26. Fejezet: Beszélgetés és az 1. küzdelem! Engo vs Arata. És a nyertes ...!
Végre eljött a péntek amire Asami várt. Végre beszélhet Koukival és részt vehet az első fordulóban. Amint haza ért bezárkózott a szobájába. Persze nem kulccsal, mert Tomiko is abban a szobában lakik. Már éppen lépet volna be a játékba amikor valaki írt neki a gépen. Fel állt az ágyról és leült a gép elő. Meg nyitotta a beszélgetést és látta, hogy Arata írt.
- Szia!
- Szia! Hogy - hogy írsz? Már rég nem beszéltünk itt.
- Látni szeretnélek...
- Oké mindjárt belépek a játékba.
- Nem! Én Asamival akarok beszélni, nem pedig Fujival...
Asami le vette a kezét a billentyűzetről.
- Rendben! :D
- Na azért! Kíváncsi vagyok mennyit változtál karácsony óta.
Arata már is hívta Asamit. A lány habozott egy kicsit aztán fel vette.
- Szia! - köszönt megint a fiú.
- Szia.
- Várj mindjárt be kapcsolom a kamerát csak kicsit össze szedem magam. - Asami nevetett egy kicsit. Tudta, hogy az az Arata akit ő ismer nem igazán szereti a rendet. - Meg is van! - be is villant Arata a képernyőn.
- Úr isten! - tette a szájára a kezét Asami.
- M-Mi az?! - nézet körül a szobában Arata.
- Milyen jól nézel ki! - nevetett a lány.
- K-Köszi... - pirosodott el a fiú. - Mi lenne ha te is be kapcsolnád a kamerád? Ciki magamat látni, de téged nem. Nem mintha nem élvezném a látványom! Gyerünk kapcsod be! - takarta el a kamerát.
- Ne már éppen a szobádat nézem! Mi ez a sok fekete cucc?!
- Jól áll... Vagy nem?
- De jól, csak olyan fura. Kontaktlencse? És fülbe való? A hajad bele lóg a szemedbe! - kuncogott a lány.
- Igen, igen és most miért?
- Aranyos vagy... - kapcsolta be a kamerát. - Örülsz, cuki? - mosolygott a kamerába Asami.
- I-Igen... - nézett oldalra Arata, hogy ne lássa Asami, hogy zavarba jött.
- Mi a baj? - szomorodott el a lány.
- Jól meg nőtt a hajad és a me... szobád is nagyobb! - a mondat közebén minden lelökött az asztaláról.
- Anya nem hagyta, hogy levágjam. Pedig most olyan lenne mint a tiéd... A szoba meg kicsit nagyobb mint a régi.
- De a frufrudat levágtad. Aranyos így! Ígérd meg ha meg nő a frufrud hosszú marad a hajad.
- Ígérem! - tette a szívére a kezét Asami.
- Asamiii!!!! - nyitott be a szobába Tomiko. - Az a barom Daisuke már megint rinyál, hogy a szennyest vigyük le! Át öltözöm és leviszem, oké? - kezdett öltözködni a kamera előtt.
Persze Arata egyből le esett a székről.
- Tomiko! - fordult a barátnője felé és a laptop kamerájának dőlt. - Beszélek valakivel!
- Kivel? - lökte el az útból Asamit és meg látta a fiút. - Ő meg ki? Talán Kouki?! Nagyon helyes! Szia te fiú! - integetett a kamerába Tomiko.
- Szia... - Arata még mindig a sokk hatása alatt volt.
- Tomiko engedj le ülni! - lökte fel a barátnőjét és vissza ült a székre. - Most már ide jöhetsz...
- Na akkor ki ő? - ült le Asami mellé.
- Ő Arata. Arata ő itt Tomiko. - mutatott a mellette ülő lányra.
- Örvendek! - széles mosollyal nézet a kamerába. - De most megyek. Hitomival meg beszéltük, hogy ma ének versenyt tartunk. Sziasztok! - és már ki is száguldott a szobából Tomiko.
- Hitomi és az éneklés? - vonta össze a szemöldökét Arata.
- Az orvos szerint lehetetlen, hogy tud beszélni.
- Rákos volt, nem?
- De. De ... beszél és én ennek nagyon örülök... - dőlt hátra a székében.
- Legalább boldog vagy. Jó így látni. - kezdett valamivel játszani az asztalán.
- Nem mondanám, hogy boldog vagyok...
- Mi? Miért? - nézet komolyan Arata.
- Rá jöttem ki Kouki...
- Nem örülsz?
- Nem...
- Miért?
- Mert Kouki az akit utálok... És kedden ...
- Mit csinált Asami!?
- Ugyan azt akarta mint Aguri... - kezdett folyni a könnye.
- Asami! Ne sírj! Kérlek! - a fiú szavai semmit nem értek, Asami elkezdett zokogni.
- Át vert! Be csapott! Játszott velem! Arata találkozzunk az arénánál... Szia. - ki is nyomta a beszélgetést.
Arata le hajtotta a laptopját és leült az ágyára.
- Semmi baj Arata! Legalább zsepinek jó vagy... - tette a szemére a szemüveget és már a játékban volt.
- Eresz el! - ordított Asami.
- Hitomi és az éneklés? - vonta össze a szemöldökét Arata.
- Az orvos szerint lehetetlen, hogy tud beszélni.
- Rákos volt, nem?
- De. De ... beszél és én ennek nagyon örülök... - dőlt hátra a székében.
- Legalább boldog vagy. Jó így látni. - kezdett valamivel játszani az asztalán.
- Nem mondanám, hogy boldog vagyok...
- Mi? Miért? - nézet komolyan Arata.
- Rá jöttem ki Kouki...
- Nem örülsz?
- Nem...
- Miért?
- Mert Kouki az akit utálok... És kedden ...
- Mit csinált Asami!?
- Ugyan azt akarta mint Aguri... - kezdett folyni a könnye.
- Asami! Ne sírj! Kérlek! - a fiú szavai semmit nem értek, Asami elkezdett zokogni.
- Át vert! Be csapott! Játszott velem! Arata találkozzunk az arénánál... Szia. - ki is nyomta a beszélgetést.
Arata le hajtotta a laptopját és leült az ágyára.
- Semmi baj Arata! Legalább zsepinek jó vagy... - tette a szemére a szemüveget és már a játékban volt.
~~~
Arata már várta Asamit amikor meg jelent Kouki.
- Szia Genki! -futott a fiúhoz Kouki.
- Mit akarsz? - nézet a fiúra gúnyosan.
- Mi bajod van? - tette Arata vállára a kezét a fiú.
- Hagy békén! - lökte le Kouki kezét a fiú.
- Mond már mi bajod van! Hirtelen rád jött a hangulat ingadozás? - viccelődött Kouki.
- Rád meg az, hogy lányokat zaklatsz?
- Micsoda? Ezt honnan szetted? - Kouki hirtelen meg rémült.
- Genki~! - szaladt Asami Aratához.
- Szia Fuji! - mosolygott a lányra.
- Szia... - nézet Kouki a lányra.
Asami hátrébb lépett amikor észrevette, hogy ő is ott van.
- Genki menj előre. Rendben? - nézet a fiúra Asami.
- Rendben... De siess! Ha nem jössz 20 percen belül érted jövök. - indult előre Arata.
- Oké!
- Mi a baj Fuji? - fogta meg a lány kezét, de Asami el rántotta a kezét.
- Én...
- Fuji... - tette a lány arcára kezét.
- Ne érj hozzám! - ütötte le Kouki kezét a lány. - Ne... érj hozzám... - jó páran fel figyeltek rájuk.
- Mi a baj? Olyan furán viselkedsz te is és Genki is. Mond el!
- Engo? - suttogta halkan Asami.
- Ki vagy te? - nézett rémülten a lányra.
- Engo vagy? - cseppent egy könnycsepp a földre Asami arcáról.
- I-Igen...
Asami elkezdett hátrálni, majd meg fordult és elkezdett futni és közben sírt. Egészen egy kis folyosóra szaladt az arénában. Meg állt, mivel egy zsák utcába ért. Engo Asami után szaladt, de neki ment valakinek.
- Sajnálom, de rohanok! - lépet volna tovább Engo, de az illető vissza rántotta.
- Kouki- kun... - nézett Engora a magas vörös fiú.
- Aguri? Mit akarsz?
- De bátor vagy játékon keresztül?
- Dolgom van! - nézett mélyen Aguri szemébe a fiú.
- Onnan úgyse fog egy jó ideig kijönni és ha ki is jön látod. De menj! - engedte el a fiút.
Engo be rohant a folyosóra. Asami a falnak dőlve sírt. A fiú oda sétált hozzá és meg fogta a vállát.
- Eresz el! - ordított Asami.
- Ki vagy te?! - szorította meg a vállát.
- Jól tudod te! - lökte volna el a fiút.
- Asami...? - engedte el a lányt.
- Mióta tudod?! - Engo nem mondott semmit csak nézte a lányt. - Mióta?! Válaszolj!
- Nyár óta...
- Nyár óta?
- Nem voltam benne biztos..
- Nem voltál benne biztos? Tudtad, hogy a húgomról mintáztam ezt! - mutatta végig magát. - Tudtad, hogy a húgom néma és aztán élőben is találkoztál vele. Nagyon, sőt teljesen hasonlít rá.
- Asami én.. - félbe szakította Engot a lány.
- Hazudtál! Becsaptál! Ki használtál! Utállak! Soha nem akarlak látni! - ellökte az útból a fiút és rohant Aratához.
Engo is kisétált lassan és nem tudta mit csináljon. Majd meg látta Agurit.
- Aguri...
- Hm?
- Jöttél valakivel?
- Nem. Mostanság egyedül mozgok. Miért? - egy mosoly se jelent meg az arcán.
- Nézhetnénk ketten a mérkőzéseket.
- Rendben... Ne maradj le. - indult el Aguri, Engo csak bólintott és indult Aguri után.
~~~
- Lassan én jövök állt fel a helyéről Arata.
- Igen. Le kísérlek. - Asami is felállt és elindultak a kapuhoz.
A kapu előtt már ott állt Kouki. Meg látta őket, de rögtön elnézett róluk.
- Nem várom meg még be mész mert akkor le maradok a legelejéről! - mosolygott Asami.
- Rendben.
Engo csendben hallgatta őket.
- Remélem nyersz! - ölelte meg a fiút.
Arata először habozott majd ő is meg ölelte Asamit.
- Én is... Na menj! - engedte el a lányt. - Még a végén le maratsz a legelejéről.
- Igazad van! Majd itt várlak. - indult vissza. - Sokk sikert! - integetett a lelátóról Aratának.
A fiúk nem szóltak egy máshoz, a csendet a bemondó szakította meg. Be mondták a nevüket és ki nyílt a kapu. Mind ketten be mentek és középre sétáltak. Meg hajoltak és síp szóra elkezdték. Először szét ugrottak, majd Arata támadt. Engo nem értette, hogy lett ilyen gyors, de az utolsó pillanatban Engo odébb állt. A kard szét vágta az oldalán a pólóját és a bőrét is meg sebezte. Bár nem sokat ért. Éppen, hogy lejjebb ment az élete. Amint odébb ugrott Arata és Engo támadt volna a fiú össze esett. Arata csak elhúzta a száját.
- Mi az isten? Éppen csak meg sebeztél. - tette a kezét az oldalára.
- Asami magas szintű boszorkány. Nem mesélte. - indult a fiú felé a kardjával.
- De, hogy? - ejtette ki a kardot a kezéből Engo.
- Kölcsön kérte a kardom az első gyakorláskor és azt mondta majd ma vissza kapom. És tessék. - emelte fel a kardját, hogy meg ölje a fiút.
- Asami okos... - Engo minden erejét össze szedte és fel állt a földről. - De én se mondtam el neki valamit. - lehajolt a kardjáért és meg vágta az ujját. Vér kezdett csepegni a földre, majd meg nyalta a vágást. A szeme vörös lett akár egy vámpíré és a kardjából láng nyelvek kezdtek Arata felé csapkodni.
- Mi ez? - nézett körbe a fiú.
- Valamit nem mondtam el Asaminak... Őszintén szégyelltem és nem is tudtam igazán irányítani, de már elég jól megy. Emelet a varázslat mellet Asami boszorkány főzete el gyengül. Na most mit fogsz tenni A-r-a-t-a ~? - kezdett közeledni a fiúhoz.
Arata elő kapta az oldalán logó táskából a pisztolyát és Engot vette célba. Lőtt vele, de a láng Engo az összes golyó elöl kitért. Még egy golyó maradt , de eszébe jutott valami. Elkezdte húzgálni a ravaszt mintha kifogyott volna. Engo egyre közelebb ért hozzá. Egy határozott mozdulattal Arata lábára ütött a kardal, amitől a fiú össze esett. Engo emelte volna a kardját, hogy le üsse Aratát, de abban a pillanatban Arata Engora fogta a fegyvert és meg húzta a ravaszt. Engo tudta, hogy a lövést már nem tudja elkerülni. Amint elsült a fegyver Engo maga elé kapta a kardját és a pisztoly golyó ketté vágódott. Aratának nyitva maradt a szája. A fiú ismét fel emelte a kardját és mi előtt meg ölte volna a fiút mondott neki valamit.
- Viszlát A-r-a-t-a. - egy gúnyos mosollyal a fiúba állította a kardját.
Meg szólalt a csengő és vége lett a menetnek. Asami rohant le a kapuhoz ahol az újra élesztő már dolgozott, hogy újra élessze Aratát. Asami meg állt a kamra mellett amiből kilépett Arata.
- Francba vesztettem... - ölelte magához Asamit.
- Semmi baj! Jó voltál! Ha nincs titkos fegyvere nyersz! - hajolt el tőle. - Ügyes voltál... - Asami egy puszit nyomott az arcára.
Arata arca vörös lett és próbált nem Asami szemébe nézni.
- Köszönöm...
- Csak nem zavarban vagy Arata? - tette a fiú arcára a kezét.
- Nem!
- Tényleg? - nyomot még egy puszit az arcára. - Azt hittem mert teljesen vörös a fejed. - kuncogott Asami.
- Ez nem vicces! - nézett oldalra a fiú. - Te zavarba lennél, ha én puszilgatnálak?
- Igen~! - mosolygott Asami.
- Ohh... Nem erre a válaszra vártam... - gondolkozott el Arata. - Most mit csináljak?
- Pihenjünk egy kicsit! Még sokk ember van az utolsó előtti küzdelemig! fogta meg Arata csuklóját a lány.
- De te az utolsó vagy. Akkor meg? - indult a lány után.
- Kíváncsi vagyok Aguri küzdelmére. Ha ő jut tovább vele kell küzdenem és kíváncsi vagyok mit tud.
- Értem... Akkor meg hívlak egy fagyira!
- Benne vagyok! - Asami a fiú csuklójáról a kezébe csúsztatta a kezét.
Arata arca még vörösebb lett. Oladra fordította a fejét és látta, hogy Engo őket nézni. Engo amint meg látta Arata arcát el nézett a másik irányba. Zsebre vágta a kezét és vissza indult a helyére.
- Arata! Jössz mát? - húzta meg a fiút Asami.
- Igen. - indult a lánnyal az oldalán.
- Mi az isten? Éppen csak meg sebeztél. - tette a kezét az oldalára.
- Asami magas szintű boszorkány. Nem mesélte. - indult a fiú felé a kardjával.
- De, hogy? - ejtette ki a kardot a kezéből Engo.
- Kölcsön kérte a kardom az első gyakorláskor és azt mondta majd ma vissza kapom. És tessék. - emelte fel a kardját, hogy meg ölje a fiút.
- Asami okos... - Engo minden erejét össze szedte és fel állt a földről. - De én se mondtam el neki valamit. - lehajolt a kardjáért és meg vágta az ujját. Vér kezdett csepegni a földre, majd meg nyalta a vágást. A szeme vörös lett akár egy vámpíré és a kardjából láng nyelvek kezdtek Arata felé csapkodni.
- Mi ez? - nézett körbe a fiú.
- Valamit nem mondtam el Asaminak... Őszintén szégyelltem és nem is tudtam igazán irányítani, de már elég jól megy. Emelet a varázslat mellet Asami boszorkány főzete el gyengül. Na most mit fogsz tenni A-r-a-t-a ~? - kezdett közeledni a fiúhoz.
Arata elő kapta az oldalán logó táskából a pisztolyát és Engot vette célba. Lőtt vele, de a láng Engo az összes golyó elöl kitért. Még egy golyó maradt , de eszébe jutott valami. Elkezdte húzgálni a ravaszt mintha kifogyott volna. Engo egyre közelebb ért hozzá. Egy határozott mozdulattal Arata lábára ütött a kardal, amitől a fiú össze esett. Engo emelte volna a kardját, hogy le üsse Aratát, de abban a pillanatban Arata Engora fogta a fegyvert és meg húzta a ravaszt. Engo tudta, hogy a lövést már nem tudja elkerülni. Amint elsült a fegyver Engo maga elé kapta a kardját és a pisztoly golyó ketté vágódott. Aratának nyitva maradt a szája. A fiú ismét fel emelte a kardját és mi előtt meg ölte volna a fiút mondott neki valamit.
- Viszlát A-r-a-t-a. - egy gúnyos mosollyal a fiúba állította a kardját.
Meg szólalt a csengő és vége lett a menetnek. Asami rohant le a kapuhoz ahol az újra élesztő már dolgozott, hogy újra élessze Aratát. Asami meg állt a kamra mellett amiből kilépett Arata.
- Francba vesztettem... - ölelte magához Asamit.
- Semmi baj! Jó voltál! Ha nincs titkos fegyvere nyersz! - hajolt el tőle. - Ügyes voltál... - Asami egy puszit nyomott az arcára.
Arata arca vörös lett és próbált nem Asami szemébe nézni.
- Köszönöm...
- Csak nem zavarban vagy Arata? - tette a fiú arcára a kezét.
- Nem!
- Tényleg? - nyomot még egy puszit az arcára. - Azt hittem mert teljesen vörös a fejed. - kuncogott Asami.
- Ez nem vicces! - nézett oldalra a fiú. - Te zavarba lennél, ha én puszilgatnálak?
- Igen~! - mosolygott Asami.
- Ohh... Nem erre a válaszra vártam... - gondolkozott el Arata. - Most mit csináljak?
- Pihenjünk egy kicsit! Még sokk ember van az utolsó előtti küzdelemig! fogta meg Arata csuklóját a lány.
- De te az utolsó vagy. Akkor meg? - indult a lány után.
- Kíváncsi vagyok Aguri küzdelmére. Ha ő jut tovább vele kell küzdenem és kíváncsi vagyok mit tud.
- Értem... Akkor meg hívlak egy fagyira!
- Benne vagyok! - Asami a fiú csuklójáról a kezébe csúsztatta a kezét.
Arata arca még vörösebb lett. Oladra fordította a fejét és látta, hogy Engo őket nézni. Engo amint meg látta Arata arcát el nézett a másik irányba. Zsebre vágta a kezét és vissza indult a helyére.
- Arata! Jössz mát? - húzta meg a fiút Asami.
- Igen. - indult a lánnyal az oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése