66. Fejezet: Nehéz golyós randi
Tomiko az ágyán feküdt és a virtuális macskáját gondozta.
- Tomiko! - ordított Asami és benyitott a szobába. - Miért van az, hogy én főzők, takarítok. Te meg csak eszel! Menj ki és mosogass el! Most!
- Csöndet Asami... Nem tudok figyelni a macskámra... - bambult el Tomiko.
- És még azért rinyáltál mert halakat akartál! De még magadról se tudsz gondoskodni!
- Csendet! Nem tudok koncentrálni...
Asami nem mondott semmit csak forgatta a szemét, majd kiment a szobából.
- Adok én neked olyan koncentrálást, hogy csak na... - ragadta meg a porszívót és vissza ment Tomikohoz. Bedugta a szippantó gépet, majd Tomikora nézett aki nem is foglalkozott vele és elindította a gépet. A csendből zúgás lett. Tomiko össze ráncolta a homlokát, majd dühösen ordított Asaminak.
- Kapcsold ki! - ült fel kezében a kütyüvel.
Asami a füléhez emelte a kezét és megrázta a fejét, jelezve, hogy semmit se hall abból amit a barátnője mond. Tomiko mérgében ledobta a ketyerét az ágyra és a porszívóhoz lépet majd kihúzta a konnektorból.
- Miért csinálod ezt?! - kérdezte a lány.
- Te úgyse takarítasz össze és ha nekem kell akkor csinálom amikor kedvem van hozzá. - mosolygott gúnyosan Asami és vissza dugta a gépet. Folytatta a takarítást.
- Oké! Értem! Kitakarítok! Sőt! Elmosogatok! Csak kapcsold ki!
Asami kikapcsolta a gépet, majd lerakta a csövet.
- Akkor én itt se vagyok! Daisuke rinyál mert, hogy nem tudja megcsinálni az ének háziját. Megyek és segítek neki. Ameddig nem vagyok itthon addig takaríts ki! Értve? - nézett vissza az ajtóból Asami.
- Meglesz! És tényleg nem kapok halakat?
- Nem! Csak nekem lenne több a dolgom!
- És egy cica? - mosolygott Tomiko.
- Talán... - vörösödött el Asami feje.
Asami oda van a cicákért. Egyszer a menhelyen beugrott a cicákhoz és senki nem találta. Másfél óra keresés után találták meg. A macskák között aludt, csak mivel, hogy kicsi volt senki nem látta. Mindig is szeretet volna egy macskát, de anyukája allergiás rájuk.
Tomikonak megszólalt a telefonja.
- Nem veszed fel? - kérdezte Asami.
- Nem tudom hol van. - vont vállat Tomiko.
- Meg kéne keresni. Nem gondolod? - tette csípőre a kezét Asami.
Tomiko egyből a telefon után kezdett nyomozni. Miután az egész szobát feltúrta meg találta. Az ölébe vette a hatalmas telefont és felvette.
- Igen tessék? - szólt a telefonba.
- Szia Tomiko! Eiki vagyok!
- Szia! - mosolygott Tomiko. - Minek köszönhetem, hogy hívsz?
- Örülnék ha eljönnél velem randira. Már ha nem baj.
- N-Nem. Dehogy...
- Király! Akkor érted megyek tizenegyre. Na szia!
- Szia! - tette le a telefont.
- Na mi az? - kérdezte Asami.
- Ma nem fogok takarítani! - nyújtotta a nyelvét Asamira. - Randim lesz Eikivel! - kezdett ugrálni az ágyon Asamival együtt.
Tomiko egyből a telefon után kezdett nyomozni. Miután az egész szobát feltúrta meg találta. Az ölébe vette a hatalmas telefont és felvette.
- Igen tessék? - szólt a telefonba.
- Szia Tomiko! Eiki vagyok! - Szia! - mosolygott Tomiko. - Minek köszönhetem, hogy hívsz?
- Örülnék ha eljönnél velem randira. Már ha nem baj.
- N-Nem. Dehogy...
- Király! Akkor érted megyek tizenegyre. Na szia!
- Szia! - tette le a telefont.
- Na mi az? - kérdezte Asami.
- Ma nem fogok takarítani! - nyújtotta a nyelvét Asamira. - Randim lesz Eikivel! - kezdett ugrálni az ágyon Asamival együtt.
~~~
- El sem hiszem, hogy meg mertem tenni... - dobta a telefonját az ágyra Eiki.
- És hova viszed? - kérdezte az ágyon fekvő Eiji.
- Még nem tudom... - ült le az ágyra. - Arra gondoltam sétálunk, majd ebédelünk, aztán elviszem moziba.
- Megörültél!? - ült fel az ágyra és Eiki felé fordult.
- Akkor hova vigyem?
- Tomiko nem az esetem, de lefogadom, hogy nem tud bowlingozni! Én Asamit oda vinném.
- Honnan tudod, hogy nem tud? - kérdezte Eijit.
- Legyen annyi elég, hogy beszéltem vele és elmondta.
- És miért pont az?
- Ember! Ne legyél már ennyire csíra! - ütötte arcon magát Eiji.
- Még mindig nem értem mire gondolsz... Agár csíra vagyok akár nem.
- Arra édes bátyám, aki fél perccel előttem született, hogy akkor segíthetsz neki.
- Segíteni?
- Tudod mint a filmekben szokták! - állt fel Eiji. - Gyere ide!
- Minek?!
- Ne rinyálj gyere ide! - kapott elő egy kis labdát. - Fogd meg! - nyomta Eiki kezébe, majd a háta mögé ment. - Amikor segítesz a háta mögé állsz és a kezére teszed a kezed majd segítesz neki ellökni. - tette Eiki kezére a kezét.
- Most nem tudom, hogy megköszönjem, vagy hányjak... - lépett el Eiki.
- A hányás viccesebb. - nevetett Eiji. - De mind a kettővel beérem.
- Ezért egyet se kapsz.
- Na majd máskor nem segítek! - sértődött be Eiji.
- Ajj! Köszönöm! - mondta Eiki.
- Na azért! - ölelte meg a testvérét. - Mond, hogy én vagyok a legjobb öcsi!
- Mondanám, de sajnos nem hazudok... - mosolygott Eiki.
- Anyád...
- Az én anyám a tiéd is! - nevetett Eiki.
- Fene! Teljesen elfelejtettem! - lépet hátrébb Eiji.
- Majd máskor folyatjuk! De most rohanok! - kapta fel a dzsekijét Eiki. - Majd jövök!
Eiki büszke léptekkel indult le a lépcsőn. Amint leért az egyik szobalánnyal találta szembe magát aki egy tálca sütit cipelt. Belépett a nő elé és levett egy darab sütit majd tovább lépett. Az ajtóhoz ment amikor az apja utána szólt.
- Hova?
- Randim van! - mosolygott tele szájjal.
Mindenki aki hallotta elkezdett tapsolni.
- Jó van! Nem tehetek róla, hogy nem járok annyit randira mint Eiji! - ment ki az ajtón.
Végig ment az utcán. Boldog volt. Végre elhívta randira azt a lányt aki tetszik neki. Egy virág bolt előtt ment el, majd szép lassan vissza sétált és bement a boltba.
- Jó napot! - köszönt egy vele egy idős lány.
- Jó napot. - kezdte nézegetni a virágokat Eiki.
- Segíthetek? - sétált ki a pult mögül a lány.
- Hát... Most veszek először lánynak virágot. Megköszönném.
- Randevúra kell? - lépet Eikihez a lány.
- Igen.
- Mi a lány kedvenc színe? - kérdezte.
- A sárga.
- Hmm... - húzta el a száját. - Ha rendi lesz akkor rózsa kell. De a sárga szín az a barátság jelképe. - sétált a rózsákhoz. - Viszont ha fehér rózsát adsz neki akkor sárga szalaggal meg tudom kötni. Az úgy megfelel?
- Igen! Nagyon is! - mosolygott Eiki.
- Hány szálból?
- Mennyit javasolsz? - nézett a lányra.
- Szerintem öt bőven elég lenne. - mosolygott.
- Bízok benned.
A lány a kezébe vett öt fehér rózsát és vissza sietett a pulthoz. Elkezdte szépen össze kötni sárga szalaggal. Amint kész volt Eiki át nyújtotta a pénzt majd megkapta a csokrot.
- Köszönöm. - szagolt bele a rózsákba.
- Semmiség. - mosolygott a lány és el is tette a pénzt a kaszába
Eiki sarkon fordult és elhagyta a boltot rohant Tomikohoz. Kevesebb mint tizenöt perc múlva oda ért. Bekopogott és a lány nyitott ajtót.
- Szia! - mosolygott Eiki és a háta mögé rejtette a csokrot.
- Szia! - ölelte meg a fiút. - Mi a terved?
- Először is. - nyújtotta át a csokrot. - Ez a tiéd. - mosolygott.
- Ez gyönyörű! - szagolt bele a virágba. - Köszönöm! - nyomott egy puszit a fiú arcára. - Megyek vízbe teszem és utána mehetünk.
Tomiko gyorsan vízbe tette a virágot és a vázát az asztal közepére tette, majd kirohant a lakásból és bezárta az ajtót.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Eiki.
- Persze! - mosolygott Tomiko és elindultak.
- Mit szólsz ha bowlingoznánk, majd ott helyben megennénk egy hambit és adag sült krumplit?
- Oké...
- Valami baj van? - állt meg és a lányra nézett Eiki.
- Nem tudok bowlingozni.
- Semmi baj! - tette a lány vállára a kezét. - Majd segítek! - mosolygott a fiú.
- K-Köszönöm.
Másfél óra múlva a bowling pályára értek. Nem sokan voltak. Kibéreltek egy pályát, majd átcserélték a cipőiket, majd a pályához mentek. Eiki kiválasztott egy golyót, majd kicsit hátrébb ment és neki futott. a pálya előtt az egyik lábát a másik mögé tette és kicsit előre dőlt hajlított lábbal, majd ellökte a golyót. A golyó fél pályáig csúszott majd elkezdett gurulni és tarolt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy benne! - mosolygott Tomiko.
- Apám mániája volt, hogy kiskorunk óta tanított minket az ilyenekre. Bowling, golf, minigolf, tenisz. pingpong, biliárd. Sőt még jéghokizni és kosárlabdázni is tanultunk. Őszintén ebben vagyok a legjobb. - mosolygott és újra gurított.
- Az én apám csak az asztali etikettre tanított. Meg arra, hogy melyik bór melyik étellel a legjobb. Nem mintha lenne bármi értelme is.
Eiki csak kuncogott.
- Akkor segítesz? - kérdezte Tomiko és a kezébe vett egy neki megfelelő méretű golyót.
- Persze! Gyere ide egyenlőre egy helyből.
Tomiko meg állt. Eiki hátulról át nyújt és a lány kezére tette a kezét. A másik kezét Tomiko derekára. - Szép... - szólt Eiki. - Amikor mondom majd enged el... - suttogta és hátra húzta a lány kezét és ide oda lóbálta. - Most...
Tomiko elengedte a golyót. Egy darabig a pálya közepén gurult, majd elkezdett a jobb oldalára haladni. De amint kint lett volna vissza fele indult és az összes bábut ledöntötte.
- Ügyes vagy. - engedte el Tomiko derekát. - A következőt egyedül is guríthatod. - ült le az asztal mellé Eiki.
- Rendben! - megvárta még elő jön a golyó, majd a kezébe vette és úgy csinálta mint az előbb csak most egyedül. A golyó most gyorsabban ment. A pálya közepéig csúszott, majd gurulni kezdett. Egyenesen a középső bábut találta el ami az összeset ledöntötte.
- Láttad!? - fordult a fiú felé.
- Igen! - nevetett Eiki.
Tomiko örömében ugrálni kezdett, addig ugrált még a végén elbotlott és egyenesen Eiki ölébe borult. Egymás szemébe néztek. Megfagyott a levegő azzal együtt a pillanat is.
- Nem gondolod, hogy ez illetlenség? - mosolygott Eiki.
- S-Sajnálom... - szált volna ki Eiki öléből, de Eiki megállította.
- Nem kell bocsánatot kérned... - csókolta szájon a lányt.
Tomiko hasában pillangók kezdtek repkedni. Egyszerre volt melege és rázta a hideg. A felhők felett szárnyalt. Azt kívánta bárcsak sose lenne vége.
- Akkor hova vigyem?
- Tomiko nem az esetem, de lefogadom, hogy nem tud bowlingozni! Én Asamit oda vinném.
- Honnan tudod, hogy nem tud? - kérdezte Eijit.
- Legyen annyi elég, hogy beszéltem vele és elmondta.
- És miért pont az?
- Ember! Ne legyél már ennyire csíra! - ütötte arcon magát Eiji.
- Még mindig nem értem mire gondolsz... Agár csíra vagyok akár nem.
- Arra édes bátyám, aki fél perccel előttem született, hogy akkor segíthetsz neki.
- Segíteni?
- Tudod mint a filmekben szokták! - állt fel Eiji. - Gyere ide!
- Minek?!
- Ne rinyálj gyere ide! - kapott elő egy kis labdát. - Fogd meg! - nyomta Eiki kezébe, majd a háta mögé ment. - Amikor segítesz a háta mögé állsz és a kezére teszed a kezed majd segítesz neki ellökni. - tette Eiki kezére a kezét.
- Most nem tudom, hogy megköszönjem, vagy hányjak... - lépett el Eiki.
- A hányás viccesebb. - nevetett Eiji. - De mind a kettővel beérem.
- Ezért egyet se kapsz.
- Na majd máskor nem segítek! - sértődött be Eiji.
- Ajj! Köszönöm! - mondta Eiki.
- Na azért! - ölelte meg a testvérét. - Mond, hogy én vagyok a legjobb öcsi!
- Mondanám, de sajnos nem hazudok... - mosolygott Eiki.
- Anyád...
- Az én anyám a tiéd is! - nevetett Eiki.
- Fene! Teljesen elfelejtettem! - lépet hátrébb Eiji.
- Majd máskor folyatjuk! De most rohanok! - kapta fel a dzsekijét Eiki. - Majd jövök!
Eiki büszke léptekkel indult le a lépcsőn. Amint leért az egyik szobalánnyal találta szembe magát aki egy tálca sütit cipelt. Belépett a nő elé és levett egy darab sütit majd tovább lépett. Az ajtóhoz ment amikor az apja utána szólt.
- Hova?
- Randim van! - mosolygott tele szájjal.
Mindenki aki hallotta elkezdett tapsolni.
- Jó van! Nem tehetek róla, hogy nem járok annyit randira mint Eiji! - ment ki az ajtón.
Végig ment az utcán. Boldog volt. Végre elhívta randira azt a lányt aki tetszik neki. Egy virág bolt előtt ment el, majd szép lassan vissza sétált és bement a boltba.
- Jó napot! - köszönt egy vele egy idős lány.
- Jó napot. - kezdte nézegetni a virágokat Eiki.
- Segíthetek? - sétált ki a pult mögül a lány.
- Hát... Most veszek először lánynak virágot. Megköszönném.
- Randevúra kell? - lépet Eikihez a lány.
- Igen.
- Mi a lány kedvenc színe? - kérdezte.
- A sárga.
- Hmm... - húzta el a száját. - Ha rendi lesz akkor rózsa kell. De a sárga szín az a barátság jelképe. - sétált a rózsákhoz. - Viszont ha fehér rózsát adsz neki akkor sárga szalaggal meg tudom kötni. Az úgy megfelel?
- Igen! Nagyon is! - mosolygott Eiki.
- Hány szálból?
- Mennyit javasolsz? - nézett a lányra.
- Szerintem öt bőven elég lenne. - mosolygott.
- Bízok benned.
A lány a kezébe vett öt fehér rózsát és vissza sietett a pulthoz. Elkezdte szépen össze kötni sárga szalaggal. Amint kész volt Eiki át nyújtotta a pénzt majd megkapta a csokrot.
- Köszönöm. - szagolt bele a rózsákba.
- Semmiség. - mosolygott a lány és el is tette a pénzt a kaszába
Eiki sarkon fordult és elhagyta a boltot rohant Tomikohoz. Kevesebb mint tizenöt perc múlva oda ért. Bekopogott és a lány nyitott ajtót.
- Szia! - mosolygott Eiki és a háta mögé rejtette a csokrot.
- Szia! - ölelte meg a fiút. - Mi a terved?
- Először is. - nyújtotta át a csokrot. - Ez a tiéd. - mosolygott.
- Ez gyönyörű! - szagolt bele a virágba. - Köszönöm! - nyomott egy puszit a fiú arcára. - Megyek vízbe teszem és utána mehetünk.
Tomiko gyorsan vízbe tette a virágot és a vázát az asztal közepére tette, majd kirohant a lakásból és bezárta az ajtót.
- Akkor mehetünk? - kérdezte Eiki.
- Persze! - mosolygott Tomiko és elindultak.
- Mit szólsz ha bowlingoznánk, majd ott helyben megennénk egy hambit és adag sült krumplit?
- Oké...
- Valami baj van? - állt meg és a lányra nézett Eiki.
- Nem tudok bowlingozni.
- Semmi baj! - tette a lány vállára a kezét. - Majd segítek! - mosolygott a fiú.
- K-Köszönöm.
Másfél óra múlva a bowling pályára értek. Nem sokan voltak. Kibéreltek egy pályát, majd átcserélték a cipőiket, majd a pályához mentek. Eiki kiválasztott egy golyót, majd kicsit hátrébb ment és neki futott. a pálya előtt az egyik lábát a másik mögé tette és kicsit előre dőlt hajlított lábbal, majd ellökte a golyót. A golyó fél pályáig csúszott majd elkezdett gurulni és tarolt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jó vagy benne! - mosolygott Tomiko.
- Apám mániája volt, hogy kiskorunk óta tanított minket az ilyenekre. Bowling, golf, minigolf, tenisz. pingpong, biliárd. Sőt még jéghokizni és kosárlabdázni is tanultunk. Őszintén ebben vagyok a legjobb. - mosolygott és újra gurított.
- Az én apám csak az asztali etikettre tanított. Meg arra, hogy melyik bór melyik étellel a legjobb. Nem mintha lenne bármi értelme is.
Eiki csak kuncogott.
- Akkor segítesz? - kérdezte Tomiko és a kezébe vett egy neki megfelelő méretű golyót.
- Persze! Gyere ide egyenlőre egy helyből.
Tomiko meg állt. Eiki hátulról át nyújt és a lány kezére tette a kezét. A másik kezét Tomiko derekára. - Szép... - szólt Eiki. - Amikor mondom majd enged el... - suttogta és hátra húzta a lány kezét és ide oda lóbálta. - Most...
Tomiko elengedte a golyót. Egy darabig a pálya közepén gurult, majd elkezdett a jobb oldalára haladni. De amint kint lett volna vissza fele indult és az összes bábut ledöntötte.
- Ügyes vagy. - engedte el Tomiko derekát. - A következőt egyedül is guríthatod. - ült le az asztal mellé Eiki.
- Rendben! - megvárta még elő jön a golyó, majd a kezébe vette és úgy csinálta mint az előbb csak most egyedül. A golyó most gyorsabban ment. A pálya közepéig csúszott, majd gurulni kezdett. Egyenesen a középső bábut találta el ami az összeset ledöntötte.
- Láttad!? - fordult a fiú felé.
- Igen! - nevetett Eiki.
Tomiko örömében ugrálni kezdett, addig ugrált még a végén elbotlott és egyenesen Eiki ölébe borult. Egymás szemébe néztek. Megfagyott a levegő azzal együtt a pillanat is.
- Nem gondolod, hogy ez illetlenség? - mosolygott Eiki.
- S-Sajnálom... - szált volna ki Eiki öléből, de Eiki megállította.
- Nem kell bocsánatot kérned... - csókolta szájon a lányt.
Tomiko hasában pillangók kezdtek repkedni. Egyszerre volt melege és rázta a hideg. A felhők felett szárnyalt. Azt kívánta bárcsak sose lenne vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése