49. Fejezet: Séta a Funabashi kúriában
Gengo komásan ült fel az ágyon. Oldalra fordította a fejét és észre vette, hogy Chikao még alszik. Óvatosan fel állt az ágyról és átöltözött. Kinyitotta az ajtót és lesétált egészen a hátsó kertbe. Amint kilépett a fakó zöld fűre hatalmas levegőt vett. A tegnap este járt a fejében.
- Mi lett volna ha a villany nem kapcsolódik fel? - sétált végig a kövekkel kirakott úton.
Az út végén egy pad volt. Egy alacsony pad ami egy kis tóra nézett. Még a halak a vízben úszkáltak. A padon egy fekete hajú lány ült. Gengo egyre közelebb ért a padhoz. A lány megfordult és szemben találta magát a fiúval.
- Jó reggelt... - mosolygott Asami.
- Neked is... - vette le a lányról a szemét Gengo.
- Az a csók...
Gengo a lány felé kapta a fejét, majd vörös lett az arca és félre nézett.
- Véletlen volt... - motyogta az orra alatt a fiú.
- De miért nem szóltál? - állt fel a padról Asami.
- N - Nem tudom.
- Köze van ehhez Engonak? - lépett közelebb a fiúhoz.
Gengo nem mondott semmit. Lejjebb hajtotta a fejét. Asami a sötét hajába túrt, majd nagyot sóhajtott. A fiú a lányra nézett. Asami elment Gengo mellett egészen a hátsó ajtóig.
- Asami...
A lány vissza nézett az ajtóból a fiúra.
- Én... Sajnálom... Nem tudom mi ütött belém.
Asami nem mondott semmit csak vissza ment a házba. Gengo leült a földre és össze gubózott. A térdére hajtotta a fejét és úgy ült a hideg földön. Pár perc múlva megjelent az ajtóban Asami. A fiúhoz sétált és leguggolt mellé.
- Ha sokáig ülsz a földön beteg leszel. - mosolygott a lány.
- Nem érdekel! - fel se nézett Gengo. - Megérdemlem... - csorbult el a hangja.
Asami Gengo vállára tette a kezét.
- Félsz attól, hogy Engo megtudja?
A fiú bólogatás szerű fejrázást csinált.
- Miért?
- Miattam szakítana veled és engem megverne...
Asami levette a kezét a fiú válláról. Nem tudott erre mit mondani. Majd lassan megszólalt.
- A szemed.... ugye az nem Engo volt?
- Még nagyon kicsi voltam... Anya vett Engonak egy plüss cicát és én szét téptem. Dühös lett és azt mondta, hogy a tű azért van, hogy azzal kell megvakarni a szemet. Hülye voltam és azt tettem amit mond. Meg csúszott a kezem és fel sértettem a szemem. Azóta nem igazán látok vele, de nem akarták az orvosok kiműteni a szemem mert azt mondták, hogy még bármi lehet.
Asami a száját kezdte harapdálni. Engo hibájából nem lát a jobb szemére Gengo. Asami hírtelen át ölelte Gengot. A fiú nem értette mi történik csak annyit érzett, hogy valaki magához szorítja.
- Ha ki is derül nem hagyom, hogy bántson...
Gengo arcát öröm könnyek lepték el. Annyira örült annak, hogy a szülei elváltak és ő az anyukájával lehetett, messze az erőszakos bátyától. Halk szipogásba kezdett és a szemét kezdte törölgetni. Lassan felnézett és látta Asami arcát.
- Köszönöm...
- Szívesen. - mosolygott Asami. Lassan fel állt a földről. - Meddig maratsz?
- Anya pár hónapig külföldön dolgozik és utána Tokióba akar költözni. Hétfőn már megyek iskolába. - állt fel Gengo.
- Még alsó közép iskolás vagy, igaz?
- Igen. Jövőre kezdek ugyan abban az iskolában mint Engo.
- Akkor lehet a húgommal fogsz egy osztályba járni. - mosolygott Asami.
- Van húgod? - nézet a kék szemével a fiú.
- Igen és egy bátyám. A bátyám jövőre egyetemre megy.
- Messzire? - sétáltak a tó felé.
- Koreába. - ültek le a padra.
- Olyan messze? - nézett a lányra Gengo.
- Igen... Orvos szeretne lenni és az az iskola nagyon elit hely. A tökéletes hely arra, hogy orvos lehessen. - rakta keresztbe a lábát a lábán.
- És te mi szeretnél lenni?
- Ki fogsz nevetni! - nevetett fel Asami.
- Dehogy foglak! Gyerünk! Kíváncsi vagyok! - lökte vállon a lányt.
- Szeretnék énekes lenni. Ha nem Japánban akkor máshol.
- Te is elmész majd?
- Még van két évem. Lehet sokat változik az elképzelésem. - dobott egy követ a vízbe.
- Mi lesz Engoval?
- Mondtam már neki az ötletet.
- És?
- Azt mondta velem jönne. - nézte a kő okozta hullámokat. - Semmi se köt Tokióba...
- Miért?
- Hülye voltam és egy csapat idióta kitalálta, hogy megakar ölni. - mosolygott gúnyosan a lány.
- Nem félsz?! - döbbent meg Gengo.
- Miért? Kéne? - nézett a mellette ülő fiúra még mindig azzal a gúnyos mosollyal.
Gengo most látta Asaminak minden oldalát.
- Érdekes egy lány vagy... - mosolygott a fiú. Asami Gengora nézett. - Aranyos vagy. Kedves. Jó szívű. Mindenki kedvében akarsz járni és eszméletlen bátor vagy. - állt fel a padról Gengo. - Tudom miért nem szóltam tegnap... - Asami a fiú után nézett. - Hamar zavarba jössz. Van melled és jól csókolsz. Vagy azért nem szóltam mert láttalak melltartóban vagy azért mert tetszel nekem.
Asami azonnal felállt a padról és Gengo után lépett.
- Gengo! - nézett döbbenten Asami. - Ne akarj egy játék része lenni!
- Már rég a játék része vagyok. - mosolygott a lányra gúnyosan.
Az ordítozásra Eiji lépett ki az ajtón. Gengot és Asamit vizsgálta.
- Mit csináltok itt? - kérdezte Eiji.
- Hamar keltünk... - nézett oldalra Gengo.
- Még mindig kerülöd a szem kontaktust? - mosolygott gúnyosan Eiji. - Egy szemmel nehéz sokáig egy helyre nézni nem igaz?
- Eiji! - szólt rá a fiúra Asami. - Hagyd abba!
Eiji gúnyosan a lányra nézett.
- Tudod Asami én nyugodtan elmondhatom Engonak azt amit tegnap láttam. Nem muszáj az igazat állítanom.
Asaminak és Gengonak tátva maradt a szája.
- Gengo menj be...
Gengo gyorsan besietett a házba magára hagyva Eiji és Asamit.
- Te most meg akarsz zsarolni engem? - nézett döbbenten Asami.
Eiji egyre közelebb sétált Asamihoz majd a padra lökte a lányt.
- Annak veszed aminek akarod... - ült le szorosan a lány mellé. - Én inkább baráti ajánlatnak hívnám.
- Mekkora egy szemét vagy! - dühödött fel Asami. - Haza megyek! - állt volna fel, de Eiji nem engedte. Megfogta mind két kezét és közelebb hajolt a lány arcához. - Hagy békén!
- Nem akarod, hogy Gengonak valami baja essen akkor bele mész az ajánlatomba. - mosolygott perverzen Eiji.
Asaminak hihetetlen rossz előérzete támadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése