Szerep játék 51. Fejezet

51. Fejezet: Amikor minden össze dől

Engo idegesen járkált Eijiék házában. Mindenki a nagyszobában ült és beszélgettek. 

- Asami már hat órája nem veszi fel... - Engo ledobta magát a kanapéra. - Mit csináljak? - temette az arcát a tenyerébe. 

- Én még mindig nem értem mi történt... - állt a testvére felé Eiki. 

- Veszekedtünk... Ennyi. - nézett kifele az ablakon Eiji.

Gengo csöndben ült. Ha elmondaná, hogy mi történt akkor talán mindenki lenyugodna. 

- Én... Tudom... - hajtotta le a fejét Gengo.

- Mi történt?! - kérdezte Eiji édes anyja. 

Gengo először Eijire nézett, majd a bátyára. 

- Tegnap este... Megcsókoltam Asamit. Eiji látta és ma reggel Eiji meg akarta zsarolni Asamit. 

Engoban össze dőlt egy világ. Kikapcsolt. Fel állt és a testvére felé nézett. Mondani akart valamit, de utána inkább vissza ült oda ahol eddig ült. Lassan Eijire nézett.

- Mit kértél azért, hogy tartsd a szád? - kérdezte Engo.

Eiji nem mondott semmit. Csak bámult maga elé.

- Mivel akartad megzsarolni?! - állt fel a kanapéról és Eijit a pólója gallérjánál fogva fel emelte. 

- Azzal, hogy ... hogy ... hogy ... 

Engo elengedte Eiji pólóját és egy hatalmasat ütött a fiú arcára. Eiji a szekrény pultnak esett. 

- Engo! - lépett oda a fiúhoz Eiki. - Nyugodj le! Rendben? Fel hívom... Aratát. Rendben? Aztán Agurit is. 

- Oké... - ült vissza a kanapéra. 

Eiji még mindig a pulton könyökölt. Maga elé bámult majd össze esett és elkezdett síni. Eszébe jutottak azok amiket Asami vágott a fejéhez. Sírás roham tört rá. Gengo Eijihez lépett és leguggolt mellé. 

- Ha te is össze törsz akkor Asami egyedül marad... Most légy erős és ne bőgj! - ölelte meg az unoka testvérét. 

- Gengo.. - szipogott. - Én egy pocsék ember vagyok! - szorította meg Gengot.

Eiki oda lépet a testvéréhez és a fejére tette a kezét. A másik kezével tárcsázta Aratát. Színte egyből fel vette.

- Szia. Mi az? 

- Szia... Figyelj... Nagy baj van. 

- Mi csoda?! Mi történt?!

- Nagyából hat órája Asami elrohant tőlünk és azóta senki se látta. 

- Francba... Figyelj... Azonnal oda megyek! Két óra és ott vagyok. Hatra oda érek! Szia.

- Rendben... Szia. - Eiki le tette a telefont. - Arata két óra múlva ide ér. Fel hívom Agurit. 

Engo nem mondott semmit csak a telefonja kijelzőjét nézte. Félt mi lesz ha valaki fel hívja és az aki hívja nem Asami lesz. 

~~~

Aguri a konyhában szendvicset készített vacsorára, Yuri a kanapén ült és egy képregényt lapozgatott. A békés csendet a telefon zavarta meg.

- Yuri! Vedd fel! - ordított a lánynak Aguri. 

Yuri azonnal fel vette Aguri telefonját. 

- Ez Aguri telefonja. Miben segíthetek? 

- Ömm... Szia... Tudnád nekem kapcsolni a testvéred? - viccelődött Eiki.

- Persze.

- Eiki ne szórakozz már! - hallatszott a telefonban Engo hangja.

Yuri a konyhába rohant a telefonnal.

- Hangosítsd ki. - nézett a telefonra Aguri.

- Hogyan? - kérdezte a lány. 

- Ott van az a sárga gomb amin az van, hogy k.hang. Nyomd meg.

A kis lány megnyomta a gombot és azonnal kihangosodott a telefon.

- Itt vagy Aguri? - kérdezte Eiki.

- Igen. Mi az?

- Hogy is kezdjem...  

- Mond már!

- Asami... Eltűnt. Hat órája semmi élet jelet nem add magáról. Hívjuk és nem veszi fel.

- Engo... - hirtelen eldühösödött Aguri arca. 

- Tudnál nekünk segíteni? 

- Persze... Csak van egy kis bökkenő... Nem éppen egyedül vagyok... Esetleg először hozzátok mennék aztán elkezdem keresni. 

Eiki megadta a címet. Aguri és Yuri egész hamar Eikiékhez értek. Becsengettek és rögtön ajtót nyitottak. Agurinak belépet. Yuri tátott szájjal nézett körül a házban.

- Mekkora palota! 

- Yuri viselkedj! - pöckölte homlokon a húgát Aguri.

- Bocsi Onii - chan. 

Agurit és Yurit a nappaliba vezette be az egyik szobalány. Minden szempár rájuk tapadt. Eikié, Eijié, Engoé, Gengoé, Tomikoé, Hitomié, Daisukéé, Chikaoé, Eiji szüleié és Kazueé Asami anyáé.

- Te... - lépett Agurihoz Kazue. - Mit keres ő itt!? - mutatott Agurira Asami anyja. 

- Ő az egyetlen aki már a tenyerén hordozza az egész várost. Sokkal gyorsabban megtaláljuk Asamit ha ő segít.

-Értem... - ült le a fotelbe Kazue. 

Aguri Engora nézett.

- Engo. - lépett közelebb a fiúhoz, de Yuri megfogta a kezét. - Mit csináltál Asamival? 

- Figyelj... - állt fel a kanapéról, de Gengo bele vágott a mondatába.

- Engo nem csinált semmit. Én voltam... - állt fel Gengo. - Tegnap este... áram szünet volt és megcsókoltam. Eiji meglátta és megzsarolta Asamit. Asami mérges lett és elrohant. 

- Kalóz! - kiáltott fel Yuri. 

Mindenki elmosolyodott. 

- Yuri... Csönd! - nézett le a lányra Aguri.

- Bocsi! - mosolygott Yuri. 

- Ő ki? - kérdezte Kazue.

- A húgom. Yuri. 

Eiji a lányra nézett és megint össze húzódott a gyomra. A sírás kerülgette, de erőt vett magán. 

- És a kalóz kicsoda? Ha már lekapta Asamit.

- Az öcsém. Gengo. - nézett a fiúra.

- Nem tudom mi cigi jobban. A nevetek vagy az, hogy a szemeteken kívül mindenetek egyforma. - mosolygott Aguri.

- Akkor mi legyen Aguri? - kérdezte Eiki.

- Mindenki itt marad én meg körbe járom a várost. - indult a kijárat felé Aguri.

- Nem csinálhatod egyedül! - szólt utána Kazue. 

- Ne féljen. Vissza hozom Asamit. - mosolygott vissza Aguri.

- És ha sokan vannak? - kérdezte Eiji anyja.

- Már jó sok képet betörtem. Bele értve Eiji arcát és karját is. Higgyék el megleszek egyedül. Viszont Yuri még nem vacsorázott. Ha ehetne valamit azt nagyon megköszönném. 

- Aguri! - állt fel Gengo. - Hadd menjek veled! 

- A kis csávóban sokkal több a kurázsi mint a bátyában. - mosolygott gúnyosan Aguri. - Eiki. Rá tudsz kapcsolódni a rendőrségi rádióra? 

- Ő nem, de én igen. - lépett a nagyszobába Arata.

- Arata. - fogott kezet vele Engo. - Köszönöm! 

- Szívesen. Kérek egy laptopot! Gyorsan! - Arata leült a kanapéra ölében Eiki laptopjával. - Pár perc múlva már a rendőrség rádióján voltak. 

- 11- es járőr kocsi, jelentkezz. 

- Itt 11- es járőr kocsi. Miben segíthetek. 

- Már megint pisztoly lövéseket lehetett hallani a belvárosból. Meg tudnád nézni?

- Természetes. De várj! 

- Mi az? 

- Egy fekete kis busz száguld a fő melletti utcában. 

- Rendszám? 

- Nincs. 

- Király! Tiéd lehet akkor keresek mást a lövésekhez. 

Össze néztek a szobában ülök. 

- Melyik a valószínűbb? - kérdezte Eiki.

- Asamiról beszélünk! Még szép, hogy az autó! - indult az ajtóhoz Aguri. - Nem tudod meg keresni az autót? 

- Se rendszám... A kocsi márkája alapján talán megtudom találni. 

- Hogyan? - kérdezte Eiji.

- Meg nézem mennyi fekete kis busz van jelenleg Tokióban. Meg keresem a márkája alapján és rá kapcsolódok a város kameráira és ha minden jól megy akkor betudom mérni. - nyomkodta a laptopot Arata.

- Rendben. Mennyire vagy gyors kölyök? - kérdezte Aguri. 

- Amennyire kell. - dobta le a szemérül a szem kötőt.

- Remélem a te szemed is olyan mint az animékben. - nevetett Aguri. 

- Csak egy tű sértette fel. Többet ne várj. - indult az ajtó felé Gengo. Majd neki ment az asztalnak. 

- Ezt inkább ne hagyd itt. - dobta oda neki Arata a szem fedőt. 

- Köszi. - Aguri és Gengo elhagyták a házat. 

Aguri át ugrott a kerítésen, Gengo pedig utána. Egészen a belvárosig futottak, közben Aratával. 

- Meg van már Arata? - kérdezte Aguri loholás közben. 

- Ez nem olyan könnyű mint beverni pár arcot. 

- Máskor ezt megfordítjuk. 

- Reméljük nem lesz legközelebb. Meg van! Egyenesen menjetek előre a kocsi meg állt. A faszik lerázták a sarukat. 

- Oké. Köszi. Lerakom, majd hívlak! - Aguri kinyomta a telefont és a zsebébe tette. - Meg van! Kövess! 

- Rendben! 

Bekanyarodtak és észre vették a fekete kis buszt. Egy helyben állt. Közelebb mentek hozzá és senkit nem találtak a kormány mögött. 

- Hol lehetnek? - suttogott Gengo.

- Nem tudom...

Aguri a kocsi hátuljához sétált és a kocsi hátsó ajtaja nyitva volt. Bele néztek és üres volt. 

- Francba! - csapta be a kocsi ajtaját Aguri.

Gengo körbe nézett.

- Asami! - kezdett ordítozni Gengo.

- Mit csinálsz? 

- A kocsi nem rég állt meg. Még a közelben lehetnek. 

- Igazad lehet. Asami! - kezdett ordítani Aguri is. 

Az utca végén meg jelent egy kapucnis ember. 

- Van ott valaki Aguri. - mutatott az ember felé Gengo.

Az ember egyre gyorsabban kezdett közeledni az ember. Mikor közel ért a két fiúhoz akkor fel ismerték az embert. 

- Asami! - ölelte meg a lányt Aguri. - Jól vagy? 

- Persze! Miért? 

- Egész nap hívtunk, de te fel sem vetted. - nézett a lányra Gengo. 

- Egész... nap... hívtatok? - döbbent meg a lány. - A telefonom... az ... az a szobában maradt a vendég szobában... 

Aguri a fejére csapott és elnevette magát. 

- És te is a kocsiban voltál? Elkaptak? Hogy jutottál ki? - kérdezte Gengo.

- Nem kaptak el... - vakarta meg a tarkóját. - Az utcán jártam és hallottam, hogy valaki sikít. Megnézetem és láttam, hogy lányokat akarnak elvinni a tetűk ezért elloptam az autót és egészen idáig vezettem. Még ide értem a lányok fel keltek és már haza felé tartanak. 

- Foglaljuk össze... Megvertél...

- Hármat és kettőre fegyvert fogtam.

- Meg vertél hármat és kettőre fegyvert fogtál. Elloptad a kocsijukat. Leráztál egy csapat zsarut úgy, hogy még soha nem vezettél és itt mindenkit kitettél. 

- Honnan tudtok a rendőrökről? - csodálkozott Asami.

- Arata... Bele mászott a rendőrök rádiójába. Az összes csatornán te mentél! 

- Ugye nem látták az arcom?!

- Nem. Sötétített üveg. 

- Fantasztikus vagy Asami. - mosolygott Gengo. 

  - Inkább álmos... - törölte meg a szemét a lány.
Aguri a hátára kapta Asamit és elindultak Eijiékhez.