32. Fejezet: Az iskola fesztivál. Látogatás.
Asami és Aguri siettek az utcán, mert már amúgy is alig volt idejük a fesztivál kezdéséig. Csendben mentek egymás mellet. A csendet Aguri telefonja szakította félbe. Ki vette a zsebéből és az arcához emelte. Asaminak eszébe jutott, hogy biztos aggódnak miatta.
- Igen? - szólt bele a telefonba.
- Aguri - kun? - egy férfi hangja hallatszód ott.
- Én vagyok.
- Aguri - kun, már megint baj van vele. Látni akar téged.
- Rendben. Jövő hét hétvége jó lesz.
- Meg mondom neki. Majd még hívom.
Aguri letette a telefont, majd vissza tette a zsebébe és ismét csend ült le. Pár perccel később Asami meg szólalt.
- Ki hívott? - tette fel a kérdést a lány.
- Senki...
- Ki akar veled találkozni? - nézett fel a fiúra.
- Valaki...
- Csak nem a barátnőd?
- És ha igen? - egy ördögi vigyor jelent meg az arcán. - Féltékeny vagy?
- A legkevésbé se! - kezdett gyorsabban lépkedni a fiúnál.
Aguri csak kuncogott egyet és próbálta beérni a lányt. Az iskolánál Aguri meg fogta Asami kezét.
- M- Mit csinál?! - vörösödött el Asami.
- A kezedet fogom... - indult a fő bejárat felé.
Asami a haja mögé rejtőzve lépkedett a fiú után. Az udvaron levő emberek őket nézték. Asami próbálta kihúzni a kezét Aguri kezéből, de nem ment. Aguri erősen fogta a lány törékeny kezét, de mégsem szorította meg. Amikor be értek a szekrényekhez elkezdtek beszélgetni.
- Van váltó ruhád? - kérdezte a fiú.
- Van.
- Rendben, akkor majd találkozunk... - indult volna az osztálytermébe Aguri, de Asami elkapta a kezét.
- El kéne látni a sebed. El fog fertőződni. - engedte el a kezét Asami.
- Mit akarsz vele csinálni? - fordult a lányhoz Aguri.
- Az osztály terembe a padomban van elsősegély táska. Ha fel kísérsz le kezelem. - indult az osztályába Asami.
- Nem sok ember van ott aki látni akar... - indult a lány után zsebre tett kézzel.
- Nem baj! Segítettél nekem! Kétszer is! Most én segítek. - meg fogta a fiú kezét és maga után húzta.
Fel mentek a lépcsőn és Asami osztály terme felé vették az irányt. Az ajtónál meg álltak.
- Várj egy kicsit. - állította meg a fiút. - Meg nézem mit csinálnak és, hogy mi van a kezükben.
Aguri megállt. Asami benyitott a terembe és észre vette, hogy már Eiji és Eiki is itt van.
- Sziasztok. - köszönt Asami.
- Asami! - ugrott a nyakába Tomiko. - Hol voltál? Azt hittem valami baj történt veled!
- Jól vagyok! - mosolygott Asami.
- A-S-A-M-I! - dühösen lépet a lányhoz Eiji. - Azt mondod, hogy át jössz erre még késel is! Mit csináltál este?!
- S-Semmit! - hadonászott a kezével Asami.
- Nagyon rosszul hazudsz Onii- sama... - tette Asami vállára a kezét Tomiko.
- Onii - sama?! - lepődött meg Asami. - Mióta hívsz Onii - samának?
- Ez a helyzet meg rendelte, hogy így hívjalak!
- Szar indok Tomiko... - nézett gúnyosan a lányra Eiji.
- Akatsuka! - sétált oda hozzá Aika. - Öltözz át mindjárt kezdődik! - nyomta Asami kezébe a ruháját.
- Várjatok! - a padjához rohant ami a falnak volt nyomva. A padra hasalt és benyúlt az első segély táskáért. - Meg van! - emelte fel a táskát.
- Minek az neked? - kérdezte Eiki.
- Csak nem megsérültél Onii - sama!? - lépett a barátnőjéhez Tomiko.
- Én nem... - letette a padra a táskát és az ajtóhoz sétált.
Aguri a falnak dőlve állt, becsukott szemekkel. Asami el kapta a karját és a terembe rántotta. Mindenki meg döbbent.
- Mit csinál itt ez a szemét?! - háborodott fel Tomiko.
- Én kicsinálom! - kapott fel az egyik asztalról egy ollót Eiki.
- Elég! - állt közéjük Asami. - Befejeznétek?
- Asami, semmi szükség lekötni a vágást. - indult volna ki a teremből Aguri.
- Dehogynem! - Asami elkapta a fiú pólójának a nyakánál és az asztalhoz húzta ahol az első segély táska volt. A padra ültette, majd elő vette egy géz lapot és fertőtlenítő szerbe áztatta, majd Aguri arcát kezdte törölgetni. Aguri kicsit össze ugrott mikor először ért a géz lap a vágáshoz. - Ne mozogj.
- Nem mozgok... - nézett oldalra Aguri.
- Érdekes. Egy kés meg vág, azt meg se érzed, bezzeg amikor egy kis fertőtlenítő szer ér az arcodhoz akkor már majdnem sírsz.
- Nem sírok! - tette keresztbe a kezét a mellkasán. - Mégis miért van a padodban egy ilyen doboz?
- Tomiko régen mindig lehorzsolta a térdét tesin és úgy döntöttem veszek egy ilyen dobozt, hogy amikor valami baja esik el tudjam látni. - tette le az asztalra a gézt, majd egy seb tapaszt vett elő és óvatosan a fiú arcára tette.
- Köszönöm. - állt fel a padról, majd Eijihez lépet. - Figyelj... - vakarta meg a nyakát. - Bocsi...
- Öm? Emiatt? - emelte fel a törött kezét Eiji.
- Ja... - fordította oldalra a fejét Aguri.
- Semmi baj! - mosolygott Eiji.
- Egyébként Asami... - lépet a fiú mellé Asami.
- Igen?
- Vissza térve a ma reggelre... Köszönöm azt az ölelést és amit az után mondtam... teljesen igaz volt. A telefonban egy olyan emberrel beszéltem aki gyerekekre vigyáz. És az amit az éterem után tettem... Hallottam azt a sóhajt... - Aguri ismét zsebre rakta a kezét és kiment a teremből.
- Na várjatok! - tette ki a bal kezét Eiji. - Ölelés? Sóhaj? Mi történt ma reggel és este?!
- Nagyon hosszú történet... - vörösödött el Asami.
- Van időm. - mondta Eiji.
- Nekem viszont nincs! Át kell öltöznöm! - vette a kezébe a ruhát és indult ki a teremből.
- Csak nekem fura? - kérdezte Eiji.
- Nekem is! - válaszolta Tomiko és Eiki.
~~~
Asami az öltözőbe lépett. Kinyitotta a szekrényét és elkezdett öltözni. Az ruhát ami rajta volt a szekrénybe rakta és fel vette a cseléd lány ruhát. Fel venni fel vette, de nem tudta meg kötni.
- Király... Ezt senki nem mondta. - mérgelődött halkan Asami, majd Minori rohant be az öltözőbe.
Egymásra néztek, majd Minori meg törölte a szemét.
- Valami baj van? . kérdezte Asami és Minori felé fordult.
- Nincs! - fordult el Minori. - Vagyis van! - fordult vissza Asami felé.
- Tudok segíteni? - lépett Minorihoz Asami.
- Ha kitudod szedni a festéket a ruhámból!
Asami le hajolt és észre vette a piros voltot a fehér ruhán.
- Ez sima fehér igaz? - nézett fel a lányra.
- Igen, hó fehér! - megint meg törölte a szemét a lány.
- Van nálad púder?
- Mindig van! - adta oda Asaminak a kis dobozt.
Asami le csavarta a tetejét és a piros voltra szórta.
- Jó, hogy nem kezdted dörzsölni, mert különben nem tudtam volna kiszedni. - tette vissza a tetejét a dobozra, majd vissza adta Minorinak.
- Mit csináltál? - nézte meg a foltot.
- Amint meg szárad a festék könnyedén le fog pattanni a ruhádról. - sétált vissza a szekrényéhez és bezárta.
Minori meg látta, hogy Asami ruhája nincs meg kötve.
- Miért nem kötötted meg? - kérdezte a lány.
- Nem igazán tudom, hogy kell. - fordult Minori felé.
- Gyere ide .... segítek... - Asami a lánynak háttal fordult, majd Minori meg fogta a két szalagot és egy aranyos masnit kötött rá. - Tessék.
- Köszönöm. - fordult szembe Minorival. - Most megyek. Még egyszer köszönöm! Ha meg száradt a festék csak kapard meg a körmöddel és kész! Sok sikert.
Asami rohant végig a folyosón egészen az osztály teremig. Már az összes osztály a termébe volt. Szerencséjére senki se láthatta ebben a ruhában. A terem ajtajában meg állt, majd lassan kinyitotta az ajtót és benézett rajta. - Végre! - nézett rá Tomiko.
- Gyerünk! Látni akarom az én cseléd lányomat! - mosolygott Eiji.
- Eiji! Hagyd már abba ezt a beteg perverz dumát! - förmedt a testvérére Eiki.
- Jól van, jól van... - csitítgatta Eiji a testvérét.
- Egy dolgot nem értek... - mondta Asami az ajtó mögül.
- Mit? - kérdezte Tomiko.
- Miért rövidebb az én ruhám mint a tiétek?
- R-Rövidebb?! - derült fel Eiji arca. - Rövidebb mint Tomikoé?
- Az enyém még térdig se ér...
Eiji nem várt tovább. A bal kezével el kapta Asami karját és berántotta a terembe, hogy lássa.
- Tényleg sokkal rövidebb! - mosolygott a fiú.
- Perverz!
Eiji az arcára tette a kezét.
- Nem meg mondtam, hogy gondold át mit mondasz? - ütötte fejbe Eijit Eiki.
- Bocsáss meg Asami - san! - hajtott fejet a lány elött.
- Semmi baj... - ment beljebb a terembe Asami.
Elkezdődött a fesztivál és a vendégek is meg érkeztek. Asami és Tomiko alig bírtak lépést tartani Aikával. Ide oda rohangáltak a lányok amikor újabb vendég érkezett.
- Üdvözlöm gazdám! - fordult az ajtó felé Asami.
- Szia, Asami! - köszönt az új vendég.- Arata?! - nézett fel a fiúra.
- Élőben! - mosolygott Arata.
- Aika! Váltok! - szólt az éppen szaladgáló lánynak.
- Rendben! Igyekezz vissza! - intett Asaminak Aika.
Kimentek a teremből, majd megálltak. Asami Arata nyakába ugrott.
- El sem hiszem, hogy itt vagy! - szorította magához a nála magasabb fiút.
- Örülök, hogy látlak! Bár nehezen találtam ide... - ölelte meg a lányt.
- De itt vagy. - csukta be a szemét Asami.
- A-S-A-M-I! - húzta el a fiútól Asamit Eiji.
Arata Eijire nézett és Eikire. Végig nézte őket, majd el mosolyodott.
- Mit mosolyogsz? - nézett Aratára Eiji.
- Örülök, hogy valaki vigyázott Asamira. - nézett vissza az előtte álló lányra.
- El is felejtettem. - mosolyodott el Asami. - Eiji, Eiki ő itt Arata. A volt óvoda társam, a volt általános iskolai osztály társam és a volt alsó középiskolás barátom. Arata ők itt Eiji és Eiki a nyár elején ismerkedtem meg velük. Még van egy testvérük, de ő asszem Hitomival van. Uram isten! Nem is szóltam Daisukénak! - meg fogta Arata kezét és elkezdte maga után húzni. - Maj még beszélünk! - indultak a 3. termébe.
- Örültem... - nézett utánuk Eiki.
- A drágaságom le cserélt... - temette a kezébe az arcát Eiji.
~~~
Aguri egy szmokingban volt. Pihent mivel most teljesen üres volt az osztály termük. Csak az osztály tagjai voltak bent.
- Olyan aranyos amikor alszik! - beszélgetett két lány.
- Nem alszom... Egyébként nem kéne nektek menetek énekelni, vagy mi a fenét csinálni? - ült fel Aguri.
- D-De! - indultak az ajtó felé.
Az ajtóban Asaminak ütköztek.
- Sajnáljuk! - szaladtak el mellette a lányok.
Asami benyitott a terembe és 14 szempár nézett rá. Beljebb lépet a terembe, mögötte Aratával.
- Elnézést itt van Daisuke? - nézett körbe a terembe a lány.
- Ohh, egy cseléd lány! Biztos azért jött, hogy szórakozzunk vele. - állt fel a földről az egyik srác.
- Fiúk! - lépet a lány elé Jungo. - Itt van csak zenét hallgat. - mutatott a barátjára a fiú.
- Köszönöm Jungo. DAISUKE!!!! - üvöltötte el magát Asami.
Az összes fiú a fülére rakta a kezét, Daisuke meg le esett a padról. Körül nézett és észre vette a húgát.
- Asami! - ölelte meg a lányt. - Annyira aggódtam miattad! - emelte fel a lányt az ölébe.
- Minden jel arra utal, hogy aggódtál, csak engedj el! - lökte el a fiút és vissza érkezett a földre Asami.
Meg igazította a ruháját, majd Agurira nézett, Aguri meg őt nézte.
- Azt hittem Aguri csinált veled valamit... - mondta Daisuke.
- Vele voltam...
- Micsoda?! - lépett a lány mellé Arata. - Már megint meg történt?
- Vele voltál?! - nézett Agurira a lány bátya.
- Elég! - ütötte arcon a két fiút. - Vele voltam mert segített nekem!
Aguri oda sétált hozzájuk.
- Szia Arata... - nézett a fiúra. - Asami beszélhetnénk? - a tekintete megint a lányra vetődött.
- Persze, de miért? - nézett fel a fiúra.
- Megint hallani akarom azt a sóhajt... - mosolygott a fiú.
- Sóhaj!? - néztek Asamira az osztályban levő fiúk.
- Nem történt semmi! - vörösödött el Asami.
- Na akkor? - lépett ki a teremből Aguri és a lányra nézett.
- Arata mindjárt jövök. Sietek. - indult a fiú után Asami.
Próbálta utolérni a fiút aki gyorsan lépkedett. Az utuk egy üres terembe vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése