29. Fejezet: A nagy képű, gazdag gyerek. Eiji a pácban.
Szombat reggel volt. Eiji éppen a másik oldalára fordult az ágyában. A párnáját ölelgette és közben értelmetlen dolgokat motyogott. A másik ágy melletti asztalon lefő telefon elkezdett csörögni. Eiki ugrott oda hozzá és azonnal fel kapta.
- Igen? - dobta a nyakán logó törölközőt az ágyra.
- Eiki? - kérdezte az idegen hang.
- Én vagyok. Miben segíthetek? - kezdett járkálni a szobában Eiki.
- Eiki!!!! - dühösen ordított fel Eiji. - Ha telefonálni akarsz hajnalok hajnalán, akkor told ki a segged a szobából, mert én még aludni akarok! - vágta a párnáját a testvéréhez.
- Hajnalok hajnala? - tette a vállára a telefont. - El múlt tíz óra! Ideje lenne kimásznod az ágyból. - dobta vissza a párnát Eijinek.
- Húzzál már ki! - tette a fejére a vissza kapott párnát és a fal felé fordult.
- Hülye... - indult kifele az ajtón. Amint kiért folytatta az idegennel a beszélgetést. - Itt vagyok.
- Kivel beszélt? - kérdezte az idegen.
- Testvéremmel, de ez most nem fontos... Miért keres?
- Az unoka testvéredről lenne szó.
- Engo?
- Igen... Gondolom ismered Akatsuka Asamit?
- Igen. Miért?
- Engo... Beszélj vele... Majd ő elmondja. Viszlát... - és le is tette a telefont.
- Asami? Engo? - nézte a telefonja képernyőjét.
- Mit csinált az a barom az én drágaságommal? - lépett ki Eiji fél meztelenül a szobából.
- Én se tudom... de, ne meztelenkedj már!!! - hadonászott a kezével Eiki.
- Csak nem vonzódsz hozzám édes testvérem? - indult vissza a szobába Eiji.
- A legkevésbé se... - kuncogott a fiú.
- Cseszd meg! - emelte fel az állát és besétált a szobába.
Mikor vissza ért elő vette a telefonját és fel hívta Asamit.
- Szia! - köszönt bájosan Eiji.
- Szi... Honnan van meg a számom?! - emelte fel a hangját a lány.
- Tudom és kész!
- Akkor most szépen, lassan tedd le a telefont és hagyj békén! - nyomta ki a telefont Asami.
- Ez az idióta nő... - hívta vissza a lányt.
- Rendben, mond.
- Rá érsz? Beszélnünk kéne.
- Igen rá érek. Hol és mikor?
- Fél óra múlva a nyugati parkban. Siess! Ott találkozunk,
- Sietek. Szia! - tette le a telefont.
Eiji az öltöző szekrényhez lépet és bele túrt az egyik fiókba. Elő kapott egy pólót és egyből magára vette. Berohant a fürdőbe, össze vizezte a kezét és a hajába túrt. Meg mosta az arcát és a fogát, majd magára fújt egy liter parfümöt.
- Eiji itt vagy? - nyitott be a készülődő fiúra Eiki.
- Igen, de megyek is. - lökte fel a testvérét Eiji.
- Hova? - nézett Eiji után.
- Beszélek Asamival. És beverem Engo arcát...
- Csak ha kell!
- Rendben, rendben! - intett és kiment a szobából.
Végig rohant a ház egyik folyosóján egészen a lépcsőig. Amint elérte a lépcsőt a korlátra ült és lecsúszott rajta. A végén Chikao állt. A korlát végén Eiji át ugrotta az öcsét és a földre esett.
- Jól vagy Chikao? - állt a kis fiú felé.
- Igen. És te Onii - chan? - ölelgette a nyusziját.
- Ez meg se kottyan! - tette a derekára a kezét.
- Te vagy a legjobb Onii - chan! - ölelte meg Eijit.
- Tudom Chikao, tudom. De most megyek!
- Hová?
- El!
- De hisz vérzel Onii -chan.
- M-Micsoda!?! Hol!?! - tapogatta végig magát.
- Az arcod! - mutatott Eiji arcára.
- Észre se vettem! Na mindegy! Mentem, vigyáz Eikire.
- Rendben! Szia.
Eiji már az ajtó felé ment amikor szembe jött fele az apja. Eiji lelassított, majd meg is állt.
- Eiji, hova mész? - nézett rá az apja.
- Én csak... a boltba! - indult tovább.
- Nagyon rosszul hazudsz fiam... - kapta el a fiú pólóját és a földre rántotta. - Újra meg kérdezem. Hova mész?
- Csak sétálni! Engedj már el fater! - vergődött a földön Eiji.
- Bővebben!
Éppen akkor jött le a lépcsőn Eiki. Az apjuk őt is elkapta és egymás mellett ültek a földön.
- Susan! Hoz egy sebtapaszt! - kiáltott az egyik cseléd lánynak.
- Itt is van. - adta át a sebtapaszt.
A fiúk apja lehúzta a védő fóliát és egy pofon mellékletében Eiji arcára nyomta.
- Na így máris jobb! - mosolygott az apjuk.
- Én még most sem értem miért vagyok itt... - duzzogott Eiki.
- Azért mert a testvéred valahova menni készül! Te biztos tudod.
- Dehogy tudom apa!
- Mi ez a hangzavar? - sétált ki a nagyszobából az ikre anyja.
- Eiji már megint szökik! - húzta meg a fiú fülét, az apju,k aki hangosan vonyítani kezdett.
Eiki össze ráncolta a homlokát és folytatta a mérgelődést.
- Eiji hová mész? - hajolt le a fiúkhoz.
- El... - fordította el a fejét a fiú.
- Válaszolj ha anyád kérdez! - szorította meg Eiji vállát az apja.
- Fater! Ez fáj! Hagyd már abba!
- Mond már el te idióta... - csapott Eiji lábára a testvére.
- Utálom, hogy mindenki ver! - kezdett nyafogni megint Eiji.
- Hová megy Eiji? Kérlek mond el Eiki! - fogta a keze közé Eiki arcát az anyjuk.
- Jó elmondom! - sóhajtott Eiji.
- Halljuk!
- Egy Asami nevű lányhoz...
- Ahhoz aki nyár előtt itt aludt? Ő nagyon aranyos lány! - egyenesedett ki az anyjuk.
- Na látod Eiki. Nem csak nekem jön be Asami! - mosolygott a testvérére Eiji.
- Miért nem montad, hogy egy lánnyal lesz randid? - emelte fel a vállánál fogva a fiút az apjuk.
- Azért mert az a lány ki nem állhatja Eijit! - nevetett Eiki és indult az étkező felé.
- Miért? - tette le a földre Eijit.
- Azért mer egy perverz állat! - ordította a konyhából Eiki.
- Ja az mindjárt más... - húzta el a száját az apjuk. - Mikor találkoztok?
- Fél óra múlva.
- Mikor beszéltetek?
- Tizenöt perce! - tette a fejére a kezét. - Majd jövök! - rohant kifele a házból Eiji.
- Szerelmes? - kérdezte az anyjuk.
- Csak unatkozik. - indult a dolgozó szobája felé az apjuk.
- Mondjuk... Engo mesélte, hogy egy perverz állat vagy... De a parkban fényes nappal... Egy elkényeztetett ficsúr vagy...
- Pont te mondod, albínó. - túrt bele a hajába Eiji.
- Beverhetném a pofádat, de meg ígértem valakinek, hogy nem fogok újra rendőrségre menni.
- Meg ijedtem. - gúnyosan mosoly Eiji.
- Engo mondta, hogy nagy az arcod... De hogy ennyire. - indult Eiji felé Aguri. - Félre teszem az ígéretem, csak a kedvedért.
Aguri keze hihetetlen gyorsasággal száguldott Eiji fejéhez. Eiji nem ijedt meg oldalra lépet és Aguri ökle a falat érintette.
- Lassú vagy... Bocsáss meg de nincs időm a képedre. - indult a kijárat felé Eiji.
- Idegesítő vagy! - Aguri elkapta Eiji kezét és a falnak nyomta a fejét. - Utálom a gazdag embereket!
Aguri ismét ütött és most célba is talált, de most nem a fiú fejét hanem a hasát ütötte meg. Eiji egy kisebb adag vért köpött fel, majd meg törölte a száját.
- Te ... - Eiji is ütött, de Aguri elkapta a kezét és a lábával vissza felé törte Eiji karját. A fiú fel ordított fájdalmában.
- Még sose volt eltörve a kezed? - Aguri a kezével meg szorította Eiji eltört karját.
Eiji fájdalmában a földre esett. Aguri nem hagyta, hogy pihenjen. A bal kezével meg fogta a pólóját és fel emelte, a szabad kezével egy óriási ütést mért Eiji fejére, majd a földre dobta. A kezére nézett
Aguri és látta, hogy csupa vér.
- Ennyit az ígéretemről. - lehajolt Eijihez és a pólójába kente a kezét. - Engo azt mondta vigyázzak veled. Lehet arra értette, hogy egy ütés után szökő kútként köpöd fel a saját véred. Nevetséges...
- Te... - újabb adag vért köpött fel Eiji és az egész arca tiszta vér volt. - Ha megint bántod őt... meg öllek... - Eiji elborult a földön.
- Utálom a gazdag majmokat... - lépet közelebb Eijihez. - Azt hiszitek tiétek a világ... és aki nem olyan mint ti, az már egy senki... Az apám is egy senki volt. Nem... Akkor lett senki mikor a faterod börtönbe záratta. - megint meg fogta a pólóját és felemelte. - A te hibád minden... A te hibád, hogy az anyám és az apám öngyilkos lett... Az egész a tiéd! - Aguri fejbe fejelte Eijit aki eszméletlen lett, majd ismét vissza dobta a földre. - Ellentétben veled én nem játszani akarok Asamival...
- Én se tudom... de, ne meztelenkedj már!!! - hadonászott a kezével Eiki.
- Csak nem vonzódsz hozzám édes testvérem? - indult vissza a szobába Eiji.
- A legkevésbé se... - kuncogott a fiú.
- Cseszd meg! - emelte fel az állát és besétált a szobába.
Mikor vissza ért elő vette a telefonját és fel hívta Asamit.
- Szia! - köszönt bájosan Eiji.
- Szi... Honnan van meg a számom?! - emelte fel a hangját a lány.
- Tudom és kész!
- Akkor most szépen, lassan tedd le a telefont és hagyj békén! - nyomta ki a telefont Asami.
- Ez az idióta nő... - hívta vissza a lányt.
- Rendben, mond.
- Rá érsz? Beszélnünk kéne.
- Igen rá érek. Hol és mikor?
- Fél óra múlva a nyugati parkban. Siess! Ott találkozunk,
- Sietek. Szia! - tette le a telefont.
Eiji az öltöző szekrényhez lépet és bele túrt az egyik fiókba. Elő kapott egy pólót és egyből magára vette. Berohant a fürdőbe, össze vizezte a kezét és a hajába túrt. Meg mosta az arcát és a fogát, majd magára fújt egy liter parfümöt.
- Eiji itt vagy? - nyitott be a készülődő fiúra Eiki.
- Igen, de megyek is. - lökte fel a testvérét Eiji.
- Hova? - nézett Eiji után.
- Beszélek Asamival. És beverem Engo arcát...
- Csak ha kell!
- Rendben, rendben! - intett és kiment a szobából.
Végig rohant a ház egyik folyosóján egészen a lépcsőig. Amint elérte a lépcsőt a korlátra ült és lecsúszott rajta. A végén Chikao állt. A korlát végén Eiji át ugrotta az öcsét és a földre esett.
- Igen. És te Onii - chan? - ölelgette a nyusziját.
- Ez meg se kottyan! - tette a derekára a kezét.
- Te vagy a legjobb Onii - chan! - ölelte meg Eijit.
- Tudom Chikao, tudom. De most megyek!
- Hová?
- El!
- De hisz vérzel Onii -chan.
- M-Micsoda!?! Hol!?! - tapogatta végig magát.
- Az arcod! - mutatott Eiji arcára.
- Észre se vettem! Na mindegy! Mentem, vigyáz Eikire.
- Rendben! Szia.
Eiji már az ajtó felé ment amikor szembe jött fele az apja. Eiji lelassított, majd meg is állt.
- Eiji, hova mész? - nézett rá az apja.
- Én csak... a boltba! - indult tovább.
- Nagyon rosszul hazudsz fiam... - kapta el a fiú pólóját és a földre rántotta. - Újra meg kérdezem. Hova mész?
- Csak sétálni! Engedj már el fater! - vergődött a földön Eiji.
- Bővebben!
Éppen akkor jött le a lépcsőn Eiki. Az apjuk őt is elkapta és egymás mellett ültek a földön.
- Susan! Hoz egy sebtapaszt! - kiáltott az egyik cseléd lánynak.
- Itt is van. - adta át a sebtapaszt.
A fiúk apja lehúzta a védő fóliát és egy pofon mellékletében Eiji arcára nyomta.
- Na így máris jobb! - mosolygott az apjuk.
- Én még most sem értem miért vagyok itt... - duzzogott Eiki.
- Azért mert a testvéred valahova menni készül! Te biztos tudod.
- Dehogy tudom apa!
- Mi ez a hangzavar? - sétált ki a nagyszobából az ikre anyja.
- Eiji már megint szökik! - húzta meg a fiú fülét, az apju,k aki hangosan vonyítani kezdett.
- Eiji hová mész? - hajolt le a fiúkhoz.
- El... - fordította el a fejét a fiú.
- Válaszolj ha anyád kérdez! - szorította meg Eiji vállát az apja.
- Fater! Ez fáj! Hagyd már abba!
- Mond már el te idióta... - csapott Eiji lábára a testvére.
- Utálom, hogy mindenki ver! - kezdett nyafogni megint Eiji.
- Hová megy Eiji? Kérlek mond el Eiki! - fogta a keze közé Eiki arcát az anyjuk.
- Jó elmondom! - sóhajtott Eiji.
- Halljuk!
- Egy Asami nevű lányhoz...
- Ahhoz aki nyár előtt itt aludt? Ő nagyon aranyos lány! - egyenesedett ki az anyjuk.
- Na látod Eiki. Nem csak nekem jön be Asami! - mosolygott a testvérére Eiji.
- Miért nem montad, hogy egy lánnyal lesz randid? - emelte fel a vállánál fogva a fiút az apjuk.
- Azért mert az a lány ki nem állhatja Eijit! - nevetett Eiki és indult az étkező felé.
- Miért? - tette le a földre Eijit.
- Azért mer egy perverz állat! - ordította a konyhából Eiki.
- Ja az mindjárt más... - húzta el a száját az apjuk. - Mikor találkoztok?
- Fél óra múlva.
- Mikor beszéltetek?
- Tizenöt perce! - tette a fejére a kezét. - Majd jövök! - rohant kifele a házból Eiji.
- Szerelmes? - kérdezte az anyjuk.
- Csak unatkozik. - indult a dolgozó szobája felé az apjuk.
~~~
Amikor végre Eiji megérkezett a parkba, Asami már várt rá.
- Asami!!! - integetve rohant a lányhoz Eiji.
- Hol voltál eddig? - tette csípőre a kezét Asami.
- Várj... - a térdére rakta a kezét és előre dőlt. Nagy levegőket vett, majd mikor össze szedte magát a lány szemébe nézett.
- Mit csináltál az arcoddal és hol voltál?
- Biztos akarod hallani?
- Igen!
- Rendben... Ott kezdődött, hogy a lépcsőn korlátján csúsztam le, majd át ugrottam Chikaot és le horzsoltam az arcom. Majd az apám ki hallgatott, hogy hova megyek. Onnan van a sebtapasz. - mutatott az arcán levő kötésre. - Amikor végre elszabadultam le késtem a metrót ezért futottam, és csak, hogy tudd. Öt kilométert futni farmerbe nem vicces!
- Most az egyszer elnézem! - mosolygott a lány. - Szóval... Miről akartál beszélni velem? - sétált egy pad felé és leült rá.
- Engorol és rólad... - ült le a padra Asami mellé.
- Ő mondta? - nézett a másik irányba Asami.
- Nem éppen... De mit is?
- Engo erőszakos volt velem...
- Az a szemét! Hogy mer ilyet csinálni? - pattant fel a padról.
- Ezt most tényleg te mondod? - nézett Eijire Asami.
- Most miért? - nézett le a lányra.
- Te vagy a legnagyobb perverz az egész családotokban...
- Te még nem láttad a faterom!
- Akkor is... - dőlt hátra és a tarkójára tette a kezét Asami.
- Mit jelent, hogy perverz? - ült vissza a lány mellé. - Talán ezt? - Asami combjára tette a kezét.
- I-Igen! - csapott a fiú kezére a lány. - Most hagyd abba!
- Áúú!!! - húzta vissza a kezét.
- Miért csinálod ezt? - ült messzebb a fiútól.
- Mert... örököltem... és mert élvezem... Bocsi...
- Meg szoktam, hogy ezt csinálod...
- Ezt zárjuk le! - indított egy új témát Eiji. - Mi van Agurival?
- Még nem igazán láttam... A hangját is csak egyszer hallottam az első nap... Minden lány nyakán ugrált, de őt nem érdekelte. - nézett maga elé Asami.
- Akkor most jó. - nézett fel az égre Eiji. - Mihez van kedved? - gyorsan a lányra nézett.
- Hát, nem is tudom...
- Van egy jó játék, amit ketten pont tudunk játszani!
- Igen? Mi az?
- Hagyod, hogy tapizzalak... - vigyorgott perverzen a lányra Eiji.
- Nem... - Asami arca komoly lett.
- Miért?
- Komolyan kérdezed? - akadt fent Asami szeme.
- Én szeretlek... - közelebb ment a lányhoz és meg fogta a kezét. - Szeretlek... - össze ért a homlokuk.
- E... Eiji... hagyd ... - de már nem tudta befejezni a mondatot mivel Eiji megcsókolta.
A fiú elengedte a lány kezét és az arcára tette. Asami csak ült mint valami porcelán baba. Fakó bőre az arcán vörös lett, a szél bele kapott a fekete hajába. Óvatosan kinyitotta a szemét a fiú és látta, hogy Asami szeme is nyitva van. Eiji lassan elhajolt a lánytól és a kezét levette az arcáról.
- S- Szeretsz? - folyt le egy könnycsepp Asami arcán.
- Igen! - mosolygott Eiji. - De nem várom el, hogy te viszonozd.
- Eiji...
- Ne sírj! Mert már ezt a csókot alig bírtam abba hagyni...
Asami nem mondott semmit csak meg ölelte a fiút.
- Asami?
- Nem ölelsz meg?
- De... - Eiji megölelte Asamit.
Asami észre vette, hogy valami rezeg Eiji far zsebébe.
- Figyelj Eiji.
- Igen?
- Asszem csörög a telefonod... - kezdte eltolni magától a fiút Asami.
- Ne! - szorította magához Eiji a lányt. - Ide tudod adni a mobilom?
- Most tényleg nyúljak oda érte?
- Igen mielőtt az illető leteszi!
- Rendben, rendben. - Asami óvatosan kivette Eiji zsebéből a telefont majd a fiúnak adta. - Tessék.
- Oh... Eiki az... - fel vette és a füléhez tette. - Szia! Mi az?
- MI AZ ÖRDÖGÖT CSINÁLTÁL? MÁR VAGY HARMINCSZOR HÍVTALAK! ENGONÁL VAGY? - üvöltött a telefonba Eiki ezért Eiji messzebb tette a fülétől.
- Asamivan voltam, vagyok és nem vagyok Engonál. Még csak ezután megyek hozzá...
- Miért? Mi történt?
- Engo erőszakos volt Asamival. - Asami el akart hajolni Eijitől, de a fiú nem engedte. A szabad kezével erősen fogta. - Nem engedlek el... - suttogta Asaminak.
- Mit akarsz vele csinálni? Meg vered?
- Miért ne! Kösz az ötletet tesó. Majd hívlak!
- Le ne- - és Eiji kinyomta a telefont, majd ki is kapcsolta.
- Ez nem volt szép Eiji... - mondta Asami.
- Mit vársz tőlem? - rakta el a telefonját és féletlenül Asami melléhez ért a keze. - Bocsi véletlen volt. - Remélem... - Eiji két kézzel ölelte magához Asamit. - De végre ellengetnél...
- Bocsi... - engedte el a lányt.
- Haza kéne mennem.
- Haza kísérlek! - pattant fel a padról Eiji.
- Ha ragaszkodsz hozzá, rendben. - Asami is fel állt a padról.
Elindultak Asamiékhóz. Már majdnem ott voltak amikor a metrón ültek Eijinek feltűnt valami. Egy fehér hajú srácot vett észre aki őket nézte és már a parkban is látta őt korábban. Nem igazán tudta.
- Figyelj Asami. - suttogta.
- Igen? - suttogott Asami is.
- Hogy néz ki pontosan Aguri?
- Fehér haj, vörös szem. Nem túl magas, de nálam magasabb. Vékony és nem igazán mosolyog. Miért?
- Csak kérdem. - óvatosan vissza nézet a fiúra aki ekkor már eltűnt. -Biztos leszállt... - gondolta magában.
Amikor leszálltak, egyenesen mentek Asamiék házához. Nem volt olyan hosszú az út. Hamar elértek a házhoz.
- Majd hívlak! Szia! - köszönt el Eiji.
- Rendben. Vigyáz magadra! Szia. - Asami bement a házba.
Eiji elindult vissza a metróhoz, de tudta, hogy a fiú követte őt. Az egyik sarkon direkt befordult egy sikátorba.
- Látlak! - nézett a sikátor egyik oldalára.
- Mikor vettél észre? - emelte fel a fejét Aguri.
- Még a parkban... - dőlt a másik falnak Eiji. - Csak nem te hívtad fel a testvérem?- Bocsi... - engedte el a lányt.
- Haza kéne mennem.
- Haza kísérlek! - pattant fel a padról Eiji.
- Ha ragaszkodsz hozzá, rendben. - Asami is fel állt a padról.
Elindultak Asamiékhóz. Már majdnem ott voltak amikor a metrón ültek Eijinek feltűnt valami. Egy fehér hajú srácot vett észre aki őket nézte és már a parkban is látta őt korábban. Nem igazán tudta.
- Figyelj Asami. - suttogta.
- Igen? - suttogott Asami is.
- Hogy néz ki pontosan Aguri?
- Fehér haj, vörös szem. Nem túl magas, de nálam magasabb. Vékony és nem igazán mosolyog. Miért?
- Csak kérdem. - óvatosan vissza nézet a fiúra aki ekkor már eltűnt. -Biztos leszállt... - gondolta magában.
Amikor leszálltak, egyenesen mentek Asamiék házához. Nem volt olyan hosszú az út. Hamar elértek a házhoz.
- Majd hívlak! Szia! - köszönt el Eiji.
- Rendben. Vigyáz magadra! Szia. - Asami bement a házba.
Eiji elindult vissza a metróhoz, de tudta, hogy a fiú követte őt. Az egyik sarkon direkt befordult egy sikátorba.
- Látlak! - nézett a sikátor egyik oldalára.
- Mondjuk... Engo mesélte, hogy egy perverz állat vagy... De a parkban fényes nappal... Egy elkényeztetett ficsúr vagy...
- Pont te mondod, albínó. - túrt bele a hajába Eiji.
- Beverhetném a pofádat, de meg ígértem valakinek, hogy nem fogok újra rendőrségre menni.
- Meg ijedtem. - gúnyosan mosoly Eiji.
- Engo mondta, hogy nagy az arcod... De hogy ennyire. - indult Eiji felé Aguri. - Félre teszem az ígéretem, csak a kedvedért.
Aguri keze hihetetlen gyorsasággal száguldott Eiji fejéhez. Eiji nem ijedt meg oldalra lépet és Aguri ökle a falat érintette.
- Lassú vagy... Bocsáss meg de nincs időm a képedre. - indult a kijárat felé Eiji.
- Idegesítő vagy! - Aguri elkapta Eiji kezét és a falnak nyomta a fejét. - Utálom a gazdag embereket!
Aguri ismét ütött és most célba is talált, de most nem a fiú fejét hanem a hasát ütötte meg. Eiji egy kisebb adag vért köpött fel, majd meg törölte a száját.
- Te ... - Eiji is ütött, de Aguri elkapta a kezét és a lábával vissza felé törte Eiji karját. A fiú fel ordított fájdalmában.
- Még sose volt eltörve a kezed? - Aguri a kezével meg szorította Eiji eltört karját.
Eiji fájdalmában a földre esett. Aguri nem hagyta, hogy pihenjen. A bal kezével meg fogta a pólóját és fel emelte, a szabad kezével egy óriási ütést mért Eiji fejére, majd a földre dobta. A kezére nézett
- Ennyit az ígéretemről. - lehajolt Eijihez és a pólójába kente a kezét. - Engo azt mondta vigyázzak veled. Lehet arra értette, hogy egy ütés után szökő kútként köpöd fel a saját véred. Nevetséges...
- Te... - újabb adag vért köpött fel Eiji és az egész arca tiszta vér volt. - Ha megint bántod őt... meg öllek... - Eiji elborult a földön.
- Utálom a gazdag majmokat... - lépet közelebb Eijihez. - Azt hiszitek tiétek a világ... és aki nem olyan mint ti, az már egy senki... Az apám is egy senki volt. Nem... Akkor lett senki mikor a faterod börtönbe záratta. - megint meg fogta a pólóját és felemelte. - A te hibád minden... A te hibád, hogy az anyám és az apám öngyilkos lett... Az egész a tiéd! - Aguri fejbe fejelte Eijit aki eszméletlen lett, majd ismét vissza dobta a földre. - Ellentétben veled én nem játszani akarok Asamival...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése