Szerep játék 36. Fejezet

36. Fejezet: Valami aminek nem lehet címet adni 

- Éhen halok. - fogta a hasát Tomiko.

- Nem rég ettél. - nézett rá Eiji.

- Akkor is! - nézet mérgesen a fiúra. 

Asami leghátul sétált és az összes sikátorba benézett. Saját magát kereste, vagy éppen egy olyan lányt akit bántalmaznak. 

- Keresel valami? - kérdezte tőle Aguri.

- Nem... - fordította előre a fejét Asami.

- Az a két ember... - vágta zsebre a kezét a fiú.

- Tudom... 

- Vigyázz magadra. Valami nem stimmel Tokióban. Egyre több csoport mászkál az utcákon és az összesnél fegyverek vannak. - nézett egy csoportra akiknél vas csövek vannak. - Ha egy lány vagy egy fiút zaklatnak a többi járókelő nem fog segíteni egy idegennek. - suttogta Aguri.

- Tudom... - harapta meg a száját Asami. 

- Sokan vagyunk így nem fognak belénk kötni. De egyedül ne menj sehova. Értetted? 

- Igen... - Asami vissza nézett a sikátorok felé. 

- Segítség! - ordított valaki a házak közül. 

Asami gondolkozás nélkül elkezdett befele szaladni a házak közé.

- Asami! - szólt utána a fiú, de már késő volt. - Francba!

Mindenki vissza nézett.

- Bármit hallotok ne gyertek utánunk! - Aguri elkezdett a lány után futni. Át ugrott pár dobozt. - Csak ne legyen bajod!

Amint beért meg látta Asamit aki a földön ül.

- Köszönöm fiúk! - Aguri elmosolyodott

A férfik rá néztek. 

- Mégis mit? 

- Azt, hogy evés előtt kiverhetem belőletek a szart is! - indult a férfiak felé Aguri ökölbe szorított kézzel.

- F-Főnők! E-Ez... dadogta az egyik férfi. - Ő... Ő az aki majdnem megölte Amont! 

- Arról az idiótáról beszélsz aki kést fogott egy lány nyakához? Köszönjétek meg a fekete hajú lánynak... - nézett Asamira. - Ha ő nincs az a szemét rég halott lenne. - ropogtatta meg az ujjait Aguri.

- Ez tényleg ő! - mondta a másik férfi. 

- Elmondanátok végre, hogy neveztetek el? Nagyon érdekel! 

- A vörös szemű démon... - lépett elő egy izom agy férfi. 

- Azt a rohadt! - lépett hátrébb Aguri. - Nem gondolod, hogy túlzásba viszed a konditermet? 

- Csak nem a kis csaj a barátnőd? - nézett le Asamira a nagy darab ember. 

- Valami olyan. 

- Rendben... - elő vett egy pisztolyt és Asami felé fordította. - Búcsúz el tőle. - húzta meg a ravaszt. 

Aguriban a vér is megállt. 

~~~

- Ti is hallottátok? - kérdezte Tomiko. 

- Igen! - Arata elkezdett szél sebesen rohanni a sikátorban. Mögötte a többiek. 

- Remélem te lőttél Aguri! Kérlek mond, hogy te lőttél le valakit! - ez járt Engo fejében.

Amint oda értek látták, hogy Aguri a földön ül. Asamira meg pisztolyt fognak, de az ember akinél a pisztoly van teljesen megdöbbent és a pisztoly ravaszát húzgálta. 

- Mi van? - állt fel a földről Asami. - Mellé ment? - ütötte ki a férfi kezéből a pisztolyt. 

Aguri fel nézett és látta, hogy Asami még él. A többiek megnyugodtak. Aguri állt volna fel, hogy szét verje a férfi fejét.

- Aguri! Állj meg! - parancsolt a fiúra. - Engem akart megölni nem téged... - Asami ökölbe szorította a kezét és hatalmas ütést mért a férfi fejére. - Hánynom kell tőletek... - vette fel a földről a pisztolyt és a földre hullt töltényt. Könnyen megtöltötte a fegyvert és a férfi felé tartotta.

- Te nem vagy gyilkos! - nézett ijedten a lányra a férfi.

- Lehet változtatni a dolgokon. - tette az ujját a ravaszra. 

- Egyáltalán, hogy élted túl? 

- Egy balfasz vagy... Azt hitted elájultam? A nagy szart! - lőtte vállon a férfit. 

- Hülye picsa! - ordított fel a férfi. - Megörültél!

- A következő a fejedbe megy ha nem fogod be! - célzott a férfi fejére Asami. - Szerinted fáj a halál? Félsz tőle? Hova kerül az ember ha meghall? Mi történik vele? 

- Asami hagyd abba! - lépett hozzá Aguri. 

- Még csak most kezdem... 

Aguri maga felé fordította a lányt, majd pofon vágta. 

- Hagyd abba! 

Asami pislogott, majd a földön fekvő férfira nézett, aztán a kezében lefő pisztolyra. 

- É-Én... - dobta el a fegyvert. - Mi a fene van velem!?

- Menjünk innen! Most! - fogta meg Asami kezét és kezdte rángatni. 

- Meg jegyeztem az arcod csitri! - üvöltött utána a férfi. - Kifogom nyírni a kis csajt vörös szemű démon! Megfogom ölni! 

Aguri össze szorította a fogait és úgy húzta ki a sikátorból Asamit. A sikátor elején megállt és a falnak nyomta Asamit. 

- Te teljesen hülye vagy? Amint fel álltál oda kellet volna jönnöd hozzám!

- Sajnálom!

Oda értek a többiek hozzájuk. Eiki hátán a lánnyal aki segítségért ordított. 

- Vadászni fognak rád! Megakarnak majd ölni! - hajolt közel a lányhoz.
- Mi volt ez az egész Asami-san? - kérdezte Dai.
- Menjetek előre... Majd utánatok megyünk... - nem is nézett Aguri a többiekre.
- A-Asami... - dadogta Tomiko.
- Menjetek előre... - mondta Asami.
A többiek elindultak az éterembe, otthagyva Agurit és Asamit.
- Mi ütött beléd? - nézett Asami szemébe Aguri.
- Nem tudom! - lökte el a fiút.
Aguri vissza lökte a falnak Asamit.
- Majdnem le lőtted!
- Jobb lett volna ha ő lő le engem?! - háborodott fel a lány.
- Én nem ezt mondtam!
- De erre utaltál! - ütötte volna arcon az előtte álló fiút, de Aguri elkapta a kezét.
Mind két kezét lefogta és közelebb hajolt Asami arcához. Asami becsukta a szemét.
- Nem akarom, hogy bajod essen... - fürkészte Asami arcát Aguri. - Nem akarom, hogy szomorú legyél... és nem akarom, hogy meghalj... - még közelebb hajolt hozzá és Asami gyorsan kinyitotta a

szemét. - Tudod miért? Mert szeretlek... - majd megcsókolta Asamit. Nem tartott sokáig. Aguri elhajolt Asamitól és elengedte a kezét. - Menjünk... - indult el Aguri.
Asami csak bólintót és elindult a fiú után.

~~~

- Szerintetek jó döntés volt otthagyni őket kettesben? - kérdezte Dai. 

- Aguri megfogja védeni Asamit... - mondta Hitomi. 

- Felébredhetne a lány! - dobta feljebb a hátán fekvő lányt. - Fáj a hátam. 

Amint ezt kimondta Eiki a lány lassan kinyitotta a szemét. 

- Hol vagyok? - kérdezte. 

- Csakhogy felébredtél! - mosolygott a lányra Eiji. 

- Kik vagytok?! - ugrott le Eiki hátáról a lány. 

- Én Eiji vagyok! - mutatott magára Eiji. - Ő a fivérem aki cipelt téged. Eiki. - mutatott a testvérére. - Ő Tomiko annak a lánynak a barátnője aki megmentett. Ő annak a lánynak a testvére aki megmentett. És a többiek Arata, Engo, Dai. 

- Lány mentett meg? - ámult el a lány. - Hogy hívták? 

- Asami. - mosolygott Engo. - És volt egy fiú. Aguri.

- Ők hol vannak? Ugye nem esett bajuk miattam? 

- Nem, dehogy! Jól vannak! - nyugtatta meg a lányt Hitomi. 

- Hála az égnek. - tette a mellkasára a kezét. - Megvárom őket. 

- Menj haza.. majd mi megmondjuk nekik. - indult tovább Arata. 

- Még egyszer köszönöm! - megjött a busz és felszállt rá. 

- Kedves lány! - integetett a lánynak Eiji. 

- De ti is hallottátok, hogy az a férfi mit ordibált Asaminak és Agurinak? - hajtotta le a fejét Hitomi. 

- Igen... Igen hallottam! - ütött a falba Arata. - Megakarják ölni Asamit! Belehalok ha baja esik! 

- Nem lesz semmi baja! - szólt rá Hitomi. 

- Hitomi! Leakarták lőni! Ha nem dönti el a fejét meghal! - fordult a lány felé Arata. 

- De nem hallt meg! - ordított Hitomi. 

- Még élek... Ha nem is örültök neki, de még élek! - mosolygott gúnyosan Asami. - Mi lesz már? Éhen halok! - indult előre Asami.

- Asami... - nézett utána Arata.

- Sokáig beszéltek arról, hogy kis híján fejbe lőttek? Vagy megyünk enni? - fordult vissza Asami.
- Asami - san... én haza megyek... - vakarta meg a fejét Dai.
- Várj! - lépet a fiúhoz Asami. Dai össze rezzent. - Te... Te félsz tőlem? Te félsz tőlem!
- Majdnem megölted azt az embert! - háborodott fel Dai.
- Figyelj! Ha nem teszek valamit akkor engem Agurit és bizonyára titeket is megölnek!
- Igaza van Asaminak... de ha nem akarsz nem kell jönnöd velünk. - fogta meg Asami kezét Engo. - Menjünk én is éhes vagyok...
Mindenki elindult utánuk kivéve Dai. Bementek az étterembe, majd leültek egy asztalhoz.
- Nem gondolod, hogy cserben hagytad miattam a legjobb barátod? - kérdezte halkan Asami Engotol.
- Nem... Ő nem állt ki mellettem... - dőlt hátra a kezére támaszkodva Engo.
- Sajnálom... - vörösödött el Asami arca.
- Mit? - nézett rá Engo.
- Hogy olyan hülyén viselgettem.
- Olyan voltál mint akinek elmentek otthonról! - nevetett Engo.
- Ez nem vicces! - lökte vállon Engot Asami. - Egyáltalán nem! - nevetett a lány.
- "Most megöllek!" - utánozta Asami hangját a fiú.
- Nem is mondtam ilyet! - ismét meglökte a fiút. - Főleg nem ilyen hangon!
- Dehogynem! Pont így mondtad!
- De nem mondtam ilyet!
- Ohh, tényleg? - nyúlt bele az asztalon lévő mártásba, majd a lány orrára kente.
- Te!!! - nyúlt bele Asami is a mártásba és a fiú arcára kente. - Vissza kaptad!
- Ha tovább csináljátok olyat levágok mind a kettőtöknek, hogy kirepültök a falon! - szólt rájuk Eiji.
Asami és Engo gyorsan letörölték a szószt és nyugodtan ültek tovább a helyükön.
- Köszönöm! - kezdte az evést Eiji.
Asami és Engo kuncogott még egyet, majd ők is kezdtek enni.
- F-Figyeljetek... - tette le a pálcikát Asami. Mindenki tekintete rá szegeződött. - Ti nem féltek tőlem?
- Miért? Kéne? - nézett a lányra maszatos szájjal Eiji.
- Nem féltek tőlem? - nézett körbe Asami a társaságon.
Mindenki megrázta a fejét.
- Engo... - állt fel Aguri. - Gyere egy kicsit...
Engo szó nélkül felállt és Aguri után indult. Kimentek az étterem elé, egészen egy sikátorba.
- Mi az? Engem is agyon akarsz verni? - viccelődött Engo.
- Ezzel ne viccelj... - fordult Engo felé Aguri.
- Na mond miért rángattál ide....
- Nem tetszett az amit Asamival le műveltetek...  Hagyd békén!
- És ha nem? - mosolygott Engo.
- Szét verem az arcod! - kapta el Engo pólóját Aguri. - Ne merj rá gondolni!
- Pedig már elképzeltem pár érdekes helyzetben... - mosolygott perverzen Aguria. - Jaa!!! Neked nem is mesélek róla mert már minden helyzetben láttad...
- Te kis...
- Azt hittem, hogy a barátod vagyok, Aguri - kun.
- Minek neked Asami? - kérdezte dühösen Aguri.
- Csak kell nekem. Neked miért kell?
- Nekem... Én ... Ő... - engedte el Engot Aguri.
- Mi az? Csak nem azért kell neked mert nincs kielégítsen? - indult vissza az éterembe Engo. - Ha nem adja magát megint kikötöződ? - mondta gúnyosan a fiú.
- Ne magadból indulj ki. - nézett a fiú után Aguri.
- Van egy ötletem! - nézett vissza Engo. - Aki először megszerzi Asamit azé lesz mindörökre.
- Még meg se csókoltad. - nézett gúnyosan Engora.
- Az nem jelenti, hogy nem csinálhatom azt vele...
- Átgondolom... De ha nyerek ne sírj! - indultak vissza az éterembe.
- Én nem te vagyok...

~~~

- Rendben! Akkor hova megyünk holnap? - kérdezte Eiji.

- Sehova! - nézett a bátyára Eiki. 

- Miért? - szomorodott el Eiji.

- Mert holnap alszok! 

- És ti mit csináltok holnap? - nézett a többiekre Eiji.

- Haza megyek... - vakarta meg a fejét Arata.

- Én is maradok az alvásnál. - mondta Engo.

- Boltba megyünk Hotimival! - mosolygott Tomiko. 

- Minek? - kérdezte Engo. 

- Lassan itt van Asami szülinapja! - csattant fel Hitomi.

- Tényleg! - nevetett fel Arata. 

- A szülinapom? - bambult el Asami. 

- Igen! - kezdte rángatni a barátnője vállát Tomiko.

- Teljesen kiment a fejemből! - kapott észbe Asami. 

- Hogy ment ki a fejedből a 16.-ik szülinapod? - mosolygott Arata. 

- Mert nem fontos... - mosolygott Asami. 

- Nem fontos? - csapott az asztalra Eiji. - A 16 egy szép szám! 

- Majd a 18. -ik lesz szép! Ugye Aguri? - nézett a fiúra Asami. 

- Még van egy két hónap... - nézett le a tányéréra Aguri. 

- Azt hittem már 18 vagy. - lepődött meg Tomiko. 

- Inkább lennék megint 7 éves... 

- Lassan menünk kéne! - terelte a témát Asami. 

- Igazad van. - ivott bele a poharába Arata. 

- Engo. Benne vagyok. - mosolygott Aguri. 

- Örülök neki! - nézett gúnyosan a fiúra Engo. 

- Miben vagy benne? - kérdezte Asami. 

- Semmiben... - fordult el Aguri Asamitól és fel állt. 

- Mond már el! - ugrott a nyakába Asami. 

- Fogadtunk Engoval, hogy ... kinek lesz hamarabb ... meg egy ... arany gyűrű a játékban! 

- Értem. - lépett hátrébb Asami. - Na menjünk haza!

- Ugye nem fogtok megint együtt fürdeni Aratával? - kérdezte Hitomi. 

- H-Hitomi! - nézetek a fiatal lányra Asami és Arata. 

- Ti régen együtt fürödtetek!? - kezdett röhögni Eiji. 

- Igen! - mosolygott Hitomi. - Aztán halárra csikizik egymást.
- Hitomi! - vörösödött el Arata feje.
- Ejnye Arata! - röhögött Eiji.
- Én is csatlakozok! - fogta a hasát a nevetéstől Engo.
- Olyan fura, hogy csak én, Eiki és Engo nem láttuk még meztelenül Asamit. - indultak a kijárat felé.
- Eiji! - vörösödött el még jobban Asami.
- És milyen volt régen? - nézett Agurira és Aratára Eiji.
- Átlagos... - vont vállat Aguri.
- Őszinte legyek lapos mellű volt... - vakarta meg a fejét Arata. - Nem is várom el, hogy egy 6 éves kislánynak hatalmas me... - szakította félbe Asami Aratát.
- Ne beszéljetek már rólam! - tette a fülére a kezét Asami.
- Rendben, rendben! - ölelte meg Eiji a lányt.
- Eiji... - motyogta Asaimi.
- Igen?
- Engedj el...
- Nem!
- Perverz... - mosolyodott el Asami és megölelte Eijit.