23. Fejezet: Vissza a játékba! Jó újra veled...
- Szia! - mosolygott a fiúra Asami.
Kora reggel beszélgetés hallatszott a konyhából. Asdami gyors léptekkel rohant lefele a lépcsőn. Be kanyarodott a konyhába és látta ahogy az anyja Hitomi vállán sír.
- Mi az? - lépet az anyjához.
- Hitomi.... Beszél! - mosolygott Kazue.
- Anya elengednél? Meg fojtasz! - tette az anyja vállára a kezét Hitomi.
- Sajnálom kicsim... Csak olyan boldog vagyok! Mit szolnál ha ma elmennénk valahova? - száradtak le a könnyek Kazue szeméről.
- Benne vagyok! - pördült egyet a fiatal lány.
- Asami te és Tomiko nem akartok jönni? - tette fel a kérdést az anyjuk.
- Nem. Ma más programom van és azt hiszem Tomikonak is. Eikivel megy valahova. Sőt már el is ment.
Amint befejezte a mondatot meg szólalt Jungo.
- Hova ment Tomiko? - dőlt az ajtó keretnek a fiú.
Asami gyorsan meg fordult és szembe találta magát Jungoval.
- Mi megyünk gyerekek. Sziasztok! - fogta meg Hitomi kezét Kazue és kiviharzottak a házból.
Percekig csent volt. Csak álltak egymással szemben. A kínos csendet Asami törte meg.
- Mit akarsz itt? - fordított hátat a fiúnak.
- Daisukéhoz jöttem... , de az előbb hívott, hogy dolga van szóval később találkozzunk... - egyenesedett ki a fiú.
- Értem. Akkor most menj el... - fordult vissza Jungo felé Asami.
- Nem. - lépett közelebb a lányhoz. - Rá jöttem miért voltál olyan velem.
- Miért? - oldalra fordította a fejét a lány.
- Mert szerelmes vagy belém... - Jungo magához húzta a lányt.
- Mi van?! - tette maga elé a lány a kezét.
Jungo elkezdte csókolgatni a lány nyakát.
- Te teljesen hülye vagy... - sóhajtott Asami, majd egy pontos rúgással érzékeny helyen találta el a fiút. - Elment az eszed?!
A fiú a földön ült és a kicsi Jungot szorongatta. Szeme sarkába könny cseppek ültek és úgy nézett fel a lányra.
- Te most komolyan azt gondoltad, hogy szerelmes vagyok beléd? - tűrte a füle mögé a haját.
- Meg fordult a fejemben... - a falnak támaszkodva mászott fel a földről. - De nem kellet volna ... pont ott megrúgnod...
- Nem hagytál más választás!
- Elég lett volna ha azt mondod, hogy elég vagy valami hasonló. - mosolygott.
- Majd legközelebb. - mosolygott vissza a lány.
- Akkor én megyek. - indult az ajtó felé Jungo.
- Rendben. Szia!
~~~
Asami be lépet a szobájába majd maga mögött kulccsal be zárta az ajtót. Leült az ágyra és a fejére vette a bizonyos szemüveget. A fejét a párnára helyezte majd becsukta a szemét. Villant a kép és máris a játékban volt. Be írta a jelszavát, majd belépet. Az első dolog ami az arcába nyomott a játék az a frissítés volt.
- Micsoda? - nézte a képernyőn végig rohanó kék csíkot.
Amint végig ért a csík egy kis menü ugrott be. Ingyenes macska fül és farok. Ezenkívül új fegyverek és képességek. Belépet a fegyverekhez és a lélegzete elállt.
- Ez.... Azta!
A játék fel kínált egy mellék fegyvert, avagy egy kis méretű pisztolyt. Vagy éppen fegyver cserét. Ez annyit jelentett, hogy a íjat, kardot, vagy mágus pálcát el lehet cserélni gép fegyverre vagy esetleg egy mester lövészre. Asami semmi pénzért nem cserélné le a jól meg szokott kardját. Ki választott egy pisztolyt és egy fekete macskafület majd egy hozzá illő macska farkat. Amint kiválasztotta őket meg jelentek rajta.
- Azt írja lehet mozgatni a farkat... - erősen koncentrált és a farkát nézte, majd meg mozdult. - Siker!
A pisztoly is meg jelent az oldalán. Ki vette a pisztolyt a kis oldal táskából majd fel emelte.
- Nehéz! Ezzel kéne lőni? Lehetetlen! - vissza is rakta a helyére és folytatta a bejelentkezést.
Amint kinyitotta a szemét már a játékbeli háza szobájában találta magát. Fel ült és egy pillantást vetett az ismerős menü pontra. Kikereste Koukit. Fent van! Rá is írt. Hamar vissza üzent. Mint kiderült egy kocsmában van. Asami mázliára pont a fő városban iszogatott a fiú. Gyorsan össze szedte magát és rohant is. Be lépet a krimóba és egyből észrevette Koukit. Oda sétált hozzá.
- Szia! - mosolygott a fiúra Asami.
- Szi...a? - nézte végig a lányt. - Mi ez a sok rózsaszín macska cucc rajtad?
- R- Rózsaszín? - azonnal a kezébe vette a farkát és ő is meg látta, hogy az bizony rózsaszín. - Pedig feketét választottam. - ült le a fiúval szemben.
Azonnal belépet a menübe és át változtatta feketére.
- Na így már jobb? - nézett a fiúra.
- Igen. - mosolygott a lányra.
- Na úgy milyen aranyos vagyok? - mozgatta meg a füleit.
- I-Igen... mint egy cica! És én szeretem a cicákat. - könyökölt az asztalra Kouki.
- Én meg szeretek cica lenni. - Asami is az asztalra könyökölt.
A szerelmes pillanatot egy üzenet zavarta meg.
- Ki az? - kérdezte a fiú és ő is kapott egy üzenetet.
Meg nyitották és a bajnoksággal kapcsolatos infó volt benne.
- Minden pénteken... - mormogta Asami.
- Ja! Melyik oldalon vagy A vagy B? - tette fel a kérdést Kouki.
- A. Te? - emelte fel a fejét a lány.
- Mázlira B! - dőlt hátra a széken. - Így legalább maximum a végén tudunk majd egymással harcolna.
- I-Igen... De úgy látszik biztos fogok harcolni Chionnal... - sóhajtott a lány. - Egyébként! kapta elő az oldaláról a pisztolyt és az asztalra rakta. - Tudsz segíteni? - nézett a fiú zöld szemébe.
- Természetesen! Mi kapok cserébe? - kortyolt egyet az asztalon álló pohárból.
- Azt, hogy egy nagy embernek segíthetsz! - pattant fel a székről a lány, majd ki kapta a fiú kezéből a poharat és fel hajtotta a pohárban levő zöld valamit. - Menjünk!
Meg ragadta Kouki kezét a lány és a városon túl sétáltak, ahol semmi más nem volt mint fű és állatok. Kouki nagy levegőt vett.
- Nagyon tetszik ez a nap!
- Miért is? - vette ismét elő a pisztolyt Asami.
- Mivel veled lehetek... - át karolta a lányt Kouki és hosszan meg csókolta.
- Nem gyakorolni kéne? - kérdezte Asami vörös arccal.
- De... - elengedte a lányt és ő is elő vette a fegyvert.
Kouki a jobb kezébe vette a nehéz pisztolyt és egy disznót vett célba. Gondolkozás nélkül meg húzta a ravaszt és pontosan az állat fejébe talált. A hatalmas ricsajra Asami a fülére rakta a kezét. Látta ahogy a disznó össze esik és a pisztoly csövéből füst száll fel.
- Wáó! Ez hihetetlen volt! - emelte el a fülétől a kezét a lány.
- Álló célpontot könnyű, de ha mozog az már sokkal nehezebb. Akkor most vedd elő a fegyvert.
Asami elő kapta a pisztolyt és fel emelte.
- Először mind a két kezeddel fogd meg. - Kouki Asami mögé lépet és a kezét a lány kezére rakta. - Ne tartsd olyan mereven a kezed! De azért fogd erősen. - Asami beljebb hajtotta a könyökét. - Tökéletes! Oké, akkor most nincs más dolgod mint nagy levegőt venni és a lövés előtt kiengedni. És ha lehet ne ijedj meg a lövéstől.
Asami nagy levegőt vett, majd meg húzta a ravaszt. A golyó gyorsan száguldott és eltalálta az állatot. Kouki elengedte a lány kezét.
- Szép volt!
- Nem is olyan nehéz! - mosolygott Asami. - Meg próbálhatom egyedül?
- Persze! Csak fogd erősen!
Asami fel emelte a pisztolyt é egy másik disznót vett célba. Követte Kouki utasításait. Nagy levegőt vett majd kiengedte és lőtt. A lövés egyenesen a disznó fejét találta el.
- Láttad?! - fordult a fiú felé a lány hatalmas mosollyal arcán.
- Szép volt! - lépet a lányhoz és meg ölelte.
- E-Ezt miért kapom? - kérdezte a lány.
- Azért mert gyorsan tanulsz! Meg egyébként is! A barátnőm vagy!
- B-B-Barátnő? - lépet hátrébb Asami.
- Igen az vagy! - fogta meg a lány kezét Kouki.
Asami teljesen vörös lett. Kikapta a kezét a fiúéból majd meg fordult.
- Ideje lenne benézni a céhbe...
- Igazad van. Menjünk! - Kouki meg ragadta a lány kezét és vissza sétáltak a városba. AZ utcán mindenki őket nézte. A két legerősebb játékos együtt. Sokan sugdolóztak. A lányok meg teljesen féltékenyek voltak Asamira. Egész hamar oda értek a megbeszélésre. Beléptek és mindenki rájuk nézett. Genki ugrott oda hozzájuk.
- Sziasztok! - fogtak kezet Koukival.
- Szia! - mosolygott Asami a fiúra.
Hirtelen elkezdett mindenki nevetni. Mindenki Asamit bámulta és röhögött. Genki már a hasát fogta a nevetéstől.
- M-Mi az?! - nézett körbe a teremben Asami.
Genki Asami háta mögé lépet és a kezébe kapta a lány macska farkát, majd meg húzta.
- Aúú!!! - kapta ki a fiú kezéből a farkincát. - Idióta!
- Mint egy cica! - nevetett tovább Genki.
Asami teljesen vörös fejjel az asztalához lépet és rá csapott. Mindenki elhalkult.
- Ha mindenki be fogta a pofáját kezdenénk! - nézet fel dühösen a tömegre. - Remek.
Kouki is leült nem akarta, hogy Asami dühében kinyírja.
- Elnézést Fuji- sama! - emelte a magasba a kezét egy fiatal lány.
- Igen? - nézet a lányra Asami.
- Az szeretném kérdezni, hogy mi történt Chionnal?
Asami nem válaszolt csak fel állt és az asztalra csapot. Kouki a lányhoz lépet és a fülébe súgta.
- Figyelj. Csak kérdezte ne akadj ki. Oké? - épet hátrébb a fiú.
A fiatal lány kicsit meg ijedt, de Asami becsukta a szemét és nagy levegőt vett.
- Genki gyere ide! - a fiú azonnal oda sietett a lányhoz.
Asami a fiú felé nyújtotta a kezét.
- Még érzem. - letette a kezét és Genkihez lépet.
Meg ragadta a pólója sarkát és fel rántotta. A fiú arca vörös lett, de nem csak az övé. A fiatal lány arca is az lett. Kouki fel húzta a szemöldökét.
- M-Mit csinálsz?! - teljesen meg volt ijedve Genki.
- Látod? - mutatta a lány felé a fiú oldalán levő kígyó harapás nyomokat. - Ezt Chion sötét varázslata csinálta.
A lány a szájához emelte a kezét.
- U-Uram isten... - hallatszott a hátsó sorból.
- Ez elég magyarázat? Ha nem akkor Koukin levőt is meg mutatom. - ült vissza a helyére Asami. Genki meg megigazította a pólóját.
- És ez mi is pontosan? - kérdezte az egyik fiú.
- Kígyó varázslat... Az egyik legsötétebb. Az el sajátításához hetek kellenek. Általában mágusoknak könnyebb. A varázslat használatához egy egyszerű varázs ige szükséges, de nagyon nehéz fent tartani a kígyókat. Amint kimondja a varázs igét a kígyók meg támadják azt az embert akit ő kiválaszt. Nem ölik meg az áldozatot, inkább kábítják, mozgás képtelenné teszik. Nagyon ritka, hogy a kígyók ölnek.
- De valami akkor se tiszta.... Miért eset neki Kouknak és Genkinek? - faggatózott tovább a fiú.
- Bizonyára valami olyat mondott Koukinak amitől ő kardot rántott. - Asami nagyon is tudta az okát, de nem akar ezzel senkit se terhelni.
- Vagyis akkor Kouki támadt először... - dőlt hátra a székben a fiú.
- Igaz, hogy könnyen ideges leszek, de nem én támadtam először. Egyébként Genkit a semmiért akarta megölni.
- Rendben ha ezt lezártuk térjünk rá a következő tárgyra. - dobta hátra a haját Asami. - Ki nevezet a bajnokságra? - meg nyitotta az üzenetet amit kapott pár órával ezelőtt.
Az a fiú tette fel a kezét aki az előbb kérdezősködött.
- Meg is vagy ... Bunmei. - nézett a fiúra majd meg nézte kivel csatázik az első fordulóban, össze vonta a szemöldökét.
- Chionnal fogak csatázni... - az összes ember a fiúra nézett.
- Kouki... - nézett a fiúra Asami. - Segítesz neki?
- Természetes! Végül is a céh vezetőjének vagyok a segítője. Bunmei! Gyere menjünk!
Kouki és Bunmei kisétáltak a teremből.
- Más nincs.... Csak én és Genki... - zárta be az üzenetet. - Rendben! Mindenki a dolgára! A gyűlést lezárom!
Mindenki elhagyta a termet kivéve Genki és Asami.
- Oh Genki! - mosolygott a fiúra Asami.
- Arata! - nézett a lányra.
- Bocsánat. Miért maradtál itt?
- Láttad Kouki kivel fog csatázni először? - kérdezte a fiú és leült az asztal tetejére.
- Nem igazán... Kivel?
- Velem... Kifogok kapni... - szorította ökölbe a kezét a fiú.
- Arata! - Asami is leült a fiú mellé és meg fogta a kezét. - Van kedved velem gyakorolni? - mosolygott a fiúra.
- Asami... Azt hittem Koukival vagy együtt... - nézett a lányra a fiú.
- I-Igen így van... de attól segíthetek egy jó barátnak! - pattant fel a padról a lány. - Na akkor jössz? Hamar eljön a péntek! - nyújtotta a fiúnak a kezét.
Arata meg fogta a lány kezét és leugrott az asztalról.
- Akkor menjünk. - húzta maga után a fiút.
- E-Ezt miért kapom? - kérdezte a lány.
- Azért mert gyorsan tanulsz! Meg egyébként is! A barátnőm vagy!
- B-B-Barátnő? - lépet hátrébb Asami.
- Igen az vagy! - fogta meg a lány kezét Kouki.
Asami teljesen vörös lett. Kikapta a kezét a fiúéból majd meg fordult.
- Ideje lenne benézni a céhbe...
- Igazad van. Menjünk! - Kouki meg ragadta a lány kezét és vissza sétáltak a városba. AZ utcán mindenki őket nézte. A két legerősebb játékos együtt. Sokan sugdolóztak. A lányok meg teljesen féltékenyek voltak Asamira. Egész hamar oda értek a megbeszélésre. Beléptek és mindenki rájuk nézett. Genki ugrott oda hozzájuk.
- Sziasztok! - fogtak kezet Koukival.
- Szia! - mosolygott Asami a fiúra.
Hirtelen elkezdett mindenki nevetni. Mindenki Asamit bámulta és röhögött. Genki már a hasát fogta a nevetéstől.
- M-Mi az?! - nézett körbe a teremben Asami.
Genki Asami háta mögé lépet és a kezébe kapta a lány macska farkát, majd meg húzta.
- Aúú!!! - kapta ki a fiú kezéből a farkincát. - Idióta!
- Mint egy cica! - nevetett tovább Genki.
Asami teljesen vörös fejjel az asztalához lépet és rá csapott. Mindenki elhalkult.
- Ha mindenki be fogta a pofáját kezdenénk! - nézet fel dühösen a tömegre. - Remek.
Kouki is leült nem akarta, hogy Asami dühében kinyírja.
- Elnézést Fuji- sama! - emelte a magasba a kezét egy fiatal lány.
- Igen? - nézet a lányra Asami.
- Az szeretném kérdezni, hogy mi történt Chionnal?
Asami nem válaszolt csak fel állt és az asztalra csapot. Kouki a lányhoz lépet és a fülébe súgta.
- Figyelj. Csak kérdezte ne akadj ki. Oké? - épet hátrébb a fiú.
A fiatal lány kicsit meg ijedt, de Asami becsukta a szemét és nagy levegőt vett.
- Genki gyere ide! - a fiú azonnal oda sietett a lányhoz.
Asami a fiú felé nyújtotta a kezét.
- Még érzem. - letette a kezét és Genkihez lépet.
Meg ragadta a pólója sarkát és fel rántotta. A fiú arca vörös lett, de nem csak az övé. A fiatal lány arca is az lett. Kouki fel húzta a szemöldökét.
- M-Mit csinálsz?! - teljesen meg volt ijedve Genki.
- Látod? - mutatta a lány felé a fiú oldalán levő kígyó harapás nyomokat. - Ezt Chion sötét varázslata csinálta.
A lány a szájához emelte a kezét.
- U-Uram isten... - hallatszott a hátsó sorból.
- Ez elég magyarázat? Ha nem akkor Koukin levőt is meg mutatom. - ült vissza a helyére Asami. Genki meg megigazította a pólóját.
- És ez mi is pontosan? - kérdezte az egyik fiú.
- Kígyó varázslat... Az egyik legsötétebb. Az el sajátításához hetek kellenek. Általában mágusoknak könnyebb. A varázslat használatához egy egyszerű varázs ige szükséges, de nagyon nehéz fent tartani a kígyókat. Amint kimondja a varázs igét a kígyók meg támadják azt az embert akit ő kiválaszt. Nem ölik meg az áldozatot, inkább kábítják, mozgás képtelenné teszik. Nagyon ritka, hogy a kígyók ölnek.
- De valami akkor se tiszta.... Miért eset neki Kouknak és Genkinek? - faggatózott tovább a fiú.
- Bizonyára valami olyat mondott Koukinak amitől ő kardot rántott. - Asami nagyon is tudta az okát, de nem akar ezzel senkit se terhelni.
- Vagyis akkor Kouki támadt először... - dőlt hátra a székben a fiú.
- Igaz, hogy könnyen ideges leszek, de nem én támadtam először. Egyébként Genkit a semmiért akarta megölni.
- Rendben ha ezt lezártuk térjünk rá a következő tárgyra. - dobta hátra a haját Asami. - Ki nevezet a bajnokságra? - meg nyitotta az üzenetet amit kapott pár órával ezelőtt.
Az a fiú tette fel a kezét aki az előbb kérdezősködött.
- Meg is vagy ... Bunmei. - nézett a fiúra majd meg nézte kivel csatázik az első fordulóban, össze vonta a szemöldökét.
- Chionnal fogak csatázni... - az összes ember a fiúra nézett.
- Kouki... - nézett a fiúra Asami. - Segítesz neki?
- Természetes! Végül is a céh vezetőjének vagyok a segítője. Bunmei! Gyere menjünk!
Kouki és Bunmei kisétáltak a teremből.
- Más nincs.... Csak én és Genki... - zárta be az üzenetet. - Rendben! Mindenki a dolgára! A gyűlést lezárom!
Mindenki elhagyta a termet kivéve Genki és Asami.
- Oh Genki! - mosolygott a fiúra Asami.
- Arata! - nézett a lányra.
- Bocsánat. Miért maradtál itt?
- Láttad Kouki kivel fog csatázni először? - kérdezte a fiú és leült az asztal tetejére.
- Nem igazán... Kivel?
- Velem... Kifogok kapni... - szorította ökölbe a kezét a fiú.
- Arata! - Asami is leült a fiú mellé és meg fogta a kezét. - Van kedved velem gyakorolni? - mosolygott a fiúra.
- Asami... Azt hittem Koukival vagy együtt... - nézett a lányra a fiú.
- I-Igen így van... de attól segíthetek egy jó barátnak! - pattant fel a padról a lány. - Na akkor jössz? Hamar eljön a péntek! - nyújtotta a fiúnak a kezét.
Arata meg fogta a lány kezét és leugrott az asztalról.
- Akkor menjünk. - húzta maga után a fiút.
~~~
- Ez minden amit tudsz? - ugrott ki Asami a fiú támadása elöl.
- Én próbálkozom! - torpant meg Arata.
- Pórbálok jobban! Nyerni akarsz?
- Igen!
- Akkor meg? Gyorsabban! Kouki el fog aludni az arénában. - emelte fel a kardját a lány.
Arata újra támadt. Asami nagy levegőt vett és oldalra lépet majd kinyújtotta a karját. Arata egyenesen neki ment a kezének és át fordult rajta.
- Jó ez csúnya volt Asami... - állt fel a földről a fiú.
- Lassú vagy! - rakta el a kardját. - Mutasd a pontjaidat.
Arata meg nyitotta a pont ablakot.
- Látod mindent a csapásokra tettem... - mutatott a kijelzőre a fiú.
Asami is meg nyitotta az ablakot.
- Látod? - mutatta a lány. - Nekem minden a sebességen és az ugráson van.
- 10-es szintű ugrás, 10-es szintű sebesség és 4-es szintű csapás... Nekem csak csapás van az is 20-as szintű. - szomorodott el Arata.
- 10 szintet tegyél át a sebességre. Az ugrás nem lényeg.
A fiú követte a lány utasításait. 10 szintet át tett a sebességre, majd mind a ketten bezárták a menüt.
- Akkor próbáljuk meg újra! - húzta elő a kardját Asami.
- Rendben! - Arata meg elé tartotta a kardot víz szintesen és a lánynak rontott. Amint a lányhoz ért legyintett a kardjával. Pár másod perccel később hallatszót a két kard csattanása. Asami alig tudta meg tartani a rá mért támadást, de a fiú kardját és a sajátját a földre lökte, majd el ugrottak egymástól.
- Végre! - mosolygott a lány. - Ez nagyszerű volt!
- A te érdemed! - sétált a kardjáért a fiú. - Tessék. - a lánynak nyújtotta a másik kardot.
- Köszi! - tette el a fekete kardot.
- Sokkal nehezebb a te kardod mint az enyém. - csodálkozott a fiú.
- Igen... Fura, mert az előző sokkal könnyebb volt mint ez, de meg szoktam.
- Az enyém könnyebb. - mutatta a kardot Arata. - Végül is egy kezes kard.
- Az enyém is!
- Mi?! De alig lehet megtartani két kézzel! - pillantott a kardra Arata.
- Pedig egy kezes... Csak a védekezésben használok két kezet. - mosolygott.
- De jó lenne élőben is látni téged... Már vagy két éve nem láttalak... - szomorodott el Arata. Mióta elmentél minden olyan más.
- Ne izgulj Arata! Azt mondtad, hogy majd Tokióba költözöl. És tudod, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem!
- Ha lehetne már ott lennék... de ígérem, hogy tavasszal oda költözöm, ha törik, ha szakad! - tette a szívére a kezét.
- Rendben! Kis új esküt! - nyújtotta a kis ujját Asami.
Arata semmit nem szólt csak össze szorították az ujjukat.
- Akkor ezzel meg született! Tavasszal ide költözöl! - mosolygott a lány.
- Igen... - engedte le a kezét a fiú. - Ha már itt vagyunk meg tanítanál lőni ezzel az izével? - vette elő az oldaláról logó táskából a pisztolyt.
- Persze!
- Én próbálkozom! - torpant meg Arata.
- Pórbálok jobban! Nyerni akarsz?
- Igen!
- Akkor meg? Gyorsabban! Kouki el fog aludni az arénában. - emelte fel a kardját a lány.
Arata újra támadt. Asami nagy levegőt vett és oldalra lépet majd kinyújtotta a karját. Arata egyenesen neki ment a kezének és át fordult rajta.
- Jó ez csúnya volt Asami... - állt fel a földről a fiú.
- Lassú vagy! - rakta el a kardját. - Mutasd a pontjaidat.
Arata meg nyitotta a pont ablakot.
- Látod mindent a csapásokra tettem... - mutatott a kijelzőre a fiú.
Asami is meg nyitotta az ablakot.
- Látod? - mutatta a lány. - Nekem minden a sebességen és az ugráson van.
- 10-es szintű ugrás, 10-es szintű sebesség és 4-es szintű csapás... Nekem csak csapás van az is 20-as szintű. - szomorodott el Arata.
- 10 szintet tegyél át a sebességre. Az ugrás nem lényeg.
A fiú követte a lány utasításait. 10 szintet át tett a sebességre, majd mind a ketten bezárták a menüt.
- Akkor próbáljuk meg újra! - húzta elő a kardját Asami.
- Rendben! - Arata meg elé tartotta a kardot víz szintesen és a lánynak rontott. Amint a lányhoz ért legyintett a kardjával. Pár másod perccel később hallatszót a két kard csattanása. Asami alig tudta meg tartani a rá mért támadást, de a fiú kardját és a sajátját a földre lökte, majd el ugrottak egymástól.
- Végre! - mosolygott a lány. - Ez nagyszerű volt!
- A te érdemed! - sétált a kardjáért a fiú. - Tessék. - a lánynak nyújtotta a másik kardot.
- Köszi! - tette el a fekete kardot.
- Sokkal nehezebb a te kardod mint az enyém. - csodálkozott a fiú.
- Igen... Fura, mert az előző sokkal könnyebb volt mint ez, de meg szoktam.
- Az enyém könnyebb. - mutatta a kardot Arata. - Végül is egy kezes kard.
- Az enyém is!
- Mi?! De alig lehet megtartani két kézzel! - pillantott a kardra Arata.
- Pedig egy kezes... Csak a védekezésben használok két kezet. - mosolygott.
- De jó lenne élőben is látni téged... Már vagy két éve nem láttalak... - szomorodott el Arata. Mióta elmentél minden olyan más.
- Ne izgulj Arata! Azt mondtad, hogy majd Tokióba költözöl. És tudod, hogy nem szeretem, ha hazudnak nekem!
- Ha lehetne már ott lennék... de ígérem, hogy tavasszal oda költözöm, ha törik, ha szakad! - tette a szívére a kezét.
Arata semmit nem szólt csak össze szorították az ujjukat.
- Akkor ezzel meg született! Tavasszal ide költözöl! - mosolygott a lány.
- Igen... - engedte le a kezét a fiú. - Ha már itt vagyunk meg tanítanál lőni ezzel az izével? - vette elő az oldaláról logó táskából a pisztolyt.
- Persze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése