30. Fejezet: Minden az én hibám!
Eiji eszméletlenül feküdt az üres sikátorban. A teste alatt egy jó nagy vér tócsa volt. Már teljesen sötét volt, amikor meg szólalt a telefonja. Csak csörgött úgy se tudja senki fel venni. Szerencsére egy járó kellő meg hallotta a csörgést. A telefonhoz sétált és észre vette a földön fekvő gyereket.
- Eiji - kun? - hajolt le a mobilért Hitomi. - I-Igen?
- E.. Kivel beszélek?! - kérdezte Eiki.
- Hitomi vagyok Asami húga.
- Ohh.. Szóval veled van Eiji... Meg nyugodtam... Azt hittem baja esett...
- Nem éppen... Éppen haza fele tartok és hallottam, hogy csörög egy telefon és miután ide jöttem észre vettem, hogy Eiji - kun az és nem tudom mit csináljak!
- Mi van Eijivel?! Mi van Eijivel Hitomi - chan!?
- Egy sikátorban fekszik és minden csupa vér! Eiki - kun mit tegyek!? - aggódott Hitomi.
- Nyugodj meg! Hol vagy? Oda megyünk! Maradj ott vele!
- Az utcánktól két utcányira és a harmadik sikátor között.
- Északi vagy nyugati oldal?
- Nyugat. Kérlek siess!
- Sietünk! Addig tartom veled a kapcsolatot. Meg kéne nézni rajta valamit.
- Mit?
- Pulzus a vérét és, hogy mi van vele. Segítek!
- Rendeben.
- Menj hozzá közel. Tedd a nyakára két ujjad. Érezni fogod, hogy lüktetett- e.
Hitomi le hajolt és követte Eiki utasításait. Eiji nyakára tette a kezét és érezte, hogy még él.
- Még él.
- Rendben. A vér amiben fekszik az övé?
- Igen az övé...
- És honnan azt meg tudod mondani?
- A szája és az orra. Semmi más és a jobb keze.
- A keze is vérzik?
- Nem, csak olyan mintha vissza fele állna. Ez... ez...
- Hitomi -chan nyugodj meg!
Eiki azt hallotta, hogy a telefon csattan majd Hitomi síkit. Még kiabált a telefonba, de Hitomi nem válaszolt. Rá pár percre megérkeztek. Eiki fej veszve rohant Hitomihoz, aki a földön ült és sírt.
- Hitomi - chan! Itt vagyunk! Ne sírj! - ölelte magához a lányt, majd észre vette Eijit. - Eiji... Eiji... - mászott oda a testvéréhez. - Eiji! Eiji! Kelj fel! Anya! Apa! - kezdett folyni Eiki könnye. -Siessetek már!
A szülei be tették a kocsiba Eiji.
- Hitomi - chan velünk jössz? - kérdezte Eiki.
- Igen! Majd a kórházból fel hívod Asamit és anyát? - ült be a kocsiba.
- Igen.
Elindultak a kórházba. Hamar oda értek és amilyen gyorsan tudták Eijit elkezdték ellátni. Fel kapcsolták egy gépre és a kezét is begipszelték. Mindenki az ágynál ült kivéve Hitomi ő az ágy végénél állt. Hitomi nem akart szólni Eikinek, hogy fel kéne hívni Asamit és az anyját. Pár perc múlva Eiji meg szólalt.
- A... Asami... - motyogta.
- Kis fiam! - fogta meg Eiji kezét az anyja.
- Fel hívom Asamit... - indult ki a kor teremből Eiki.
Bezárta maga mögött az ajtót és fel hívta Asamit, aki nehezen, de fel vette.
- Szia Eiki. Mi az?
- Szia... Figyelj... Szólj anyudnak, hogy Hitomi bent van a kórházba és kérlek te is gyere be...
- Valami baja van Hitominak?!
- Nem! Sokkal inkább Eijinek.
- Micsoda? Rohanok! Melyik kórház?
- A Nyugati.
- Már ott is vagyok! Szia!
- Szia... - tette le a telefont, majd vissza tolta a zsebébe.
Indult volna vissza a terembe mikor az egyik nővér és az orvos majd fel lökte. Eiki vissza ment a terembe és látta, hogy megint vért vesznek a bátyától.
- A keze csúnyán eltört, az orra is és belső vérzés veszélye is fent áll. - igazította mag a fehér köpenyét az orvos. - Ha valami történne hívjanak megint. Viszlát! - ment ki a kórteremből az orvos és utána a nővér.
- Eiji... - lépett a testvéréhez Eiki és elkezdett sírni.
- Ne sírj nekem Eiki! Ez nekem semmiség! - mosolygott Eiji.
- Te idióta! - rohant be a terembe Asami és meg ölelte Eijit. - Mit csináltál?
- Nem lényeg! Jól vagyok! - engedte el a lányt. - Semmi bajom! - állt volna fel az ágyból a fiú.
Az apja oda lépett hozzá és vissza lökte az ágyra.
- Ne hősködj fiam... Inkább mond el mi történt pontosan...
Eiji Asami arcára pillantott. A lány teljesen meg volt ijedve, de közben aggódott. Tudta Eiji ha el mondja mi történt Asami magát fogja hibáztatni. Pedig nem az ő hibája.
- Nem akarlak ezzel terhelni titeket... - fordította el a fejét Eiji.
- Kérlek Eiji... - kezdett sírni az anyja.
- Elmondom... - Eiji sose szerette ha miatta sír az anyja. - Minden a parkban kezdődött. Észre vettem, hogy valaki néz minket, majd elindultunk Asamiékhoz, hogy ne keljen egyedül utazni. Még az utcájukban is észre vettem, hogy követ minket. Amikor Asami bement a házba elindultam haza, illetve Engohoz... De az alak akkor is követett. Bementem abba sikátorba és akkor elkezdett velem beszélgetni az az alak.
- Ki volt az Eiji? - kérdezte Eiki.
- Aguri... - támaszkodott az ágynak Asami. - Ő volt igaz?
- Igen...
- Az a szemét! - ütött a falba Eiki. - Ő hívott telefonon is...
- És mi történt utána? - kérdezte Hitomi.
- Valami ígéretről dumált, majd meg akart ütni, de én idióta hátat fordítottam neki. Akkor vágott gyomron és törte el a kezem. Majd arcon... És mondtam neki valamit a végén és aztán minden sötét lett. - nézett a törött kezére Eiji.
- Az én hibám... Az egész az én hibám! - ült le az ágy szélére Asami.
- Nem! - üvöltött a lányra Eiji. - Én voltam hülye... Anya beszélhetek négy szem közt Asamival?
- Persze. - és mindenki kiment a szobából kivéve Asamit.
- Figyelj Asami... Mondott valamit Aguri ami teljesen igaz volt...
- Nem azt mondtad, hogy semmit se láttál?
- De hallottam... És valamit én se mondtam el neked... - nézett a lány szemébe Eiji.
- Mit?
- Az én hibám az ami történt veled! Az én hibám, hogy azt tette veled Aguri!
- Miért?
- Két éve apám a ti városotokban volt irodája. Aguri apja ott dolgozott és egyik nap bementem az apám munka helyére és provokáltam Aguri apját aki le kevert nekem egyet. Apám már akkor nem igazán bízott Aguri apjában. Pár héttel később meg hívtuk őket vacsorára és akkor valaki 20 000 jent lopott a családunktól. Én loptam el a pénzt csak nem akartam elmondani apának ezért Aguri apjára fogtam. Persze Aguri látta, hogy én loptam el a pénzt, de akkor nem sejtettem, hogy az apját börtönbe zárják. Mivel az apjának már sok balhéja volt 3 évre bezárták. Az anyja beteg volt és nem igazán volt pénzük. Az anyja nem bírta, hogy minden nap valamit el vittek a lakásukból, de az még semmi volt. Elkezdett drogot árulni az anyja és az se segített. Valamelyik alkalommal eltűnt az árú ezért Agurit is verték és az anyját is. Aguri anyja nem bírta tovább, öngyilkos lett. Az apja mikor meg tudta mi történt a feleségével fel vágta az ereit és a börtön cellába halt meg. A következő héten történt meg veled az a dolog... Ha én nem lopom el a pénzt nem történik az meg veled! Az én hibámból halt meg két ember! Az én hibámból csinálta azt veled! Meg érdemeltem, hogy össze vert! Sőt! Kevés volt! Én a helyébe halálra vertem volna magam! Egy önző barom vagyok! - Asaminak itt lett elege.
A bal arcára a fiúnak egy hatalmas pofont vágott, majd meg ölelte Eijit.
- Nem a te hibád ami velem történt. Nem a te hibád, hogy a szülei meg haltak. Fejezd ezt be kérlek...
- Asami... A- azt hittem meg fogsz utálni...
- Nem foglak... Fiatal voltál és meg gondolatlan, még most is fiatal vagy és meg gondolatlan... - hajolt el a fiútól.
- De valamit még nem mondtam neked... - tette Asami vállára a kezét. - Aguri Engot emlegette... és nem úgy mint olyat akit utál... Mindent el mondott Agurinak...
- Úgy érted, hogy....
- Igen... Engo mondta neki, hogy fenyegessen meg...
- Beszélek vele... - állt fel az ágyról Asami. - Majd hívlak! - rohant ki a szobából
- Asami! Állj meg! - ordított a lány után Eiji, de már messze járt.
Rohant végig a folyosón Asami. Amint Eiki meg hallotta, hogy a testvére a lány után kiabál Eiki Asami nyomába eredt. Asami már a liftben volt amikor Eiki utol érte, de már késő volt. A lift már majdnem bezáródott. Eiki csak azt látta, hogy Asami arcáról egy könnycsepp folyik le. Eiki vissza szaladt a testvéréhez akit a szülei alig bírtak lefogni.
- Hova megy Asami?! - kérdezte Eiki.
- Engohoz! Utána megyek! - lökte volna el az apját Eiji, de nem ment neki.
- Nem mész sehova... Majd én... - indult Eiki is a lift felé, de Hitomi az útját állta. - Mi az Hitomi - chan?
- Mit akarsz csinálni ha ott van Aguri? - kérdezte Hitomi.
- Szét verem az arcát!
- És ha Engo esik neked?
- Az ő arcát is nyugodt szívvel verem szét!
- Légy egy kicsit jobban meggondolt! - fogta meg Eiki kezét Hitomi.
- Hitomi - chan...
- Tessék... - a fiú kezébe nyomott egy kis üveg parfümöt.
- Ez mi? - nézte meg az üveget.
- Asami csinálta nekem. Van benne csili pór, parfüm, bors, és citrom lé. Ha szembe kerül az illető nem igazán fog látni. Kérlek vigyáz Asamira. - engedte el a kezét.
- Köszönöm és vigyázok rá. - Eiki a lifthez rohant és reménykedett, hogy még Asami egyben van.
- Rám mászol, majd meg vereted az unoka testvéred!
Engonak fent akadt a szeme. Majd le nyugodott és flegmán válaszolt.
- Oszt akkor mi van? - ismét gúnyosan mosolygott.
Asami egy hatalmasat ütött Engo hasába.
- Nem volt olyan nagy mind Agurié, de most ez is meg teszi...
Engo a földre esett mint Eiji, de ő nem köpött fel vért.
- Mi is volt a következő? - gondolkozott el Asami. - Meg van... De még sosem törtem el senki kezét... - nézett le Engora.
Asami meg fogta Engo karját, de nem csinált semmit.
- Meg ijedtél? - kérdezte az ajtóban álló Aguri a lánytól.
Asami hirtelen az ajtóra nézett és szembe találta magát a fiúval.
- A - Aguri... - kezdett remegni a keze a lánynak.
- Csak nem el akarod törni a kezét? - lépet közelebb hozzájuk. - Tudod, hogy azért börtönbe kerülhetsz?
Engo érezte, hogy a lány engedett a keze szorításán, de nem mert fel állni a földről. Asami arcát nézte amin kirajzolódott a félelem. Asami szíve egyre hevesebben vert.
- Nem Eiji hibája volt. - mondta Agurinak a lány.
- Micsoda? - döntötte oldalra a fejét Aguri.
- Az ami a családoddal történt! Nem az ő hibája!
- Honnan tudhatnád!? - ordított vele a fiú és egy mosoly jelent meg az arcán. - Milyen rég beszélgettünk!
- Tudom és kész! Hagyd békén a családomat, a barátaimat és engem is! - engedte el Engo kezét. - Most haza megyek... - indult el az ajtóhoz Asami.
- Nem mész sehova! - kapta el a lány kezét. - Nem mész sehová... - húzta magához a lányt.
- Engedj el! - ütötte arcon a fiút.
Aguri nem engedte el a lányt, csodálkozva nézett maga elé. Még soha nem ütötte arcon. Aguri arca vörös lett, a szabad kezét a lány arcára tette. Asami becsukta a szemét, azt hitte meg fogja ütni, de nem így volt.
- Nem foglak meg ütni... Annyira nem vagyok szörnyű... - Asami lassan kinyitotta a szemét és látta Aguri piros szemeit. Valaki elkezdte megint ütni az ajtót. - Ki jön még? - nézett az ajtóra Aguri.
Engo fel állt a földről és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta és Eiki orrba verte.
- Francot ez rohadtul fáj! - markolta meg a saját kezét Eiki.
- Eiki? - nézet a fiúra Asami.
- Csúnyán meg vertem a testvéred? - engedte el a lány kezét Aguri.
- Szét verem az arcod! - indult Aguri felé Eiki, de Asami meg állította.
- Nem kéne itt lenned! - üvöltött Asami. - Eijivel kéne lenned!
- Asami és.... Eiki? Mindegy én mentem... Majd még találkozunk. Üzenem a testvérednek, hogy több tejet kéne innia... - sétált a hátsó ajtóhoz Aguri és el is ment.
- Jól vagy Asami? - tette Asami vállára a kezét a fiú.
- I- Igen... Mit csináljunk Engoval? - nézett a földön fekvő fiúra.
- Fel rakom a kalapéra és haza viszlek!
Eiki fel vette a földön fekvő fiút és a kalapéra dobta.
- Nem akartam meg ütni, csak amikor nyílt az ajtó be paráztam és ütöttem...
- Szerintem semmi baja... - tette a csípőére a kezét Asami.
- Annyira nem tudok nagyot ütni.
- Szörnyen bénán ütsz! - nevette el magát Asami. - Ki üt az alsó felével a kezének?
- Bocsi, hogy nem te vagyok! - fonta össze a kezét a mellkasán.
- Majd meg tanítalak! - mosolygott Asami.
- Rendben. Hogy az istenbe ilyen pozitív? Még senkit nem láttam ilyen erősnek... És semmit nem csinált veled?
- Semmit... - indult a kijárat felé. - Menjünk haza!
- Menjünk. - indult a lány után.
Indult volna vissza a terembe mikor az egyik nővér és az orvos majd fel lökte. Eiki vissza ment a terembe és látta, hogy megint vért vesznek a bátyától.
- A keze csúnyán eltört, az orra is és belső vérzés veszélye is fent áll. - igazította mag a fehér köpenyét az orvos. - Ha valami történne hívjanak megint. Viszlát! - ment ki a kórteremből az orvos és utána a nővér.
- Eiji... - lépett a testvéréhez Eiki és elkezdett sírni.
- Ne sírj nekem Eiki! Ez nekem semmiség! - mosolygott Eiji.
- Te idióta! - rohant be a terembe Asami és meg ölelte Eijit. - Mit csináltál?
- Nem lényeg! Jól vagyok! - engedte el a lányt. - Semmi bajom! - állt volna fel az ágyból a fiú.
Az apja oda lépett hozzá és vissza lökte az ágyra.
- Ne hősködj fiam... Inkább mond el mi történt pontosan...
Eiji Asami arcára pillantott. A lány teljesen meg volt ijedve, de közben aggódott. Tudta Eiji ha el mondja mi történt Asami magát fogja hibáztatni. Pedig nem az ő hibája.
- Nem akarlak ezzel terhelni titeket... - fordította el a fejét Eiji.
- Kérlek Eiji... - kezdett sírni az anyja.
- Elmondom... - Eiji sose szerette ha miatta sír az anyja. - Minden a parkban kezdődött. Észre vettem, hogy valaki néz minket, majd elindultunk Asamiékhoz, hogy ne keljen egyedül utazni. Még az utcájukban is észre vettem, hogy követ minket. Amikor Asami bement a házba elindultam haza, illetve Engohoz... De az alak akkor is követett. Bementem abba sikátorba és akkor elkezdett velem beszélgetni az az alak.
- Ki volt az Eiji? - kérdezte Eiki.
- Aguri... - támaszkodott az ágynak Asami. - Ő volt igaz?
- Igen...
- Az a szemét! - ütött a falba Eiki. - Ő hívott telefonon is...
- És mi történt utána? - kérdezte Hitomi.
- Valami ígéretről dumált, majd meg akart ütni, de én idióta hátat fordítottam neki. Akkor vágott gyomron és törte el a kezem. Majd arcon... És mondtam neki valamit a végén és aztán minden sötét lett. - nézett a törött kezére Eiji.
- Az én hibám... Az egész az én hibám! - ült le az ágy szélére Asami.
- Nem! - üvöltött a lányra Eiji. - Én voltam hülye... Anya beszélhetek négy szem közt Asamival?
- Persze. - és mindenki kiment a szobából kivéve Asamit.
- Figyelj Asami... Mondott valamit Aguri ami teljesen igaz volt...
- Nem azt mondtad, hogy semmit se láttál?
- De hallottam... És valamit én se mondtam el neked... - nézett a lány szemébe Eiji.
- Mit?
- Az én hibám az ami történt veled! Az én hibám, hogy azt tette veled Aguri!
- Miért?
- Két éve apám a ti városotokban volt irodája. Aguri apja ott dolgozott és egyik nap bementem az apám munka helyére és provokáltam Aguri apját aki le kevert nekem egyet. Apám már akkor nem igazán bízott Aguri apjában. Pár héttel később meg hívtuk őket vacsorára és akkor valaki 20 000 jent lopott a családunktól. Én loptam el a pénzt csak nem akartam elmondani apának ezért Aguri apjára fogtam. Persze Aguri látta, hogy én loptam el a pénzt, de akkor nem sejtettem, hogy az apját börtönbe zárják. Mivel az apjának már sok balhéja volt 3 évre bezárták. Az anyja beteg volt és nem igazán volt pénzük. Az anyja nem bírta, hogy minden nap valamit el vittek a lakásukból, de az még semmi volt. Elkezdett drogot árulni az anyja és az se segített. Valamelyik alkalommal eltűnt az árú ezért Agurit is verték és az anyját is. Aguri anyja nem bírta tovább, öngyilkos lett. Az apja mikor meg tudta mi történt a feleségével fel vágta az ereit és a börtön cellába halt meg. A következő héten történt meg veled az a dolog... Ha én nem lopom el a pénzt nem történik az meg veled! Az én hibámból halt meg két ember! Az én hibámból csinálta azt veled! Meg érdemeltem, hogy össze vert! Sőt! Kevés volt! Én a helyébe halálra vertem volna magam! Egy önző barom vagyok! - Asaminak itt lett elege.
A bal arcára a fiúnak egy hatalmas pofont vágott, majd meg ölelte Eijit.
- Nem a te hibád ami velem történt. Nem a te hibád, hogy a szülei meg haltak. Fejezd ezt be kérlek...
- Asami... A- azt hittem meg fogsz utálni...
- Nem foglak... Fiatal voltál és meg gondolatlan, még most is fiatal vagy és meg gondolatlan... - hajolt el a fiútól.
- De valamit még nem mondtam neked... - tette Asami vállára a kezét. - Aguri Engot emlegette... és nem úgy mint olyat akit utál... Mindent el mondott Agurinak...
- Úgy érted, hogy....
- Igen... Engo mondta neki, hogy fenyegessen meg...
- Beszélek vele... - állt fel az ágyról Asami. - Majd hívlak! - rohant ki a szobából
- Asami! Állj meg! - ordított a lány után Eiji, de már messze járt.
Rohant végig a folyosón Asami. Amint Eiki meg hallotta, hogy a testvére a lány után kiabál Eiki Asami nyomába eredt. Asami már a liftben volt amikor Eiki utol érte, de már késő volt. A lift már majdnem bezáródott. Eiki csak azt látta, hogy Asami arcáról egy könnycsepp folyik le. Eiki vissza szaladt a testvéréhez akit a szülei alig bírtak lefogni.
- Hova megy Asami?! - kérdezte Eiki.
- Engohoz! Utána megyek! - lökte volna el az apját Eiji, de nem ment neki.
- Nem mész sehova... Majd én... - indult Eiki is a lift felé, de Hitomi az útját állta. - Mi az Hitomi - chan?
- Mit akarsz csinálni ha ott van Aguri? - kérdezte Hitomi.
- Szét verem az arcát!
- És ha Engo esik neked?
- Az ő arcát is nyugodt szívvel verem szét!
- Légy egy kicsit jobban meggondolt! - fogta meg Eiki kezét Hitomi.
- Hitomi - chan...
- Tessék... - a fiú kezébe nyomott egy kis üveg parfümöt.
- Ez mi? - nézte meg az üveget.
- Asami csinálta nekem. Van benne csili pór, parfüm, bors, és citrom lé. Ha szembe kerül az illető nem igazán fog látni. Kérlek vigyáz Asamira. - engedte el a kezét.
- Köszönöm és vigyázok rá. - Eiki a lifthez rohant és reménykedett, hogy még Asami egyben van.
~~~
Engo idegesen járkált a házban teljesen egyedül. Tudta, hogy Aguri Asami és Eiji közelében van. Azt is tudta, hogy Eiji hihetetlenül bosszantó és bármi meg történhet. Nem igazán ismeri Agurit, de élő példa az amit Asamival tett. A gondolatokba merült amikor valaki ököllel ütötte a bejárati ajtót.
- Nyisd ki te szemét! - üvöltött egy lány az ajtó előtt.
Engo az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Asamival találta szembe magát aki teljesen dühös volt.
- Mit akarsz? - kérdezte Engo.
- Beszélni veled! - szorította ökölbe a kezét a lány.
- Miről, cica? - dőlt az ajtó keretnek a fiú és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán.
- Az unoka testvéredről!
- Gyere be...
Asami besétált és Engo bezárta mögötte az ajtót. Majd a lány Engo felé fordult.
- Na mondod vagy talán még sem azért jöttél, hogy beszéljünk? - lépett közelebb a lányhoz.
- Undorító vagy! - lépett hátrébb a fiútól.
- Miért?- Rám mászol, majd meg vereted az unoka testvéred!
Engonak fent akadt a szeme. Majd le nyugodott és flegmán válaszolt.
- Oszt akkor mi van? - ismét gúnyosan mosolygott.
Asami egy hatalmasat ütött Engo hasába.
- Nem volt olyan nagy mind Agurié, de most ez is meg teszi...
Engo a földre esett mint Eiji, de ő nem köpött fel vért.
- Mi is volt a következő? - gondolkozott el Asami. - Meg van... De még sosem törtem el senki kezét... - nézett le Engora.
Asami meg fogta Engo karját, de nem csinált semmit.
- Meg ijedtél? - kérdezte az ajtóban álló Aguri a lánytól.
Asami hirtelen az ajtóra nézett és szembe találta magát a fiúval.
- A - Aguri... - kezdett remegni a keze a lánynak.
- Csak nem el akarod törni a kezét? - lépet közelebb hozzájuk. - Tudod, hogy azért börtönbe kerülhetsz?
Engo érezte, hogy a lány engedett a keze szorításán, de nem mert fel állni a földről. Asami arcát nézte amin kirajzolódott a félelem. Asami szíve egyre hevesebben vert.
- Nem Eiji hibája volt. - mondta Agurinak a lány.
- Micsoda? - döntötte oldalra a fejét Aguri.
- Az ami a családoddal történt! Nem az ő hibája!
- Honnan tudhatnád!? - ordított vele a fiú és egy mosoly jelent meg az arcán. - Milyen rég beszélgettünk!
- Nem mész sehova! - kapta el a lány kezét. - Nem mész sehová... - húzta magához a lányt.
- Engedj el! - ütötte arcon a fiút.
Aguri nem engedte el a lányt, csodálkozva nézett maga elé. Még soha nem ütötte arcon. Aguri arca vörös lett, a szabad kezét a lány arcára tette. Asami becsukta a szemét, azt hitte meg fogja ütni, de nem így volt.
- Nem foglak meg ütni... Annyira nem vagyok szörnyű... - Asami lassan kinyitotta a szemét és látta Aguri piros szemeit. Valaki elkezdte megint ütni az ajtót. - Ki jön még? - nézett az ajtóra Aguri.
Engo fel állt a földről és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta és Eiki orrba verte.
- Francot ez rohadtul fáj! - markolta meg a saját kezét Eiki.
- Eiki? - nézet a fiúra Asami.
- Csúnyán meg vertem a testvéred? - engedte el a lány kezét Aguri.
- Szét verem az arcod! - indult Aguri felé Eiki, de Asami meg állította.
- Nem kéne itt lenned! - üvöltött Asami. - Eijivel kéne lenned!
- Asami és.... Eiki? Mindegy én mentem... Majd még találkozunk. Üzenem a testvérednek, hogy több tejet kéne innia... - sétált a hátsó ajtóhoz Aguri és el is ment.
- Jól vagy Asami? - tette Asami vállára a kezét a fiú.
- I- Igen... Mit csináljunk Engoval? - nézett a földön fekvő fiúra.
- Fel rakom a kalapéra és haza viszlek!
Eiki fel vette a földön fekvő fiút és a kalapéra dobta.
- Nem akartam meg ütni, csak amikor nyílt az ajtó be paráztam és ütöttem...
- Szerintem semmi baja... - tette a csípőére a kezét Asami.
- Annyira nem tudok nagyot ütni.
- Szörnyen bénán ütsz! - nevette el magát Asami. - Ki üt az alsó felével a kezének?
- Bocsi, hogy nem te vagyok! - fonta össze a kezét a mellkasán.
- Majd meg tanítalak! - mosolygott Asami.
- Rendben. Hogy az istenbe ilyen pozitív? Még senkit nem láttam ilyen erősnek... És semmit nem csinált veled?
- Semmit... - indult a kijárat felé. - Menjünk haza!
- Menjünk. - indult a lány után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése