27. Fejezet: 2. menet. Élsz vagy halsz? Aguri vs Bunmei.
- Arata siess mert lemaradunk a legelejéről! - Asami a pólójánál fogva rángatta a fiút.
- Jól van, jól van! Fáradt vagyok! És belém nyomtál fél tonna fagyit... Fáj a hasam Asami!
- Nyámnyila vagy! - nyújtotta rá a nyelvét.
- Fuji - sama! - rohant hozzájuk Bunmei.
- Ohh.. Szia! - engedte el Arata pólóját a lány. - Most jössz?
- Igen... - nézett a földre a fiú.
- Szurkolunk! - lépett elő Arata.
- Genki - sama. - hajtott fejet Bunmei. - Örvendek!
- Nem kel ezt csinálni! - vakarta meg a fejét Arata.
- Sajnálom! - hajtott megint fejet a fiúnak.
- Sose tanulsz! - pöccintette meg Bunmei fejét Arata.
- Aúú!
- Hé! Ezt én csináltam neked régen! - Asami is fejbe pöccintette Aratát.
- Jó többet senkinek nem csinálom! - tette a homlokára a kezét.
- Bunmei - kun! - sétált sebre tett kézzel a fiúhoz Engo.
- Szia Kouki - sama.
- Szia. Kész vagy? Lassan te jössz. - csak Bunmein volt Engo szeme.
- Igen. Már nagyon várom!
- Mi megyünk Bunmei. Sokk sikert! - intett Asami.
- Hajrá! - indult Asami után Arata.
- Figyelj Kouki... - vette elő az apró kardot a fiú.
- Mi az? - nézet a fiúra.
- Valami baj van közted és Fuji között?
- Mondhatjuk... - sóhajtott Engo.
- Össze vesztetek?
- Valami olyasmi... - ült le a lépcsőre. - Még most sem értem miért akadt ki... Csak nem mondtam el valamit neki...
- Haver! Ő egy nő! - ült le Engo mellé. - Elég ha rossz helyre pillantasz és már a hajadat tépi...
- Amit én csináltam több volt egy rossz pillantásnál Bunmei... Sokkal több volt... - állt fel a lépcsőről.
- Mit csináltál?
- Át vertem... És a valóságban ... Áh, hagyjuk! - fordított hátat a fiúnak.
- Most mond el... - Engo hátához nyomta a kis kard hegyét.
- Tényleg ezt akarod csinálni? - mosolyodott el Engo.
- Most!
- Legyen annyi elég, hogy utálom magam érte... Ha így meg felel.
Bunmei nem mondott semmit, csak elvette a fiú hátától a kardját.
- Most megyek... - indult a kapu felé.
Engo össze szedte magát és vissza sétált a helyére. Közben el kezdődött a mérkőzés. Ugyan az történt mint az előbb. Mind a ketten be sétáltak középre. Meg hajoltak és hátrébb ugrottak egymástól. Agurinak már fel is repült a varázs könyve. Bunmei nem támadt. Várt, hogy Aguri támadjon először. Mind a ketten csak vártak. Majd Aguri gyorsan el mondott egy varázslatot és az előtte álló fiúra irányította azt. Aguri föld mágus volt. A föld Bunmei felé elkezdett fel repedezni. Bunmei egy ugrással ki tért előle.
- Ez minden? - kiáltotta. - És én még ettől féltem?
- Szóval csak addig bírsz ugrani... - mosolyodott el Aguri.
Ezek után egy újabb varázslatot mondott és a fiúra mutatott. A földből oszlopok emelkedtek ki és Bunmei után eredtek.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezte a menekülő fiút Aguri.
Bunmei semmit nem szólt csak próbált menekülni a támadás elöl.
- Hm - szomorodott el Aguri. - Te nem élvezed? Tudod mit legyen még izgalmasabb!
Újabb varázs ige, és az oszlopokból tüskék lettek. Egyre közelebb értek Bunmeihez.
- Ne aggódj! Nem foglak meg ölni! Majd mutatok valamit Asaminak a végén.
Bunmeit nem érdekelte mit mond Aguri, csak menekült és próbált közelebb kerülni az ellenfeléhez. Amikor pontosan egy vonalba volt Agurival neki rontott. Fel emelte a kis kardot és teljes erejéből rohant a fiú felé. Élőszőr meg döbbent Aguri, majd ismét a fiúra mutatott az ujjával. A földből elő törő tüske a fiú hasába állt. Aguri meg nézte Bunmei életét és amikor látta, hogy 40 % alá ment el tüntette az összes tüskét. Bunmei a földre esett és teljesen végtelenül feküt Aguri előtt.
- Rossz a reflexed! - tette el a varázs könyvet.
- Miért nem öltél meg?! Mire vársz?! - üvöltött a földön fekvő fiú.
- Már elmondtam. Valamit nem látott még Asami. - ismét a fiú felé nyújtotta a tenyerét.
- M- Mire készülsz? - nézett ijedten Agurira Bunmei.
- Ne izgulj! Nem fog nagyon fájni... - egy ördögi mosoly jelent meg a fiú arcán.
El mondott egy varázs igét és meg jelentek a kígyók. A kígyók meg álltak Aguri lábánál.
- Fuji azt mondta, hogy ezek a kígyók nem ölnek. Igaz? - guggolt le a fiúhoz.
- Igen...
- Hát akkor most figyelj... - meg kereste a nézőterén ülő Asamit és elkezdte a varázslatot.
Hátrébb lépet és csak azt mondta: Öljetek. A kígyók egyszerre estek a fiúnak. Szép lassan szét tépték. Amint meg hallt egy nagy villanás és Bunmei teste eltűnt. Asami a néző téren ökölbe tette a kezét és a száját kezdte harapdálni.
- Asami jól vagy? - suttogott Arata a lány fülébe.
- Igen... - válaszolt.
A bíró bemondta, hogy Aguri nyert és Asami rohant lefele a kapuhoz. Bunmei már újra éledt és várta Asamit.
- Szép volt Bunmei!
- Vesztettem!
- Attól még ügyes voltál! - mosolygott.
- Köszönöm. - nyújtotta a kezét Asaminak a fiú.
- Mit?
- Hogy be vettél a céhbe... Ha az nincs akkor nem nevezek be a versenybe... Köszönöm.
- Szívesen! - rázta meg a fiú kezét.
- Remélem te nyersz!
- Meg lesz! - engedte el a kezét.
- Akkor én megyek és leülök a helyemre. Szia! - indult a helyére.
- Szia...
Asami várt még egy kicsit majd meg hallotta a nevét és belépett a kapun. Az ellenfele mellette állt. Egy magas fiú volt. Asami rá se nézett, fel emelte a kardját és harcra kézen állt be. Eszébe jutott, hogy amikor elkezdődött a játék sokan cikizték a karaktere miatt. Sokkal kisebb volt a többi játékosnál, de nem érdekelte. Mivel tudta, hogy sokkal erősebb is. Ő volt az első aki a 2. szintre lépet. Ő volt az első aki céht alapított. És ő a legelső aki elérte a maximum szintet boszorkányságban. És legyen akárki ő nem fog veszteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése