44. Fejezet: Második forduló! Engo vs Sötét lovag. Szoros meccs.
Péntek délután volt, délután öt óra. Asami avagy Fuji fej veszve rohant a céh toronyba. Késésben volt. De nem csak ő Engo is. Sőt a fiú még inkább. Miután haza kísérte Asamit rohant hazáig, hogy csatlakozzon a játékhoz. Nem sok idejük maradt mert hatkor kezdődik a második forduló.
Amint Asami a toronyba ért berontott az ajtón és szembe találta magát Aratával és Engoval.
- Szia! - köszönt Arata.
- Sziasztok? - nézett Engora Asami. - Hogy az istenbe?
- Baj, hogy látni akartam a barátnőmet? - Engo Asamihoz lépett és egy csókot nyomott az arcára.
- Olyan érdekes, hogy együtt vagytok... Mármint megint... Vagyis... Értitek!
- Igen értjük Genki! - túrt bele Arata hajába Engo. - Lassan indulnunk kéne... Még találkozni kell Agurival is...
- Igazad van. - mosolygott Arata. - Menjünk!
- Hé Fuji - sama! - sietett Asamihoz az egyik lány.
- Segíthetek valamiben? - nézett a barna szemeivel a lány.
- Csak sok sikert akartam kívánni! - hajtott fejet a lány Asami előtt.
- Köszönöm! - vakarta meg a fejét Asami és egy kicsi pír jelent meg az arcán.
A lány vissza szaladt a terem másik végében beszélő barátnőihez.
- Kedves lány! - nézett a lány után Engo.
Asami fejbe csapta a fiút.
- Legalább akkor ne nézz más lányokat ha én itt vagyok!
- Oké, oké! - tette a fejére a kezét. - Csoda, hogy eléred a fejemet! - nevetett Engo.
- Nem tehetek róla, hogy a játék kicsinek generálta le a karakterem! - duzzogott Asami.
- Semmi baj! - tette a lány fejére a kezét Arata. - Kéz támasznak még jó leszel!
A két fiú olyan hangosan kezdtek nevetni, hogy a terem ablakai majd szét repedtek. Asami nagy levegőt vett és a két fiút hason vágta.
- Sokáig nevetgéltek vagy mehetünk? - indult ki az ajtón Asami.
- Megyünk... - a két fiú elindult a lány után.
- De én akkor sem értem miért lett ilyen kicsi a karaktered. - nézett le a lányra Arata.
- Nem igazán érdekel! Így is úgy is agyon verlek titeket! - mosolygott fel a fiúra.
- Ez nem vicces... - komolyodott el Arata arca.
- De igaz! - lökte vállon a fiút Engo.
- Rossz napom volt!
- Láttad Tomikot bugyiban! - nevetett Asami.
Arata nem mondott semmit csak vörös lett az arca. Engo és Asami hatalmas nevetésbe kezdtek.
- Mondja ezt a fekete szőke, és a macska lány...
- Valami bajod van a macska fülemmel? - mosolygott Asami.
- Dehogy... - mosolyodott el a fiú.
- Szerintem jól áll a szőke haj! - túrt bele a hajába Engo. - Talán a falú életben is szőke leszek!
- Azt próbáld meg! - mondta Asami. - Ha át fested a hajad leborotválom még alszol!
Engo mind két kezét a fejére tette és úgy lépkedett tovább.
- Akkor ti... lefeküdtetek? - nézett a mellette sétáló párosra Arata.
Engo és Asami nem mondott semmit csak elvörösödtek. Kínos csönd lett. A csöndet ismét Arata törte meg.
- Szóval igen.
- Arata...
- Megértem! - mosolygott a fiú. - Legalább boldogok vagytok! Örülök!
- Köszönöm... - tette Arata vállára a kezét Engo.
Pár perc múlva a helyszínre értek. Tele volt az egész. A bejáratnál Aguri várt rájuk.
- Sziasztok.
- Szia. - köszönt Arata.
- Helló... - Engo nem is nézett Aguri szemébe csak a földet bámulta.
- Szia! - mosolygott Agurira Asami.
- Lassan kezdődik. - indultak az egyik páholy felé.
Leültek és vártak. Elkezdődött a második forduló az egyik játék biztos megnyitotta a verseny. Pár perc múlva már az arénában kaszabolták egymást a részvevők. Arra lettek figyelmesek, hogy a hangos bemondó bemondja Engo nevét és még egy idegen fickóét.Engo Asami arcára nyomott egy puszit és lesietett a lépcsőn Amint leért meglátta az ellenfelét. Egy feketébe öltözött maszkos fickó állt az egyik kapuban. Kasza szerű kardját a földön tartotta. Fölösleges lett volna eltennie, mivel maximum az eszköztárában fért volna el. Engo beállt a másik kapuba és várt. Kinyitódott a kapu és beléptek rajta. Engo és a férfi az aréna közepére siettek. Megálltak és elő vette a kardját.
- Üdvözöllek... Sötét lovag vagyok. Vedd megtiszteltetésnek, hogy én csinálhatlak ki. - hajolt meg a Sötét lovagnak hívott ellenfél.
- Én is üdvözöllek... Kouki vagyok és szét rúgom a segged! - hajolt meg Engo is.
Amint megszólalt a síp a Sötét lovag támadt. Pár centire Engo fejétől suhant el az ellenség kaszája. Hátrébb ugrott és támadó állásba helyezkedett el. Engo elkezdte felérni a képességeit. Egész hamar át törte a fedő mágiát és rájött az ellenség szintjére és nevére.
- Szóval te kilences szintű vagy, és az igazi neved...
- Ki ne mond! - üvöltött a fickó. - Hamar megsemmisítetted a fedő mágiám.
- Nagyon sok pontot a mágia törésre raktam. - mosolygott a Engo. - Akkor a karodtól akarsz megválni vagy a fejedtől? - lendítette meg a kardját Engo.
- Egyiktől sem. - a fickó újra támadt.
- Fene... - érezte ahogy a hátát eláztatja a vére.
Vörös vér cseppenként a földre cseppent. Mély volt a seb egyszerű gyógyító ital semmit nem segített a sérülésen. Engo a földre rogyott. A vérzés egyre lejjebb vitte az élet erejét. Ha nem is gyógyító ital, de vérzés csökkentő sürgősen kéne neki.
- Nem figyelsz kölyök. - állt felé a Sötét lovag.
A kaszájával megölni készülte Engot, de az utolsó pillanatban félre gurult. Még mindig esett az élet ereje, de Engo neki támadt a férfinek. A férfi hátrébb ugrott, de késő volt. Engo kardja végig sértette a hasát. Ha ez a való életbe történt volna akkor minden bizonnyal a Sötét lovag belső szervei kiestek volna a testéből. Engo egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Kevesebb mint két perc alatt 40 % - ot esett az élete. De a férfi élete is elérte a 35 % romlást.
- Gyors vagy... - tette a hasára a kezét a férfi.
- Kvittek vagyunk... - még mindig nehezen lélegzett Engo. Még mindig csökken az élete és már csak 30 % választja el a vereségtől.
- De még mindig jobban állok nálad.
Engo a páholy felé nézett és látta a többiek tekintetét. Nem szabad vesztenie! Nagy levegőt vett és megvágta az ujját. Vér buggyant fel belőle, majd lenyalta azt. A szeme vörös lett, a haja fekete és az egész testét ellepték a vörös lángok. Az életereje maximumra ugrott és a vérzés is elállt. Teljesen felemésztették a lángok. A férfi megijedt.
- Félsz? - mosolygott gúnyosan Engo. Tudta, hogy ezek a lángok elveszik az eszét és teljesen kifordul magából. - Csak, hogy tudd megöllek...
Engo és a Sötét lovag köré hatalmas lángfal emelkedett. Engo elkapta a férfit. Felemelte a kardját és meglendítette. Félbe vágta a férfit. Megszólalt a síp és Engo megpróbált uralkodni magán. Eltüntette a lángokat és a földre esett. Asami berohant az arénába és felvakarta a földről Engot.
- Jól vagy?
- Igen... - mosolygott Engo és Asami arcára tette a kezét.
- Várj meggyógyítalak... - Asami elmondta a szükséges varázslatot és Engo élete helyre állt, a vágás is eltűnt a hátáról.
- Köszönöm... - állt fel a földről Engo.
- Fantasztikus voltál! - mosolygott Asami.
- Ha te nem vagy akkor nem nyerek.
- Ne mondj ilyet! - vörös lett Asami arca és lassan kivezette Engot az arénából.
- De ha igaz? - amint kiértek Engo megcsókolta Asamit. - Élőben sokkal jobb... - húzta el a száját a fiú.
- Egész haza úton csókolgattál! Teljesen kiszáradt a szám...
- Akkor holnap nálam vagy nálad csináljuk? - mosolygott perverzen Engo.
Asami nem mondott semmit csak pofon vágta a fiút és elindult vissza a helyére.
- Asami csak vicceltem! - kiáltott a lány után.
- Máskor légy udvariasabb! - szólt vissza Asami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése