1. Fejezet: Kezdetek
Nagyából fél 4 lehetett. A 10.c osztály éppen angol óra kellős közepén tartott. A tanár angolul hadovált, amit az osztály nagy része nem értett csak nézett kifele a fejéből, esetleg firkált a füzetébe. Éppen az utolsó órájuk volt. Mindenkinek azon járt a feje, hogy haza menjen és lazítson ez után a hosszú nap után. Amikor éppen csend volt a teremben a tanár hangját az óra ketyegése váltotta fel. Tik - Tak. Tik - Tak. Valakinek az órán volt a szeme és figyelte a körbe - körbe járó mutatót. Egy Asami nevű lány a bal kezével a fejét támasztotta a jobb kezén levő ujjai pedig fel - le ment hullám szerű mozdulatokkal. Ez a művelet kopogó hangot adott ki. Kb. 2 perce kezdte el a kopácsolást és a tanár is eddig bírta. Abba hagyta a beszélést a végtelenbe és Asamira nézett. Szúró tekintettel a lányra pillantott és össze kulcsolta a kezét. Persze a lány vette az adást és egy gyors mozdulattal a jobb kezét is a fejéhez emelte. Már két kezével támasztotta a fejét. Egy nagy levegőt vett és azt a nagy levegőt ki is fújta. Elege volt ebből a napból akár csak a többiből. Épp, hogy elkezdődött ez a tanév és elkezdte a felső közép iskolát, de semmi kedve nem volt az iskolához. Se a hozz, hogy a testvérivel legyen. Egyik néma mint a sír másik meg akaratos és öntelt... Amíg ezeken járt az esze vége lett az órának. Össze szedte a cuccát és elindult kifelé. Szerencsére a mai szakköre elmaradt ezért haza tud érni 6 óra előtt. Éppen a szekrényekhez ment a cipőjéért, hogy haza indulhasson amikor neki ment valakinek.
- Nagyon sajnálom! - hajtott fejet előtte egy formára vágott vágott hajú szemüveges fiú.
- Semmi baj! És kérlek ne csináld ezt Kayuu-kun. - Asami össze ráncolta a szemöldökét és hátrább lépet. Kezét a melle elé emelte és a tenyerét Kayuu fele fordította jelezve, hogy erre semmi szükség.
- Ne haragudj érte Fuji-sama! - felelte a fiatalabb fiú.
- Na de Kayuu-kun!!! Ez a való világ szólíts a valódi nevemen. - felelte és most a rémült tekintetből mérges lett.
- Nagyon sajnálom Asami-sama! - és ismét meg hajolt a lány előtt a fiú.
- Ajj nehéz eset vagy.. - Asami a fejéhez tette a kezét és gúnyosan mosolygott.
- És akkor ma is játszunk? - kérdezte Kayuu és meg igazította az egyenruhája gallérját.
- Persze! Milyen kérdés volt ez? Meg ígértem a céh tagjainak, hogy ma teljesítjük a 6-os színtett és le győzzük a 6-os színt Főnökét! - csípőre rakta a kezét, tele volt büszkeséggel és elszántsággal.
- Wáó! Mester te hihetetlen vagy! Kevesebb mint 1 hónapja jött ki a játék és te vagy az aki már a legtovább jutott. A céhbe sincs olyan ember aki teljesítette volna az 5 színtett de már mind legyőztük az 5-ős színt Főnökét. - Kayuu majd szét robbant az örömtől. Próbált láb ujj hegyre állni, hogy elég magas legyen a lányhoz, de nem sokat segített így is centikkel kisebb volt mint Asami.
- Jaaaj! Ne mondj ilyeneket! Különben is egyedül nem sikerült volna. - Asami arca vörös volt és elkezdte az ujja köré csavargatni a hosszú fekete haját.
- De ha egyszer igaz. Most viszont sietek még van hegedű szakköröm és hát nem igazán van kedvem le késni róla. Akkor ma 7 óra? - kérdezte a fiú aki bele túrt a barna hajába.
- Igen akkora jó mindenkinek. Viszont én hamarabb elkezdem mert pénzt kéne gyűjtenem egy fekete köpenyre.
- Értettem Asami-sama! - fejéhez kapta a kezét.
- Ne feled, az Éjféli kürt várósa és a teleportáló mellet van a találkozó. - szolt a fiú után aki már rohant is hegedülni.
- Rendben! - vissza fordult és úgy válaszolt. Persze amilyen ügyes Kayuu a saját lábában orra búgott.
Asami gyorsan elfordult és elkezdett nevetni. Csak úgy ki jött belőle. Kayuut kis kora óta ismeri és mindig is ilyen béna volt. Amint éppen megállás nélkül röhögött valakinek neki ment a szekrényeknél.
- Sajnálom! - hajolt meg Asami a nem túl magas fiú előtt. Nagyából akkora volt mint ő talán pár centivel magasabb.
- Nem ezért vitatkoztál a kis nyomival az előbb, hogy ezt ne csinálja? - nézet a lányra morcos arccal a fiú.
- Az teljesen más volt! - egyenesedett fel a lány és a fiú szemébe nézett.
- Miért is? - gúnyosan a lányra mosolygott.
- Azért mert... ő.... csak mert!!!- próbált igazat adni a kevésbé neki kedvező helyzetnek.
- Öntelt vagy és olyan vagy mint egy kis gyerek. - közölte a fiú.
- Mondja az aki mindig lányokba köt bele...- felelt a lány és hátat fordított majd elindult a szekrényhez.
- Ezt meg, hogy érted Asami? - utána futott majd meg fogta a kezét.
Egy laza mozdulattal vissza rántotta a lányt és magához húzta. Asami teljesen vörös lett. Próbált nem a fiú szemébe nézni akit kicsit sem zavart ez a felállás.
- M-Mi lenne ha elengednél Engo? -a lány kék szemei elakarták kerülni a fiú zöld szemeit, de nem igazán ment.
- Csak nem zavar? - szólalt meg Engo és még közelebb húzta a lányt.
- Engedj el te perverz! - Asami egy akkora pofont vágott le a fiúnak, hogy az csak meredt maga elé, de még mindig nem engedte el a lány törékeny kezeit. - Nem hallottad? - próbálta el húzni a kezét.
- Pff... - pár másodperc múlva a fiú faképnél hagyta a lányt.
A lány meredt a fiú után majd meg vonta a vállát és kinyitotta a szekrényét. Elő vette a fekete cipőjét és gyorsan át cserélte az iskolait. Az iskolai balerina cipőre hasonlító cipőt a szekrénybe helyezte és egy laza mozdulattal bezárta a szekrényt. Az ajtó csapódott és a szekrények mögött egy idősebb lány jelent meg. Rózsaszínes haján filmekbe illően tört meg a fény.
- Asami-chan? Rendben vagy? -lépet a lányhoz.
- Persze!- szélesen el húzta a száját Asami. - Miért kérdezed Kaoru-sama?
- Imént hallottam, hogy veszekszel Engo-kunnal. Mi történt?
- Semmi érdekes. Csak a szokásos. - vonta meg a vállát Asami.
- Hogy érted ezt? - össze húzta a szemöldökét Kaoru.
- Lassan már 2 éve vagy benne a diák tanácsba és nem tudod, hogy Engo milyen nagyképű! - förmedt rá Asami Kaorura.
- Sajnálom. Csak én nem ezzel foglalkozok. Esetleg elmondanád?
- Csak kötekedett.
- Értem. - Kaoruhóz illően mosolygott.
- Nagyon sajnálom! - hajtott fejet előtte egy formára vágott vágott hajú szemüveges fiú.
- Semmi baj! És kérlek ne csináld ezt Kayuu-kun. - Asami össze ráncolta a szemöldökét és hátrább lépet. Kezét a melle elé emelte és a tenyerét Kayuu fele fordította jelezve, hogy erre semmi szükség.
- Ne haragudj érte Fuji-sama! - felelte a fiatalabb fiú.
- Na de Kayuu-kun!!! Ez a való világ szólíts a valódi nevemen. - felelte és most a rémült tekintetből mérges lett.
- Nagyon sajnálom Asami-sama! - és ismét meg hajolt a lány előtt a fiú.
- Ajj nehéz eset vagy.. - Asami a fejéhez tette a kezét és gúnyosan mosolygott.
- És akkor ma is játszunk? - kérdezte Kayuu és meg igazította az egyenruhája gallérját.
- Persze! Milyen kérdés volt ez? Meg ígértem a céh tagjainak, hogy ma teljesítjük a 6-os színtett és le győzzük a 6-os színt Főnökét! - csípőre rakta a kezét, tele volt büszkeséggel és elszántsággal.
- Wáó! Mester te hihetetlen vagy! Kevesebb mint 1 hónapja jött ki a játék és te vagy az aki már a legtovább jutott. A céhbe sincs olyan ember aki teljesítette volna az 5 színtett de már mind legyőztük az 5-ős színt Főnökét. - Kayuu majd szét robbant az örömtől. Próbált láb ujj hegyre állni, hogy elég magas legyen a lányhoz, de nem sokat segített így is centikkel kisebb volt mint Asami.
- Jaaaj! Ne mondj ilyeneket! Különben is egyedül nem sikerült volna. - Asami arca vörös volt és elkezdte az ujja köré csavargatni a hosszú fekete haját.
- De ha egyszer igaz. Most viszont sietek még van hegedű szakköröm és hát nem igazán van kedvem le késni róla. Akkor ma 7 óra? - kérdezte a fiú aki bele túrt a barna hajába.
- Igen akkora jó mindenkinek. Viszont én hamarabb elkezdem mert pénzt kéne gyűjtenem egy fekete köpenyre.
- Értettem Asami-sama! - fejéhez kapta a kezét.
- Ne feled, az Éjféli kürt várósa és a teleportáló mellet van a találkozó. - szolt a fiú után aki már rohant is hegedülni.
- Rendben! - vissza fordult és úgy válaszolt. Persze amilyen ügyes Kayuu a saját lábában orra búgott.
Asami gyorsan elfordult és elkezdett nevetni. Csak úgy ki jött belőle. Kayuut kis kora óta ismeri és mindig is ilyen béna volt. Amint éppen megállás nélkül röhögött valakinek neki ment a szekrényeknél.
- Sajnálom! - hajolt meg Asami a nem túl magas fiú előtt. Nagyából akkora volt mint ő talán pár centivel magasabb.
- Nem ezért vitatkoztál a kis nyomival az előbb, hogy ezt ne csinálja? - nézet a lányra morcos arccal a fiú.
- Az teljesen más volt! - egyenesedett fel a lány és a fiú szemébe nézett.
- Miért is? - gúnyosan a lányra mosolygott.
- Azért mert... ő.... csak mert!!!- próbált igazat adni a kevésbé neki kedvező helyzetnek.
- Öntelt vagy és olyan vagy mint egy kis gyerek. - közölte a fiú.
- Mondja az aki mindig lányokba köt bele...- felelt a lány és hátat fordított majd elindult a szekrényhez.
- Ezt meg, hogy érted Asami? - utána futott majd meg fogta a kezét.
Egy laza mozdulattal vissza rántotta a lányt és magához húzta. Asami teljesen vörös lett. Próbált nem a fiú szemébe nézni akit kicsit sem zavart ez a felállás.
- M-Mi lenne ha elengednél Engo? -a lány kék szemei elakarták kerülni a fiú zöld szemeit, de nem igazán ment.
- Csak nem zavar? - szólalt meg Engo és még közelebb húzta a lányt.
- Engedj el te perverz! - Asami egy akkora pofont vágott le a fiúnak, hogy az csak meredt maga elé, de még mindig nem engedte el a lány törékeny kezeit. - Nem hallottad? - próbálta el húzni a kezét.
- Pff... - pár másodperc múlva a fiú faképnél hagyta a lányt.
A lány meredt a fiú után majd meg vonta a vállát és kinyitotta a szekrényét. Elő vette a fekete cipőjét és gyorsan át cserélte az iskolait. Az iskolai balerina cipőre hasonlító cipőt a szekrénybe helyezte és egy laza mozdulattal bezárta a szekrényt. Az ajtó csapódott és a szekrények mögött egy idősebb lány jelent meg. Rózsaszínes haján filmekbe illően tört meg a fény.
- Asami-chan? Rendben vagy? -lépet a lányhoz.
- Persze!- szélesen el húzta a száját Asami. - Miért kérdezed Kaoru-sama?
- Imént hallottam, hogy veszekszel Engo-kunnal. Mi történt?
- Semmi érdekes. Csak a szokásos. - vonta meg a vállát Asami.
- Hogy érted ezt? - össze húzta a szemöldökét Kaoru.
- Lassan már 2 éve vagy benne a diák tanácsba és nem tudod, hogy Engo milyen nagyképű! - förmedt rá Asami Kaorura.
- Sajnálom. Csak én nem ezzel foglalkozok. Esetleg elmondanád?
- Csak kötekedett. - Értem. - Kaoruhóz illően mosolygott.
Kaoru sokkal érettebben viselkedett mint az összes 11.-es. Ehhez talán az is hozzá járult, hogy az anyja 13 éves korában meg halt és azóta az öcséről és az apjáról is ő gondoskodik. Iskola után dolgozni megy egészen este 9 óráig. Emellett még tanul és segít a házimunkában. Hétvégente gyerekekre vigyáz, sőt még pénteken is. Van olyan mikor pénteken 1 órakor esik haza. Mindenki csodája, hogy hogy bírja. Olyan mint egy anya, ha valakinek valami baja van hozzá rohan. Amikor vele beszélget valaki melegséget érez. Nem igazán voltak barátjai mivel túl szigorú volt és nem igazán lehetett neki sok mindent mondani mert nem sok mindenkit ismert Tokióban.
- Sajnálom Kaoru-sama ,de most rohanok még sok dolgom van. - Asami igyekezett az ajtó felé, hogy elhagyja az iskolát.
- Ugye nem azzal a játékkal fogsz játszani? - aggódó arccal Kaoru a lányra nézett.
- Te is ki próbálhatnád egyszer!- intett vissza Asami.
Persze Kaoru meg rázta a fejét és vissza intett majd sietett ő is a dolgára.
~~~
Asami elég hamar oda ért a húga iskolájához. Nem szerette, hogy a húga egyedül utazzon ebben a nagy városban. Ha esetleg valami baja lenne még telefonálni vagy ordítani se tud. Várt pár percet majd a húga kilépet a börtön kinézetű iskolából. Asami sose bírta ezt a helyet. Sőt rendesen utálta és örült volna ha ő maga is néma lehetett volna akkor. Nem sok tanár volt akit szeretett és nem sok volt aki viszonyozta. Minden órán ő felelt. Lehet azért mert nem bírták vagy egyszerűen ő volt a hibás.
Asami húga amint meg látta Asamit csak úgy rohant hozzá.
- Szia Hitomi! - nézet le a húgára aki egyszerűen meg lóbálta a kezét. - És milyen napod volt?
Hitomi meg vonta a vállát majd nagy levegőt vett.
- Csak nem fiú van a dologba? - nézet le rá Asami miközben a metró felé igyekeztek.
Hitomi teljesen vörös lett és nagyra nyitódott szemmel elkezdett hadonászni a kezével.
- Csak viccelődtem. Meg nyugodhatsz.
A lány ki fújta a levegőt és meg fogta Asami kezét. Asami teljesen meglepődött. Nagyon rég érezte a húga kezét a sajátjában. Őrült, hogy végre a nővérével lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése