15. Fejezet: Esze veszett érzelmek! Utállak te idióta!
Asami Engora zuhant. Az ágyon feküdtek egymáson. A fiú teljesen vörös lett, de nem csak ő. Sokáig csak néztek egymás szemébe. A csöndet az ikrek törték meg.
- Jó reggelt! Szerintetek melyik a .... Ti meg mit csináltok? - kérdezte Eiki.
Asami leugrott a fiúról és Eikire nézett. Engo még mindig sok alatt volt. Az ágyon feküdt és bámult ki a fejéből.
- Itt meg mi történt? - kérdezte Eiji.
- S-Semmi! Csak meg találta a fülbe valóm. - a földre vetette a szemét.
- Értem. - mosolyodott el Eiji. - Engo. Ömm... Jól vagy? - nézett az ágyon fekvő fiúra aki még mindig fél pucér volt.
- Fel vehetnél egy pólót! - jelentette ki nevetve Eiki.
- Oké. - gyorsan magára kapta a pólóját.
- Asami. Haza kísérlek. Mehetünk? - kérdezte Eiji és a lány felé nyújtotta a kezét.
- I-Igen. - bólintott és meg fogta a fiú kezét.
- Eiki. Mindent úgy ahogy mondtam. - súgta oda a testvérének.
- Rendben.
Asami és Eiji elindultak Asamiékhoz. Engo és Eiki elkezdett beszélgetni.
- Mond csak neked bejön Asami? - kérdezte a fiú és leült a székre aminek a hátulján Asdami háló inge volt.
- Fuj! Az a buta liba? - nézett zavarodottan Engo.
- Igen. Az aki rajtad feküdt.
- Nem... ő csak egy idióta. Kinek jön be?
- Például Eijinek...
- Micsoda? - ült le az ágyszélére Engo.
- Ő és Asami járnak. Eiji teljesen dühös lett, hogy meg látott titeket. Tegnap este mikor bejöttél mit csináltak?
- Ültek az ágyon egymás mellet. - nézett a földre a fiú.
- Biztos csókolóztak.
- Nem érdekel. Amúgy is más tetszik... - állt fel és indult az ajtó felé.
- Kicsoda? - indult Engo után a fiú.
- Nem ismered...
- Fuj! Az a buta liba? - nézett zavarodottan Engo.
- Igen. Az aki rajtad feküdt.
- Nem... ő csak egy idióta. Kinek jön be?
- Például Eijinek...
- Micsoda? - ült le az ágyszélére Engo.
- Ő és Asami járnak. Eiji teljesen dühös lett, hogy meg látott titeket. Tegnap este mikor bejöttél mit csináltak?
- Ültek az ágyon egymás mellet. - nézett a földre a fiú.
- Biztos csókolóztak.
- Nem érdekel. Amúgy is más tetszik... - állt fel és indult az ajtó felé.
- Kicsoda? - indult Engo után a fiú.
- Nem ismered...
~~~
Asami és Eiji egymás mellet mentek szótlanul. Csak a lépésüket lehetett hallani. Eiji következő lépése egy hatalmas pócsójába vezetett.
- A fene... - lépet ki belőle és meg nézte a lábát. - Át ázott a cipőm... Király!
- Ez csak egy kis víz! - mosolygott a fiúra Asami.
- Ha te mondod. - széles vigyor ült ki az arcára.
Tovább mentek, most már nem csak a lépteket lehetett hallani hanem azt is, hogy Eiji cipője cuppog. - Asami.
- Igen? - nézett a fiúra és a füle mögé tűrte a haját.
- Neked tetszik Engo?
- Meg örültél!? Dehogy! - förmedt rá a fiúra.
- Tényleg?
- Persze... Ő egy nyomi... - nyúlt bele a táskájába.
- Rendben. Értem. - nézett fel az égre.
Lassan elérték Asamiék házát. A lány elő kereste a kulcsát és elkezdte kinyitni az ajtó.
- Kik vannak itthon? - kérdezte a fiú és az ajtó keretnek dőlt.
- Senki. Anya a barátnőjénél van bátyám a haverjánál, és a húgom beszélőn. A barátnőm meg orvosnál. - kinyitotta az ajtót és bement rajta. - Köszi, hogy haza kísértél. - zárta volna be a lány az ajtót.
- Már is elküldesz? - tette a lábát az ajtó elé, ezzel meg akadályozta, hogy be záródjon.
- Igen... Sok dolgom van... - erősen meg tolta az ajtót.
Eiji egy mozdulattal kinyitotta az ajtót és ment rajta. Maga mögött bezárta az ajtót.
- Nem akartam elmondani, de elmondom mielőtt a végén rosszra gondolsz.
- Mond.
- Ki találtuk Eikivel, hogy átverjük Engot. Úgy, hogy nagyjából most mondta el Engonak Eiki, hogy járunk.
- Tessék!? - ráncolta össze a homlokát.
- Átverés! Meg nézzük Engo mit reagál.
- Értem... És mire számítotok?
- Arra, hogy ide rohan. Szóval ha kopog akkor elkezdünk csókolózni.
- Ti tényleg óvodások vagytok... - tette a fejére a kezét.
- Chh... - fordított hátat a lánynak.
- Hogy őszinte legyek, te voltál az első ember akivel csókolóztam... - szorította össze maga előtt a kezét és elvörösödött.
- De hát ott van az a srác. - fordult meg és a lányra meredt.
- De én nem csókoltam vissza... - emelte fel a fejét.
- Akkor... Én adtam az első rendes csókod?!? - lépet a lány elé.
- I-Igen...
- Akkor bocsi... Nem az volt a tervem...
- Semmi baj! - mosolyodott el Asami.
- Legalább te az első csókod egy jó palitól kaptad! - mutatott magára.
- Vicces vagy! Mondák már, hogy egoista is? - rázta meg a fejét. - Te kitől kaptad az első csókod?
- A tesómtól... - tette a fejére a kezét.
Asamit elkapta a röhögés ahogy elképzelte, hogy azok ketten csókolóznak.
- Szólj ha abba hagyod... - vágott komoly arcot Eiji és a falnak dőlt. Asami már a hasát fogta a röhögéstől és már sírt. A fiú csak állt felette és nézte ahogy a lány meg hal a röhögésben.
- Most már tényleg abba hagyhatod! - kiáltott a fiú és ökölbe szorítva a falnak vágta. A lány lány azonnal abba hagyta a röhögést.
- S-Sajnálom... - hajolt meg a fiú előtt.
- Semmi baj. - a telefonjára nézett Eiji és látta, hogy jött egy új üzenet. Eiki küldte.
Már vagy 10 perce elindult Engo. Lassan oda ér! - Valamivel kárpótolhatsz... - nyalta meg a szája szélét.
Eiji könnyedén magához húzta a lányt majd egy puszit nyomot az arcára. Majd még egyet.
- Mit akarsz Eiji? - tette a fiú vállára a kezét.
- Segíthetsz meg viccelni Engot! Már elindult tőlünk.
- Akkor még vagy 20 perc. Addig leszállhatsz rólam! Nem vagyok valami játék baba! - fogta be a fiú száját.
- Rendben... - lépet hátrébb és leült a lépcsőre.
A fiú szótlanul ült a lépcsőn már vagy 20 perce. Nem tudták elképzelni hol lehet Engo.
- Hol van már? - állt fel a lépcsőről.
- Nem tudom. - lépet az ajtóhoz Asami és amint kinézet az ajtón észrevette Daisuke aki az ajtó kilincsre rakta a kezét. A lány hátrébb ugrott és Eiji nem igazán értette, hogy mi történik. Ő is hátrébb lépet. Másodpercekkel később már ki nyílt az ajtó és belépet rajta Daisuke és Jungo. Eiji egyenesen Daisuke szemébe nézett. Próbált nem meg ijedni.
- Sziasztok? Ő meg ki Asami? - szúrós szemekkel meredt a lány mögött álló fiúra.
- Ő az egyik barátom, Eiji. - fordult a háta mögé.
- Örvendek. - lépet előre Eiji és a lány bátyja felé nyújtotta a kezét.
- Aha. - meg nézte a fiú kezét és nem viszonozva a köszönést a fürdő felé indult.
Eiji vissza húzta a kezét és Jungora nézett. Jungo meg vakarta a fejét és a lépcső tetejére nézett.
- Asami haza ért már Tomiko?
- Még nem...
- Vagy nem veted észre. - mosolygott Eijire. - Csak nem Asami palija vagy?
- Jungo! - egy hatalmas ütést kapott be a fiú Asamitól.
A fiú az ütést követően Jungo a fejére rakta a kezét.
- Miért van az, hogy engem fejbe bírsz csapni bezzeg azt a szemetet nem? - még mindig a fején tartotta a kezét.
- Mert te nem birkózol 5 éves korod óta... Meg amúgy is... - elkezdett remegni Asami keze.
- Asami.. - lépet mellé Eiji és meg fogta a kezét. - Ne félj! Itt nem eshet bajod. - mosolygott le a lányra a fiú.
Asami fel nézett a fiúra és meg ölelte. Jungo csak nézte. Nem értette mi van.
- Majd hívj ha haza ért most megyek. Sziasztok. - kiment az ajtón majd elment.
Asami még mindig a fiút ölelt. De ez a pillanat is el szállt, mert vissza jött Daisuke.
- Ti meg mit csináltok?! - választotta szét őket.
- Én csak... Sajnálom Eiji...
- Semmi gond.
- Már is elküldesz? - tette a lábát az ajtó elé, ezzel meg akadályozta, hogy be záródjon.
- Igen... Sok dolgom van... - erősen meg tolta az ajtót.
Eiji egy mozdulattal kinyitotta az ajtót és ment rajta. Maga mögött bezárta az ajtót.
- Nem akartam elmondani, de elmondom mielőtt a végén rosszra gondolsz.
- Mond.
- Ki találtuk Eikivel, hogy átverjük Engot. Úgy, hogy nagyjából most mondta el Engonak Eiki, hogy járunk.
- Tessék!? - ráncolta össze a homlokát.
- Átverés! Meg nézzük Engo mit reagál.
- Értem... És mire számítotok?
- Arra, hogy ide rohan. Szóval ha kopog akkor elkezdünk csókolózni.
- Ti tényleg óvodások vagytok... - tette a fejére a kezét.
- Chh... - fordított hátat a lánynak.
- Hogy őszinte legyek, te voltál az első ember akivel csókolóztam... - szorította össze maga előtt a kezét és elvörösödött.
- De hát ott van az a srác. - fordult meg és a lányra meredt.
- De én nem csókoltam vissza... - emelte fel a fejét.
- Akkor... Én adtam az első rendes csókod?!? - lépet a lány elé.
- I-Igen...
- Akkor bocsi... Nem az volt a tervem...
- Semmi baj! - mosolyodott el Asami.
- Legalább te az első csókod egy jó palitól kaptad! - mutatott magára.
- Vicces vagy! Mondák már, hogy egoista is? - rázta meg a fejét. - Te kitől kaptad az első csókod?
- A tesómtól... - tette a fejére a kezét.
Asamit elkapta a röhögés ahogy elképzelte, hogy azok ketten csókolóznak.
- Most már tényleg abba hagyhatod! - kiáltott a fiú és ökölbe szorítva a falnak vágta. A lány lány azonnal abba hagyta a röhögést.
- S-Sajnálom... - hajolt meg a fiú előtt.
- Semmi baj. - a telefonjára nézett Eiji és látta, hogy jött egy új üzenet. Eiki küldte.
Már vagy 10 perce elindult Engo. Lassan oda ér! - Valamivel kárpótolhatsz... - nyalta meg a szája szélét.
Eiji könnyedén magához húzta a lányt majd egy puszit nyomot az arcára. Majd még egyet.
- Mit akarsz Eiji? - tette a fiú vállára a kezét.
- Segíthetsz meg viccelni Engot! Már elindult tőlünk.
- Akkor még vagy 20 perc. Addig leszállhatsz rólam! Nem vagyok valami játék baba! - fogta be a fiú száját.
- Rendben... - lépet hátrébb és leült a lépcsőre.
A fiú szótlanul ült a lépcsőn már vagy 20 perce. Nem tudták elképzelni hol lehet Engo.
- Hol van már? - állt fel a lépcsőről.
- Nem tudom. - lépet az ajtóhoz Asami és amint kinézet az ajtón észrevette Daisuke aki az ajtó kilincsre rakta a kezét. A lány hátrébb ugrott és Eiji nem igazán értette, hogy mi történik. Ő is hátrébb lépet. Másodpercekkel később már ki nyílt az ajtó és belépet rajta Daisuke és Jungo. Eiji egyenesen Daisuke szemébe nézett. Próbált nem meg ijedni.
- Sziasztok? Ő meg ki Asami? - szúrós szemekkel meredt a lány mögött álló fiúra.
- Ő az egyik barátom, Eiji. - fordult a háta mögé.
- Örvendek. - lépet előre Eiji és a lány bátyja felé nyújtotta a kezét.
- Aha. - meg nézte a fiú kezét és nem viszonozva a köszönést a fürdő felé indult.
Eiji vissza húzta a kezét és Jungora nézett. Jungo meg vakarta a fejét és a lépcső tetejére nézett.
- Asami haza ért már Tomiko?
- Még nem...
- Vagy nem veted észre. - mosolygott Eijire. - Csak nem Asami palija vagy?
- Jungo! - egy hatalmas ütést kapott be a fiú Asamitól.
A fiú az ütést követően Jungo a fejére rakta a kezét.
- Miért van az, hogy engem fejbe bírsz csapni bezzeg azt a szemetet nem? - még mindig a fején tartotta a kezét.
- Mert te nem birkózol 5 éves korod óta... Meg amúgy is... - elkezdett remegni Asami keze.
- Asami.. - lépet mellé Eiji és meg fogta a kezét. - Ne félj! Itt nem eshet bajod. - mosolygott le a lányra a fiú.
Asami fel nézett a fiúra és meg ölelte. Jungo csak nézte. Nem értette mi van.
- Majd hívj ha haza ért most megyek. Sziasztok. - kiment az ajtón majd elment.
Asami még mindig a fiút ölelt. De ez a pillanat is el szállt, mert vissza jött Daisuke.
- Ti meg mit csináltok?! - választotta szét őket.
- Én csak... Sajnálom Eiji...
- Semmi gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése