Szerep játék 48. Fejezet

48. Fejezet: Az öcsi szava szent, kivéve a bátyónak 

Engo hátra fordult és egyenesen a fiú szemébe nézett. A fiú oldalra nézett, hogy meg ne lásson olyat amire még nem készült fel. Asami gyorsan felkapta magára a pólóját. Engo is vissza vette és ismét a fiúra nézett.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte idegesen Engo.
- Apa azt mondta itthon vagy... De azt egy szóval se említette, hogy egy lány is van itt. - a fiú lassan Engora nézett.
- Hol van apa? - kérdezte Engo.
- Elment... Majd jön...
- E- Engo... - szólalt meg halkan Asami vörös arccal. - Én megyek...
- Ne már! - kapta el Asami karját Engo. - Bezárom az ajtóm!
- Engo! - ütötte arcon a fiút Asami.
Az ajtóban álló fiú kuncogni kezdett, majd beljebb lépett a szobába.
- Vicc volt. - mosolygott a lányra Engo.
- Ő ki? - nézett a szoba ajtóban álló fiúra.
- Ő az öcsém... - vakarta meg a fejét Engo. - Gengo...
- Asami vagyok. - mosolygott Gengora Asami. Gengo arca vörös lett. - El vitte a cica a nyelved?
- Nem 10 éves vagyok... - szólalt meg a fiú.
- Mint két tojás! - nevetett fel Asami.
- Miért mondod ezt?! - csattant fel Engo.
- A viselkedésetek. A flegma válasz és a külsőtök. - mosolygott Asami. - De mi az a szemeden?
- Kiskorában hülye volt és elfelejtette, hogy a szemét ki lehet szúrni! - nevetett fel Engo.
- Ez nem vicces... - nézett a mellette álló fiúra Asami.
Engo azonnal abba hagyta a nevetést.
- Ő elmegy? - nézet a lányra Gengo.
- Ha zavarok elmegyek. - indult kifelé a szobából Asami.
- Nem úgy értettem... - húzta el a száját Gengo. - Azt akartátok csinálni?
Asami arca vörös lett. Hogy magyarázza meg egy kis srácnak, hogy nem, pedig igen.
- Valami olyasmi... - ült le az ágyára Engo.
- Bocs, hogy bezavartam. - ült le a testvére mellé. - Asami - san te egy idős vagy a bátyámmal?
- I-Igen. Bár ő pár hónappal idősebb.
- Értem. - mosolygott Gengo. - Nem ez lett volna az első, igaz?
Asami ugyan azt az idegesítő hangnemet érezte mint Engonál.
- Gengo! - csapta fejbe az öcsét Engo. - Majd akkor beszélünk róla ha Asami elmegy.
- Már nem vagyok kölyök! - dörzsölte a fejét a fiú.
- Hány éves vagy? - ült le a fiúk elé egy székre.
- 15 leszek karácsonykor.
Asami elmosolyodott és fel állt a székről amin ült. Lassú léptekkel elindult kifelé a szobából. Engo fel állt és a lány után indult.
- Elmész? - nyomta a falnak a lányt.
- Igen...
- Fene... - hajolt közelebb Asamihoz. - Még itt van addig nem lehet... nálatok meg egyébként se...
Gengo lassan kinézett Engo szobájából és látta a korán se nyálas jelenetet. A hideg futkosott a hátán.
Engo egyre közelebb ment Asamihoz majd megcsókolta. Engo fél szemmel figyelte a testvérét aki lassan vissza sétált a szobájába. Amint abba maradt a csók, Engo lekísérte Asamit és elköszönt tőle az ajtóban. Bezárta az ajtót és vissza sietett az öcséhez.
- A barátnőd? - kérdezte az ágyon ülő fiú.
- Igen.
- Érdekes lány. - húzta el a száját Gengo.
- Az, de ne tudd meg meddig harcoltam azért, hogy engem válasszon.
- Hogy érted ezt? - nézett a kék szemeivel a fiú.
- Volt egy másik fiú is aki... hogy is mondjam? Pár éve... hogy mondjam, hogy felfogd azzal a kevés agyaddal?
- Megerőszakolta?
- Az. És hát a srác ide költözött majd egész jól kibékült Asamival. Egy hete rájuk nyitottunk amikor a kanapén ülve csókolóztak. Délután elhívtam randira eljött. Megcsókoltam itt, majd megtörtént.
- Itt? - mutatott az ágyra amin ült Gengo.
- Ja.
Gengo olyan gyorsan állt fel az ágyról amilyen gyorsan csak tudott, majd az ágyal szembe fordult.
- Miért nem mondtad eddig?! - hirtelen a bátyára nézett aki a hasát fogta a nevetéstől.
- Kellet volna?
- Köcsög... - indult ki a szobából a fiú.
Engo vissza rántotta és a földre dobta.
- Válogasd meg a szavaidat kisöcsém. Én nem anyuci vagyok...

~~~

Gengo Engo után sétált zsebre tett kézzel. Nem szóltak egymáshoz csak mentek. Eijiék felé tartottak. Eiji és Eiki rég nem látták a másik unoka testvérüket. Amint az ajtóhoz értek Engo megállt és az öcsére nézett. 

- Figyel... Amit mondtam... 

Gengo csak vállat vont és a testvére mellet elmenve megnyomta a csengőt. 

- Értem. Szóval megint azt teteted, hogy ne látsz. Nem gondolod, hogy nagyon gyerekes vagy? - fordult a testvére felé.

- Én nem vagyok gyerekes! - nézett dühösen Engora az öccse. 

Az ajtót Eiki nyitotta ki. Megdöbbent amikor meglátta Engot és Gengot. 

- Hát ti? - kérdezte Eiki.

- Elhoztam Gengot... - lépett beljebb a házba Engo.

- Mennyit nőttél! - mosolygott Eiki.

- Te is. - egy erő teljes mosolyt erőltetett az arcára Gengo. - Eiji? 

- Éppen... - Eiki Engora nézett. - Asamival beszélget. 

- Asamival? - húzta fel a szemöldökét Engo. 

- Átjött mert Chikao hiányolta. - engedte beljebb a fiatalabbik unoka testvérét az ajtón. 

Gengo körbe nézett. A lélegzete is elállt a nagy házat látva. 

- Ez hihetetlen! - Gengo kék szemei még fényesebben csillogtak. - Nem is emlékeztem erre a házra. 

Eiki elmosolyodott és Gengo vállára tette a kezét. 

- Örülök, hogy itt vagy. 

Gengo sokkal jobban tekintette Eikit testvérének mint Engot. Eiki sokkal kedvesebben állt hozzá és amiben tudott segített neki. Ennek lehet az volt az oka, hogy Eiki nem igazán bízott soha Engoban. Ez tetszett Gengonak. 

- Hol van Asami? - kérdezte Engo.

- Chikao szobájában... - a mondatra Chikao jött le a lépcsőn. 

- Szia Chikao! - köszönt Engo és az ölébe kapta a kisfiút. 

- Szia Engo - kun! - mosolygott a kisfiú majd észre vette Gengot. - Ő ki? - mutatott rá.

- Meg se ismered Gengot? - kérdezte Eiki. 

- Gengo? Gengo - kun... Gen ... Gen - kun! - ugrott ki Engo öléből öléből a fiú és megölelte Gengot. 

- Rég hallottam ezt a nevetett. - nevetett fel Eiki. 

Gengo döbbenten ölelte meg Chikaot. 

- Jól van Asami? - kérdezte Engo.

- Igen! - nevetett Chikao. 

- Mi ilyen vicces? - kérdezte Gengo. 

- Csak nem aludt el? - mosolygott Engo.

- De! Süti evés közben! Már vagy húz perce alszik. Azóta nem zavarjuk. 

- És szabad megtudnom, hol van Eiji? 

- Ezzel nem számoltunk... - húzta el a száját Eiki.

Engo fel sietett a lépcsőn mögötte Chikao, Gengo és Eiki. Benyitott a szobába és látta, hogy Asami az ágyon, Eiji az ágy mellett alszik.

- Miért ijedtetek meg? - kérdezte Gengo. 

- Tudod Gengo... Eiji egy hatalmas perverz... - dőlt az ajtó keretnek Eiki. 

- Hogy érted ezt? - nézett fel Eikire Gengo. 

- Nem is minden lánnyal az. Inkább csak Asamival. De hogy miért azt nem tudom. Asami ha már Eiji rá néz lecsapja. 

- Miért rajongtok ennyire ezért a lányért? - nézett az alvó lányra a fiú.

- Én a barátnőjéért vagyok oda. - mosolygott Eiki. 

- De mi olyan különleges ebben a lányban? 

- Asami olyan mint a vasaló... Ha egyszer hozzá érsz örökre nyomot hagy a szívedbe... - mosolygott Engo. 

- Hülyeség... 

- Most ezt mondod, de ha egyszer is mélyen a szemébe nézel a rabja leszel egy életre.

- Most négy ember ül a cellában. - vigyorgott Eiki.

- Négy? - lepődött meg a fiú.

- Engo. Eiji és még másik kettő.

Gengo nagyot nyelt. És egy dolog járt a fejében nem hozzá érni Asamihoz. Engo lassan oda létált az ágyhoz és leguggolt Asamihoz. Egy puszit nyomott a feje búbjára. Asami lassan kinyitotta a szemét. Gengo még nagyobbat nyelt. Próbálta levenni a szemét az ágyon fekvő lányról de nem ment. Reszketni kezdett a keze és a szája szélét kezdte harapdálni. Asami lassan felült az ágyon és megdörzsölte a szemét. 

- Elaludtam? - kérdezte lágy hangon. 

- Egy kicsit... - mosolygott a lányra Engo. 

- Sajnálom... - állt fel az ágyról. - Haza kéne mennem... Már sötét van. 

- Nem mész el! - ordított Gengo. 

Mindenki a fiúra nézett. Gengo teljesen össze roppant. Ökölbe szorította a kezét és próbált meggyőző indokot találni az iménti fel lángolásra. 

- Már sötét van és ilyenkor sok rossz ember mászkál az utcán... - vetette a a földre a szemét.

- Igaza van Gengonak. - szólalt meg Eiki. - Felhívom Daisukét és megmondom, hogy elaludtad az időt és aludhatsz itt. Ti is fiúk. 

- Köszönöm Eiki. - mosolygott Asami. 

- Ez a legkevesebb! A vendég szobában van váltó ruha. És most nem fog gondot okozni, hogy csak egy ágy van. Gengo te meg aludhatsz Chikaoval.
- Felőlem...
- Akkor én megyek... Át öltözöm. - indult ki a szobából Asami.
- Majd utánad megyek. - mosolygott Engo.
Asami bement a vendég szobába. A többiek ott maradtak a másik szobában.
- Én is megyek lassan aludni. - indult ki a szobából Gengo. - Gyorsan kérek Asamitól pizsit.
Gengo elhagyta a szobát és bekopogott a vendég szobába, majd benyitott amint belépett elment az áram. Asami fel sikított.
- E-Engo! Te vagy az? - kérdezte Asami a vak sötétben.
Gengo nem mondott semmit csak közelebb sétált Asamihoz. A torkában dobogott a szíve. Miért nem szólalt meg? Most azt hiszi Asami, hogy ő Engo. A sötétben neki ment Asaminak. Érezte ahogy a lány levegőt vesz. Hallotta Asami szív verését. Hirtelen megcsókolta. Gengo első csókját egy idegen lánytól kapta, a bátya barátnőjétől egy sötét szobába és úgy, hogy azt hitte a lány, hogy ő a pasija. Asami vissza csókolt. Gengo egész arca vörös lett. Vagy a szégyentől vagy azért, hogy ez élete leges legelső csókja. Pár másodperc múlva a lámpa felvillant és Asami észre vette, hogy akivel csókolózik az nem Engo. Elkapta a fejét a fiútól.
- Megörültél?! - tette a szájára a kezét Asami.
- É-Én.... Sajnálom!
- Miért nem szóltál?! Úr isten! - vette észre az ajtóban álló Eijit.
- Mi a szar? - Eiji tátott szájjal nézte a jelenetet.
- Sajnálom! Hülye voltam! - most látszott, hogy Gengonak teljesen vörös az arca.
- Ezt nem mondhatjuk el Engonak! Értettétek? - fordult Eiji felé Asami.
- Igen... - csukta be a száját Eiji.
- Rendben...