Szerep játék 42. Fejezet

42. Fejezet: És a nyertes...

- Figyelj Engo. Lehet én inkább haza megyek. - állt meg az ajtóban Asami.

- Már túl késő van! Itt kell maradnod! - tolta be az ajtón a lányt Engo. - Apa! Megjöttem! 

- Szi... Sziasztok! - köszönt Engo apja.
- Jó estét. - köszönt Asami.
- Még nem ismerlek. - nyújtotta a lány felé a kezét. - Ibuka Atsou vagyok.
- Akatsuka Asami. - fogott kezet a férfivel.
- Engo. - lépet a fia elé Atsou. - Megyek, majd jövök!
- Siess haza!
- Sietek! - intett vissza az apja és maga mögött bezárta az ajtót.
- Dolgozni megy az apád? - kérdezte Asami.
- Igen... - vakarta meg a fejét Engo. - Valami olyasmi...
Asami kuncogni kezdett.
- Mi az?
- Semmi... - hagyta abba a nevetést a lány.
- Valami baj van? 

Asami egy képre mutatott ami a falon lógott.
- Apa! Mondtam, hogy ne tegye ki... - vette volna le a falról a képet Engo.
- Aranyos! - mosolygott Asami.
- Csak, hogy tisztázzuk. Ez én vagyok.
- Akkor is aranyos!
- Azt mondod aranyos vagyok? - fordult Asami felé Engo.
- Régen ez voltál. De most...
- Vicces! - nézett gúnyosan a lányra Engo. - Nagyon vicces!
- Mikor készült a kép? - nézett a képre Asami.
- Még általános elején. Kora reggel. - mosolyodott el Engo.
- Akkor még nem voltál ilyen sötét! - nevetett Asami.
- Nem vagyok sötét!
- Nem arra értettem! A hajadra te idióta! Miért veszed minden szavamat sértésnek? - fonta össze a karját a mellkasán.
- Mert már jó párszor fejbe vágtál. Amióta elkezdődött a suli azóta köcsög vagy velem!
- Meg bocsáss, de nem tudom ki kezdett flegmázni az első nap!
- Az azért volt mert te nekem jöttél és nem kértél bocsánatot!
- Hol élsz te az oviban? - indult el az ajtó fele Asami.
- H-Hova mész?
- Haza...
- Várjá má!!!
- Nincs kedvem zavarni téged! - nyitotta ki az ajtót Asami.
Engo bezárta az ajtót és közé és Asami közé állt.
- Nem zavarsz...
Asami nem mondott semmit csak levette a kabátját és a fogasra akasztotta. Engo is levette a kabátját és Asami kabátja mellé akasztotta.
- Gyere meg mutatom a szobám.
Elindultak felfelé. Bementek a szobába és Asami leült egy székre.
- Szép szoba. - mosolygott a lány.
- Köszi... - vörösödött el Engo.
- Valami baj van? - kérdezte Asami.
- H-Hát... Te vagy az első lány aki a szobámba jár...
Asami arca is vörös lett.
- Ha akarod kimegyek... - állt fel a székről Asami.
- Nem kell! - lépett Engo Asamihoz, de amikor oda ért Asami félig fel állt.
A véletlen műve volt, hogy Engo megcsókolta Asami. Asami elhajolt Engotól és a szájára tette a kezét.
- Sajnálom! - hadonászott Engo.
- Semmi baj... - vörös lett a lány arca.
Engo erőt vett magán és még egyszer megcsókolta Asamit. Asami teljesen sokk alatt volt. Az előbb még egymást ölték most meg csókolóznak. Engo magához húzta Asamit és várta, hogy vissza csókoljon. Asami lassan vissza csókolt. Heves csók csatába kezdtek. Engo az ágy felé kezdte vezetni Asamit, majd rá döntötte. Engo Asamira mászott.
- Engo... - szabadult meg Asami a fiú szájától.
- Mi az? - kérdezte Engo.
- Muszáj rám feküdnöd?
Engo nem mondott semmit csak elmosolyodott és megcsókolta a lányt. Asami át ölelte a rajta fekvő fiút. Pár perc nyál csere után Engo elhajolt Asamitól és levette a pólóját. Asami elmosolyodott.
- M- Mi az? - kérdezte ijedten a fiú.
- Semmi...

- Lehet nekem nincs olyan izmos hasam mit Agurinak, de ... - Engo nem fejezte be a mondatott mert Asami megcsókolta. A lány magához húzta Engot, majd Engo elkezdte kigombolni Asami blúzát.
Amint az megvolt Engo megfogta Asami kezét és folytatták amit elkezdtek. A szóba tőlük zengett. Hivatalossá vált, hogy Engo nyert.

~~~

Reggel Asami kelt fel elsőnek. Azt vette észre, hogy Engo őt öleli. Elmosolyodott és kimászott a fiú keze alól. Az ágy sarkára ült és felhúzta takarót. Próbálta szemmel megkeresni a ruha darabjait, Nagyából minden meg volt, de akkor valaki mocorogni kezdett mögötte. Mikor megfordult volna azt vette észre, hogy Engo megöleli. 

- Jól aludtál? - kérdezte a fiú.

- Igen... - csukta be a szemét a lány. 

- Ami a tegnap estét illeti... Neked jelentett valamit? 

- Elég sok mindent... - vörös lett Asami arca. 

- Úgy érted? 

- Úgy értem, hogy szeretlek... Szerettelek amikor Agurival csókolóztam és az előtt is... 

- Én is szeretlek... - Engo Asami mellé ült és megcsókolta. - Öltözzünk. Még haza kell menned... 

- Igazad van. - állt fel az ágyról Asami és magával vitte a takarót. - Kimennél? 

- Ne szívass már! Tegnap este is láttalak meztelenül! 

- Tegnap sötét volt. 

- Jó kimegyek... - kivette a szekrényből az egyenruhát és kivitte. 

~~~

Amint Asamiék házához értek Asami elő kapta a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Lassan belépett rajta és teljesen üres volt az egész ház. Mindenki elment. 

- Senki sincs? 

- Már nincs. Mindjárt jövök! - Asami felrohant és átöltözött. 

Asami pár perc múlva megjelent a lépcső tetején lesietett és magára kapta a kabátját, majd elindultak a suliba. A metró peronon álltak és várták, hogy megjöjjön a metró. Sokkal melegebb volt mint tegnap este. Amint megjött a metró felszálltak és leültek egymás mellé. Engo megfogta Asami kezét.

Asami nem mondott semmit csak Engo vállára döntötte a fejét. 

- Elfogod mondani a többieknek? - nézett a lány fejére Engo.

- Miért te? - emelte fel a fejét Asami és a fiú szemeibe nézett.

- Ha nem baj én elmondanám. De ha tényleg nem zavar. 

- Egyáltalán nem... És az estét is? 

- Ha nem akarod nem mondom el senkinek. 

- Ha nem mondom el Tomikonak kiborul. Remélem nem lesz mérges azért ami történt.. 

- Dehogy lesz mérges! - puszilta meg Asami arcát a fiú.

Az út további része csöndesen telt. Mire észbe kaptak megállt a metró ők meg leszálltak. Kézen fogva lépkedtek a az iskola felé. Mikor oda értek át vették a cipőiket és a szekrénybe rakták a kabátjukat. Az osztály terem felé menet Engo megállt.

- Mi a baj? - kérdezte Asami és a fiú felé fordult. 

- Mielőtt bemennénk...

- Igen? - lépet a fiúhoz Asami.  

Engo nem mondott semmit csak megcsókolta Asamit. 

- Most már mehetünk! - indult meg Engo. 

A terem ajtót egyszerre nyitották ki és amikor beléptek kézen fogva mindenki megdöbbent. 

- Onii - sama! - ölelte meg Tomiko Asamit. - Hát veletek mi van? Tegnap a ragasztóval játszottatok?

- Mi ... - vörösödött el Asami arca. Érezte, hogy mindenki őket nézi. 

- Járunk! - ordította Engo hatalmas vigyorral a képén.
- Mi? Ti? De hát tegnap ... Jó semmit nem értek... - ült le a földre Tomiko.
Asami elengedte Engo kezét és lehajolt a barátnőjéhez.
- Ha sokáig ülsz a földön fel fázol. - nyújtott kezet a barátnőjének Asami.
Tomiko megfogta Asami kezét és felállt a földről.
- Rendben akkor most jössz és elmeséled nekem mi is történt! - Tomiko kirángatta a teremből Asamit. - Na mi is történt?
- Csak össze jöttünk és kész! - mosolygott Asami.
- Csak nem!? Ti?! Na ne!!! - döbbent meg Tomiko.
- Jó, megtörtént... - vörösödött le Asami arca.
- És milyen volt?
- J-Jó...
- Ennyi?
- Igen.
- És mi van Agurival? - tette csípőre a kezét Tomiko.
- Semmi... Semmi sincs és nem is volt köztünk.
- Értem...
- Asami! - üvöltötte a folyosó végéről Minori. - Asami - chan!
Olyan gyorsan futott Minori, hogy Asamira esett. Asammi a terem elé esett. Engo kinézett az ajtón és látta, hogy a barátnőjén fekszik Minori.
- Vicces időszaknak nézünk elébe... - mosolyodott el Engo.