Szerep játék 35. Fejezet

35. Fejezet: Tánc, melyet még senki nem látott. Had legyek a tiéd!

Tomiko a tükörben nézegette magát. Jobbra barra fordult és csodálkozott. 

- Nagyon szép ruha. - hajolt meg. - Nem is annyira rövid... - egyenesedett ki. 

- Enyém rövidebb. - állt mellé Asami. 

- Eikinek remek ízlése van. Teljesen illik hozzám ez a ruha. - igazította meg a hajpántját. - Még a hajpántomat se kell kicserélnem.

- Kedves volt tőle, hogy ruhát tervezett nekünk. - vette fel a magassarkú cipőjét.

- Nekem is olyan cipőben kell lennem? - nézett Asamira Tomiko. 

- Igen! Siess! Vedd fel mert mennünk kéne! Már csak ránk várnak! - siettette Tomikot Asami.

- Rendben, rendben! - kezdte a lábára venni a magassarkú cipőt. - Mehetünk! - állt fel az öltöző padról.
Büszke léptekkel mentek végig a lámpa fényes folyosón. Már az összes osztály az udvaron volt. Az udvarról hangosan szolt a zene. A lányok lesiettek a lépcsőn egész ki az udvarra. Az egész udvar világított. Össze álltak az osztályok.
- Kivel szeretnél táncolni? - kérdezte Asamitól Tomiko.
- Senkivel... - nézett körbe az udvaron a lány.
- Ne legyél már ilyen! - lökte vállon Asamit a barátnője.
- Akkor is!
- Hé! Tomiko - san! Van kedved velem táncolni? - kérdezte Dai hatalmas mosollyal az arcán.
- Miért ne!
Asami egyedül maradt a gondolataival. A gondolat menetet Engo hangja szakította félbe.
- Van kedved táncolni? - mosolygott gúnyosan Engo.
- Nem kell, hogy sajnálatból táncolj velem... - fordult el Asami.
- És ha én nem sajnálatból akarok veled táncolni? - a fiú közelebb hajolt Asamihoz és a fülébe suttogott.
- Akkor se... - indult volna el Asami.
Engo el kapta Asami kezét és vissza pörgette magához. Asami kezét a vállára tette a saját kezét a lány derekára.
- Ez udvariatlan volt... - duzzogott Asami.
- És? Megszokhattad volna. - mosolygott a fiú.
- Akkor is utállak. - lépet a fiú lábára.
- Értem, hogy nem kedvelsz, de attól még nem kell eltörnöd a lábfejem!
Asami kuncogni kezdett és a kezét a szájához emelte. 

- Ne nevess! - kezdett nevetni Engo is. 

- Nem nevetek! - tette vissza a kezét a fiú vállára. 

- Játékban olyan más vagy... - nézett a lány szemébe. 

- Ezt, hogy érted? 

- A külsőd, a személyiséged... Mintha két külön ember lennél. 

- Az volt a célom, hogy más legyen mint a valós énem. 

- Miért? - döbbent meg Engo.

- A valós énem gyenge, félénk és szomorú. 

- Te vagy a legerősebb és a legbátrabb lány akit ismerek... - vörösödött el Engo. 

- Í-Így gondolod? - Asami arca is teljesen vörös lett. 

- Igen! 

- Köszönöm... 

- Rendben van gyerekek! Jöhet a nyílt tánc! - ordította a mikrofonba az egyik felügyelő tanár. 

- Köszönöm, hogy táncoltál velem! - engedte el a lányt. 

- Szívesen! - mosolygott Asami. - Van kedved eljönni velünk grillezni ezután? 

- Nem hiszem, hogy bárki is szeretné ha mennék... 

- Gyere nyugodtan! Majd beszélek a többiekkel. 

- Rendben. 

- Asami. - lépet oda hozzájuk Arata. - Áll még az a tánc? 

- I-Igen... 

- Rendben! - fordult Engo felé a fiú. - Bocsáss meg azért az ütésért... 

- Semmi gond. Már megszoktam. - nézett Asamira Engo. - Köszönöm még egyszer a táncot. 

- Szívesen. 

Engo lassan elsétált. Arata Asami derekára tette a kezét és elkezdtek táncolni. 

- Amit mondtam... Bocsánat... 

- Nem tudtam, hogy így érzel irántam... 

- Most már tudod. - mosolygott Arata. - Várni fogok! Ha kell az egész életemet végig várom. Addig fogok várni még a tiéd nem leszek! - nézett fel az égre ami tele volt csillagokkal. 

- Tényleg? 

- Igen. - nézett vissza a lányra Arata. - Én sose hazudok egy lánynak! - vigyorgott becsukott szemmel. 

- Mikor mész haza? 

- Szerintem még ma este. 

- Nem tudnál holnap haza menni? 

- Hol aludjak? Túl drága lenne nekem egy hotel. 

- Van kanapénk otthon. - mosolygott Asami. 

- Nem zavarnék? 

- Dehogy! Tomiko is nálunk nyomul egy ideje... 

- Mióta? 

- Nyár eleje óta... 

- Azt a... Miért? - húzta össze a szemöldökét Arata. 

- Kicsit össze veszett a családjával. Szóval most árva házat üzemeltetünk. 

- Alig várom, hogy ide költözzek! - nevetett Arata. - Egyébként. Miért ne menjek ma haza? 

- Eljöhetnél velünk grillezni. 

- Kik mennének? 

- Tomiko, Hitomi, Eiji, Eiki, Aguri, Engo, te és ha minden igaz Dai Engo haverja. 

- Aguri? Tényleg jóba vagy vele... - nézett oldalra Arata. ű

- Te is jóba lehetnél vele. 

- A kedvedért meg próbálom... 

- Arata! Húzz innen! Most én táncolok Asamival! - állt közéjük Eiji. 

- Rendben, rendben! - mosolygott Arata. - Megyek táncolok Hitomival. 

- Vigyáz rá! - szólt a fiú után Asami. 

Arata csak intett és el is tűnt a tömegben. Eiji közelebb lépett Asamihoz és a derekára tette bal kezét és magához húzta a lányt. A törött kezét kivette a nyakán lógó kendőből. 

- Eiji kicsit közel vagy! 

- Ezzel pótlom, hogy csak egy kezemmel foglak! - vigyorgott és kezdett össze vissza lépkedni. 

- Nem igazán tudsz táncolni... 

- Az olyan nagy baj? - komorodott el a fiú arca.

- Nem! Csak már jó párszor rá léptél a lábamra... 

- Ja! Bocsesz! 

- Nem kéne vissza tenned a törött kezed a kendőbe? 

- Nem, mert akkor nem lehetsz hozzám ilyen közel! 

- Ha nem jól fór össze a csont el fogják törni megint a kezedet! 

- Megéri! - húzta még közelebb a lányt magához. 

- Nem vagy magadnál... - tette a homlokára a kezét Asami.

- Mikor voltam Asami- chan? 

- Már megint kezded? - nézett fel a fiúra. 

- Mit? 

- Nem csak a kezeddel van baj, hanem az agyaddal is. - mosolygott Asami és a fiú mellkasára hajtotta a fejét. 

- Most ki is nyomul kire? 

- Fáradt vagyok, hagyjál! - csukta be a szemét Asami. 

- Értem... - sóhajtott Eiji. 

A zene elhalkult.

- Vége is lenne a fesztiválnak! Mindenkinek szép estét és vigyázzatok magatokra haza felé! - ismét az egyik felügyelő tanár szólt. 

- Asami? - nézett le a lányra Eiji aki még mindig a fiúhoz volt bújva. - Elaludtál? 

Asami nem válaszolt, csak szuszogott. 

- Állva elaludni. Ehhez tehetség kell! - mosolygott Eiji.

- Mit csináltok? - kérdezte Eiki.

- Asami bealudt... 

- Jaaaj Onii - sama!!!! - kezdte lökdösni Asamit Tomiko. - Meghalt! - kapta a kezét a szája elé. 

- Dehogy halt meg! - nézett dühösen Tomikora Hitomi. 

- Általánosban képes volt tesin elaludni. - mosolygott Arata.

- Ja, hogy ez nem új? - kérdezte Eiji.

- Dehogy! - csattant fel Hitomi. - Mese olvasásnál előbb elaludt mint én. 

- Fel akarjátok kelteni? - kérdezte Aguri. 

- Jó lenne! - nézett a fiúra Tomiko. 

- Üssétek arcon! - lépett oda hozzájuk Engo és Dai. 

- Majd én arcon ütöm! - lendítette meg a kezét Tomiko. 

Amint Asami arcához ért volna Tomiko keze, Asami elkapta azt és kinyitotta a kezét. 

- Ki ötlete volt, hogy pofán vágjon? - nézett fel Asami.

Mindenki Engora mutatott, aki lassan elkezdett hátrálni, majd megfordult és elkezdett volna futni. Asami elkapta Engo vállát és maga felé fordította.
- Francba... - csukta be a szemét Engo és Asami levert neki egyet.
- Fúú... - törölte meg a homlokát Eiji.
- Mi az? - nézett rá Asami.
- Most nem engem akarsz megölni!
- Mit csináltál még aludtam? - lépett a fiúhoz Asami.
- Semmit! - csapkodott a bal kezével.
- Tévedtél... - állt fel a földről Engo. - Erősebb vagy mint a játékbeli éned...
Asami Engo felé fordult és el mosolyodott.
- Irány enni! - emelte a magasba a kezét Asami.