Szerep játék 19. Fejezet

19. Fejezet: Előttünk a nyár! Indulás, érkezés. 

Nagyából fél nyolc lehetett amikor a két lán bepakolta az utolsó cuccokat a táskájukba. 

- Lassan indulni kell... - mondta Asami és a kezére pillantott. Az egész jobb keze be volt fáslizva. 

- Igazad van! Már alig vártam ezt a napot! - cipzározta be a bőröndjét. - Egy és fél hát a tenger mellet! 

- Csak érjünk már oda... 

- Még mindig fáj a kezed? - nézett Asamira Tomiko 

- Kicsit. Nem vészes! - mosolygott.

- Egy valamit nem értek. Miért van az, hogy Engot és Jungot simán képes vagy meg ütni, de .. - kis szünetet tartott. - .. de őt nem?

- Nem tudom... - ki pillantott az ablakon.

- Szereted? - össze ráncolta a szemöldökét Tomiko.

- Nem! Tudod mit tett velem... Gyűlölőm! - szorította össze jobb öklét. 

- Tudom... 

Per percig ültek némán a szobába, a csendet Hitomi szakította meg. Be nyitott a szobába és a telefonján meg jelenő számokra mutatott. 

- Szent ég! Már késésben vagyunk! - pattant fel a földről Asami.

- Ez a mi szerencsénk... Mégis mit vártál?

~~~

Fél kilencre meg érkeztek az állomásra. Körbe néztem és sehol nem látták a fiúkat. 

- Biztos már a vonaton lesznek! - hozta fel a csodás ötletet Tomiko.

- Igazad lehet! 

A három lány meg ragadták a bőröndjüket és a peronhoz igyekeztek. Fel másztak a vonatra és elkezdték keresni a helyüket. Hamar meg pillantották a fiúkat. Integettek és csápoltak nekik. Oda sétáltak hozzájuk. Mindenki köszönt mindenkinek. 

- Hol ülök? - emelte fel a csomagját a polcra, de Tomiko nem túl magas és ez Eikinek is leesett, a fiú felállt és fel emelte a csomagot. - Köszi! 

- Ömmm... - gondolkozott el Eiji. - Eiki mellet jó lesz! - mutatott az üres székre. - Meg felel? 

- Persze! Elég, hogy az ablak mellet van! - be csúszott a helyére. 

- És te hol akarsz ölni Hitomi? - nézett a lányra.

- Eiji ő nem az a beszédes fajta... De szerintem meg lesz Chikaoval. 

Hitomi bólintott és leült a kisfiúval szembe. 

- Rendben! Akkor Asami te ülsz Engo mellett! - amint ezt kimondta le is ült a tesója mellé. 

- M- Micsoda?! - Lepödött meg Asami. 

- Van ablak és nem kell rá nézned a rusnya pofijára! - mosolygott Eiji. 

- Ki bírod Asami, ki bírod... - mondogatta halkan és leült Engo mellé. 

Lassan elindult a vonat és 15 perce ment. Engo elaludt, Hitomi és Chikao kártyáztak, Eiji valamit nézett... és Tomiko meg Eiki beszélgettek. Asami csak meredt kifele az ablakon. Résnyire le volt húzva az ablak és Asami haját csak úgy fújta a szél. Engo az álmából fel ébredve a lányra nézett.

- Angyal? - motyogta halkan. 

- Mi csoda? - Engo fele nézett a lány. 

- Asami? - dörzsölte meg a szemét.

- Igen? 

- El takarod a napot... 

- Te meg a fiússágod... - fordult vissza az ablak felé. 

- Hé Asami... - suttogta. - Mi történt a kezeddel? 

- Valami...

- Mond már el!

- Valakinek behúztam. Örülsz? 

- Igen... Fáj? - nézett a lány kezére.

- Kicsit... De nem érdekel! Ha meg érkeztünk leszedem róla ezt a vackot! - piszkálta a kapcsot.

- Tudom, hogy bánt még valami! Nem kell, hogy elmond. Érzem! Valami nincs rendben veled. - Asamit bámulta és ezek a gondolatok jártak Engo fejébe.

Az út hátralevő része unalmasan telt. Mindenki meg könnyebbült amikor végre cél egyenesben voltak. A vonatról leszállva nagyjából fél km-re lehetett a ház. Mindenki meg ragadta a cuccát és a beton úton a ház felé vették az irányt. Egész hamar lejárták az utat. De a lányok alig hittek a szemüknek amikor meg látták a hatalmas nyaralót. Három szintes csoda. A lányok berohantak és elkezdték fel deríteni a ház minden zugát. A földszinten van egy nagy nappali, egy konyha abból nyílik egy nagy ebédlő. A ház másik oldalán egy fürdő mellette egy mellék helység. A bejárati ajtóval szemben található a lépcső. Amint fel érnek a lépcsőn egy hosszú folyosó nyílik mind a két irányba. Itt négy közepes méretű szoba van amikből egy közös terasz van. Ugyan ezen a szinten még két fürdő és még kettő mellék helység. A legtetején a háznak két szóba van. Rögtön a szóba ajtókba érnek amint fel érnek a lépcsőn. Ezek ugyan akkora szobák és ezekhez is tartozik egy közös terasz. Viszont ott nincsen fürdő se wc. 

- Szóval, nekem a második szint meg felel. - tette fel a kérdést Eiji. - Gondolom neked is Eiki. - Eiki polintott. 

- Rendben! - felet Engo. - Enyém az egyik a harmadik emeleten!

- Nekem egy a másodikon kell! Nem fogok minden nap lépcsőzni! - mondta Tomiko.

- Nekem is a másodikon kell egy szóba! - mondta Chikao.

Hitomi barátságosan kettest mutatott az ujjával.

- Akkor enyém a másik szóba a harmadik emeleten. - mondta Asami.
Ebédre mindenki elfoglalta a szobáját. Asami meg könnyebbülve dőlt az ágyra. Be csukta a szemét és sóhajtott egyet.
- Teljesen hülye vagyok....