13. Fejezet: Szerelmi vallomás egy hat évestől. Mivé lettem!
Egy gyönyörű szombat reggelre ébredt Asami és Tomiko. A madarak csiripeltek és a közeli építkezés hangja gyönyörűen szólt a hétvége első napján. Amint 9 órára váltott az óra elkezdődött a fúrás, kalapálás. Asami álmos fejjel ült fel az ágyon. Az utóbbi napokban Tomiko beteg lett, pont mint Jungo. Mely meglepő és ezért helyet cseréltek egymással, hogy Tomiko ne a földön feküdjön. Óvatosan az ágynak dőlt és barátnője arcára nézett. Aki egyenesen vissza nézett rá fején egy vizes zsepivel.
- Tomiko! Aludnod kéne! - Asami fel állt és betakargatta Tomikot. Meg nézte, hogy a fején levő zsepi elég vizes-e a hozz, hogy kordában tartsa a lány lázát.
- Nem akarok egész nap csak itt feküdni és fújni az orrom! Strandolni akarok Asami! - Tomiko felült és a vizes zsepi a takarón ért földet.
- Meg akarsz gyógyulni vagy nem? Jungo már biztos jobban van. Amúgy meg ki képes meg betegedni 40 fokban? - hajtotta le barátnője fejét a párnára.
- Én! Talán nem kellet volna vizes hajjal mászkálnom az utcán. De nem volt kedvem megszárítani.
- Vagy nem kellene Jungot nyalnod! - lépet az ablakhoz és kihúzta a sötétítő függönyt. A nap sugarai egyenesen Tomiko szemébe világítottak. A lány zavarodottan a szeme elé rántotta a kezét akár egy vámpír.
- Nap fény! Elolvadok! Sötétet asszony! - húzta a fejére a takarót.
- Ellentétben veled nekem ma dolgok van. Randim van egy hat évessel... - sétált a szekrényhez és elő vett egy halvény zöld ruhát és egy fekete pulcsit.
- Jaj Engo unoka öccse... Kedves fiú. - fordult a bal oldalára Tomiko.
- Remélem... Azt is, hogy csak egy óra lesz... - kezdett el öltözködni Asami.
Tomiko kuncogott majd meg fordult. Amint Asami fel öltözött elment a fürdőbe. Meg mosta a fogát és meg fésülte a haját. Fújt magára egy kis parfümöt és lesétált a lépcsőn egészen az elő szobába. Be nézett a Konyhába és látta az anyukáját ahogy éppen a reggelin ügyködik. Besétált és leült az asztal mellé.
- Szia anya. Jó reggel!
- Szia Asami! Hát te hova mész? - kérdezte az anyja aki szintén leült az asztalhoz.
- Randim lesz egy hat évessel... - ivott bele a teába ami az asztalon volt egy kicsi fekete bögrében.
- Hogy- hogy?
- Hosszú... De most sietek mert elfogok késni. 3 előtt haza érek. Szia.
Meg sem várta anyukája válaszát, magához vette kis oldal táskáját és elindult a parkba. Hamar oda ért, már fél 11-re ott volt. Besétált a park hatalmas kapuján.
- Vajon hol lehetnek? - tette fel magának a kérdést Asami. - Biztos a játszó tér.
Elindult a játszótér fel és meg látta Engot. Egy szőke kisfiút hintáztatott. A lány oda sétált hozzájuk.
- Sziasztok. - köszönt.
- Szia idióta! Egész hamar jöttél. De van egy rossz hírem. Nem kell sehova mennem. Szóval haza mehetsz. - rá se nézett a lányra.
- Most csak szívatsz? Miért nem mondtad? - csapta a földre a lábát.
- Ma reggel tudtam meg és amúgy sem tudom a telefon számod. - a lány felé fordította a fejét.
- Akkor én most megyek... Sziasztok! - indult volna haza Asami.
- Akkor én most megyek... Sziasztok! - indult volna haza Asami.
- Kérlek ne menj! - szült utána egy apró termetű úri ember.
- Chikao, ha menni-e kell akkor menjen így is meg leszünk. - állította meg a hintát Engo.
- De annyit beszéltél erről a lányról. Kérlek maradj Asami-chan. - lépet Asamihoz a kisfiú.
- Ha Engo nem bánja maradok. Mi is a neved? - kérdezte a lány és meg fogta a fiú apró kezeit.
- Chikao. - törölte le a könnyeit.
- Rendben. Akkor mit szolnál egy sütihez? Gondolom szereted a sütit. - nézet le Chikaora.
- Persze Asami-chan! Majd éhen halok! Engo-kun nem vesz nekem semmit. - indultak el a teázó felé.
- Te nem jössz? - nézett vissza Asami a fiúra.
- De. De nem kérem, hogy nekem is sütit vegyél. - nagy léptekkel kielőzte Asamiékat és zsebre vágta a kezét.
Lassan elérték a teázót. Leültek bent és kikértek a sütiket. Chikaonak fel csillant a szeme a sok sütit látva, azonnal hozzá kezdett az eltüntetésének.
.jpg)
- Engo- kun! Add ide a nyuszim! - egy nagyobb szeletett szúrt fel a villára és a szájához emelte.
A fiú elő vet a táskájából egy nagy rózsaszín plüss nyulat majd Chikao kezébe nyomta.
- De aranyos! - Asami teljesen kifordulva magából a nyulat bámulta. - Meg nézhetem?
- Persze, de csak a kezemből. - válaszolt a fiatal fiú. - Még a végén össze kened tejszín habbal.
- Nyugi, tiszta a kezem!
Chikao óvatosan a lány kezébe adta a nyuszit, és hatalmasra nyílt szemeivel végig mérte a lányt és a nyulat. Pár perc múlva a nyúl vissza került az igazi gazdájához.
- Aranyos. Honnan van? - kérdezte a lány és elkezdte enni a sütit.
- Engo-kun vette nekem a második szülinapomra. - Engora mosolygott és büszkén rágta a süti darabot.
Asami gúnyosan elhúzta a száját és Engora nézet. Kitört belőle a nevetés.
- Most meg mi van? - dühösen a lányra nézett.
- Semmi- semmi, Engo - kun... - ismét csak nevetett.
- Jó abba hagyhatod. Kicsit sem vicces te idióta. - be tette az egész szelet sütit a szájába és morcosan megrágta.
Asami meg törölte a száját egy szalvétával, majd bele kortyolt a tányérja mellet levő kakaóba. Lassan lerakta a poharat. Most a fiúkból tört ki a nevetés.
- M-Mi az? - a fiúkra meredt.
- Asami- channak bajusza van! - mutatott Asamira a kis fiú.
- Hol!? - meg törölte a száját. - Még mindig? - emelte el a szájától a kezét.
- Igen. - tette hozzá Chikao.
A lány meg állás nélkül törölte a száját, de még mindig nem sikerült letörölnie teljesen. Engo elő vett egy másik szalvétát és Asami szájához emelte, majd óvatos letörölte a maradék habot.
- Mit csinálsz?! - Asami teljesen vörös lett, majd ellökte a fiú kezét.
- Gondoltam segítek, te világ barma! - a fiú az asztalra vágta a papírt, elindult a mosdó felé.
- Hova mész Engo- kun? - kérdezte Chikao.
- A mellék helységbe... Ha szabad...
Engo eltűnt a mosdó felé vezető folyóson. Chikao meg ette az utolsó falat sütit és egy apró kis büfit nyomott a levegőbe.
- Egészségedre Chikao!
- Köszönöm Asami-chan.
- Hívj csak Asaminak. - a fiúra mosolygott és oda emelte a fiúnak a poharat.
- Bocsánat Asami, csak nekem azt tanítják, hogy legyek illem tudó. - szomorúan meg nézte a nyulát.
- Csak nem tagja vagy az Elit Angyal iskola láncnak?
- De igen. Jövőre kezdem az általánost. - meg igazította szőke haját.
- Az egy igazán fizetős iskola lánc. Ilyen gazdagok a szüleid?
- Mondhatjuk... Ez a teázó is a szüleimé. - állt fel amint meg látta Engot.
Asami csak bámult maga elé. Engonak ilyen gazdag rokonai vannak?
- Mehetünk, vagy sokáig bambulsz magad elé? - vette magához a táskáját.
- I-Igen csak fizetek.
Amint Asami kifizette a sütiket elindultak sétálni. Mentek majd meg csörrent Engo telefonja. Beszélt pár percig majd közölte a többiekkel, hogy haza kell vinni Chikaot. Leértek a metróhoz és vártak egyszer csak egy ismerős arc tűnt fel.
- Szia Asami, rég láttalak! - lépet a lányhoz Aguri.
- Menj el Aguri! - lépet Engo háta mögé a lány.
- Mi a baj? Csak nem hiányoztam? - mosolygott a fiú.
- Asami ő a barátod? - kérdezte halál nyugodtan Engo.
- Nem... - halkan válaszolt a lány.
- Akkor viszont hagyd békén Asamit, te nagyra nőtt majom... - fel pillantott a nála 2 fejjel nagyobb fiúra.
- Ki vagy te? Talán a fiúja?
- Nem! Dehogy!
- Akkor meg? - lökte félre Engot Aguri.
Aguri egy mozdulattal elkapta Asami karját. Chikao egy laza mozdulttal bokán rúgta, kikapta a lány kezét a sérült fiú kezéből és berohantak a metróba. Asami meg könnyebbült, hogy látta ahogy Aguri össze esik és nem szál fel a metróra. Félóra múlva le szálltak és elindultak Chikao házához. Ut közben beszélgettek.
- Ki volt az az alak? - kérdezte Engo.
- Senki... - hajtotta le a fejét a lány.
- Rendben...
- Chikao te meg, hogy voltál ilyen bátor? - mosolygott a kisfiúra.
- Csak meg mentettem azt akit szeretek! - mosolygott vissza.
- Micsoda? - állt meg Asami.
- S-Z-E-R-E-T-L-E-K! - össze kulcsolta a kezét és bociszemekkel nézett a lányra.
- Én is szeretlek Chikao. - egy puszit nyomot a fiú arcára.
Chikao a saját arcára rakta a kezét ahova a puszit kapta. Elvörösödött a feje. Pár percig még el volt varázsolva majd vissza tért a való világba és elkezdett kérdezősködni.
- Mond csak Asami. Mindig is Tokióban laktál?
- Nem igazán... Régebben Oisoban laktunk csak elváltak a szüleim és anyával és testvéreimmel ide költöztünk.
- Szép hely Oiso? Hogy- hogy elváltak a szüleid?
- Szépnek szép, és kedves kis város. Nem igazán izgalmas történet. Anya elég fiatalon szülte meg tesomat. Majd rá két évre engem és egy év múlva a húgomat. Kb. 23 volt amikor én születem és apa ki szeretett anyából majd ide jöttünk nagyimhoz aki nem rég meghalt, majd vettünk egy elég nagy házat. Nagyából ennyi.
- Szerintem elég izgalmas az életed. Nekem csak két testvérem van és azok ikrek. Egyszerre csinálnak mindent és ugyan úgy öltözködnek. A szüleim nem váltak el és nem is fognak. Van egy oroszlánom és egy lovam és már profi szinten lövök nyíllal.
- Azt a!
Jókat nevettek majd elérték a házat. Elkezdett esni.
- Gyertek be. - hívta be Asamit és Engot a fiatal fiú.
- Kedveskéim! Gyertek be gyorsan még a végén meg fáztok! - szólt egy elég fiatalos kinézetű nő.
- Chikao, ha menni-e kell akkor menjen így is meg leszünk. - állította meg a hintát Engo.
- De annyit beszéltél erről a lányról. Kérlek maradj Asami-chan. - lépet Asamihoz a kisfiú.
- Ha Engo nem bánja maradok. Mi is a neved? - kérdezte a lány és meg fogta a fiú apró kezeit.
- Chikao. - törölte le a könnyeit.
- Rendben. Akkor mit szolnál egy sütihez? Gondolom szereted a sütit. - nézet le Chikaora.
- Persze Asami-chan! Majd éhen halok! Engo-kun nem vesz nekem semmit. - indultak el a teázó felé.
- Te nem jössz? - nézett vissza Asami a fiúra.
- De. De nem kérem, hogy nekem is sütit vegyél. - nagy léptekkel kielőzte Asamiékat és zsebre vágta a kezét.
Lassan elérték a teázót. Leültek bent és kikértek a sütiket. Chikaonak fel csillant a szeme a sok sütit látva, azonnal hozzá kezdett az eltüntetésének.
A fiú elő vet a táskájából egy nagy rózsaszín plüss nyulat majd Chikao kezébe nyomta.
- De aranyos! - Asami teljesen kifordulva magából a nyulat bámulta. - Meg nézhetem?
- Persze, de csak a kezemből. - válaszolt a fiatal fiú. - Még a végén össze kened tejszín habbal.
- Nyugi, tiszta a kezem!
Chikao óvatosan a lány kezébe adta a nyuszit, és hatalmasra nyílt szemeivel végig mérte a lányt és a nyulat. Pár perc múlva a nyúl vissza került az igazi gazdájához.
- Aranyos. Honnan van? - kérdezte a lány és elkezdte enni a sütit.
- Engo-kun vette nekem a második szülinapomra. - Engora mosolygott és büszkén rágta a süti darabot.
Asami gúnyosan elhúzta a száját és Engora nézet. Kitört belőle a nevetés.
- Most meg mi van? - dühösen a lányra nézett.
- Semmi- semmi, Engo - kun... - ismét csak nevetett.
- Jó abba hagyhatod. Kicsit sem vicces te idióta. - be tette az egész szelet sütit a szájába és morcosan megrágta.
Asami meg törölte a száját egy szalvétával, majd bele kortyolt a tányérja mellet levő kakaóba. Lassan lerakta a poharat. Most a fiúkból tört ki a nevetés.
- M-Mi az? - a fiúkra meredt.
- Asami- channak bajusza van! - mutatott Asamira a kis fiú.
- Hol!? - meg törölte a száját. - Még mindig? - emelte el a szájától a kezét.
- Igen. - tette hozzá Chikao.
A lány meg állás nélkül törölte a száját, de még mindig nem sikerült letörölnie teljesen. Engo elő vett egy másik szalvétát és Asami szájához emelte, majd óvatos letörölte a maradék habot.
- Mit csinálsz?! - Asami teljesen vörös lett, majd ellökte a fiú kezét.
- Gondoltam segítek, te világ barma! - a fiú az asztalra vágta a papírt, elindult a mosdó felé.
- Hova mész Engo- kun? - kérdezte Chikao.
- A mellék helységbe... Ha szabad...
Engo eltűnt a mosdó felé vezető folyóson. Chikao meg ette az utolsó falat sütit és egy apró kis büfit nyomott a levegőbe.
- Egészségedre Chikao!
- Köszönöm Asami-chan.
- Hívj csak Asaminak. - a fiúra mosolygott és oda emelte a fiúnak a poharat.
- Bocsánat Asami, csak nekem azt tanítják, hogy legyek illem tudó. - szomorúan meg nézte a nyulát.
- Csak nem tagja vagy az Elit Angyal iskola láncnak?
- De igen. Jövőre kezdem az általánost. - meg igazította szőke haját.
- Az egy igazán fizetős iskola lánc. Ilyen gazdagok a szüleid?
- Mondhatjuk... Ez a teázó is a szüleimé. - állt fel amint meg látta Engot.
Asami csak bámult maga elé. Engonak ilyen gazdag rokonai vannak?
- Mehetünk, vagy sokáig bambulsz magad elé? - vette magához a táskáját.
- I-Igen csak fizetek.
Amint Asami kifizette a sütiket elindultak sétálni. Mentek majd meg csörrent Engo telefonja. Beszélt pár percig majd közölte a többiekkel, hogy haza kell vinni Chikaot. Leértek a metróhoz és vártak egyszer csak egy ismerős arc tűnt fel.
- Szia Asami, rég láttalak! - lépet a lányhoz Aguri.
- Menj el Aguri! - lépet Engo háta mögé a lány.
- Mi a baj? Csak nem hiányoztam? - mosolygott a fiú.
- Asami ő a barátod? - kérdezte halál nyugodtan Engo.
- Nem... - halkan válaszolt a lány.
- Akkor viszont hagyd békén Asamit, te nagyra nőtt majom... - fel pillantott a nála 2 fejjel nagyobb fiúra.
- Ki vagy te? Talán a fiúja?
- Nem! Dehogy!
- Akkor meg? - lökte félre Engot Aguri.
Aguri egy mozdulattal elkapta Asami karját. Chikao egy laza mozdulttal bokán rúgta, kikapta a lány kezét a sérült fiú kezéből és berohantak a metróba. Asami meg könnyebbült, hogy látta ahogy Aguri össze esik és nem szál fel a metróra. Félóra múlva le szálltak és elindultak Chikao házához. Ut közben beszélgettek.
- Ki volt az az alak? - kérdezte Engo.
- Senki... - hajtotta le a fejét a lány.
- Rendben...
- Chikao te meg, hogy voltál ilyen bátor? - mosolygott a kisfiúra.
- Csak meg mentettem azt akit szeretek! - mosolygott vissza.
- Micsoda? - állt meg Asami.
- S-Z-E-R-E-T-L-E-K! - össze kulcsolta a kezét és bociszemekkel nézett a lányra.
- Én is szeretlek Chikao. - egy puszit nyomot a fiú arcára.
Chikao a saját arcára rakta a kezét ahova a puszit kapta. Elvörösödött a feje. Pár percig még el volt varázsolva majd vissza tért a való világba és elkezdett kérdezősködni.
- Mond csak Asami. Mindig is Tokióban laktál?
- Nem igazán... Régebben Oisoban laktunk csak elváltak a szüleim és anyával és testvéreimmel ide költöztünk.
- Szép hely Oiso? Hogy- hogy elváltak a szüleid?
- Szépnek szép, és kedves kis város. Nem igazán izgalmas történet. Anya elég fiatalon szülte meg tesomat. Majd rá két évre engem és egy év múlva a húgomat. Kb. 23 volt amikor én születem és apa ki szeretett anyából majd ide jöttünk nagyimhoz aki nem rég meghalt, majd vettünk egy elég nagy házat. Nagyából ennyi.
- Szerintem elég izgalmas az életed. Nekem csak két testvérem van és azok ikrek. Egyszerre csinálnak mindent és ugyan úgy öltözködnek. A szüleim nem váltak el és nem is fognak. Van egy oroszlánom és egy lovam és már profi szinten lövök nyíllal.
- Azt a!
Jókat nevettek majd elérték a házat. Elkezdett esni.
- Gyertek be. - hívta be Asamit és Engot a fiatal fiú.
- Kedveskéim! Gyertek be gyorsan még a végén meg fáztok! - szólt egy elég fiatalos kinézetű nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése