40. Fejezet: Randi?
Engo rohangált a házban. Nem tudta eldönteni, hogy hova vigye Asamit. A játékban sokkal könnyebb volt. Arra gondolt, hogy megisznak valamit Eijik kávézójukban, majd sétálnak. Aztán úgy csinál mint Aguri. Fel hozza magához és ismét várja, hogy vibrálás legyen.
- Mi a baj? - kérdezte Engo apja.
- Nekem? - mutatott magára Engo.
- Ki más? Senki sincs a házban csak te meg én! Persze hogy neked!
- Jól vagyok!
- Akkor miért járkálsz fel alá? Olyan vagy mint aki arra vár, hogy kivégezzék. Mi van? - fogta vállon a fiút.
- Semmi csak...
- Csak?
- Elhívtam egy lányt randira és... - ült le egy fotelba Engo.
- És? - ült le a fiú elé.
- És azután hívtam el miután jó páran rá és egy fiúra nyitottunk... A srác keze majdnem a lány mellén volt... A srác meg fél meztelenül... Én meg egy hülye vagyok! - ütötte arcon magát Engo.
- De nem történt meg.
- A srác... Izmos, jó képű, erős... Én mellette egy nulla vagyok...
- Dehogy vagy!
- Apa! Én még szűz vagyok, ő meg már lassan három éve nem... - tette fel a lábát az asztalra.
- Hány éves?
- 18 lesz. És tudod mi a legrosszabb? - hajolt az apjához.
- Mi?
- Az, hogy ugyan azzal a csajjal csókolózott akit már egyszer megerőszakolt... és most az a lány volt aki a srácon ült... - állt fel és az ajtó felé indult.
- Érte mész?
- Igen.
- Szereted? - nézet a fia után.
- Azt hiszem igen... - fel vette a kabátját és kiment a házból.
Engo lassan sétált az utcán és azon járt a feje amit reggel látott. Nem akarta elhinni, hogy majdnem Aguri nyert. Azt sem akarta elhinni, hogy Asami megengedte Agurina, hogy a pólója alá nyúljon. Bezzeg neki egy csókot sem enged. Egyre sötétebb lett. Elmúlt fél öt. Engo egyre jobban sietett, de az egyik mellék utcánál megállt. Minden véres volt és egy férfi feküdt a földön. Engo nem tudta mit csináljon.
- Francba... - végül oda ment a férfihoz. - Mi történt?
- Egy lányt kerestek fekete hajjal... Fuss... - ájult el.
Engo nem mondott semmit csak elkezdett futni. A tervét keresztezi az, hogy debella állatok vadásznak Asamira. Amint Asamiék házához ért kopogott. Asami lassan kinyitotta az ajtót.
- Szia! - mosolygott Engo.
- Szia. - köszönt a lány és magára vette a kabátját, majd kijött a házból és elindultak. - Hova megyünk?
- Ehetnénk valamit...
- Egy süti jól esne! - mosolygott Asami.
- Elfogsz hízni! - nevetett Engo.
- Te mondod? - nézett a fiú hasára.
- Ez csak a kabát! - vörösödött el Engo. - Kíváncsi lennél te erre az isteni testalkatra!
- A legkevésbé se!
- Gonosz...
Asami kuncogott, majd mind a ketten felnevettek. Hamar a kávézóba értek.
- Itt akarunk sütizni? - vette le a kabátját és leült az asztalhoz Asami.
- Nem vagyok túl gazdag és itt kedvezményt kapok! - ült le Asami elé Engo.
- Értem... Akkor kérek egy... habos sütit és egy kakaót. - mosolygott Asami.
- Rendben! Én is ugyan ezt fogom kérni. - Engo intett a pincérnek aki azonnal oda sietett hozzájuk.
- Mit hozhatok? - kérdezte a férfi.
- Két habos sütit és két kakaót. - mondta Engo.
- Azonnal hozom. - vissza is ment a pincér.
- És miért hívtál el randira? - kérdezte Asami.
- Csak... - nézett ki az ablakon a fiú.
- Miért? - hajolt előre Asami.
- Az az én dolgok!
- Oké... - sóhajtott Asami.
Pár perc múlva kihozták a kakaókat és a sütiket. Elkezdték enni.
- Annyira finom! - nyomta be a szájába Asami a sütit.
- Igen. - mosolygott Engo - Kend össze a szád. Gyerünk kend össze!
Asami éppen össze kente volna a száját, de akkor megjelent Eiji és Eiki.
- Sziasztok! - mosolygott Eiji.
- Ne már! - csattant fel Engo.
- Mi a baj? - kérdezte Asami.
- Semmi... - döntötte az asztalra a fejét.
- Mit csináltok itt? - kérdezte Eiki.
- Randizunk... - mormogta Engo.
Eiji és Eiki elkezdett jó hangosan nevetni. Asami arca meg teljesen vörös lett. Engo fel nézett.
- Mi olyan vicces ezen?! - nézett az unoka testvéreire Engo.
- Az, hogy ti randiztok! - fogta a hasát a nevetéstől Eiki.
- Milyen gyógyszert vetetek be? - ült le hozzájuk Eiji.
- S-Semmit... - még vörösebb lett Asami arca.
- Eiji ne zavard már meg őket! - állította fel a testvérét Eiki.
- De én is randizni akarok Asamival! - nézett Asamira Eiji.
- Eiji, majd...
- Rendben! Megjegyeztem! Akkor holnap haza kísérlek suliból.
- Oké, oké! - mosolygott a lány.
- Akkor mi megyünk! - indultak el Eijijék.
Asami letette a villát a kezéből és a kakaójába ivott. El vette a poharat és habos volt a szája.
- Ez az! - vette a kezébe a szalvétát és Asamihoz hajolt.
Letörölte a száját és Asami arca vörös lett.
- E-Engo!
- He?
- Nekem is van két kezem... - húzódott el Engotól.
- Reflex... Bocsi... - ült vissza a fiú.
- Lassan indulnunk kéne... - állt fel Asami.
- Igen. Megyek fizetek! - szaladt oda az egyik pincérhez Engo és kifizette a sütiket és a kakaókat.
Lassan sétálgattak, az idő meg repült. Néha meg meg szólaltak, de amúgy néma csend volt köztük.
- Figyelj... Van kedven lemenni a folyó partra? - kérdezte Engo.
- Igen... Már rég voltam ott. Sötétbe biztos szép lehet!
Asami nagy sebességgel kezdett menni a folyó parthoz. Amikor oda értek a lány lélegzete majd megállt.
- Ez valami eszméletlen szép! - gyönyörködött Asami.
- Örülök, hogy tetszik! - mosolygott a lányra Engo.
- Köszönöm... - mosolygott a fiúra Asami.
- Bármikor! De van még valami. Csukd be a szemed.
Asami nem mondott semmit csak becsukta a szemét. Engo elkezdett közeledni Asami arcához. De amint össze ért volna a szájuk Asami kinyitotta a szemét és hátrébb ugrott. Teljesen vörös lett az arca.
- M-Mit csinálsz!?
- Én ...
- Miért akartál megcsókolni?!
- Véletlen volt! - mentegetőzött Engo.
- Hogy lehet ezt véletlenül?! - kapta a szája elé a kezét.
- Valahogy biztos! - nevetett Engo.
- Ez nem vicces!
- Miért nem engeded, hogy megcsókoljalak? - kérdezte Engo.
- M-Mert... - fordított hátat Asami.
- Ez nem válasz... - ölelte át Engo Asamit hátulról.
- Ne csináld ezt... - csukta be a szemét a lány.
- Fázom...
- Akkor menjünk haza... Nekem sincs melegem... - indult el Asami.
- Menjünk hozzám. Én közelebb lakok. - megfogta a lány kezét és maga után húzta.
Asami hagyta, hogy Engo vezesse. Az utcákon mentem, szerencsére dugig voltak az utak. Később egy építkezésen mentek át. Elhagyatott volt az egész. Télre leálltak az építéssel. Engo azt vette észre, hogy követik őket. Egyre gyorsabban kezdte húzni maga után Asamit, de a követők is egyre gyorsabban jöttek. Engo fel nézett egy csőre és egy fehér hajú fiút pillantott meg. Az a fiú Aguri volt. Engora mosolygott. Engo bólintott és egyre gyorsabban kezdett szaladni Asamival. Amint Engo és Asami látó határon kívülre estek Aguri lecsúszott a mellette álló csövön és a támadok elé ugrott.
- Mi újság fiúk? - kérdezte Aguri és zsebre vágta a kezét. - Hogy van az a debella állat?
- Te szemét! Ha nem állsz félre akkor lyukasra lőlek! - vette elő az egyik férfi a pisztolyát.
- Ugyan már fiúk! Beszélgessünk! - lépett közelebb Aguri.
- Húzz el innen démon! - vette elő a másik férfi is a fegyvert.
- Démon? Szégyellem magam, hogy titeket kell szét vernem... - emelte fel azt a csövet amin lecsúszott. - Itt nem fogtok átmenni!
- Anyád! - rémült meg az egyik férfi.
- Be ne szarj! Csak lődd már le! - ordított az egyik a másiknak.
- De nem történt meg.
- A srác... Izmos, jó képű, erős... Én mellette egy nulla vagyok...
- Dehogy vagy!
- Apa! Én még szűz vagyok, ő meg már lassan három éve nem... - tette fel a lábát az asztalra.
- Hány éves?
- 18 lesz. És tudod mi a legrosszabb? - hajolt az apjához.
- Mi?
- Az, hogy ugyan azzal a csajjal csókolózott akit már egyszer megerőszakolt... és most az a lány volt aki a srácon ült... - állt fel és az ajtó felé indult.
- Érte mész?
- Igen.
- Szereted? - nézet a fia után.
- Azt hiszem igen... - fel vette a kabátját és kiment a házból.
Engo lassan sétált az utcán és azon járt a feje amit reggel látott. Nem akarta elhinni, hogy majdnem Aguri nyert. Azt sem akarta elhinni, hogy Asami megengedte Agurina, hogy a pólója alá nyúljon. Bezzeg neki egy csókot sem enged. Egyre sötétebb lett. Elmúlt fél öt. Engo egyre jobban sietett, de az egyik mellék utcánál megállt. Minden véres volt és egy férfi feküdt a földön. Engo nem tudta mit csináljon.
- Francba... - végül oda ment a férfihoz. - Mi történt?
- Egy lányt kerestek fekete hajjal... Fuss... - ájult el.
Engo nem mondott semmit csak elkezdett futni. A tervét keresztezi az, hogy debella állatok vadásznak Asamira. Amint Asamiék házához ért kopogott. Asami lassan kinyitotta az ajtót.
- Szia! - mosolygott Engo.
- Szia. - köszönt a lány és magára vette a kabátját, majd kijött a házból és elindultak. - Hova megyünk?
- Ehetnénk valamit...
- Egy süti jól esne! - mosolygott Asami.
- Elfogsz hízni! - nevetett Engo.
- Te mondod? - nézett a fiú hasára.
- Ez csak a kabát! - vörösödött el Engo. - Kíváncsi lennél te erre az isteni testalkatra!
- A legkevésbé se!
- Gonosz...
Asami kuncogott, majd mind a ketten felnevettek. Hamar a kávézóba értek.
- Itt akarunk sütizni? - vette le a kabátját és leült az asztalhoz Asami.
- Nem vagyok túl gazdag és itt kedvezményt kapok! - ült le Asami elé Engo.
- Értem... Akkor kérek egy... habos sütit és egy kakaót. - mosolygott Asami.
- Rendben! Én is ugyan ezt fogom kérni. - Engo intett a pincérnek aki azonnal oda sietett hozzájuk.
- Mit hozhatok? - kérdezte a férfi.
- Két habos sütit és két kakaót. - mondta Engo.
- Azonnal hozom. - vissza is ment a pincér.
- És miért hívtál el randira? - kérdezte Asami.
- Csak... - nézett ki az ablakon a fiú.
- Miért? - hajolt előre Asami.
- Az az én dolgok!
- Oké... - sóhajtott Asami.
Pár perc múlva kihozták a kakaókat és a sütiket. Elkezdték enni.
- Annyira finom! - nyomta be a szájába Asami a sütit.
- Igen. - mosolygott Engo - Kend össze a szád. Gyerünk kend össze!
Asami éppen össze kente volna a száját, de akkor megjelent Eiji és Eiki.
- Sziasztok! - mosolygott Eiji.
- Ne már! - csattant fel Engo.
- Mi a baj? - kérdezte Asami.
- Semmi... - döntötte az asztalra a fejét.- Mit csináltok itt? - kérdezte Eiki.
- Randizunk... - mormogta Engo.
Eiji és Eiki elkezdett jó hangosan nevetni. Asami arca meg teljesen vörös lett. Engo fel nézett.
- Mi olyan vicces ezen?! - nézett az unoka testvéreire Engo.
- Az, hogy ti randiztok! - fogta a hasát a nevetéstől Eiki.
- Milyen gyógyszert vetetek be? - ült le hozzájuk Eiji.
- S-Semmit... - még vörösebb lett Asami arca.
- Eiji ne zavard már meg őket! - állította fel a testvérét Eiki.
- De én is randizni akarok Asamival! - nézett Asamira Eiji.
- Eiji, majd...
- Rendben! Megjegyeztem! Akkor holnap haza kísérlek suliból.
- Oké, oké! - mosolygott a lány.
- Akkor mi megyünk! - indultak el Eijijék.
Asami letette a villát a kezéből és a kakaójába ivott. El vette a poharat és habos volt a szája.
- Ez az! - vette a kezébe a szalvétát és Asamihoz hajolt.
Letörölte a száját és Asami arca vörös lett.
- E-Engo!
- He?
- Nekem is van két kezem... - húzódott el Engotól.
- Reflex... Bocsi... - ült vissza a fiú.
- Lassan indulnunk kéne... - állt fel Asami.
- Igen. Megyek fizetek! - szaladt oda az egyik pincérhez Engo és kifizette a sütiket és a kakaókat.
Lassan sétálgattak, az idő meg repült. Néha meg meg szólaltak, de amúgy néma csend volt köztük.
- Figyelj... Van kedven lemenni a folyó partra? - kérdezte Engo.
- Igen... Már rég voltam ott. Sötétbe biztos szép lehet!
Asami nagy sebességgel kezdett menni a folyó parthoz. Amikor oda értek a lány lélegzete majd megállt.
- Ez valami eszméletlen szép! - gyönyörködött Asami.
- Örülök, hogy tetszik! - mosolygott a lányra Engo.
- Köszönöm... - mosolygott a fiúra Asami.
- Bármikor! De van még valami. Csukd be a szemed.
- M-Mit csinálsz!?
- Én ...
- Miért akartál megcsókolni?!
- Véletlen volt! - mentegetőzött Engo.
- Hogy lehet ezt véletlenül?! - kapta a szája elé a kezét.
- Valahogy biztos! - nevetett Engo.
- Ez nem vicces!
- Miért nem engeded, hogy megcsókoljalak? - kérdezte Engo.
- M-Mert... - fordított hátat Asami.
- Ez nem válasz... - ölelte át Engo Asamit hátulról.
- Ne csináld ezt... - csukta be a szemét a lány.
- Fázom...
- Akkor menjünk haza... Nekem sincs melegem... - indult el Asami.
- Menjünk hozzám. Én közelebb lakok. - megfogta a lány kezét és maga után húzta.
Asami hagyta, hogy Engo vezesse. Az utcákon mentem, szerencsére dugig voltak az utak. Később egy építkezésen mentek át. Elhagyatott volt az egész. Télre leálltak az építéssel. Engo azt vette észre, hogy követik őket. Egyre gyorsabban kezdte húzni maga után Asamit, de a követők is egyre gyorsabban jöttek. Engo fel nézett egy csőre és egy fehér hajú fiút pillantott meg. Az a fiú Aguri volt. Engora mosolygott. Engo bólintott és egyre gyorsabban kezdett szaladni Asamival. Amint Engo és Asami látó határon kívülre estek Aguri lecsúszott a mellette álló csövön és a támadok elé ugrott.
- Te szemét! Ha nem állsz félre akkor lyukasra lőlek! - vette elő az egyik férfi a pisztolyát.
- Ugyan már fiúk! Beszélgessünk! - lépett közelebb Aguri.
- Húzz el innen démon! - vette elő a másik férfi is a fegyvert.
- Démon? Szégyellem magam, hogy titeket kell szét vernem... - emelte fel azt a csövet amin lecsúszott. - Itt nem fogtok átmenni!
- Anyád! - rémült meg az egyik férfi.
- Be ne szarj! Csak lődd már le! - ordított az egyik a másiknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése