46. Fejezet: A kis hölgy
Szombat reggel volt. Asami arra kelt, hogy a telefonja csörög. Érte nyúlt és fel vette.
- I - Igen? - szólt a telefonba komás hangon.
- Asamit keresem.
- Én vagyok... - ült fel az ágyán és Tomikora nézett aki a földön aludt.
- Oh, szia Asami! Anyud kollégája vagyok. Azért hívlak mert el kéne hoznod a telefonját mert otthon hagyta.
- Mindjárt ott vagyok...
- Rendben! Szia!
Asami letette a telefont és felöltözött. Írt egy üzenetet Tomikonak, hogy elment majd jön. Leszaladt a nappaliba és a kezébe kapta az anyja telefonját. Kilépett a bejárati ajtón és arcon vágta a meleg.
- Hülye idő... - zárta be maga mögött az ajtót és rohant a metróhoz. Hamar beért a belvárosba. Megkereste az anyja munka helyét és be vitte a telefont. Kevesebb mint tíz perc múlva már a metró állomáson ült a padon ás várta a metrót. Ült és a telefonját nyomkodta.
- Mit csinálsz? - kérdezte egy törékeny hang.
- Én? - nézett fel Asami.
Egy barna hajú kislány nézett rá a feje tetejéről. Asami megfogta a kislányt és át húzta a feje főlőt és maga mellé ültette.
- A telefonomat nyomkodom. - mosolygott Asami.
- Értem... - kapta ki Asami kezéből a kislány a telefont. - Szép színű! - vizsgálta meg a telefont és vissza adta Asaminak.
- Köszönöm. - tette a zsebébe a telefonját. - Eltévedtél? - kérdezte Asami.
- Valahogy úgy! - mosolygott a lány. - A dadám még sose járt Tokióban szóval most eltévedtünk.
- Értem. És hol van a dadád?
- Azt nem tudom... Két utcányira innen teljesen lehagytam.
- Nem biztonságos egyedül járkálni az utcán!
- Te is egyedül vagy! - mutatott Asamira a kislány.
- Igaz, de én sokkal idősebb vagyok! - túrt bele a kislány hajába.
- Yuri - chan! - kiáltott egy nő aki éppen Asamiék felé tartott. - Yuri - chan! Nem kellene ennyire elkolbászolnia! - állt meg a pad előtt a nő.
- Én nem elkolbászoltam... - tette keresztbe a kezét a mellkasán a kislány. - Lassu voltál Sensei ezért előre jöttem.
A nő Asamira nézett.
- Sajnálom amiért zavarta önt Yuri. - hajolt meg Asami előtt a nő.
- Nem zavart! - mosolygott Asami. - Yuri... - nézett a kislányra. - Szép neved van.
- Köszönöm! - mosolygott Yuri. - Téged, hogy hívnak?
- Asami.
- Gyere Yuri menjünk! Még sok dolgunk van! - indult el a nő.
- Én Asamival akarok maradni! - kezdett toporzékolni a lány.
- Asszonyom ha nem baj akkor szívesen vigyázok Yurira.
- Igazán!? - villant fel a nő szeme. - Kérlek adj egy telefonszámot, egy lakcímet és a teljes nevedet.
Asami mindent elmondott amit a nő tudni akart.
- Köszönöm, hogy vigyáz a kislányra. - elkezdett keresgélni a zsebében. - Erre a címre kéne majd mennie négy órára. - adta át a papír darabot Asaminak.
- Rendben! - Asami meg sem nézte a papírt csak a zsebébe gyűrte. - Érezze jól magát! Ha bármi baj van hívom!
- Még egyszer köszönöm Asami - san, hogy vigyázol rá.
- Van egy húgom és szoktam a barátaim kistestvéreire vigyázni. - mosolygott Asami.
- Akkor már van tapasztalatod a gyerekekkel.
- Egy kevés. - döntötte oldalra a fejét a lány.
- Akkor én megyek! Sziasztok! - a nő villám gyorsan eltűnt, nehogy Asami meggondolja magát.
- Na akkor Yuri mit csináljunk? - nézett a kislányra Asami, de a kislány nem volt ott. - Yuri? - nézett körbe és észre vette, hogy fel szált a kislány a metróra.
Asami Yuri után szaladt és épp időben ő is felszállt a metróra majd elkapta Yuri karját.
- Lassíts Yuri!
- Sajnálom Asami - sama... Csak már nagyon szeretnék oda érni... - ült le egy székre Yuri.
- Nem sokára négy óra és akkor mehetünk oda! - ült le a lány mellé Asami.
- Mit csináljunk addig? Ez unalmas!
- Leszállunk és eszünk egy sütit! Én állom! - mosolygott Asami.
- Sütit?! - nézett nagy kerek szemekkel Yuri.
- Igen! - bólintott Asami. - Amilyet akarsz és még kakaót is kapsz.
- Rendben!
Megállt a metró és leszálltak róla. Asami megfogta Yuri kezét, hogy ne siessen. Yuri teljesen megdöbbent.
- Valami baj van? - nézett le a kislányra Asami.
- Nincs! - mosolygott a lányra Yuri.
- Rendben! Akkor irány sütit enni!
Lassú léptekkel elérték Eijiék teázóját. Bementek és leültek egy asztalhoz.
- Akkor mit kérsz? - nézet az étlapra Asami.
- Egy... K... a... k... a... ó... s... H... a... b... o... s sütit. - amint elolvasta fel nézett Asamira.
- Hány éves vagy?
- Hét. - próbálta tovább olvasni az étlapot és közben a száját harapdálta.
- Elég szépen olvasol elsős létedre!
- Köszönöm.
- Ha majd megint eljössz Tokióba akkor segítek neked megtanulni az abc- t.
- Tényleg?! - ismét nagy kerek szemekkel nézett Yuri.
- Ha szeretnéd. - hajtotta le a fejét Asami.
Yuri észre vette, hogy Asami mögött áll egy férfi. Óvatosan megrúgta Asami lábát.
- Mi a baj Yuri?
Yuri Asami mögé mutatott. Asami hátra fordult és szembe találta magét Eijivel.
- Szia Eiji! - köszönt vidáman Asami.
- Szia. - mosolygott Eiji. - Mit hozhatok?
- Egy kakaós habos sütit, egy vaníliás sütit és két kakaót! Látom leszedték a gipszedet.
- Igen... És elkezdtem vissza dolgozni a 20 000 jent.
- Mennyinél tartasz?
- 6 jen... - csukta be a szemét Eiji.
Yuri elkezdett nevetni.
- Ki az a kislány? - nézett a lányra Eiji. Yuri abba hagyta a nevetést.
- Ő Yuri. Ma reggel találkoztam vele.
- Örvendek Yuri - chan. - Eiji leguggolt Yurihoz. - Eiji vagyok.
Yuri arca vörös lett amint Eiji szemeibe nézett.
- Én is örülök Eiji - kun... - fordította el a fejét a kislány.
- Miért van az, hogy egy kislányt eltudok bűvölni, de téged nem! - állt fel Eiji.
- Ez van! - nevetett Asami. - Inkább dolgoz mert sose lesz meg a 20 000 jen!
- Értettem! - indult a pult felé.
- Miért kell neki össze gyűjtenie 20 000 jent? - kérdezte Yuri.
- Ez egy nagyon hosszú történet. - sóhajtott Asami.
- Értem...
Eiji kihozta a kakaókat és a sütiket. Hamar megették őket majd Asami fizetett és elindultak tovább. A játszótéren töltöttek pár órát.
- Yuri nem vagy szomjas? - kérdezte Asami miközben Yurit lökdöste a hintában.
- Egy kicsit...
- Akkor menjünk vegyünk valami inni valót! - Asami megállította a hintát és Yuri kiugrott belőle.
Elindultak a boltba egy hatalmas bolt volt. Tele élelmiszerrel és egyéb fontos dologgal.
- Yuri ne menj tőlem túl messzire. Rendben? - guggolt le Asami a kislányhoz.
- Oké!
- És ne vegyél le semmit a polcról.
- Értettem!
Yuri el is tűnt az egyik polc mögött. Asami elmosolyodott és levette a polcról az a limonádét. Tette volna a kosárba amikor neki ment valakinek és a limonádé a földre esett.
- Sajnálom... - hajolt le a fiú az üvegért.
- Semmi baj Aguri... - mosolygott Asami.
- Szia Asami. - egyenesedett ki a fiú.
- Szia.
Aguri vissza tette a polcra a limonádét és levett egy másikat, majd oda adta Asaminak.
- Tessék.
- Köszi. - tette a kosárba az üveget Asami.
- Egyedül vagy? - kérdezte Aguri.
- Nem éppen. - mosolygott Asami. - Yuri! - szólt a kislánynak.
- Yuri? - lepődött meg Aguri.
Yuri oda rohant Asamihoz. Amint észre vette Agurit elordította magát Yuri.
- Onii - chan! - Yuri egyenesen Aguri ölébe ugrott.
- Honnan ismeritek egymást? - lepődött meg Asami.
- Ő a bátyám! - mosolygott Yuri.
- A bátyád? - nézett Asami.
Yuri csak bólintott hatalmas mosollyal az arcán.
- Szóval akkor hozzá kellet volna elvinnem téged négy órára. - mosolygott Asami.
- Hogy, hogy veled van? - kérdezte Aguri miközben Yurit ölelte.
- Reggel találkoztam vele. Nagyon aranyos volt. Ezért elvittem sütizni. Ugye nem baj?
- Dehogy... - mosolygott Aguri.
- Yuri miért nem mondtad, hogy a bátyádhoz jöttél?
- Kiment a fejemből, hogy elmondjam... - ugrott ki Aguri öléből. - Sajnálom Asami - san.
- Semmi baj! - tette Yuri fejére a kezét Asami.
- Nem volt vele gond?
- Nekem nem! De a dadának annál inkább. - nevetett Asami.
- A Sensei lassú! Nem tehetek róla, hogy mindig lemarad! - húzta el a száját Yuri.
Asami és Aguri el mosolyodott. Asami telefonja megszólalt. Kivette a zsebéből és fel vette.
- Szia. Mi az?
- Szia! Nincs kedved átjönni? Apám elment... érted! - hallatszott Engo hangja a telefonból.
- Engo... - Asami arca vörös lett.
- Kivel beszél? - kérdezte Yuri.
- A pasijával. - húzta el a száját Aguri.
- Oh! - Yuri végig mérte a testvérét és ő is elhúzta a száját.
- Megígérted!
- Tudom, de közbe jött egy két dolog. - nézet Agurira és Yurira Asami. - Nem lehetne jövő héten?
- Ne már Asami! Kérlek!
- Rendben... Megyek... - Asami letette a telefont és sóhajtott. - Nekem mennem kell...
- Tényleg? - szomorodott el Yuri.
- Igen. Sajnálom Yuri. Meddig maradsz itt?
- Igazság szerint ameddig én tudok róla gondoskodni. - vakarta meg a fejét Aguri.
- Akkor ha kell segítség hívj fel! - mosolygott Asami és Aguri kezébe nyomott 200 jent. - Tessék!
- Ezt nem fogathatom el Asami. - adta volna vissza Asaminak.
- Akkor vedd úgy, hogy Yurinak adtam. Vegyél neki enni valamit. - mosolygott és Aguri kezébe nyomta a limonádét is. - Kezdésnek itt van ez!
- Köszönöm. - ölelt meg Asamit Aguri.
Asami arca vörös lett. Egy hete még a kanapén ülve csókolóztak amiből majdnem az lett. Asami óvatosan kibújt a fiú keze alól és elindult Engohoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése