak a fal mögül.
- Főnők! - kiabált az egyik férfi.
- Te voltál az aki fogdosott? - nézett az egyik férfire Asami.
- Igen? - nézett ijedten a lányra a férfi.
Asaminak se kellet több. A férfit a főnöke mellé küldte egy ütéssel.
- Ne csak álljatok ott marhák! - üvöltött a főnők és az orrára tette a kezét.
Kiszállt még a buszból négy férfi.
- Összesen hat? - nevetett Aguri. - Stoppolom az összeset!
- Főnők! - vette volna elő a fegyverét az egyik.
- Megörültél? Azt akarod, hogy ide hívják a zsarukat mert lövöldözünk? - szólt a földön ülő férfi. - Van nálatok kés! Azzal!

- Gyerünk fiúk! - sétált közelebb hozzájuk Aguri.
- H- Ha közelebb jössz! - lépett hátrébb az összes ember.
- Mi lesz? - mosolygott Aguri.
- Meghal a húgod! - ordított.
- A húgom? - állt meg.
- Igen! Éppen a másik buszban van! Csak egy hívás és megölik! - vette elő a telefonját.
- Aguri... - lépett elé Bunmei.
- A húgom... - nevetett. - A húgom nem olyan hülye mint azt hiszitek! Attól, hogy még csak 7 éves sokkal okosabb mint a ti szedett vetett bandátok. - kezdett közelebb lépkedni.
A férfi hívott valakit. De amikor elkezdett beszélni kiesett a kezéből a telefonja.
- Na mi az? - nevetett Aguri. - Csak nem megszökött? Ő a húgom. Mit vártok tőle?
- Csak verjük be a pofájukat és menjünk haza... éhes vagyok. - lépett Aguri mellé Eiji.
- Ő volt aki arcon vágott a gipszével! - mutatott Eijire az egyik férfi.
- Ezer bocs, de le akartad lőni a haverom. Örülj, hogy csak pofán vágtalak!
- Kezdődhet a banzáj? - mosolygott Asami.
- Én is itt vagyok... - lépett melléjük Gengo. - Mit csináltatok a bátyámmal?
- Ohh. Csak nem Engorol van szó?
- De róla...
- Beszéltünk vele... Örülhetsz, hogy ő a testvéred. Még Asamit is fel adta azért, hogy neked ne essen bajod. - nevetett a főnők.
- Szemét láda! - rohant volna oda Asami a földön ülő főnőkhöz, de Aguri elkapta. - Engedj el!
- Fegyver van nála... - húzta magához Asamit és a fülébe suttogta. - Majd én mindent megoldok.
- De...
- Semmi de! Magyarázkodhatnék a többieknek, főleg anyádnak és a testvérednek, hogy hagytalak meghalni. - mosolygott. - Bízd rám!
Aguri előre indult és a férfi elő kapta a fegyvert lőtt volna, de Aguri gyorsabb volt. Kikapta a férfi kezéből a fegyvert és főnők felé tartotta.
- Nem lőlek le... - mondta halkan. - Már a rendőrök úton vannak...
Hamarosan a szirénák hangját lehetett hallani az egész garázsban. Mire fel értek Aguri vissza tette a férfi kezébe a fegyvert. Megálltak a rendőr autók és letartóztatták az éppen ott lévő embereket.
- Még ki fogok innen jutni ribanc és megöllek! - ordította a kocsiból a férfi.
- Sok sikert hozzá! - karolta át Asamit Aguri.
- El sem hiszitek mióta próbáljuk elkapni őket. - mondta az egyik rendőr. - Köszönjük!
- Fáj az arcom! - fetrengett a földön Arata.
- Ne hívjunk mentőt? - kérdezte a másik rendőr.
- Meglesz! - nevetett Gengo.
- Hát akkor. Köszönjük, hogy segítettetek. Esetleg tudunk valamiben segíteni?
- Fáj a lábam. - mondta Asami.
- Én éhes vagyok. - fordult a rendőr felé Eji.
- Én mind kettő! - nevetett Bunmei.
- Meg kéne találni a húgom.
- Szívesen haza viszünk titeket, de enni nem tudunk adni. Egy kislányról van szó? - mosolygott a rendőr.
- Igen!
- Nem rég talált egyet a másik járőr kocsink a bevásárló központnál. Már haza vitték. Azt hiszem Yuri volt a neve.
- Ő az én kis húgom! - mosolygott Aguri. - Mondtam, hogy sokkal okosabb mint akár ki.
Beszálltak a rendőr autókba és fél óra múlva már otthon voltak. Elköszöntek a rendőröktől és bementek a lakásba.
- Asami! - ölelte meg a lányt Akio. - Jól vagy?
- Igen! - tette a fiú hátára a kezét.
- Arata viszont nem annyira! - nevetett Aguri.
- Onii - chan! - ugrott a testvére ölébe Yuri. - Valami baj volt?
- Semmi... Már semmi... - ölelte meg a húgát.
- Arata... - lépett oda hozzá Asami. - Amit mondtál.
- Kicsit túl sok volt? Bocsi. - mosolygott Arata.
- Most pedig együnk! - indult a konyhába Eiji. - Asami csinálj kaját!
- Már rendeltünk pizzát. - nevetett Akio.
- Nem szóltam... - jött vissza a nappaliba Eiji.
- Hát akkor ez a fejezet is lezárult. - mosolygott Eiki.
- Pontosan... De még rengeteg másik fejezet van. - ült le a kanapéra Asami.