10. Fejezet: Egy átlagos nap, vagy mégse?
- Asamiii!!! - lökdöste a barátnőjét Tomiko. - Elfogunk késni te idióta! - vágta arcon Asamit.
- Fent vagyok! - ült fel a lány.
- Akkor örülnék ha végre elkezdenél készülni! Már 8 óra van! - mutatott az órára.
- Úr isten! - ki pattant az ágyból és elkezdett készülődni.
Amint kész lett Asami lerohantak a lépcsőn be a konyhába. A táskájukba dobták a kajájukat. Fél óra múlva már az iskola fele rohantak. Szerencsére a metró nem késett egy percet sem. A két lány olyan gyorsan szedte a lábát, hogy aki eléjük került azt nem akár milyen módon lökték fel. Az iskola kapujában éles kanyart vettek és rohantak befele. Át vették a cipőjüket és egyenesen az osztály terem fele futottak. Itt is fel löktek pár embert. Az osztály terembe beestek és mindenki őket bámulta egymáson feküdtek.
- Meg akarok halni! - jelentette ki Tomiko.
- Én is megyek veled... - kapkodott levegő után Asami.
- Ni csak, ni csak... A két balfék! - állt feléjük egy magas sötét kék hajú lány.
- Ezer bocs szívem, de ha valaki ilyen szép hamar meg gyógyul. - tette csípőre a kezét.
- Az is hozzá jár ha hülye vagy. - Tomiko is fel állt és leporolta magát.
- Csak nem azért szakítottak veled Engo-kun mert nem tudsz csókolni? Szégyen! - gúnyosan mosolygott.
- Legalább én nem a kurva szerepét töltöm be az osztályba.... - vette fel a táskáját a földről Tomiko.
- Te kis... - lendítette a kezét, hogy meg üsse a lányt, de Asami elkapta a kezét.
- Nem kell azért meg ütni valakit mert igazat mond, Minori. - engedte el a lány kezét és a helyére sétált.
- Azt hiszed olyan kemény van Akatsuka? Egy senki vagy! - ordított a lány után.
- Ellentétben veled én legalább senki vagyok... - fordult vissza és Minorira mosolygott.
Tomiko is a helyére sietett és meg szólalt a csengő. Engo csak nevetett egyet.
- Mi az Engo? Ennyire vicces volt? - fordult hátra Asami.
- Nem dehogy... - a lányra nézett zöld szemeivel.
- Chh... - fordult vissza Asami.
Az óra lassan telt és emellett unalmas is volt. Egészen addig ameddig Engo észre nem vett egy kis papír galacsint a lámánál. Fel vette és szét hajtotta. El állt a lélegzete.
- Ez lehetetlen! Fuji is ebbe az osztályba jár?
Körbe nézett az egész osztályon és mindenki írt.
- De vajon ki lehet az?! - ezen járt az esze.
Aki a közelében ült hallotta ahogy a fejében a fogas kerekek kattognak. Nem mehet oda az összes emberhez az osztályban azzal, hogy Figyelj! Nem te vagy Fuji abból a játékból? Ezt nem teheti meg... Valamit ki kell találnia, de mit? Ez neki nem megy...
~~~
Ebét szünetben Asami és Tomiko együtt ettek. Észre vették, hogy Engo furán viselkedik.
- Szerinted nem fura Engo? - kérdezte Asami a barátnőjétől.
- Miért érdekel ez téged? - perverz vigyor jelent meg az arcán. - Csak nem tetszik neked?
- Neem!!! Erről szó sincs. - kezdett a kezeivel hadonászni.
- Rosszul hazudsz Asami... - folytatta az evést.
- Kinek kellene egy ilyen undorító izé? - kérdezte Asami és ki nézett az ablakon.
Tomiko rá nézett és halál komoly arcot vágott.
- Jól van. De te most Jungoval jársz.
- Igen.
- Nem mintha ő jobb lenne...
- Vigyáz a szádra Akatsuka Asami! - állt fel a székből és a padra támaszkodott.
- Bocsi!!! Befogtam... - tette a szájára a kezét.
- Remélem is... -ült vissza Tomiko.
- Na de mond csak. - sunyin a lányra nézett Asami.
- Hmm?
- Mi tetszik neked Jungoban?
- Hát az, hogy kedves.
Asami akkorát röhögött, hogy mindenki rájuk nézett. Nem bírta abba hagyni csak röhögött.
- Szólj ha abba hagytad. - ette tovább a kajáját.
- Ugye azt tudod, hogy milyen perverz? - hagyta abba a nevetést Asami. Már könnyezett tőle.
- Mondtad már párszor...
- Pontosabban 204- szer. - megint elkapta a röhögő görcs.
- Jól van... Egyébként. Ma mész a zene klubba?
- Igen... De sietek haza! Neked is kell ma menni?
- Igen. De kifogok lépni...
- Miért?
- Mert a tea klub nem nekem való. Elvárják, hogy beszéljek Angol akcentussal. Az nekem nem megy! - morcos lett Tomiko.
- És akkor hova fogsz járni? Apád fel lesz háborodva.
- Nem érdekel! Azt csinálok amit akarok! - vette elő a telefonját és meg nézte az időt. - Még lesz 3 óránk...
- Tudom, de nem válaszoltál.
- Mire? - össze húzta a szemöldökét.
- Arra, hogy melyik klubbot választod.
- Ohh! Azt hiszem a zene klubbot! - tette el a telefonját.
- Király! Ott is idegesíteni fogsz!
- Természetesen Asami! - nagy vigyor jelent meg az arcán.
~~~
Suli után mindenki ment a klubba. Asami is sietett, de neki ment valakinek.
- Sajnálom. - álltak fel a földről.
- Semmi ba... Asami! - nézett Asamira Engo.
- M-Mi van?! - nézett a fiúra.
- Pont téged kerestelek! - perverzen a lányra nézett.
- Minek te idióta? - gúnyosan vissza nézett.
- Hogy nehogy elfeled. Szombat 11 óra. - ment volna el.
- És mit vigyek? - kiabált a fiú után.
- Magadat! - intett vissza a fiú.
- Idióta... - halkan mérgelődött.
- Tényleg. - vissza nézett.
- Hmm??
- Szerinted mindenki máshogy csókol? - vissza sétált Asamihoz.
- N-Nem tudom. - tette az állára a kezét. Lehet... De ezt inkább Tomikotól kérdezd!
- Ő csak velem csókolózott.
- Te csak azt hiszed! - oldalra húzta a száját. - Tegnap vagy 15 percen keresztül csókolt egy fiút.
- Micsoda? Kit? - nagyra nyitotta a szemét.
- Az maradjon az én titkom. - kacsintott és bement a zene terembe,
Amint belépet a zene terembe mindenki a nyakába ugrott.
- Asami-saaaaan!!! - ölelte meg egy lány. - Nagyon menő vagy!!!
- Igen Asami- san. Te vagy a legjobb!!! - ölelte meg egy másik is.
- Mit csináltam? - meg vakarta a fejét.
- Te vagy a legmenőbb!!! - jött egy harmadik is.
- Te voltál az aki behúzott egy fiúnak!
- Ja az... Véletlen volt! - mosolyodott el Asami.
- Természetesen Asami- san! - vissza mosolygott rá az egyik fiú.
- Mondjátok csak, az a lány mit csinál a földön? - mutatott egy lányra.
- Ömm.. Ő még csak alsós... A bátya elhozta mivel jövőre ő is kezd és ebbe a suliba akar jönni csak szegény nagyon félénk.
- Beszélhetek vele? - nézett a lányokra.
- Persze Asami-san.
Asami oda sétál a lányhoz majd leguggolt hozzá és elkezdett vele beszélgetni.
- Minden rendben? - kérdezte és a fejére rakta a kezét.
- F- Félek... - felelt a lány.
- El árulod nekem a neved? - a lányra mosolygott.
- I-Igen. A nevem Y-Yushiko.
- Őrölük Yushiko- chan. Én Asami vagyok.
- A-Asami... Asami-sama... - nézet fel a lányra.
- Elég ha Asaminak hívsz.
- Rendben Asami.
- Yushiko... Elég ha Yushinak hívlak?
- I-Igen...
- Rendben akkor gyere veszek neked inni. Kakaó jó lesz! - állt fel Asami.
- Igen... - Yushi is fel állt és az ajtó felé indultak.
Elindultak a folyosó végén lévő automatához, amikor meg jelent Engo.
- Na elmondod végre? - kérdezte Engo.
Yushi elbujt Asami mögött és megfogta a kezét.
- Ennyire érdekel?
- Igen... Végül is ő a volt barátnőm... Szóval. Elmondod és ki az a hátad mögött? - oldalra dőlt a fiú és Asami háta mögé próbált nézni.
- Ő itt Yushiko. Kicsit félénk.
- Gyere elő! Nem bántalak! Én Engo vagyok. - guggolt le a fiú.
Yushi óvatosan elő merészkedett. Igaz, hogy lassan elsős , de nagyon kicsi.
- Szia.. - még mindig Asami kezét fogta.
- Szia. - egy kedves mosoly ült ki Engo arcára. - Miért félsz? Itt nem bánt senki.
- De nincs itt Onii-chan...
- Tényleg el i felejtettem! Yushi maradj itt mindjárt hozom a pénztárcám. - Asami vissza rohant a zene terembe.
- Mond csak Engo-sama... Te szereted Asami- samát? - nézet a fiú szemeibe a lány nagy barna szemeivel.
- É-Én? - Engo teljesen vörös lett. - Nem! Sőt... utálom...
- U-Utálod? Miért? Pedig nagyon kedves!
- Velem még soha nem volt kedves...
Vissza ért Asami.
- Akkor mehetünk Yushi? - fogta meg a lány kezét.
- Igen! Szia Engo- sama! - integetett a fiúnak.
- Sziasztok! - szült Engo utánuk.
- S-Szia... - Asami zavarba volt. Még soha nem köszöntek el egymástól.
Lassan lépkedtek és Yushi megint elkezdett kérdezgetni.
- Asami -sama... Te szereted Engot -samát?
- Mi?! É-Én nem.... - ő is vörös lett. - Utálom...
- Hihi. Érdekes.
- Mi csoda?
- Ő is ugyan ezt mondta és ugyan így nézett ki. - oda értek az automatákhoz.
- Akkor kakaó jó lesz? - nézett a lányra.
- Igen!
Amint meg kapta a kakaót vissza siettek a zene terembe. Már mindenki rájuk várt. Elkezdték amit szoktak majd véget ért a klub. Tomiko már várt Asamira. Fel alá járkált a folyóson amint meg látta Asamit a nyakába ugrott.
- Asami!!!
- Tomiko... meg ölsz!!! - el tolta magától a barátnőjét.
- Bocsi. Ma is fogsz játszani azzal az izével? - indultak el a szekrények felé.
- Igen. Te nem jössz? - vette ki a szekrényből a cuccát.
- Mennék csak vennem kéne egy olyan szemüveget és hát ha most veszek egy olyat akkor nem marad kajára se a lakbére...
- Tényleg, most jut eszembe, hogy nálunk laksz... - zárta be a szekrényt.
- Így is mondhatjuk... - elindultak haza.
- Beszéltél ma Engoval?
- Nem. Sem kedvem sem időm nincs arra az idiótára. - Asami fel kacagott. - Mi az?
- Semmi! Siessünk mert lekéssük a metrót! - fogta meg a barátnője kezét.
- Na ne!!! Miért nem limuzin jön értünk?! - futott a barátnőjével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése