Szerep játék 45. Fejezet

45. Fejezet: Asami vs Aguri. Mindig veled leszek!

- Ti jöttök! - lökte vállon Asamit és Agurit Arata. 

- Máris? - nézett fel Aguri. - Pedig most aludtam el. - állt fel a fiú. 

- Azt hittem sose lesz vége... - állt fel a fiú után Asami. 

- Lekísérlek... - állt fel a székből Engo. 

- Nem kell. - mosolygott a fiúra Asami és vissza lökte a székbe. - Majd jövünk! - indultak el.

Lementek a lépcsőn és a kapuknál megálltak. 

- Csak, hogy tudd nem fogom, hagyni magam. - nézett le a lányra Aguri.

- Nem is kell! - mosolygott Asami. - Semmi szükségem arra, hogy hagy nyerni! - dőlt a falnak a lány.
- Figyelj Asami... - tette a kezét Asami mellé a falra és közel hajolt a lányhoz. - Tényleg lefeküdtél Engoval?
- Hogy bírod így kimondani? - gondolta Asami, de nem mondott semmit.
- Lefeküdtetek? - ismételte meg a kérdést a fiú.
- És ha igen? - nézett oldalra a lány.
- Akkor nagyon könnyen adod magad... - fordult el a lánytól Aguri.
- Micsoda?! Hogy érted ezt? - lepődőt meg Asami.
- Egy csókba került és az ágyába másztál...

 Asami arcát eláztatták a könnyek.

- Elmegyek iszok! - fordult meg, hogy Aguri ne lássa, hogy sír.
- Ebben a játékban nem is lehetsz szomjas... - dőlt a falnak Aguri.
Asami végig sietett a folyosón olyan helyre ahol senki nem láthatja és a falnak dőlt, majd lecsúszott és leült a földre. A lábát a mellkasához szorította és úgy engedte szabadjára a könnyeit. Pár perc múlva azt vette észre, hogy valaki átöleli. Fel nézett és Agurit vette észre.
- A - Aguri... - még mindig folytak a könnyei.
- Ne sírj... Nem volt célom, hogy meg ríkassalak... - ült le a lány mellé Aguri.

- Nem is sírok... - törölte meg a szemét Asami.
- Pedig, de. - fordította maga felé a lány fejét.  - Nem úgy értettem... Vagyis, de ... De nem akartalak megbántani.
- Értem... Feladom... - Asami még mindig a szemét törölgette.
- Mi?
- Fel adom a versenyt... Semmi kedvem most harcolni...
- Nem ... Ajjj!!!! - csapott a fejére Aguri. - Én... Sajnálom!
- Elcseszett egy életem van... - gubózott össze Asami.
- Arra érted amit tettem?
- Arra is...
- Én csak... Magamhoz akartalak láncolni. Azt gondoltam, hogy ha én leszek az első akkor velem maratsz. De csak eltaszítottalak magamtól. Lehet már mondtam... - állt fel Aguri.
- Tudom... de... rosszul esik, hogy szinte azt mondtad rám, hogy...
- Sajnálom. - nyújtotta oda a lánynak a kezét. - Gyere mert mi jövünk.
Asami megfogta Aguri kezét aki könnyedén felhúzta a földről. Az arénába lépve még mindig könnyes volt Asami szeme.
- Asami... - hajolt közel a lány füléhez Aguri. - Még mindig könnyes a szemed...
Asami gyorsan megtörölte a szemét.
- Még mindig? - nézett a fiúra.
- Már nem. - mosolygott Aguri.
Mind ketten besétáltak középre és elő vették a fegyvereiket. Aguri a varázs könyvét, Asami a kradját. Meghajoltak és elkezdődött a menet. Aguri hátrébb ugrott és elkezdett támadni. Ismét elő törtek a földből a hegyes tüskék és Asami felé kezdtek villám gyorsan közeledni. Asami nevetett és sokkal gyorsabban kezdett futni. Alig lehetett látni. Amint megfelelő távolságra voltak tőle a tüskék a magasba ugrott és a bal kezébe vette a kardját. A jobb kezével elő vette a pisztolyát és Aguri felé lőtt vele. Ha nem húz fel egy föld falat akkor mint a három lövés a fejét találja el. Asami vissza érkezett a földre és eltette a pisztolyt majd az ügyesebbik kezébe vette a kardot és a felé közeledő tüskéket szét vágta. Aguri elmosolyodott és megint a föld alól támadt. Ha Asami nem ismerte volna a trükköt akkor már halott lenne. Előre lépett és a tüske egy lépéssel mögötte a felszínre tört. Az egész arénát por lepte el. A teljes tüske a felszínre jött és hatalmas porfelhőt kavart. Az idő alatt még a por elült addig Aguri már kígyót varázsolt a tüskéből. Egy hatalmas barna kígyó ami sziszeg. Asami a szájára harapott amiből vörös vér tört elő és lecsorgott az állán majd a földre cseppent. Asami vállára egy fekete holló szált és a szeme rózsaszínre váltott a haja pedig fehérre.
- Holló? - kérdezte Arata Engotól.
- Még sose láttam ilyet... - csodálkozott a fiú.
Nem csak csodálkoztak hanem a többi játékos is.
- Kígyó és holló? Ebből még baj lehet. - szólalt meg az egyik játék vezető.
- Ha baj lenne közbe avatkozunk. - mosolygott az egyik lány.
- Na de hölgyem! - szólalt meg a nő mögött álló fekete zakós férfi.

- Te csak egy komornyik vagy... - a nő meg sem fordult. - Egyébként is olyan varázslatokat láttunk ma amiket még egy csak egy ember birtokol. Az a Kouki fiú. Azok a tüzek... A lány Fuji. Holló... És az a fiú. Az előző mérkőzésen darabokra tépett egy játékost. Túl tett a játék határokon. A kígyóknak csak bénítaniuk kéne nem pedig ölni, de ő megcsinálta. - a nő elmosolyodott. - Kíváncsi vagyok, vajon a holló vagy a kígyó nyer?
A por leült és a hatalmas kígyó és a holló egymást nézték. Csönd lett. Asami letette a madarat a földre és bele állította a kardot.
- Mi?! - az egész néző tér egyszerre ordította.
De a madár nem hallt meg. A vérből egy sokkal nagyobb madár lépett ki. a tollai akár két métert is elérték. A szárnyát kitárta és egy szárny elérte a tíz métert.
- Ha nyerek jössz nekem egy vacsival! - mosolygott Aguri.
- Ha én nyerek te jössz nekem egy vacsival! - nyújtotta ki a nyelvét Asami a fiúra.
A két hatalmas állat egymásnak esett. Közben Asami dolgozott azon, hogy feltörje a kígyó átkát és a hatalmas kígyóból újra egy sima föld darab legyen.
- Ti is látjátok? - kérdezte az egyik játék vezető.
- Még szép! - mondta a másik. - Csak csali az orjás holló.
- Elképesztő! - lepődött meg a nő mögött álló komornyik.
- Ismerik egymást... Való életben is.
- Honnan gondolja asszonyom? - nézett le a nőre a komornyik.
- Mind ketten mosolyognak és az arénában lépésnél még beszélgettek is. Sőt Kouki és ezek ketten ismerik egymást. Koukai Fujit sokkal jobban mint barát. - mosolygott a nő. - A három legerősebb játékos...
- Ez még nem igaz! - mondta a másik játék vezető. - Rajtuk kívül még rengetegen vannak játékban és elég sokan nem jelentkeztek a versenyre.
- Aki nem jelentkezik a versenyre az gyenge... - dőlt hátra a székben a nő.
Meg se szólalt a férfi aki a nő mellet ült. Felfogta, hogy akármit mond a nő talál valamit amivel bebizonyítja az igazát.
Mire Asami sikeres eltávolította a varázslatot a holló is eltűnt. Asami nem csak a varázslatot tüntette el hanem még bénítást is kapott Aguri a lánytól. Pár percig Asami van előnyben, mivel Aguri nem használhatja a varázserejét. Asami egy percig se várt azonnal a fiú felé rohant és a kardját előre tartva akarta Agurit felszúrni arra. Aguri elő kapta a pisztolyát és a lány felé lőtt vele. Asami túl gyorsan futott a hozz, hogy félre álljon és ha felugrik a lövés elől akkor Aguri vissza kapja az erejét. A lány még gyorsabban kezdett a fiú felé rohanni. Aguri meghúzta a ravaszt és a pisztoly golyó egyenesen átment Asami fején. Asami a földre esett.
- Hát a kígyó nyert és ezzel vége a második fordulónak. - állt fel a helyéről az egyik férfi.
- Még nem! - rántotta vissza a nő. - Még él a lány!
Asami minden erejét össze szedve fel állt a földről és a kezébe vette a kardját. Kapkodta a levegőt. Az élet ereje 10 % alá esett és folyamatosan csökkent. Az utolsó erejével levágta Aguri fejét. A fiú teste és a feje hatalmasat villant majd eltűnt. Asami a földre roskadt és elkezdte magát gyógyítani. Engo és Arata rohant be a kapun a lányhoz.
- Mi az isten volt ez?! - lepődött meg Engo.
- Csak egy lyuk... - nyugtatgatta a fiút Asami.
- Ami át ment a fejeden! - ült le a lány mellé a földre Engo. - Megtudod magad gyógyítani?
- Persze! - mosolygott a lány.
A kapun Aguri lépett be.
- Nyertem! - nézett a fiúra Asami.
- Szép volt! - mosolygott Aguri.
- Te is jó voltál. - nézett fel a fiúra Asami.
- Fantasztikus voltál Aguri! - mosolygott Arata.
- É - Én? - lepődött meg a fiú.
- Igen! - bólintott Engo.
- Köszönöm... - Aguri arca vörös lett.
Asami fel állt és a fiúra nézett.
- Mi az? - kérdezte Aguri.
- Semmi! - rázta meg a fejét Asami. - Csak aranyos vagy azzal a kis vörös folttal az arcodon!
Aguri az arcára tette a kezét és érezte, hogy tényleg vörös lett az arca. Elfordult a többiektől és elindult kifelé a kapun.
- Gyertek menjünk! - még mindig a vörös arcát fogta és úgy próbált minél gyorsabban kimenni az arénából.
Asami és a többiek csak nevettek úgy indultak Aguri után. A kijáratnál megálltak.
- Kiléptek? - kérdezte Arata.
- Én igen... még sok dolgom van. - dőlt a falnak Aguri.
- Szerintem én is... - igazította meg a szoknyáját Asami.
- Én még maradhatok. - nézett Asamira Engo. - Valaki nem jön át hozzám!
- Fáradt vagyok! - nézett gúnyosan Asami.
- Csak nem kanos vagy Engo? - nevetett Aguri.
- Nem! Én csak... Mindegy! - vörösödött el a fiú arca. - Unatkozom egyedül!
Asami a szájára tette a kezét és kuncogni kezdett. A fiúk rá néztek.
- Min nevetsz? - kérdezte Arata.
- Én? Semmin! - tette le a kezét Asami.
- Mond már el Asamiii! - könyörgött Engo és magához rántotta Asamit.
- Nem! Hagy! - lépett a fiú lábára Asami.
Engo azonnal elengedte.
- A közben is ilyen volt? - kérdezte Arata.
- Hogy is mondjam... - vakarta meg a fejét Engo. - Reggel kikellet mennem mert nem akart elöttem öltözni, bezzeg este takaró nélkül feküdt alattam.
Aguri csak nevetett.
- Engo! - ütötte arcon a fiút Asami vörös arccal. - Legalább ne akkor amikor én is itt vagyok! Én se akkor beszéltem meg azt Tomikoval.
- Mit mondott rá Tomiko? - kérdezte Aguri.
- A nap minden percében végig simítja az arcom vagy a combom és azt mondja, hogy "Fel izgultál cica?". Az őrületbe kerget!
- Nem az arcán és nem is a combján izgul fel hanem... - Asami félbe szakította Engot.
- Fogd be!
- Jó abba hagytam! - mosolygott Engo. - Haza kísérletlék?
- Ha szeretnél... De nem muszáj. - mosolygott Asami.
- Biztos nem baj?
- Dehogy! Haza találok. - indult el Asami. - Sziasztok és jó éjt!
- Asami! - rántotta vissza Engo a lányt és megcsókolta. - Jó éjt neked is...