Szerep játék 41. Fejezet

41. Fejezet: Halál? Teljesen más.

- Igen is! - lőtt volna a férfi, de Aguri kicsapta a csővel a férfi kezéből a pisztolyt. 

- Na akkor játszunk! - dobta el a csövet és levette a pulcsiját, majd hadonászott a kezével.
- Kinyírunk kölyök! - tette az ujjára a ravaszt a férfi.
- Most szomorú vagyok... Megakartok ölni... - törölte meg a szemét Aguri. - Mindjárt sírok! - Aguri mondataiból áradt az irónia
- Taknyos kölyök! - mondta a másik.
- Minden vagyok csak taknyos nem... Kikérem magamnak! - mosolygott Aguri
- Fogd be vagy lelőlek!
- Csak nyugodtan. - hajtotta lejjebb a fejét Aguri. - De ha kérhetem akkor a fejemre lőj, mert nem igazán bírom ha nem a fejemet találják el! - mutatott a fejére Aguri.

A férfi meghúzta a ravaszt. A golyó Aguri fejéhez kezdett közeledni. Amint, majdnem elérte a fejét Aguri hátrébb lépett. A golyó az egyik oszlopba mélyedt.
- Mi a szar?! - csodálkozott a férfi.
- Elfelejtettem, hogy a fejemet szeretem ólom mentesen. - nézett gúnyosan Aguri. - Akkor most én jövök!
Aguri megindult az egyik férfi felé és arcon ütötte amitől a férfi össze esett.
- Mi van ezzel a bandával? Egy ütésből mindenki kint van! Unalmasak vagytok... Unalmasak és bénák! - tette a nyakára a kezét Aguri.
- Most hívtak, hogy a kis csajt elkapták! - mondta a másik,
Aguri a férfi felé fordult. Teljesen megdermedt.
- A srác aki vele volt éppen úszkál egyet a kikötőben. A csaj meg egy fekete kis buszban gurul a főnökhöz. Azt mondták, hogy egy ember orrát eltörte. Még képet is küldött a csajról. Azt a rohadt!
Agurinak nem kellet több teljesen kikapcsolt. Lefagyott. Ezt kihasználva a férfi akit az előbb kiütött egy hatalmasat ütőt Aguri arcára. Aguri a földre esett.
- Mekkora idióta vagy! - tette el a telefonját a férfi. - Tényleg bedőltél neki? - lépet oda Agurihoz a férfi és a földön fekvő fiúba rúgott.

Hátrébb lépet a férfi és ismét Aguri felé mutatott a fegyverrel.
- Ha lelőttelek lefényképezem és elküldöm a csajnak.
- Vége van? Most megfogok halni... - Aguri nem tudta elhinni, hogy ez történik.
Behunyta a szemét és várta, hogy találkozhasson a szüleivel. Elsült a fegyver, de ő még mindig élt. Lassan kinyitotta a szemét és látta, hogy töltény amit rá lőttek elé van kilőve. A férfi kezét Eiki fogta le. Amint elengedte Eiji leütötte a gipszével.
- Szopás van fiúk! - üvöltötte Eiji. Megfordult és a másikat is leütötte. - Kombó!
- Jó abba hagyhatod! Gyere Aguri menjünk!
Aguri fel állt és elkezdett Eijik után futni. Bekanyarodtak egy sarkon, majd megálltak.
- Fiúk... Köszönöm... - vörösödött el Aguri arca.
- Egy barátnak bármit bármikor! - mosolygott Eiji.
- B-Barát?
- Ha később érünk oda akkor már halott lennél. Egyébként mitől sokkoltál le? - kérdezte Eiki.
- Azt mondták, hogy Engo meghalt és Asamit elkapták... - ült le a földre Aguri. - Bedőltem nekik! - tette a fejére a kezét. Hülye! Hülye! Hülye! - kezdte ütögetni a fejét.
- Hagyd abba... - tette Aguri kezére Eiji a kezét. - Mindenki így reagált volna.
- Annyira hülye vagyok... - temette az arcát a kezébe.
- Hol van Asami és Engo? - kérdezte Eiki.
- Azt nem tudom... Fel hívom...
Aguri elő kapta a telefonját és tárcsázta Asamit. Várt, majd Asami fel vette.
- Asami! Jó vagy?
- Szia! Igen jól vagyok. És köszönöm... Láttalak. 
- É- Én csak nem akartam, hogy bajod essen... - húzta fel a térdét a hasához Aguri.
- Figyelj Aguri... Megyek, majd holnap beszélünk. Remélem nem esett bajod. Vigyázz magadra. Szia! 
- Szia... - tette le a telefont Aguri. - Jól van...
- Zene füleimnek... - mosolygott Eiki.
- Milyen más vagy amikor Asamival beszélsz.
- Ezt, hogy érted? - nézett gúnyosan Eijire Aguri.
- Asami nélkül olyan vagy mint egy más ember, egy álca, de ha ő veled van akkor az álca eltűnik.
- Álca? - mosolygott Aguri. - Asami mindig kedves volt velem... Most is az pedig legbelül tudom, hogy gyűlöl. - állt fel a földről. - Utálom magam azért amit tettem... Pocsék ember vagyok, de megpróbálok a legjobb lenni... - nézett fel az égre ami tele volt csillagokkal.
- Nem vagy pocsék ember... - tette Aguri vállára a kezét Eiki. - Nem sok ember áldozná fel magát azért, hogy megmentsen valakit.
Aguri nem mondott semmit csak elmosolyodott és elindult haza felé.
- Haza mész? - kérdezte Eiji.
- Igen.
- Vigyázz magadra! - intett utána Eiki.
- Meglesz! - emelte fel a kezét és intett.
Aguri már majdnem otthon volt amikor eszébe jutott, hogy bizonyára Engo ebben a pillanatban nyer. Sóhajtott és becsukta a szemét.
- Hozzám túl fiatal Asami... - motyogta magában Aguri. - Ezt ő is tudja...
Aguri kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Sötét volt. Felnyomta a villanyt, majd a konyhába lépett. Körbe nézett és talált egy almát. A kezébe kapta és lekapcsolta a lámpát Levetődött a kanapéra és elkezdte az almát enni. Bele harapott az almába és azzal a lendülettel ki is köpte az almát a falnak vágta.
- A rohadt! - törölte meg a nyelvét a fiú. - Hogy lehet valami ilyen szar!? - hajtotta hátra a fejét.
Egy darabig a plafont bámulta, majd szép lassan behunyta a szemét és elnyomta az álom.