24. Fejezet: Az utolsó és az első nap.
Vasárnapra esett Augusztus utolsó napja. Asami még az ágyában feküdt és pihentette a szemét. Tomiko meg az újságért indult. Ki sétált az ajtón és kezébe vette az újságot majd indult befelé a házba. Mielőtt vissza ment volna a házba körbe nézett. Meg látott a fűben egy csipegető madarat.
- Kis madár... Vajon mikor jön ma meg a téli egyenruha? - suttogta halkan, majd vissza ment a házba.
A konyha asztalra dobta az újságot, majd elkezdett a hűtőben keresgélni.
- Elkel majd mennem vásárolni... Még egy doboz tej van és pár onigiri... (általában háromszög alakú rizs ami valamivel ízlés szerint meg van töltve.)
Elő vette a tejet és keresett egy bögrét. Kinyitotta a tejet és elkezdte önteni a bögrébe. Amint a bögre tele volt tejjel a dobozt vissza tette a hűtőbe. Bezárta a hűtőt, majd vissza fordult s bögréhez. Azt vette észre, hogy a bögre amiért a kezét nyújtogatta eltűnt. Meg dörzsölte a szemét, de nem került vissza a helyére.
- Mi a... - nem tudta befejezni a mondatát.
- Jó reggelt Tomiko! - mosolygott Asami a barátnőjére kezében a bögre tejel.
- Az az enyém! - nyúlt a bögréjéért, de Asami maga fölé emelte a tejet.
- Ezt azért kapod, mert tegnap leöntöttél vízzel!
- Mi? - a mondat végén a bögre tej teljes tartalma Tomikora ömlött. - Asami!
- Na ez jó érzés volt! - mosolygott a lány.
- Király! Most napokig bűzölögni fogok a tejben! - dühösen kikapta Asami kezéből a bögrét és a mosogatóba rakta. - Megyek fürdök... Te meg jössz nekem egy bögre tejjel! - indult fel fele a lépcsőn.
- Mi a... - nem tudta befejezni a mondatát.
- Jó reggelt Tomiko! - mosolygott Asami a barátnőjére kezében a bögre tejel.
- Az az enyém! - nyúlt a bögréjéért, de Asami maga fölé emelte a tejet.
- Ezt azért kapod, mert tegnap leöntöttél vízzel!
- Mi? - a mondat végén a bögre tej teljes tartalma Tomikora ömlött. - Asami!
- Na ez jó érzés volt! - mosolygott a lány.
- Király! Most napokig bűzölögni fogok a tejben! - dühösen kikapta Asami kezéből a bögrét és a mosogatóba rakta. - Megyek fürdök... Te meg jössz nekem egy bögre tejjel! - indult fel fele a lépcsőn.
~~~
- Nyitom! - üvöltött Tomiko fején egy törölközővel. - Igen?
- Hoztam egy csomagot. - nyújtotta át a postás a dobozt.
- Köszönöm! Viszlát.
- Viszlát. - köszöntek el egymástól és Tomiko be zárta az ajtót
- Asami! Daisuke! Meg jöttek az egyen ruhák!
Rögtön mindenki a nagyszobába termett. Fel nyitották a dobozt és benne három zacskót találtak.
- Hm... Ez az enyém... - emelte fel a szatyrot a fiú.
- Végül is csak te vagy fiú... - nézet a bátyára Asami.
- Ez az enyém! - emelte a magasba a szatyrot Tomiko.
- Honnan gondolod? - tette csípőre a kezét Asami.
- Kisebb a mell bősége mint a másiknak. - vizsgálta Tomiko a ruhákat.
- Igazad van...
Mind a hárman elő vették a szatyrokból a ruhákat.
- Ez szinte ugyan az csak hosszabb a nadrág és kapunk fekete zakó és egy fehér ing... - dobta vissza a szatyorba a ruha darabokat Daisuke.
- Nekünk is ugyan az, csak hosszabb szokni és mi is kapunk zakót... - sóhajtott. - Borzalmas lesz ez a második tanév...
- Jó nektek Daisuke! Már csak fél év van neked. - a hóna alá gyűrte a ruhát.
- Hát... Még csak most jön a neheze...
- Zárjuk ezt le! Ez az utolsó nap! Érezzük jól magunkat. - indult fel a szobájába. - Tomiko magamra zárom az ajtót.
- Ja ma is játszol? - nézet a lány után Tomiko.
- Igen... Majd vacsinál találkozunk! - intet és fel szaladt a lépcsőn.
Be zárta maga mögött az ajtót. Az ajtónak dőlt háttal, majd szép lassan le ült a földre. A kezébe temette az arcát és elkezdett sírni.
- Ez.... nem.... lehet.... igaz! - a földre csepegtek a könnyei.
- Igazad van...
Mind a hárman elő vették a szatyrokból a ruhákat.
- Ez szinte ugyan az csak hosszabb a nadrág és kapunk fekete zakó és egy fehér ing... - dobta vissza a szatyorba a ruha darabokat Daisuke.
- Nekünk is ugyan az, csak hosszabb szokni és mi is kapunk zakót... - sóhajtott. - Borzalmas lesz ez a második tanév...
- Jó nektek Daisuke! Már csak fél év van neked. - a hóna alá gyűrte a ruhát.
- Hát... Még csak most jön a neheze...
- Zárjuk ezt le! Ez az utolsó nap! Érezzük jól magunkat. - indult fel a szobájába. - Tomiko magamra zárom az ajtót.
- Ja ma is játszol? - nézet a lány után Tomiko.
- Igen... Majd vacsinál találkozunk! - intet és fel szaladt a lépcsőn.
Be zárta maga mögött az ajtót. Az ajtónak dőlt háttal, majd szép lassan le ült a földre. A kezébe temette az arcát és elkezdett sírni.
- Ez.... nem.... lehet.... igaz! - a földre csepegtek a könnyei.
~~~
Reggel fél nyolckor már az iskolánál voltak.
- Hiányzik az alvás... - ásított Tomiko.
- Nekem is... - emelte a szájához a kezét Daisuke.
- Vajon egy osztályba kerülünk? - nézett a barátnőjére Asami.
- Remélem! Bár Minorit nem bánnám ha nem velünk lenne! - Tomiko fel húzta a szemöldökét és gúnyosan fintorgott.
- Én is! - szélesen mosolygott Asami.
- Bele halok ha nem Jungoval vagyok egy osztályba... - igazította mag a vállán lógó táskát a fiú.
- Én abba halnék bele ha vele kéne egy osztályba járnom. - háborodottan vetet egy pillantást a nála sokkal nagyobb fiúra Tomiko.
- Pedig egy hónappal ezelőtt még nyaltátok- faltátok egymást. - nézett le a lányra.
- Az akkor volt! Utálom! - magabiztos léptekkel ment tovább Tomiko.
- Milyen maga biztos valaki. - tette a lány vállára a kezét Asami.
- Oda akarok érni. Haza akarok érni... - hirtelen még gyorsabban szedte a lábát.
- Tomiko! Várj már meg minket! - Daisuke és Asami rohantak a lány után.
A kapunál beérték Tomikot. Be néztek a nagy kapun és az egész udvar tele folt emberekkel. A Diák tanács emberei igazgatták és terelgették az osztályokat.
- Anyám! - lepődött meg Asami.
- Király! Gyere Asami! - Tomiko meg ragadta Asami karját és elkezdte a tömegbe húzni maga után.
- Majd délután találkozunk lányok! - kiáltott utánuk.
- Rendben, szia! - üvöltött vissza Tomiko.
- Daisuke segíts! - kiáltott Asami a bátyjának.
- Ha egy ujjal is hozzá érsz ki nyírlak Aguri... - komolyodott el Daisuke arca.
A lányok gázoltak át a hatalmas tömegen. Asami alig tudott menni a barátnője után. Miután jó pár embert a földel hoztam egyenesbe elérték a táblákat.
- Léci! - olvasta a táblát és a össze rakta a kezét.
- Na? - nézet át Tomiko vállán Asami.
- Ez az! Egy osztályba vagyunk! - fordult Asamihoz a lány.
- Csak mi ketten?
- Nem... Még Engo is. Minori át került a másik osztályba és egy fiú át jött hozzánk.
- Az nem is olyan rossz! Ideje lenne be menni a terembe.
- Ja. Menjünk! - megint meg ragadta Asami kezét és maga után húzta.
Fel mentek a terembe és leültek a helyükre. Mindenki ugyan ott ült ahol eddig. Egy nagyobb lány csoport a padon ülve beszélgettek.
- Új diák van a végzősöknél! - egy szőke hajú lány nagyon izgatottan mesélte a barátnőinek.
- Igen tudom! Sajna még nem láttam pedig azt mondják nagyon jól néz ki! - simította végig a szoknyáját a másik.
- Én láttam egy percre, de sajnos nem teljesen. Körbe vették őt a végzős lányok... - mondta a harmadik.
- Hogy néz ki? - érdeklődött az a lány aki fel hozta a témát.
- Fehér haj, vörös szem. Álom pasi! - le ugrott az asztalról a lány és forgott egyet. - Azt hiszem szerelmes vagyok!
Tomiko közben a barátnőjét figyelte, majd halkan meg szólalt.
- Asami... Minden rendben? - Tomiko a barátnője vállára rakta a kezét.
- Igen... - fel nézet Tomikora és egy mosoly jelent meg az arcán.
- Olyan erősnek mutatod magad! Remélem nem törsz meg ha meg látod... - futott át a gondolat az eszén.
A folyóson hangos ricsaj tört ki. Lány sikítások voltak. A terem ajtó nyitva volt, így még hangosabb volt a hang zavar.
- Aguri -san! - csüngött az egyik 3.- os lány Agurin.
- Le szállhatok rólam... Boldogítsatok mást ne engem! - az egyik előtte álló lányt a vállánál fogva elrakott az az útból. - Anyám borogass... Ennyi beképzelt libát... - zsebre vágta a kezét a fiú és így ment tovább.
A teremben levő lányok fel sikítottak.
- Olyan laza!
- Olyan menő!
- Olyan laza és menő!
Kontráztak egymásra a lányok. Ezek után meg érkezett Engo. Mindenkinek fel akadt a szeme amikor meg látták, hogy most semmi veszekedés nem történt Asami és Engo között.
- Ti teljesen betegek vagytok? - állt feléjük egy barna hajú fiú.
- Miért? - tette fel a kérdést Engo.
- Már rég halálra szekáltátok volna egymást. - vetett egy pillantást a lányra aki a padban ült keresztbe tett lábbal és a mellkasán össze volt kulcsolva a keze.
- Nem mondta neked Engo? - nézet a fiúra Tomiko. - Asami és Engo együtt töltötték a nyarat!
- Tomiko! - mind a ketten egyszerre néztek a lányra.
- Ezt nekem nem is mondtad, hogy ilyen jóba vagytok... - dörzsölte meg az állát a fiú.
- Igazat meg mondva nem is tudjuk a neved... Elárulnád? - nézett a fiúra Asami.
- Persze. Gushiken Dai. És a te becses neved? - nézet Dai Asamira.
- Akatsuka Asami. - nyújtotta a kezét Asami.
- És a te neved? - most Tomikora nézett.
- Tomiko...
- Ohh! Engo volt barátnője! Örvendek mind a kettőtöknek. - mosolygott a fiú. - És mond csak Engo.
- Hm? - húzta fel a szemöldökét Engo.
- Te most jársz Asami - sannal?
Tomiko elkezdett röhögni és még pár ember aki hallotta, Asami meg el vörösödött.
- M-Meg örültél Dai? - Engo arcán is meg jelent egy kis pirosság.
- Miért? Asami tök jó csaj!
- Nem, nem az... - vetette a földre a szemét.
- Te teljesen hülye vagy! Vagy talán beteg vagy? - Dai Engo szemébe nézett és úgy csinált mintha orvos lenne.
- Hagyd már abba! - lökte el a fiút. - Asami csak a barátom!
- Mióta vagyok én a barátod! - háborodottan állt fel a székről Asami és ki viharzott a teremből.
- Az a marha még, hogy barátom... Totál idióta...
A folyosó falának dőlt és bele túrt a hajába. Arra lett figyelmes, hogy valaki mellette áll. Oldalra fordította a fejét és eszre vette Engot ahogy őt nézi.
- Az előbb valami rosszat mondtam? - dőlt ő is a falnak.
- Nem vagyok a barátod! - fordította el dühösen a fejét.
- Akkor mi vagy?
- Neked én semmi... - indult vissza a terembe.
- Várj! - Engo el kapta a lány karját és vissza rántotta.
Engo Asami derekára tette a kezét és magához húzta. Majd nem össze ért a szájuk.
- Vörös lett az arcod. - közölte Engo egy perverz mosollyal az arcán.
- Semmit se változtál a nyáron! - lökte el a fiút. - Ugyan az a marha vagy! Utálom, hogy ismerlek! - Asami arca sima volt, teljesen őszintén vágta a fiú fejéhez amit gondolt.
- Be foghatnád... Örültem volna ha bele fulladsz a vízbe... hülye szuka... - indult a terem felé Engo.
- Mondja ezt a kis csicska... - dőlt újra a falnak Asami.
Engo mérgesen vissza ment a terembe és bevetődött a helyére.
- Mi van Asamival? - kérdezte Tomiko.
- Hisztizik... - hajtotta le a fejét a padra.
- Érdekes lány ez az Asami. - tette az állára a kezét Dai.
- Az nem ki fejezés... fordította oldalra a fejét.
- Még én se értem őt pedig már azóta ismerem mióta Tokióba költözött. - nézett ki az ajtón Tomiko. - De ő a legjobb barátnőm. - egy kedves mosoly jelent meg az arcán.
- Utálom Asamit,de meg akarok védeni... - hajtotta fel a fejét.
Tomiko és Dai Engora néztek.
- Csak érzel valamit iránta? - nagyra nyílt Dai szeme.
- Talán valamit...
Asami az ajtó mögött állt és mindent hallott. Meg lepődötten pislogott. Sokkot kapott és a csengő térítette észhez. Be sétált a terembe mintha semmit nem hallott volna és leült Tomiko mögé.
- Rendben vagy? - suttogott Tomiko.
- Igen... - válaszolt halkan Asami.
A tanár sietett be a terembe. Ledobta a cuccát az asztalra és elkezdte a mondandóját.
- Gyerekek. Le megyünk a torna terembe a fél év nyitóra. Kérlek titeket, hogy jól viselkedjetek. Ha valaki a kérésnek nem tenne eleget, egy osztály főnökivel lesz gazdagabb. Induljunk!
Mindenki fel állt és elindult a tornaterem felé. Asami egy szót se szolt egészen odáig. A tornateremben az osztályok fel sorakoztak. Elmondták a nyitó beszédet, majd minden osztály indult vissza a termébe. A tanár is a helyére fáradt.
- Szóval gyerekek! - csapta össze a két kezét amire mindenki fel figyelt. -Hamarosan jön az őszi fesztivál és kéne valami ötlet. Kinek van valami ötlete?
- Tanárnő! - állt fel egy fiú teljesen vörös arccal és magasba nyújtotta a kezét.
- Igen? - nézett a fiúra a tanárnő.
- Fogadjunk, hogy cseléd lány kávézót mond. - fordult hátra Dai Engohoz.
- Rendben 10 yen. - adott egy pacsit a barátjának.
- Cseléd lány kávézó! - ült vissza a helyére.
- Jössz 10 yennel Engo! - kuncogott Dai.
- Franc...
- Ki szavaz erre az ötletre? - nézet körbe a teremben a tanár.
Mindenki magasra emelte a kezét kivéve Asami.
- És ki van ellene? - húzta fel a szemöldökét a tanár és észre vette, hogy csak Asami keze van fent. - Sajnálom Asami, de csak te szavaztál ellene.
- Chh! - fordította el a fejét az ablak felé.
- Akkor cseléd lány kávézó lesz! Fiúk ti lesztek a víz és az étel felelősek. Váltogatni fogjátok egymást. Három lány és három fiú lesz egyszerre a teremben. Óránként lesz váltás. A ruhákról az osztály titkár gondoskodik.
Mindenki az egyik lány felé fordult. Rövid fekete haja volt, barna szeme. A frufruja majdnem a szemébe logót, de a szemüvege nem engedte. Felélt és kisétált a tábla elé.
- Szóóóval... - kezdte a lány. - Négy csoportra oszlunk. Első csoport: Kaja, pia. - a tábla fele fordult és fel írta az első csoportot. - Második: Székek, asztalok. - azt is fel írta a táblára. - Harmadik csoport: Ruhák. - az is fel került a táblára. - És az utolsó: Díszítés. - ismét a tábla fele fordult. Amint leírta vissza dobta a tanári asztalon léfő dobozba a krétát. - Minden csoportba öt ember kerül. Ki lesz az első csoportban? - végig nézett az osztályán. - Ha lehet olyan aki tud olcsón kaját és piát szerezni. Pl. Engo- kun. - nézet Engora a lány.
- Miért én Aika? - háborodott fel a fiú.
- Mivel gondolom egyik csoportban se szeretnél részt venni, ezért arra jutottam, hogy ez jó lenne neked. És egyébként. A kereszt szüleidnek nagyon sok teázója van a városban. Szóval olcsón tudsz ételt és inni valót szerezni, sőt ha szerencséd van akkor akár ingyen.
- Ez igaz... - gondolkozott el a fiú és elfolyt a székben.
- Ha Engo ott van akkor én is! - jelentkezett Dai.
- Rendben... Még három ember kell...
Még három ember jelentkezett.
- A másodikba erősebb embereket kérek. Mivel az alaksorból kell fel hozni a székeket és az asztalokat. - ismét körbe nézett az osztályon, de senki nem tette fel a kezét. - Tudomásom szerint rengeteg fiú sportol... Szóval... Tegyétek fel a rohadt kezeteket! - ordított.
- Aika! - szólt rá a tanár.
- Elnézést tanár nő. - igazította meg a szemüvegét.
Jó páran fel emelték a kezüket.
- Rendben! Akkor ti öten. Tíz asztal kel és minden asztalhoz két szék. Remélem ki tudjátok számolni.
Aika olyan lány akinek a felvételi dolgozata maximum pontot ért el. Dicséretes tanuló és nem érti az alsó közép iskola után miért nem mehetett egyetemre. Kisebb családból származik. Anyával és apjával él, emellett még van két nagyobb testvére akik már befejezték az iskolát és dolgoznak. Ő az utolsó gyerek a családban és próbál túl tenni a testvérein. Bár nem könnyű túl tenni a jeles tanulókon.
- A harmadik csoport. Ki jelentkezik?
- Őszinte Aika. - szólalt meg Asami. - Semmi kedvem dolgozni, de segítek. - emelte fel a kezét.
- Rendben...
- Én is segítek! - kezdte lóbálni a kezét.
Még két lány jelentkezett és a maradék a díszítésben vesz majd részt.
- Akkor meg is volnánk. - sétált vissza a helyére Aika. - Jövőhéten kezdjük a készülődést szombatra.
- Köszönöm Aika, hogy mindent megoldottál. Számítok rátok gyerekek!
A nap többi része unalmasan telt. Mázlira ma elmaradtak a szakkörök. Így mindenki 5 óra előtt haza ért.
A folyosó falának dőlt és bele túrt a hajába. Arra lett figyelmes, hogy valaki mellette áll. Oldalra fordította a fejét és eszre vette Engot ahogy őt nézi.
- Az előbb valami rosszat mondtam? - dőlt ő is a falnak.
- Nem vagyok a barátod! - fordította el dühösen a fejét.
- Akkor mi vagy?
- Neked én semmi... - indult vissza a terembe.
- Várj! - Engo el kapta a lány karját és vissza rántotta.
Engo Asami derekára tette a kezét és magához húzta. Majd nem össze ért a szájuk.
- Vörös lett az arcod. - közölte Engo egy perverz mosollyal az arcán.
- Semmit se változtál a nyáron! - lökte el a fiút. - Ugyan az a marha vagy! Utálom, hogy ismerlek! - Asami arca sima volt, teljesen őszintén vágta a fiú fejéhez amit gondolt.
- Be foghatnád... Örültem volna ha bele fulladsz a vízbe... hülye szuka... - indult a terem felé Engo.
- Mondja ezt a kis csicska... - dőlt újra a falnak Asami.
Engo mérgesen vissza ment a terembe és bevetődött a helyére.
- Mi van Asamival? - kérdezte Tomiko.
- Hisztizik... - hajtotta le a fejét a padra.
- Érdekes lány ez az Asami. - tette az állára a kezét Dai.
- Az nem ki fejezés... fordította oldalra a fejét.
- Még én se értem őt pedig már azóta ismerem mióta Tokióba költözött. - nézett ki az ajtón Tomiko. - De ő a legjobb barátnőm. - egy kedves mosoly jelent meg az arcán.
- Utálom Asamit,de meg akarok védeni... - hajtotta fel a fejét.
Tomiko és Dai Engora néztek.
- Csak érzel valamit iránta? - nagyra nyílt Dai szeme.
- Talán valamit...
Asami az ajtó mögött állt és mindent hallott. Meg lepődötten pislogott. Sokkot kapott és a csengő térítette észhez. Be sétált a terembe mintha semmit nem hallott volna és leült Tomiko mögé.
- Rendben vagy? - suttogott Tomiko.
- Igen... - válaszolt halkan Asami.
A tanár sietett be a terembe. Ledobta a cuccát az asztalra és elkezdte a mondandóját.
- Gyerekek. Le megyünk a torna terembe a fél év nyitóra. Kérlek titeket, hogy jól viselkedjetek. Ha valaki a kérésnek nem tenne eleget, egy osztály főnökivel lesz gazdagabb. Induljunk!
Mindenki fel állt és elindult a tornaterem felé. Asami egy szót se szolt egészen odáig. A tornateremben az osztályok fel sorakoztak. Elmondták a nyitó beszédet, majd minden osztály indult vissza a termébe. A tanár is a helyére fáradt.
- Szóval gyerekek! - csapta össze a két kezét amire mindenki fel figyelt. -Hamarosan jön az őszi fesztivál és kéne valami ötlet. Kinek van valami ötlete?
- Tanárnő! - állt fel egy fiú teljesen vörös arccal és magasba nyújtotta a kezét.
- Igen? - nézett a fiúra a tanárnő.
- Fogadjunk, hogy cseléd lány kávézót mond. - fordult hátra Dai Engohoz.
- Rendben 10 yen. - adott egy pacsit a barátjának.
- Cseléd lány kávézó! - ült vissza a helyére.
- Jössz 10 yennel Engo! - kuncogott Dai.
- Franc...
- Ki szavaz erre az ötletre? - nézet körbe a teremben a tanár.
Mindenki magasra emelte a kezét kivéve Asami.
- És ki van ellene? - húzta fel a szemöldökét a tanár és észre vette, hogy csak Asami keze van fent. - Sajnálom Asami, de csak te szavaztál ellene.
- Chh! - fordította el a fejét az ablak felé.
- Akkor cseléd lány kávézó lesz! Fiúk ti lesztek a víz és az étel felelősek. Váltogatni fogjátok egymást. Három lány és három fiú lesz egyszerre a teremben. Óránként lesz váltás. A ruhákról az osztály titkár gondoskodik.
Mindenki az egyik lány felé fordult. Rövid fekete haja volt, barna szeme. A frufruja majdnem a szemébe logót, de a szemüvege nem engedte. Felélt és kisétált a tábla elé.
- Szóóóval... - kezdte a lány. - Négy csoportra oszlunk. Első csoport: Kaja, pia. - a tábla fele fordult és fel írta az első csoportot. - Második: Székek, asztalok. - azt is fel írta a táblára. - Harmadik csoport: Ruhák. - az is fel került a táblára. - És az utolsó: Díszítés. - ismét a tábla fele fordult. Amint leírta vissza dobta a tanári asztalon léfő dobozba a krétát. - Minden csoportba öt ember kerül. Ki lesz az első csoportban? - végig nézett az osztályán. - Ha lehet olyan aki tud olcsón kaját és piát szerezni. Pl. Engo- kun. - nézet Engora a lány.- Miért én Aika? - háborodott fel a fiú.
- Mivel gondolom egyik csoportban se szeretnél részt venni, ezért arra jutottam, hogy ez jó lenne neked. És egyébként. A kereszt szüleidnek nagyon sok teázója van a városban. Szóval olcsón tudsz ételt és inni valót szerezni, sőt ha szerencséd van akkor akár ingyen.
- Ez igaz... - gondolkozott el a fiú és elfolyt a székben.
- Ha Engo ott van akkor én is! - jelentkezett Dai.
- Rendben... Még három ember kell...
Még három ember jelentkezett.
- A másodikba erősebb embereket kérek. Mivel az alaksorból kell fel hozni a székeket és az asztalokat. - ismét körbe nézett az osztályon, de senki nem tette fel a kezét. - Tudomásom szerint rengeteg fiú sportol... Szóval... Tegyétek fel a rohadt kezeteket! - ordított.
- Aika! - szólt rá a tanár.
- Elnézést tanár nő. - igazította meg a szemüvegét.
Jó páran fel emelték a kezüket.
- Rendben! Akkor ti öten. Tíz asztal kel és minden asztalhoz két szék. Remélem ki tudjátok számolni.
Aika olyan lány akinek a felvételi dolgozata maximum pontot ért el. Dicséretes tanuló és nem érti az alsó közép iskola után miért nem mehetett egyetemre. Kisebb családból származik. Anyával és apjával él, emellett még van két nagyobb testvére akik már befejezték az iskolát és dolgoznak. Ő az utolsó gyerek a családban és próbál túl tenni a testvérein. Bár nem könnyű túl tenni a jeles tanulókon.
- A harmadik csoport. Ki jelentkezik?
- Őszinte Aika. - szólalt meg Asami. - Semmi kedvem dolgozni, de segítek. - emelte fel a kezét.
- Rendben...
- Én is segítek! - kezdte lóbálni a kezét.
Még két lány jelentkezett és a maradék a díszítésben vesz majd részt.
- Akkor meg is volnánk. - sétált vissza a helyére Aika. - Jövőhéten kezdjük a készülődést szombatra.
- Köszönöm Aika, hogy mindent megoldottál. Számítok rátok gyerekek!
A nap többi része unalmasan telt. Mázlira ma elmaradtak a szakkörök. Így mindenki 5 óra előtt haza ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése