38. Fejezet: Kezdődjék a fogadás!
Aguri össze szedte magát. Megmosta az arcát és félmeztelenül járkált a lakásban. A pólóját keresgélte.
- Az előbb az ágyra tettem. De ott nincs... Lehet magammal vittem a fürdőbe? - beszélt magában, majd vissza sietett a fürdőbe. - Nincs itt... Anyám... Teljesen hülye vagyok... - kiment a fürdőből egészen az elő szobáig. Körbe nézett és észre vette a pólóját a konyha szekrény kilincsén. - Rendben... Hogy az istenbe kerül oda?! - vette le a kilincsről a pólót, majd mielőtt magár vette volna a hasára nézett. - A tegnapi evés után meghíztam... - bökdöste meg a fakó kockás hasát és gyorsan rá vette a pólót.
Indult volna ki az ajtón amikor rágcsálást hallott. Vissza fordult és meglátta a fehér egeret.
- Van egy érzésem, hogy te csak azért jössz vissza, hogy bosszants... - nem is foglalkozott tovább a kis egérrel, kiment az ajtón és bezárta.
Elindult végig a folyosón. A folyosó végén a szomszéd nénivel futott össze.
- Jó napot... - köszönt az idős nőnek.
- Neked is fiam. - ment volna tovább az öreg nő amikor Aguri után szolt. - Várj egy kicsit fiam!
- Igen?
- Péntek este egy fiatal lányt cipeltél fel magadhoz. Olyan volt mintha kicsit részeg lett volna...
- Ha azt mondod, hogy leitattam majd megerőszakoltam az arcodba köpök... - gondolta Aguri.
- Mit csináltál fele? Csak nem bántalmaztad? - nézet fel a fiúra a görbe hátú nő.
- Dehogy! Boltba mentem és láttam, hogy zaklatják. Össze eset és ide hoztam mert nem tudtam, hogy hol lakik...
- Miért nem kérdezted meg tőle?
- Kidőlt... Elájult vagy valami... Ezért hoztam ide. - forgatta a szemét Aguri.
- Értem, értem... - mondta a idős néni nem túl meggyőzően.
- Bocsásson meg, de sietnem kell... - Aguri villám gyorsan lesietett a lépcsőn nehogy a szomszéd ismét kérdezgessen a péntek estéről.
Az utcákat a mellék utcákon vágta le. Egy - egy sikátorban eltűnt. A hosszú mellék utca a házak között elhagyatott volt. Nem igazán mert senki se belépni egy ilyen sikátorba. Azzal szórakozott, hogy a kukák mellet hagyott kiürült üvegeket a falnak dobálta. Élvezte, hogy a falnak vághatta a színes vagy éppen színtelen üvegeket. Minden dobásnál egy nem kívánt ember fejét képzelte oda. Ilyen nem kívánt személy volt Engo és a tegnap esti fickó. Amint arra a fickóra gondolt egyre dühösebb lett. Össze rezzent a gyomra és muszáj volt a falnak vágni az üvegeket. Ha nem is vágta a falnak, akkor elkezdte húzni a házak oldalán, majd elejtette. Mikor maga mögé nézett minden csupa szilánk volt.
Asami aggódva járkált a házban. Kapkodta a levegőt. Nem tudott nem Agurira gondolni. A gondolataiba merült lányt kopogás zavarta meg. Össze rezzent és az ajtóhoz sétált. Résnyire kinyitotta az ajtót és észre vette Agurit.
- Szia. - köszönt a fiú.
- Szia... - engedte be Agurit a házba Asami. - Miért jöttél?
- Csak veled akartam lenni... Baj? - lépett a nagyszobába a fiú. - Szép ház! - ült le a kanapéra a fiú.
- Köszönöm...
- Valami baj van? - nézett a lányra Aguri.
- N-Nincs... - fordította el a fejét.
- Mond el! - Aguri megfogta a lány kezét és leültette maga mellé.
- Semmi bajom! Jól vagyok. - próbált mosolyogni Asami.
- Az a baj, hogy itt vagyok?
- N-Nem....
- Félsz? Tőlem? - nézett Asami kék szemeibe.
- Kicsit...
- Mégis miért?
Asami nem mondott semmit csak elfordította a fejét, hogy nehogy bele nézzen Aguri szemeibe.
- Azért ami történt? Félsz, hogy megint megteszem? - mosolygott Aguri.
- Igen...
- Nem kell félned... - hajolt közelebb Asamihoz a fiú. - Ha azt akarod, hogy abba hagyjam szólj...
Aguri megcsókolta Asamit. A lány a fiú mellkasára tette a kezét és eltolta magától.
- Mi a baj?
- Ma még nem mostam fogat... - vörösödött el Asami.
- Akkor azért volt hall ízű a szád. - nevetett a fiú. - Csak, hogy tud szeretem a halat... - ismét megcsókolta Asamit. - Gyerünk csókolj vissza!
Asami felállt a kanapéról és hátrébb lépett Aguritól.
- Ha csak ezért jöttél, kérlek menj el.
- Nem akarlak megfektetni! Csak...
- Csak?
- Asami...
- Menj el!
- Nem! - lépett a lányhoz. - Mi lenne ha nem lennél ennyire jó lány? Csak csókolj vissza.
- Bocsáss meg, hogy nekem vannak határaim! - lökte odébb a fiút.
- Tudom, hogy azért nem csókolsz vissza mert félsz... De miért?
- Mi van ha nem tudsz leállni? - markolt a ruhájába Asami.
- Csak annyit kell mondanod, hogy elég és elmegyek! De ha te nem tudsz leállni?
- Ne bízd el magad! - mosolygott Asami. - Annyira nem vagy vonzó!
- Ne beszélj! - ért össze az orruk. - Csókot...
- Aguri... - állította meg a fiút.
- Mi az?
- Én még sose csókolóztam...
- De csókolóztál! Vagyis én már jó párszor megcsókoltalak, meg Eiji is.
- De vissza még sose csókoltam... - vörös lett Asami arca.
Aguri semmit nem mondott csak megcsókolta Asamit. Asami tétovázott majd vissza csókolt. Aguri megkönnyebbült és a kanapé fel kezdte rángatni a lányt. Aguri leült a kanpéra magára rántva Asamit.
- Mit csinálsz? - szólalt meg Asami.
- Nem szeretek állni... - folytatta a csókot a fiú.
Aguri elkezdte levenni a pólóját. Először könnyűnek tűnt levenni a pólót majd nehezebb lett.
- Mit csinálsz? - kuncogott Asami.
- Ez a póló az ördögbe kerget! Ma alig találtam meg! - elengedte Asami derekát és levette a pólóját. Asami arca vörös lett. Agurinak is feltűnt, a lány arcára tette a kezét. - Nem vagyok vonzó? - csókolta meg ismét a lányt.
Aguri elkezdte Asami pulcsija cipzárját piszkálni, amit sikerült lehúznia. Könnyű szerrel levette a lányról és a szóba padlójára hajította. Asami Aguri vállára tette a kezét. A fiú keze meg Asami pólója alá kezdett vándorolni. Asami össze rezzent mikor a bőrén érezte Aguri hideg kezét. Aguri keze egyre feljebb vándorolt Asami hasán. Már majdnem a bizonyos ponton volt amikor valakik berontottak a házba.
- Asami megjöttünk! - ordított Tomiko.
Amint meglátta a kanapén csókolózó párt megdermedt. Persze Eiji, Eiki, Hitomi, Engo, Daisuke, Jungo és Koukai is.
- Az előbb az ágyra tettem. De ott nincs... Lehet magammal vittem a fürdőbe? - beszélt magában, majd vissza sietett a fürdőbe. - Nincs itt... Anyám... Teljesen hülye vagyok... - kiment a fürdőből egészen az elő szobáig. Körbe nézett és észre vette a pólóját a konyha szekrény kilincsén. - Rendben... Hogy az istenbe kerül oda?! - vette le a kilincsről a pólót, majd mielőtt magár vette volna a hasára nézett. - A tegnapi evés után meghíztam... - bökdöste meg a fakó kockás hasát és gyorsan rá vette a pólót.
Indult volna ki az ajtón amikor rágcsálást hallott. Vissza fordult és meglátta a fehér egeret.
- Van egy érzésem, hogy te csak azért jössz vissza, hogy bosszants... - nem is foglalkozott tovább a kis egérrel, kiment az ajtón és bezárta.
Elindult végig a folyosón. A folyosó végén a szomszéd nénivel futott össze.
- Jó napot... - köszönt az idős nőnek.
- Neked is fiam. - ment volna tovább az öreg nő amikor Aguri után szolt. - Várj egy kicsit fiam!
- Igen?
- Péntek este egy fiatal lányt cipeltél fel magadhoz. Olyan volt mintha kicsit részeg lett volna...
- Ha azt mondod, hogy leitattam majd megerőszakoltam az arcodba köpök... - gondolta Aguri.
- Mit csináltál fele? Csak nem bántalmaztad? - nézet fel a fiúra a görbe hátú nő.
- Dehogy! Boltba mentem és láttam, hogy zaklatják. Össze eset és ide hoztam mert nem tudtam, hogy hol lakik...
- Miért nem kérdezted meg tőle?
- Kidőlt... Elájult vagy valami... Ezért hoztam ide. - forgatta a szemét Aguri.
- Értem, értem... - mondta a idős néni nem túl meggyőzően.
- Bocsásson meg, de sietnem kell... - Aguri villám gyorsan lesietett a lépcsőn nehogy a szomszéd ismét kérdezgessen a péntek estéről.
Az utcákat a mellék utcákon vágta le. Egy - egy sikátorban eltűnt. A hosszú mellék utca a házak között elhagyatott volt. Nem igazán mert senki se belépni egy ilyen sikátorba. Azzal szórakozott, hogy a kukák mellet hagyott kiürült üvegeket a falnak dobálta. Élvezte, hogy a falnak vághatta a színes vagy éppen színtelen üvegeket. Minden dobásnál egy nem kívánt ember fejét képzelte oda. Ilyen nem kívánt személy volt Engo és a tegnap esti fickó. Amint arra a fickóra gondolt egyre dühösebb lett. Össze rezzent a gyomra és muszáj volt a falnak vágni az üvegeket. Ha nem is vágta a falnak, akkor elkezdte húzni a házak oldalán, majd elejtette. Mikor maga mögé nézett minden csupa szilánk volt.
~~~
Asami aggódva járkált a házban. Kapkodta a levegőt. Nem tudott nem Agurira gondolni. A gondolataiba merült lányt kopogás zavarta meg. Össze rezzent és az ajtóhoz sétált. Résnyire kinyitotta az ajtót és észre vette Agurit.
- Szia. - köszönt a fiú.
- Szia... - engedte be Agurit a házba Asami. - Miért jöttél?
- Csak veled akartam lenni... Baj? - lépett a nagyszobába a fiú. - Szép ház! - ült le a kanapéra a fiú.
- Köszönöm...
- Valami baj van? - nézett a lányra Aguri.
- N-Nincs... - fordította el a fejét.
- Mond el! - Aguri megfogta a lány kezét és leültette maga mellé.
- Semmi bajom! Jól vagyok. - próbált mosolyogni Asami.
- Az a baj, hogy itt vagyok?
- N-Nem....
- Félsz? Tőlem? - nézett Asami kék szemeibe.
- Kicsit...
- Mégis miért?
Asami nem mondott semmit csak elfordította a fejét, hogy nehogy bele nézzen Aguri szemeibe.
- Azért ami történt? Félsz, hogy megint megteszem? - mosolygott Aguri.
- Igen...
- Nem kell félned... - hajolt közelebb Asamihoz a fiú. - Ha azt akarod, hogy abba hagyjam szólj...
Aguri megcsókolta Asamit. A lány a fiú mellkasára tette a kezét és eltolta magától.
- Mi a baj?
- Ma még nem mostam fogat... - vörösödött el Asami.
- Akkor azért volt hall ízű a szád. - nevetett a fiú. - Csak, hogy tud szeretem a halat... - ismét megcsókolta Asamit. - Gyerünk csókolj vissza!
Asami felállt a kanapéról és hátrébb lépett Aguritól.
- Ha csak ezért jöttél, kérlek menj el.
- Nem akarlak megfektetni! Csak...
- Csak?
- Asami...
- Menj el!
- Nem! - lépett a lányhoz. - Mi lenne ha nem lennél ennyire jó lány? Csak csókolj vissza.
- Bocsáss meg, hogy nekem vannak határaim! - lökte odébb a fiút.
- Tudom, hogy azért nem csókolsz vissza mert félsz... De miért?
- Mi van ha nem tudsz leállni? - markolt a ruhájába Asami.
- Csak annyit kell mondanod, hogy elég és elmegyek! De ha te nem tudsz leállni?
- Ne bízd el magad! - mosolygott Asami. - Annyira nem vagy vonzó!
- Ne beszélj! - ért össze az orruk. - Csókot...
- Aguri... - állította meg a fiút.
- Mi az?
- Én még sose csókolóztam...
- De csókolóztál! Vagyis én már jó párszor megcsókoltalak, meg Eiji is.
- De vissza még sose csókoltam... - vörös lett Asami arca.
Aguri semmit nem mondott csak megcsókolta Asamit. Asami tétovázott majd vissza csókolt. Aguri megkönnyebbült és a kanapé fel kezdte rángatni a lányt. Aguri leült a kanpéra magára rántva Asamit.
- Mit csinálsz? - szólalt meg Asami.
- Nem szeretek állni... - folytatta a csókot a fiú.
Aguri elkezdte levenni a pólóját. Először könnyűnek tűnt levenni a pólót majd nehezebb lett.
- Mit csinálsz? - kuncogott Asami.
- Ez a póló az ördögbe kerget! Ma alig találtam meg! - elengedte Asami derekát és levette a pólóját. Asami arca vörös lett. Agurinak is feltűnt, a lány arcára tette a kezét. - Nem vagyok vonzó? - csókolta meg ismét a lányt.
Aguri elkezdte Asami pulcsija cipzárját piszkálni, amit sikerült lehúznia. Könnyű szerrel levette a lányról és a szóba padlójára hajította. Asami Aguri vállára tette a kezét. A fiú keze meg Asami pólója alá kezdett vándorolni. Asami össze rezzent mikor a bőrén érezte Aguri hideg kezét. Aguri keze egyre feljebb vándorolt Asami hasán. Már majdnem a bizonyos ponton volt amikor valakik berontottak a házba.
- Asami megjöttünk! - ordított Tomiko.
Amint meglátta a kanapén csókolózó párt megdermedt. Persze Eiji, Eiki, Hitomi, Engo, Daisuke, Jungo és Koukai is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése