Szerep játék 5. Fejezet

5. Fejezet: Vasárnap, avagy ilyet is meg tehet a céh?!?

Asami ellépet a fiútól. Nem szolt semmit csak a szemébe nézett.

- S-Sajnálom Fuji! - hajolt meg előtte Kouki.

Asami csak állt. A fiú zöld szemeiben bolyongott. 

- Minden rendben? - kérdezte a fiú.

- É-É-Én... - teljesen elpirult. - K-Köszönöm a randit... 

- Szívesen. De a következőt a való világban kérem! - mosolygott Kouki.

- Háát... Majd egyszer... - a lány is elmosolyodott.

- Remélem is! De nekem mennem kell! Ma még dolgoznom kell.

- Hol dolgozol? - Asami össze kulcsolta az ujjait.

- A plázában. 

- Majd egyszer meg látogatlak! 

- T-Tényleg?! -  mosolyodott el a fiú.

- Természetesen! - az arcához emelte a kezét és mosolygott csukott szemmel.

- Ilyenkor tényleg aranyos vagy! - tette a lány arcához a kezét.

Asami még vörösebb lett. 

- I-Ideje lenne menned... 

- Igazad van. - levette a kezét a lány arcáról. -Szia jó éjt.

- Neked is. Szia.

Kouki elment Asami meg kijelentkezett. Ismét felkelt  az ágyról és lesietett a konyhába. Mindenki lent volt. 

- Azt hittük, hogy már nem jössz! - nézet a húga felé Daisuke.

- Neki is menni-e kellett. - felelt Asami és leült Hitomi mellé.

- Kinek? - kérdezte az anyukájuk.

Hitomi elkezdett kuncogni magában. 

- Asaminak pasija van! - nevette el magát a bátya.

- Ő nem a pasim!!! Csak egy haver!!!  - csapott az asztalra Asami.

- És ez a "haver" hol lakik? - kérdezte az anyjuk. - Mivel foglalkozik, hány éves?

- Ő is Tokióban lakik. 15 éves és a plázában dolgozik. - nézet gúnyosan a bátyára.

- Akkor biztos rendes fiatal ember. - mosolygott a lányára.

- Az.. - a lány az ablakon nézett kifelé, bele az éjszakába. 

 Tudta, hogy a fiú éppen most indult dolgozni. És remélte, hogy ő is rá gondol ahogy ő is rá. 

~~~

Reggel fél 10 lehetett amikor meg csörrent Asami telefonja. A lány a csörgésre ébredt. Semmi jó kedve nem volt. Mérgesen fel vette.

- Ki az és mit akar? - fel ült az ágyon.

- Asami-sama! Gyorsan gyere fel a céh toronyba! Gyűlés van! - Kayuu beszélt a telefon másik végéről. 

- Megyek már. - köszönés nélkül kinyomta a telefont. - Idióta... - tette le a telefont és tette a szemére a szemüveget. 

Nem sokkal később már a céh toronyba rohant ahonnan szörnyű kiabálást lehetett hallani. Asami bevágta az ajtót és bement. Mindenki rá nézett és csönd lett.

- Ez gyors volt Fuji-sama! - szólalt meg a terem végéből Kayuu.

- Most keltem fel... - becsukta maga mögött az ajtót és leült a helyére. - Miről is lenne szó? 

Besétált a terembe Kouki egy fekete köpenybe amin fehér vonalak voltak, oldalán a kardal.

- Kouki? Mit keresel itt?!? - Asami vörös lett.

Mindenki fel figyelt Asami fölös fejére. 

- Ohh ni csak Fuji-sama elpirult! Már csak az lenne jobb ha nem lenne rajta ruha! - kezdett nevetésbe egy barna hajú fiú. 

Kouki elő húzta a kardját és a fiúra mutatott fele.

- Ha ezt most el csavarnám, a mögötted lévő 2 méteres falon úgy repülnél át mint egy szellem.- gyilkos szemekkel a vicces kedvű fiúra nézett.

- B-Be fogtam. - tette a szájára a kezét.

- Akkor folytassuk. - tette el a kardját a fiú.

Egy magas vörös hajú fiú állt fel és kezdte el a mondani valóját. 

- Szóval tegnap a céh tagok arra jutottak, hogy kéne neked egy társ.

- És ki lenne az? - össze kulcsolta a karját a mellkasán. 

- Hát ő! - a vöröske Koukira mutatott. 

- És mégis miért? - vonta össze a szemöldökét.

- A kardotok egyforma. És már a köpenyetek is. - Kouki az asztalhoz sétált és le tett egy Asami elé egy ugyan olyan köpenyt mint az övé csak fehérbe és fekete csíkokkal. 

- Tessék. - mosolygott Kouki Asamira.
- Ez meg? - fel emelte a köpenyt a lány.
- Vedd fel! - biccentet a fejével Kouki.
Asami fel kapta a céh egyenruhájára. Először csak nézegette, majd meg tetszett neki.
- Köszönöm... - nézett a fiúra. - de nekem most mennem kell. Most keltem fel és ennem kéne valamit.
- Rendben Fuji-sama. - nézett a lányra a vörös hajú fiú.
- Köszönöm, hogy értesítettetek, Chion. - nézet vissza a fiúra az ajtóból Asami.
- Neked bármit F-U-J-I. - szép dallamosan el betűzte a lány nevét.
Asami elhagyta a termet és a lakásába sietett, majd kilépet. Azt vette észre, hogy a húga egyenesen a szemébe néz. Gyorsan felült és Hitomi odébb ugrott.
- Hitomi te mi a francot csinálsz? - vette le a szeméről a ketyerét.
- Hmm.. - el húzta a száját majd a nővérére mosolygott.
- Nem azzal a fiúval voltam, nem kell így nézni rám. Ilyenkor nagyon perverz vagy! - vissza mosolygott a húgára.
Hitomi rá ugrott Asamira és elkezdtek nevetni. Ezt a vitám pillanatot Daisuke szakította félbe.
- Ideje lenne végre lejönni reggelizni lányok! - nyitott be a szobába.
- Rendben- Rendben. - állt fel az ágyról Asami és meg ragadta Hitomi kezét.
A bátyja előtt kisétáltak a szobából le a konyhába, ahol már meg volt terítve.
- Wáó! Milyen nap van ma? - kérdezte Asami akinek jól láthatóan folyt a nyála.
- Vasárnap! - jelentette ki az anyjuk, aki éppen egy nagy tál rizst rakott az asztal közepére.
Hitomi csak állt és szaglászott, majd az asztalra mutatott.
- Igen Hitomi! Ülj le és egyél! - nem kellet Hitominak kétszer mondani. Egyből leült az asztalhoz és jól meg pakolta a tányérját.
Daisuke is megjelent Asami mögött.
- Ti nem esztek? - kérdezte az anyukájuk.
- De!!! - Asami is leült az asztalhoz és meg reggeliztek min a négyen együtt.