21. Fejezet: Az utolsó nap. Sajnálom!
- El sem hiszem ,hogy holnap haza megyünk! - kapta be a szájába Tomiko egy szusit.
- Ne aggódj! Hosszú ez a nap! - állt fel az asztaltól Eiji és kezében a tányérjával indult a konyha felé.
- Mit terveztek mára? - kérdezte Asami.
- Hát ma is strandolhatunk, este meg elmehetnénk egy nyilvános fürdőbe. - mondta a konyhából a fiú.
- Nem is rossz ötlet! - mondta Engo.
- Közös vagy külön? - jött vissza Eiji a konyhából.
- Külön! - mondta egyszerre a két lány.
- Chh... Pedig ennyi járt volna nekem azért mert ezt kitaláltam! - mosolygott a fiú.
- Tudod mi jár ezért? - fel állt az asztaltól Asami és ökölbe szorította a kezét.
A fiú felé indult aki a testvére mögé bujt el a lány elöl. Amint ezt meg látta Asami le eresztette a kezét és vissza ült a helyére.
- Miért akarsz mindig meg ölni, Asami? - kukucskált ki Eiki mögül.
- Mert egy perverz disznó vagy! - össze fonta a karját a mellkasán.
Mindenki nagyot nevetett. A nevetést Chikao zavarta meg.
- Jó reggelt.. - törölte meg a szemét a kis fiú.
- Neked is! Jól aludtál? - nézet Chikaora Asami.
- Igen... - mászott fel a nem túl magas székre a fiú.
- Arra gondoltunk a többiekkel, hogy ma is strandolunk és este fürdőbe megyünk. Van kedved? - kérdezte Tomiko a kis fiútól.
- Igen! Közös lenne? - kezdte enni a reggelijét Chikao.
- De aranyos! - kiáltotta el magát Tomiko.
- Annyira cuki! - csillogott a szeme Asaminak is.
Közben a fiúk össze súgva beszélgettek.
- Miért van az, hogy én akármit mondok egy beteg perverz vagyok, bezzeg amikor Chikao mond valami perverzet akkor ő aranyos és cuki! - durrogott Eiji.
- Hány éves is vagy? - tette fel neki a kérdést Eiki.
- 15.
- Azért.... - vetett egy pillantást Eijire a testvére.
- Franc! - tette ökölbe a kezét. - Kicsi akarok lenni.
- Szerintem az nem sokat változtatna a helyzeten. - szólalt meg Eiji bal oldaláról Engo.
- Mondja az aki le akarta smárolni Asamit! - vágott vissza Eiji.
- Legalább én NEM smároltam le! - ütötte fejen az unoka tesóját Engo.
Hitomi fel állt a székről és indult a konyha fele. Amint kiért vissza is rohant. Az egész konyha elkezdett lángolni. Mutogatott, de senkit sem érdekelt.
- A....A....sami... - habogva szólalt meg Hitomi.
Mindenki rá nézett. Teljesen sokkot kapott mindenki.
- Bazd... Ő beszélt vagy csak képzelődök? - kérdezte Eiji.
- Nem hiszem, hogy mindenki egyet képzel. - mondta Eiki.
- É... Ég a .... konyha! - dadogta.
Engo berontott a konyhába és tényleg éget az étel ami a gázon volt. A többiek is berohantak.
- Mit csináljuk?! - kapott a fejéhez Eiji.
- Álljatok hátrébb! - lépet elő Asami és a kezére húzta a konyha kesztyűt. Meg ragadta az serpenyő fülét és be hajította a csapba. Majd hátrébb ugrott.
- Ha nem lettél volna itt akkor Eiji körbe- körbe szaladgált volna miközben porrá ég a ház! Köszi! - mosolygott Eiki.
- Hé! Ez nem teljesen így történt volna! - rakta csípőre a kezét.
- De teljesen így történt volna. - csapta hátba a fiút Engo.
- Akkor vissza térve. Hitomi. Te most komolyan beszéltél? - fordult a húga felé.
- I-Igen... - mondta halkan.
- És miért csak most szólaltál meg? - lépet oda hozzá.
- Mert ha nem szólok nagyobb baj lett volna...
Asami hirtelen meg ölelte őt.
- Mond, hogy Onii -sama! - még mindig szorította a húgát Asami.
- Mi? Miért? - lepődött meg Hitomi.
- Mert! A húgom vagy és már nagyon régóta akarom hallani.
- Onii -sama. - mondta ki halkan.
- Imádom! - jelentette ki Eiji.
Asami elengedte a húgát és hatalmasat ütött a fiú arcára. Eijit Engo kapta el. Asami meg össze rongyot a földön.
- Az az idióta... - tette a jobb kezébe a kezét.
- Még mindig fáj? - guggolt le hozzá Engo.
- Igen... - csukta be a szemét.
- Gyere be kötöm! - fel segítette a földről a lányt, majd elmentek Asami szobájába.
A többiek csak nézték őket. Hitomi Eiji felé fordult.
- Perverz... - pislogott nagy barna szemeivel.
~~~
Asami az ágy szélén ült Engo meg elő kereste a fáslit. Amint meg találta leült a lány mellé az ágyra.
- Nem kéne ennyire erőszakosnak lenned. - fogta volna meg Asami kezét, de el húzta.
- Meg tudom egyedül is csinálni! Amúgy meg téged mit érdekel, hogy mit csinálok? - kapta volna ki a fiú kezéből a fáslit, de Engo maga felé emelte, hogy ne érje el. - Add már ide!
Utána nyúlt, de a fiú hanyatt dőlt és Asami rá. A lány a fiún hasalt.
- É-Én... - motyogta Asami.
Engo nem szólt semmit. csak feküdt. Asami oda nyúlt a fiú kezében levő fáslihoz majd felállt az ágyról.
- Most akkor segítesz? - fordult a fiú felé.
- I-Igen. - ült fel Engo.
~~~
- Akkor mikor megyünk a fürdőbe? - kérdezte Asami Eijit.
- Öt óra fele gondoltam.
- Rendben! - fel állt a homokból és indult befelé a nagyobb kövek felé.
- Hova mész? - kérdezte a fiú.
- Csak sétálok. - nézett vissza.
- Én a helyedben nem mennék közel azokhoz a kövekhez! - mondta Tomiko.
- M-Miért? - ismét vissza fordult Asami.
- Azt hallottam, hogy az olyan helyeken tele van rákkal és halott halakkal!
Asami le ült a földre és befogta fülét.
- Ne! Hagyd abba!
- Mi baja van? - kérdezte Eiki.
- Nem szereti a bogarakat, a 4 lábnál több lábú élő lényeket és a halott dolgokat. - válaszolt Tomiko.
- Abba hagytad? - nézett fel Asami és le vette a füléről a kezét.
- Dehogy! Még csak most kezdem!
- Ne! Ne! Ne! - vissza tette a fülére a kezét.
- Csak vicceltem!
Asami fel állt egy fejbe vágta Tomikot.
- Többet nem csinálsz ilyet?
- Soha! - fogta a fejét a lány.
~~~
Nagyából öt óra lehetett amikor elindultak a fürdőbe. Elől mentek a lányok hátul a fiúk.
- Olyan fura, hogy Hitomi is beszélget. Általában csak hallgat! - ugrált Tomiko.
- Igen! Legalább mesélhetsz nekem Koukairól!
- Neeem! - vörösödött el Hitomi.
- Van egy udvarlód? - tette Tomiko Hitomi vállára a kezét.
- Csak egy barátom! Semmi több!
- Értem én! - nevették el magukat a lányok.
A fiúk nem igazán értették a lányok min nevetgélnek csak mentek utánuk.
- Mond csak Engo. - fordult a fiú felé Eiki.
- Igen?
- Neked bejön Asami? - tette fel az egyszerű kérdést Eiki.
- Dehogy! - förmedt rá a fiúra.
- És amikor az első nap rajta feküdtél? - nézett sunyin a fiúra Eiji.
- Az csak baleset volt és amúgy... - félbe szakította Eiji.
- És mikor majdnem meg csókoltad?
- Hagyatok már békén! - lépett előre Engo.
Amint megérkeztek a fürdőbe szét váltak a lányok és a fiúk. Elkezdtek leöltözni és nem sokkal később már a vízben voltak.
- Halljátok? Ha át néznék a lányokhoz észre vennének? - kérdezte Eiji és az el választó falnak rakta a fülét.
- Igen észre vennének és Asami ki is nyírna... - dőlt a medence falának Eiki.
A lányok közben teljesen másról beszélgettek.
- Beszéltél már azóta Jungoval? - helyezkedett el a vízben Asami.
- Nem, és nem is fogok! - merült a víz alá.
- Értem... - nézett fel a csillagos égre Asami. - Olyan macerás ez a szerelem...
- Az. - emelkedett fel a vízből. - Szerinted mit csinálhatnak a fiúk?
- Van egy tippem... - oda ment a választó falhoz és rá ütött egyet.
Persze a túl oldalon kukucskáló Eiji hátal a vízbe esett.
- Én meg mondtam... - nézett a vízen lebegő testvérére.
- Jó' van... - ült le testvére mellé.
Még egy két óráig a fürdőben voltak aztán haza indultak. Az utat végig szórakoztak és amint haza értek mindenki hulla fáradtan eset be az ágyba. De mielőtt elaludtak Eiji fel ment Asamihoz. Be kopogott az ajtón.
- Gyere be! - Asami éppen a haját fésülte.
- Bocsi, hogy zavarok! - zárta be maga után az ajtót.
- Semmi baj. - tette le a fésűt az asztalra.
- Először is. Sajnálom, hogy leskelődtem.
- Meg szoktam... - ült le az ágy sarkára a lány.
- Másodszor... - leült a lány mellé. - Valamit el kell mondanom...
- Igen? - mosolygott.
- Eiki utána nézett annak a srácnak akiről meséltél és beszélt vele. - nem bírt a lány szemébe nézni.
- Mi? - Asami teljesen meg rémült.
- És meg tudta, hogy az a srác a következő fél évben a ti sulitokba fog járni. Sajnálom...
Asami semmit nem mondott csak meg ölelte Eijit és elkezdett sírni. Potyogtak a fiú vállára a könnyei. Eiji is meg ölelte a lányt. Érezte ahogy a könnyek át áztatják a pólóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése