Szerep játék 31. Fejezet

31. Fejezet: Egy héttel később. Az ellenségem, ellensége a barátom?

Egy hét telt el amióta Eiji kórházba került, szerencsére már ki engedték. Egész kellemesen lenyugodtak a dolgok. Köz erővel halad a készülődős az őszi fesztiválra. Viszont, Engo nem beszél Asamival, se az unoka testvéreivel. Eiki még mindig haragszik Engora. Eijit meg körül ugrálják az osztályában a lányok. Egy kicsit át írta a kis verekedést és az apjának is elmondta, hogy ő lopta el a pénzt. Persze amint lekerül a kezéről a gipsz elkezdi vissza fizetni a 20 000 jent. Tomiko újra beszél a családjával, de nem költözött vissza a házukba. Asami pedig... próbál minél többet lenni azokkal akiket szeret. A napokban ismét beszélt Aratával, aki elmondta Asaminak, hogy még az új év előtt Tokióba költözik. Aguri pedig próbál felül kerekedni az Eiji feletti haragján és már Engoval se beszél. Péntek délután volt, Asami a szobájában ült és Aratával beszélgetett.
- Végre eljött a második forduló! 
- Be se lépj... El marad...
- Miért? 
- Nem érnek rá a játék felelősök... Pedig kíváncsi lettem volna rád!
- És akkor mikor lesz? 
- Jövőhét. Nálatok mikor van az őszi fesztivál? 
- Holnap. Nektek?
- Nekünk is! Kísértet kastélyt csinálunk. 
- Jó nektek... Mi cseléd lány kávézót... 
- Az király!
- Perverz... - csörrent meg Asami telefonja. - Pillanat, valaki hív. - vette fel Asami a telefont.
- Szia Eiji!
- Szia~! 
- Valami baj van?
- Nem! Csak arra voltam kíváncsi, holnap nektek őszi fesztivál van ugye?
- Igen. Miért?
- Mert akkor be nézek Eikivel! 
- Engo is ott lesz... 
- Nem érdekel! Én csak miattad és Tomiko miatt megyek! Amúgy is nagyon rég láttalak. 
- Akkor ma meg látogatlak! 
- Már majdnem besötétedett. Nem akarok, hogy egyedül menj haza sötétben. 
- Ha szabad nálatok aludnék. Tudomásom szerint van egy nagyom jó vendég szobátok! 
- Én benne vagyok! Várj egy kicsit... Eiki!!! Át jön Asami és csinál kaját!
- Ő főz! - Ekik
- Igen! - Eiji.
- Akkor jöjjön! Itt alszik? - Eiki.
- Igen! -Eiji.
- Szolok anyának! - Eiki.
- Na itt vagyok? 
- Most tényleg azt gondolod, hogy csinálok neked kaját? 
- Miért ne! 
- Mit kérsz? 
- Három fogást! Tészta levest, szusit onigirivel és citrom tortát! - Asami nem mondott semmit csak bele ordított a telefonba. - Ne kiabálj! 
- Ez minden? 
- Igen! Siess! Szia!
- Szia... - tette le a telefont Asami és kezdett készülődni. Magára kapott egy kopott farmert és egy szürke pólót.
- Arata megyek, majd holnap leszek! Szia. 
- Szia. 
Le hajtotta a laptopját és lerohant a szobájából magához kapott egy kis pénzt, elköszönt a többiektől és indult is a boltba, majd Eijiékhez.

~~~

Aguri fél álomba feküdt a kanapén. A telefonjára nézett és látta, hogy már elmúlt hat óra. Fel tápászkodott és a konyhába sétált, kinyitotta a hűtött és semmi ehetőt nem talált. 
- Egy bögre tej... - kortyolt bele. - Anyám! - vágta le a földre a bögrét. - Ez úgy szar ahogy van... Más valami? - keresgélt tovább, de már csak egy zacskó volt. - Csak most legyen mázlim. - vette ki a zacskót, de amikor bele nézett egy egér nézett vissza rá. - Bocsáss meg, de annyira nem süllyedek mélyre, hogy meg egyelek... - a bejárait ajtó felé sétált, kinyitotta és kieresztette az egeret. - Ég veled! Remélem soha nem jössz vissza... - ment vissza a lakásba. 
Elő keresett pár jent és magára vett egy tiszta pólót, majd elindult a boltba. Nem lakik olyan messze a legközelebbi bolttól ezért hamar oda ért. 
- Mit is kéne vennem? - lépet be a boltba. - Veszek egy kólát meg valaki ehetőt... legyen instant leves az talán ki jön 250 jenből. - amikor minden meg volt amit akart indult a pénztárhoz. A pénztárnál egy szőke idősebb gyerek ült. Nagyából ugyan annyi éves lehetett mind Aguri.
- Szia! - köszönt neki. 
- Szia... 
- Kóla és instant leves? - írta be a kasszába az árakat. - Csak nem szingli vagy?
 - Valami olyasmi... - a kijáratnál meg látta Asamit.
- 241 jen lesz. - Aguri át nyújtotta a 250 jent.
- A vissza járó a tiéd lehet! - meg fogta a kólát és az instant levest és Asami után rohant.
Már jó ideje követte Asamit. Nem akarta, hogy meg lássa, mert biztos kiakadt volna. 
- Hova mész már, Asami? - dőlt egy falnak Aguri. - Teljesen fel rázódik a vacsim! 
Amint elindult a faltól észre vette, hogy Asami meg állt. Vissza lépett, hogy ne lássák meg. Elkezdett hallgatózni. 
- Egy kóbor cica! - egy nagyobb darab ember kezdett közeledni Asami felé. 
- Vajon merre van a gazdája? Vagy egyáltalán van gazdája? - egy fiatalabb srác lépett a másik mellé.
- Dolgom van! Engedjenek! - ment volna tovább Asami, de a két hapsi nem engedte. 
Aguri nagy levegőt vett és elő lépett. Kezében a szatyorral.
- Itt van a gazdája fiúk... El lehet menni... - a szabad keze a zsebében volt. 
- Mit akarsz? Éppen szórakozunk a kis hölggyel! - kapott elő egy kést az idősebb férfi.
- Kés? És fiatal lányokat zaklat? Csak nem csalja a felesége? - tette le egy kuka tetejére a zacskót. 
- Te kis taknyos! - emelte fel a kést az idősebb férfi.
- És a másik aki nem rég fejezte be a tanulmányait... Munka társak? - ropogtatta meg az ujjait.
- Ne legyen ennyire nagy az önbizalmad! - a másik fél is elő kapott egy kést. 
- Két kés? Ennyi idiótát... - Aguri meg indult a két férfi felé.
A fiatalabbikat egy ütésből el intézte, viszont az idősebbik nehezebb volt. Aguri kétszer ütötte meg arcon amikor a férfi végleg földet ért, majd még a lábával bele rúgott egyet.
- Miért akar egy ilyen idegesítően gazdag ember diák lányokat fel szedni, papuskám?
- Idióta... - hallatszott halkan a férfi szájából.
Aguri Asamihoz fordult aki a földön feküdt.
- Meg ijedt? Azt se tudom pontosan hol lakik... Ha magamhoz viszem akkor sikítani fog és püfölni ameddig ki nem fárad... De nem hagyhatom itt. - le hajolt a lányért és az ölébe vette. A kukáról el vette a szatyrot és elindult haza.
A bejárati ajtónál nem igazán tudott mit kezdeni. Az egyik kezével Asami alsó felére tette és úgy tartotta még a másikkal elő vette a kulcsát, kinyitotta az ajtót és bement. Bezárta az ajtót és a konyhába ment letette a szatyrot a konyha pultra, majd a lakás végében levő ágyhoz sétált. Óvatosan le tette rá Asami.
- Hol az istenben van a takarom? - nézett körül a szobába. - Biztos az egér haverjai vitték el... - ki nézett a kalapéra és ott volt a paplana. Oda sétált a paplanért, majd vissza Asamihoz. Rá terítette a lányra. Egy darabig még nézte ahogy Asami alszik, majd ő is elment aludni. Teljesen hozzá szokott a kalapén alváshoz.

~~~

Kora reggel Asami fel ült az ágyon. Körül nézett és nem tudta hol van.
- H- Hol vagyok? - állt fel az ágyról és a zsebébe nyúlt. - Itt van a telefonom, de lemerült. Kéne egy töltő.
Halk léptekkel elindult a konyhába, de amikor kiért Agurit vette észre aki a kalapén aludt. Felé állt
és nézte, hogy alszik. Majd meg mozdult és kinyitotta a szemét és Asamira nézett. Asami hátrébb ugrott.
- Minden el magyarázok! - ült fel Aguri. 
- Ne gyere közelebb! 
- El magyarázhatom? - állt fel a kanapéról. 
- Miért vagyok itt? - indult a bejárati ajtóhoz. Elkezdte rángatni a kilincset, de nem tudta kinyitni.
- Északára bezárom az ajtót. - mutatta fel a kulcsot Aguri. 
- Csak ne bánts... - dőlt az ajtónak Asami.
- Hozzád se fogok érni. - ült vissza a kalapéra. - Francba! - kezdett korogni a hasa. - Még a vacsimat se ettem meg... 
- Elmondanád mit keresek itt? - állt a fiú előtt.
- A lényeg, hogy két pali fel akart szedni aztán össze estél és én ide hoztalak mert nem tudom hol laksz. 
- Értem... Köszönöm... Várj! Nem volt nálam pár szatyor? 
- De... De nem gondoltam, hogy a tiéd. 
- Ki dobtam egy rakás pénzt az ablakon... - tette a hasára a kezét. - Én is éhes vagyok... Van itthon valami ehető? - sétált a konyhába.
- Várj! - de már késő volt, kinyitotta a hűtőt és ismét az egér szaladt ki belőle. 
- E - Egy egér?!
- Biztos akkor jött vissza amikor téged hoztalak be... - lépet Asami mellé a fiú.
- Vissza?! - nézett a fiúra.- Hányszor raktad már ki? 
- Minden héten négyszer. - fogta meg az egér farkát. - Szerintem olyan mint én... 
- Ezt meg, hogy érted? - fordult a fiúhoz. 
- Albínó és nincsenek barátai... 
Asami nem mondott semmit, csak el terelte a témát. 
- És honnan tudtad, hogy hol vagyok? 
- Boltba mentem venni vacsorát és ott láttalak meg majd követtelek. 
- Most az egyszer díjazom, hogy követtél. De ha voltál este boltba akkor van itthon kaja! - rohant be a konyhába. - Egy instant leves és kóla? 
- Ennyi pénzt találtam. De ha akarod meg ehetjük, de gondolom nem akarsz velem egy tálból enni... 
- Nincs tányér itt? 
- Nincs.
- Kanál?
- Az sincs.
- Pohár? 
- Volt egy bögre, de az össze tört.
- Akkor meg hívlak enni valamit! Gyere! - indult az ajtó felé Asami.
Aguri nem mondott semmit, csak kinyitotta az ajtót és a lány után ment. Egy gyors éterembe mentek. Be mentek és leültek egymással szembe. Aguri a kezével a fejét támasztotta és Asamit nézte.
- M- Mi az? - tette le az arca elöl az étlapot.
- Nem értelek... 
- Miért? 
- Amit csináltam veled az meg bocsáthatatlan... de te most itt ülsz és velem beszélgetsz... 
- Én se értem magam. - olvasta tovább az étlapot. - És ha rossz ember lennél már rég meg történt volna az ami régen. 
- Szóval bízol bennem...
- Miért, nem kéne? - állt fel az asztaltól Asami.
- Most el mész? - nézett a lány után.
- Pisilnem kell. - nézett vissza a fiúra.
- Nem kérdeztem a részleteket... - fordult vissza az asztalhoz Aguri.
Asami belépett a mellék helységbe, bezárta az ajtót és a tükörbe nézett. Meg nyitotta a csapot és meg mosta az arcát. Hirtelen eszébe jutott valami. Aguri egy szóval se említette mit csinált vele ami után haza vitte őt. Ki rohant a mosdóból egészen Agurihoz.
- Aguri gyere.
- Mi csoda? Hova? - nézett a lányra.
- Vagy jössz vagy itt kérdezem meg tőled... - az összes vendég Asamira és Agurira nézett. Asami kifele indult az étteremből.
Aguri a lány után indult. Asami végig sietett az után és be kanyarodott egy sikátorba.
- Hova mész? - érte utol a lányt Aguri.
- Mondj el valami... - fordult a fiú felé. - Csináltál valamit velem amikor nem voltam magamnál?
- Nem.
- És akartál? - szorította össze a kezét Asami.
- Mi bajod van? - indult Asami felé a fiú.
- Akartál?! - ordított a fiúval.
- Hogy az istenbe kérdezhetsz ilyet? Fiúból vagyok és már egyszer meg történt. Ha tovább boncolod a témát nem bírom meg állni, hogy ne érjek hozzád... - ezek a gondolatok futottak át Aguri fején.
- Válaszolj!
Aguri villám gyors mozdulatokkal a falnak nyomta Asamit. Már majdnem össze ért a szájuk.
- Akartam. Meg tettem. Akarom. Meg teszem. Akarni fogom. Meg fogom tenni. - csókolta meg a lányt Aguri.
A lány be csukta a szemét. Asaminak fel tűnt, hogy ez a csók más volt mint az amikor először csókolta meg. A régi törékeny volt és félén. Ez a csók sokkal vadabb volt és érzékibb. Asami próbálta el tolni magától Agurit, de minden hiába. A fiú sokkal erősebb volt mint ő. Amint szabadulni tudott Aguri szájától oldalra fordította a fejét és halkan meg szólalt.
- Fejezd ... be ... - tette a fiú vállára a kezét.
Aguri nem hagyta abba, a nyakát kezdte csókolgatni. Asami halkan sóhajtott egyet, majd ki nyitotta a szemét. Két férfi állt mellettük.
- Aguri... van itt valaki...
Aguri fel nézett, majd oldalra fordította a fejét és rögtön fel ismerte a két férfit.
- Már megint ti? - hajolt el a lánytól és meg törölte a száját. - Mit akartok? - fordult a két férfihez.
- Meg fizetsz amiért el rontottad a péntek esténket, és az áll kapcsom is el tört. - mutatott az arcára az idősebb ember.
- Csak ennyi? - kezdett közeledni a két férfihez, amikor zajt hallott maga mögött. Hátra kapta a fejét és azt vette észre, hogy Asamit egy pasas le fogja. - Már hárman vagytok? - fordult volna vissza amikor valaki meg vágta az arcát. Az arcára tette a kezét, majd a szeme elé emelte. Látta, hogy csupa vér a keze. - Melyik vad marha volt? - kerekedett ki a fiú szeme.
A fiatalabb férfi el dobta az éles eszközt és futott volna, de Aguri elkapta a kezét és vissza hajtotta a hátára. Egy roppanás és a férfi fel ordított. Aguri még a fejét a falnak vágta, majd az idősebb felé vette az irányt. Az idősebb nem ijedt meg. Aguri felé kezdett rohanni. A férfi teljes ön bizalomból egyedesen Aguri fejének akart menni a késsel. Aguri elcsapta a felé közeledő kezet és a kést. A pasasnak minden bátorsága el illant. Össze esett és Agurinak csak fejbe kellet rúgnia az előtte ülő férfit. Még nézte a földön fekvő férfit, majd Asami sikított egyet. Aguri a hang forrása felé nézett. A férfi Asami nyakához szorította a kést.
- N- Ne gyere közelebb vagy meg ölöm! - folyt le a férfi arcán egy izzadság csepp.
- Enged el! - lépett közelebb Aguri.
- Azt mondtam ne gyere közelebb! - oda lökte Agurihoz a lányt.
Aguri oldalra lökte Asamit, majd a férfit vissza rántva a földre, ki vette a kezéből a kést. A pasas felé térdepelt és a mellkasát kezdte méregetni a késsel.
- Hol lehet a szíved? - vágta szét az inget a férfin. - Bocs... - meg fordította a kezében a kést és arra készült, hogy a férfiba állítsa a kést.
- Ne tedd Aguri... - ölelte meg hátulról a fiút Asami. - Te nem vagy gyilkos... - vette ki a fiú kezéből a kést és messze hajította. Asami mind két kezét Aguri mellkasára tette és becsukta a szemét. - Miért maradtam itt? Ha elfutok akkor nem érhet hozzám, de ... de nem... az egész teste hideg..., de a szíve... érzem, hogy dobog... nagyokat ver. 
A férfi közben el rohant olyan messze emilyen messzire tudott.
- Asami... - mondta halkan a fiú.
- I-Igen? - nyitotta ki a szemét.
- Szeretlek... - tette a lány kezére a kezét.
Asami csak nézett maga elé. Majd vissza húzta a kezét és fel állt. Bele túrt Aguri hajába.
- Ideje lenne menni. Ma van az őszi fesztivál. - indult kifele a sikátorból.
Aguri fel pattant a földről és a lány után rohant. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése