Szerep játék 39. Fejezet

39. Fejezet: Rajta kapás. Aguri 1, Engo 0

Aguri kihúzta a kezét Asami pólója alól. Asami fel állt a fiúról és felkapta a földről a pulóverét.
- Mi az istent csináltok?! - lépet elő Daisuke.
- Semmit! - válaszolta idegesen Asami.
Aguri fel állt és vissza vette a pólóját.
- Azt a rohadt... - gondolta magában Engo amikor meg látta Aguri hasát.
- Azonnal húz el innen! - üvöltött Agurival Daisuke.
- Rajta kapás... - suttogta Jungo.
- Most fogd be a szád! - fordult a barátja felé Daisuke.
Jungo csöndbe maradt.
- Mi van ha nem jövünk? Vagy mi van ha pár perccel később?!
- Daisuke... - szólt Aguri.
Daisuke nem mondott semmit csak arcon ütötte Agurit. Aguri a földre esett, szájára tette a kezét, majd meg nézte a kezét. A kezét a saját vére festette pirosra.
- Aguri... - nézett a földről fel álló fiúra Asami. - Ne bántsd! - állt Aguri és a bátyja közé.
- Nem fogok vissza ütni. - indult az ajtó felé Aguri.
- Hozz csak el! És többé ne menj Asami közelébe! - ordított Daisuke.
- Ezt ne csak nekem mond... - mosolygott vissza Aguri az ajtóból, majd távozott a házból.
- Mit csináltatok Asami? - kérdezte Daisuke.
- Csak egy csók volt... - vörösödött el a lány.
- Egy?! - lépet oda Eiji.
- Én elmentem... - indult az ajtó felé Engo.
- Rendben... - intett Daisuke. - Újra kérdezem. Mi a fene volt ez?
- Már 16 éves vagyok! Semmi közöd a hoz, hogy mit csinálok és kivel! - indult fel a szobájába Asami. Fel rohant a lépcsőn, be a szobájába. Maga mögött hangosan becsapta az ajtót.
- Hitomi... Ma este alhatok nálad? - kérdezte Tomiko.
- Igen...

~~~

- Aguri! - szaladt a fiú után Engo. 

Aguri megállt és vissza fordult. Megvárta még Engo beéri. 

- Mi volt az az előbb? - kérdezte Engo. 

- Szerinted mi volt? - indult tovább Aguri. - Azt mondtad, hogy fogadunk... Én elkezdtem. 

- Franc... - indult a fiú után Engo.

- Te is tudod mi lett volna ha nem jöttötök... - mosolygott gúnyosan Aguri. 

- Asami nem ment volna bele... 

- Ember, a pólója alá nyúltam! Nem is érdekelte!

- Te vezetsz... De nem fogom hagyni, hogy a tiéd legyen! 

- Asami nem szeretni a tapasztalatlan kölyköket. - vágta zsebre a kezét Aguri. 

- Jó még soha nem csináltam, de ne hidd, hogy nem menne!

- Ja csak a végén a saját seggedbe dugnád bele a farkad! - nevetett Aguri.

- Oh, cseszd meg! 

- Megfogom! 

- És hogyan, ha Daisuke 4 szemmel fog téged figyelni? Úgy látszik, hogy ez hátrány neked! - nevetett fel Engo.
- Megvannak a terveim. - fordult be az egyik sikátorba Aguri. - Én mentem! - és el is tűnt.
Engo elindult vissza fele Asamiékhoz.

~~~

Engo benyitott a házba, de senkit nem talált. Majd ordítást hallott az emeletről. Felsietett és látta, hogy Daisuke dörömböl Asami ajtaján. 

- Azonnal nyisd ki! 

- Nem! - hallatszott ki a szobából Asami hangja. 

Engo az ajtóhoz lépet és odébb tolta Daisukét. 

- Asami! Kérlek nyisd ki! - rúgott bele az ajtóba Engo. - Ne legyél már ilyen gyerekes!

- Veled van a legkevésbé kedvem beszélni! Húzz el! 

- Én megpróbáltam... - lépett hátrébb Engo. 

- Nem fogja kinyitni. - mondta Koukai. - Jobb lenne békén hagyni... 

- Lehet igaza van... - dőlt a falnak Eiji. 

- Eiji! Menjünk! - szólt Eiki és elindultak lefele a lépcsőn. 

- Hitomi... Van kedved eljönni velem valahova? - kérdezte Koukai. 

- Persze! Tomiko gyere te is! - mosolygott Hitomi. 

- Rendben! 

- Akkor menjünk! - indultak el ők is. 

- Te hova mész Engo? - kérdezte Daisuke. 

- Haza megyek... Semmi kedvem ilyen beteg nővel beszélgetni! - üvöltött Engo. 

Asami csak az ajtóba ütött. 

- Rendben... Vigyázz magadra! - ment a szobájába Daisuke és Jungo. 

Engo elindult lefele a lépcsőn.  Kilépet a házból és eszébe jutott valami. Asami szobájának van egy terasza, még Tomiko mesélte neki. Mind szép is jó, de a terasz két méter magason van. Amint kiért szembe fordult a házzal és az erkélyre nézett. Egy oszlop tartotta az egész teraszt. Ha sikerülne felmásznia akkor betudna menni Asamihoz. De hogyan? Ő nem egy majom. Tesiből nem is olyan jó. Újra átgondolta a mászást és arra jutott, hogy az élete árán is felmászik. Az oszlop nem túl vastag. Ha ügyes át tudja ölelni és fel mászni, majd meg ragadni a korlátot és felhúzni magát. Ez mind szép és jó, de amikor elkezdett mászni olyan könnyedén csúszott vissza, mint egy hal amit a kezébe vesz. A kezére köpött majd újra mászni kezdett. Ezúttal már jobban sikerült. Sikeresen elkapta a korlátot és felhúzta magát. Át ugrott a korláton, majd nagy levegőt vett. 

- Fene az egészbe! - mormogta. - Mi vagyok én Romeó? - törölte meg a homlokát. - Király! A terv következő része! Kopogok. Be enged. Megcsókolom és jön aminek jönnie kell! 

Kopogott az ajtón és várt. Másodpercek múlva Asami nézett ki az ajtón és vissza is ment. Nem nyitotta ki az ajtót. Újra kopogott. Meg újra és újra. Asami dühösen nyitotta ki az ajtót. 

- Mi van?!

Engo nem mondott semmit csak bement és az ágyra lökte Asamit. 

- Mit csinálsz? - kérdezte halkan a lány. 

- A magamévá teszlek... - mosolygott perverzen Engo. 

Asami nem mondott semmit csak a felé közeledő fiú hasába rúgott. Engo a földre esett és a hasát fogta. 

- A ... 

- Mi bajod van? - kérdezte Asami. 

- Én... csak... Miért kellet hason rúgnod? - nézett a lányra könnyes szemekkel aki az ágyon ült. 

- Mert... Mi az, hogy magadévá akartál tenni?! - ült fel Asami.

- Csak vicceltem! 

- Tényleg? 

- Igen!

- Akkor menj el! - állt fel az ágyról Asami és az ajtóra mutatott. 

- Asami... - állt fel a földről Engo. 

- M-Mi az? - kérdezte a lány. 

- Van kedved velem randizni? - vörös lett Engo arca. 

- R- Randizni? 

- Igen! Tudod mikor két ember, jobb esetben fiú és egy lány elmennek valahova. - mosolygott a fiú.

- Igen... 

- Ha nem akkor... Igen? - lepődött meg Engo. 

- Igen, de ha tovább húzod az időt akkor mehetsz egyedül! - fordított hátat a fiúnak. 

- Jó lesz nekem veled... - suttogta a lány fülébe. - Ma este érted jövök... Öltözz fel mert azt hallottam hideg lesz... - hajolt el a lánytól, majd el hagyta a szobát.

Asami az ágyra dűlt és a párnájába nyomta a fejét. 

- Mi baja van mindenkinek? - motyogta. - Utálom a fiúkat... 

Asami szép lassan elnyomta az állom.