Szerep játék 28. Fejezet

28. Fejezet: Mindent vagy semmit! Tegyünk fel mindent egy lapra! Becsület vagy szégyen? Asami vs Idegen.

Asami és a mellette álló ember besétáltak középre. Meg álltak és meg hajoltak egymás előtt.

- Ha szeretnéd gyengéd leszek. - mosolygott rá perverzen a fiú.

- Ha szeretnéd adok előnyt. - mosolygott vissza a fiúra. 

Meg szólalt a síp és elkezdődött a menet. Asami nem ugrott el hanem egy erő teljes és gyors mozdulattal a kardja az éppen távolodó fiú hasát sértette fel. 

- Mi az isten? - tette a hasára a kezét a fiú.

- Tízes szintű vagyok te idióta.

- Micsoda? De azt írja, hogy hetes! - döbbent meg a fiú.

- Álcázás... Nézd. - kinyomta az álcázást és meg jelent az igazi szintje. 

- De a rang listán is hetes vagy! 

- Erre jó az álcázás! Mi lenne ha végre elkezdenénk rendesen a mecset, mert unalmas vagy... - ásított Asami.

- Adok én neked! - rohant a lány felé egy kétkezes kardal. 

Mi előtt lecsapott volna a kardal a lányt, Asami a kardjával védte magát. A jobb kezében lefő kardot az éppen a fejéhez érkező kard alá tette. Egy kézzel tartotta a fiú támadását.

- Ennyi amit tudsz? - tette a bal kezét a szájához és megint ásított. 

- Ne becsülj alá, ribanc! - a fiú még erősebben kezdte nyomni a kardot Asami fejéhez.

Erre már Asami két kézzel tartotta a kardot. Tudta, hogy ki kel ugrania abból a helyzetből, de így nem tudja meg csinálni, használnia kell a különleges képességét. Egy pillanatra becsukta a szemét és amikor kinyitotta rózsaszín volt. Ismét elengedte a bal kezével a kardot és jobbal sokkal erősebben kezdte tolni, majd el lökte magától a fiút. A levegőbe ugrott, négy méter magasra és kettőt fordult, majd vissza érkezett a földre a fiútól jó messze. A szeme vissza változott barnára.

- Miért volt az előbb a szemed rózsaszín? - kérdezte a fiú.

- Egy kis apróság amit a napokban szereztem. Semmi több. - emelte megint a kardját Asami. - Na vessünk gyorsan véget ennek az egésznek mert már rohadt fáradt vagyok! 

- Igazad van! Akkor fejezzük be! - hirtelen a kardja még nagyobb lett és az élet ereje is a kétszeresére ugrott. - Kezdjük, cica! - indult Asami felé. 

Asami hátra fele kezdett szaltózni, de hiába volt. A fiú sokkal gyorsabb lett. Oldalról az aréna falának vágta a lányt. 50% alá ment az élete. A földön feküdt. A fiú oda ment hozzá és fel emelte a nyakánál fogva. 

- Mégsem vagy olyan erős mint hitted, cica. - a szabad kezével a lány arcát kezdte simogatni. 

Asami próbált meg szabadulni a nyakát fogó kéztől, de nem sikerült.

- E.... Elegem van... a ... hülye... beteg ... fiúkból! - ismét rózsaszín lett Asami szeme és a haja is elkezdett fehérré válni. A kezével szét szedte a két fojtó kezet, majd a kardjáért nyúlt. Amint a kardhoz ért az kétszer akkora lett. 

- Elegem van! - ordította el magát.

A fiú felé kezdett rohanni és amint elérte a kardjával elkezdte kaszabolni. Először tíz ütés, majd húsz ütés, és a legvégén harminc ütés. Amint a fiú meghalt Asami össze esett. Arata fej veszve rohant be az arénába. Akkor már a haja se volt fehér és a szeme is újra barna lett.

- Asami! Asami! Kelj fel! - kapta a karjába a lányt Arata.

- Had aludjak! - nyitotta ki a szemét Asami.

- Mi volt az az előbb? - ültette fel a lányt.

- Az? Hát nem rég kaptam... Igazság szerint most használtam először. Tök jó volt! - mosolygott Asami.
- Szívbajt hoztad rám, most meg mosolyogsz! - vágta fejbe a lányt. - Idióta~!
- Ne ütögess már! - ütötte arcon a fiút.
- Milyen egy ördög lettél! - állt fel a földről Arata. - Add a kezed! - nyújtotta Asaminak a kezét.
Amint meg fogta a lány kezét fel húzta őt is a földről.
- Köszönöm! Most vigyél haza! - ugrott a fiú hátára a lány.
- Nehéz vagy! Ehhez ne szokj hozzá! Érted? - fogta a lány lábát, hogy nehogy le csússzon.
- Rendben~! - karolta át a fiú nyakát hátúról.
Elindultak kifele az arénából és indultak volna haza, de neki mentek valakinek.
- Fuji - sama! Nagyszerű voltál! - hajtott fejet Bunmei.
- Köszönöm, de ha meg bocsátasz Genki most haza visz mert már elmúlt 11 óra és már 7 óra óta itt vagyok. Szóval jó éjt. Szia! - intett Asami és vissza döntötte a fejét Arata hátára.
- Rendben. Sziasztok! - és indult Bunmei is haza.
- Menjünk. - rúgta oldalba Aratát a lány.
- Hé! Nem vagyok ló!
- Induljunk már!! - húzta meg a fiú fülét.
- Jó menjünk! - indultak meg.
Már alig volt ember az utcán. Arata arra lett figyelmes, hogy Asami a fülébe szuszog.
- Aludj csak... - egyre gyorsabban kezdett lépkedni.
Hamar a Asami lakásához értek. Asami jogot adott Aratának, hogy használhassa a cuccait. Arata benyúlt a lány eszköz tárárba és elő vette a kulcsokat. Kinyitotta az ajtót és óvatosan bement az ajtón. Amint beért, bezárta maga mögött az ajtót és a háló szoba felé vette az irányt. Be ment a háló szobába és óvatosan az ágyra fektette Asamit, majd ledőlt mellé.
- Hogy tudnak téged bántani? - fordult Asami felé az ágyon.
- Én se tudom... - a lány szeme még csukva volt, de egy kedves mosoly jelent meg az arcán. - Maradj itt... Már túl késő, hogy haza menj...
- Rendben.. Jó éjt Asami... - lépett ki Arata és a karaktere ott maradt az ágyon.
- Jó éjt... - lépet ki Asami is.