Szerep játék 52. Fejezet

52. Fejezet: A teher

A háznál Gengo csengetett be. Ismét a szobalány nyitott ajtót. Amint beléptek a nappaliba mindenki fel pattant. Daisuke levette Aguri hátáról Asami aki már a szemét nyitogatta. 

- Asami, kicsim! - lépett oda az anyja. - Jól vagy? 

- Fantasztikusan. - mosolygott Asami.

- Köszönöm Aguri. - ölelte Kazue Agurit. 

- É- Én... - vörösödött el a fiú arca. - Semmiség volt. 

Eiji fel állt a kanapéról és Asami fele nézett. Közelebb lépett a lányhoz, de a lány egy lépést hátrált. 

- Hozzám ne érj... - nézett dühösen a fiúra. 

- Asami én sajnálom... 

- Nem érted? Hagy már békén! - ordított Asami. Az egész házban visszhangzott az üvöltése. 

Engo is fel állt a kanapéról. Asamira nézett és zsebre vágta a kezét. Nem tudott mit mondani. Majd megszólalt. 

- Miért nem mondtad el? 

- Nem akartam, hogy bántsd Gengot. 

- Értem... De legalább annyi tisztesség szorulhatott volna beléd, hogy elmond.

- Sajnálom! 

- Nem érdekel... Oda mész a sajnálatoddal ahova akarsz. 

Aguri csöndesen nézte Asami arcát. Teljesen igaza volt Engonak. De ha a fogadást nézzük akkor Asaminak kellene kiborulva lennie.

- Egy... - vette ki a zsebéből a kezét. - Egy ... hazug fruska vagy... 

Asaminak elkezdett sírni. A kezébe temette az arcát és össze esett. Aguri egy darabig tűrte majd megszólalt.

- Engo... te mondod Asamira, hogy hazug? - mindenki a fiúra nézett. - Fogattunk Engoval.

- Aguri! - szólt a fiú. 

- Kuss! - szólt Engora Aguri. - Fogattunk. Aki hamarabb lefekszik Asamival az nyer. 

Asami fel nézett. 

- Minden azért volt? - állt fel és a fiúkat nézte. - Engo... te.. kihasználtál! És te is Aguri!

- Kérlek bocsáss meg... - lépet oda a lányhoz Aguri. 

- Ha Aguri nem mondja el akkor sose akartad elmondani? - nézett Engora Asami. 

Engo nem mondott semmit. Asami ordított egyet és az első dolgot ami a kezébe került azt Engonak vágta. Rá tört a sírás. Meg ragadott egy vázát és teljes erejéből Engonak hajította. 

- Felejts el! Érted?! Nekem még lelki ismeret furdalásom volt! Borzalmas vagy! Te is! - nézett Agurira Asami. - Anya! - nézett az anyjára. - Apához akarok költözni! 

- Asami... 

- Ha nem hozzá akkor is innen el! Rohadt messze az összes szemét ládától! - rohant ki a házból Asami. 

- Igaza van Asaminak. - fordult a testvére felé Gengo. - Borzalmas vagy... - Gengo arca teljesen komoly volt. Levette a szem fedőt és a testvérére nézett. - Csak, hogy tudd... Azt mondta az orvos, hogy mű szem kell. 

Engo ijedt arccal nézett az öcsére. Gengo óvatosan vissza tette a szemére a fekete anyagot. És kezében Asami telefonjával elhagyta a házat. Gengo Asami után rohant és a lány kezébe nyomta a telefont.

- Tessék. - mosolygott a lányra Gengo.

- Köszönöm... Te mondtad el Engonak? - tette fel a kérdést Asami.

- Én voltam... - a földet kezdte nézni ezzel meg szakítva a lámpa fényes szem kontaktust.

Asami megölelte a fiút. Majd az arcára nyomott egy puszit. Gengo arca vörös lett. 

- Köszönöm...

- De miattam szakítottatok! - hajolt el a lánytól Gengo.

- Ha te nem mondod el Engonak akkor én se tudom meg, hogy fogadtak és hogy én voltam az akit meg kellett döngetni. - indult tovább Asami.

- Tényleg elmész? - kiáltott a lány után. 

- Szeretnék. 

- Ne menj! Kérlek! Ne hagy itt senki olyat aki szeret azért mert páran hülyék voltak. Valakinek fontos vagy!

Asami a fiúra mosolygott. 

- Amit reggel mondtál... Az..

- Igaz volt! A bátyám egy marha! - nevetett a fiú. - Csak, hogy tudd nem vagy hazug fruska.
- Ez kedves tőled...
- Cserébe kérek valamit. Mesélték, hogy vagyon erőset tudsz ütni. Megtanítasz?
- Persze.
- Rendben! Holnap suli után?
- Oké. Érted megyek.

~~~

- Mi történt pontosan? - kérdezte Kazue. 

- Két férfit leütött, háromra fegyvert fogott és ellopta az autójukat. - mosolygott Aguri. - És megmentett egy csapat lányt. 

- Eszméletlen... - csodálkozott Eiki. 

- Az... De csak én nem értem ezt a fogadásos cuccot? - nézett Agrura Daisuke. 

- Hosszú lenne elmesélni... - tűrte oldalra a fehér tincseit az arcából Aguri.

- Sok időnk van. - komolyodott el a fiú arca.

- Engo kitalálta, hogy aki először ... lefekszik Asamival az nyer.

- Gusztustalan... - húzta el a száját Eiki.

- És mi volt a nyeremény? - tette fel a kérdést Kazue.

- Asami... 

- Na! Várjatok! Akkor Engo és Asami lefeküdtek egymással!? - állt fel a helyéről Daisuke. 

- Igen... - szólalt meg Arata. 

- Ki tudott róla? - döbbent meg Kazue. 

- Én, Arata, Tomiko, Engo haverja Dai és bizonyára Engo és Asami. - vakarta meg a tarkóját Aguri.

- Elkel beszélgetnem Asamival... - állt fel a fotelből Kazue.

- Kazue... Ez ellen nem tehetsz semmit. - szólt a nő után Eiji anyja.

- Miért nem Hanako? Még túl fiatal a hozz, hogy fiúkkal hemperegjen! Nem követheti el azt a hibát amit én... 

- Szóval én egy hiba vagyok anya? - nézett az anyjára Daisuke.

- Nem úgy értettem kicsim... 

- De teljesen úgy értetted. Ha nem veszted el a szűziséged apával 15 évesen akkor se én se Asami nem születünk meg... - állt fel a székről amin ült Daisuke.

- Ne merj velem így beszélni! - üvöltött Daisukéra Kazue.

- Én se akarom, hogy Asaminak már az értséginél gyereke legyen, de már rég óta ő se szűz! - nézett Agurira Daisuke.

- Legalább elmondta volna nekem... Orvoshoz kell vinnem... és beszélnem kell Engoval is. 

Engo az ajtóban állt és az ablakból Asamit és Gengot nézte. Közben a beszélgetést figyelte. Nem futhat el attól ami rá vár ha kilép a konyhából. Szét tudta volna verni az öccse arcát. Egy darabig még állt az ablakban majd vissza sétált a a nappaliba és rá szegeződött Kazue szeme. 

- Engo... 

- Sajnálom... - nézett oldalra a fiú. 

- Ugye vigyáztál Asamira? 

Engo arca vörös lett. Az apjával is nehéz volt erről beszélni, dehogy Asami anyával. Meg se tudott szólalni. Amikor mondani akart valamit csak levegő hagyta el a száját. 

- Védekeztetek? - tette fel az újabb kérdést a nő. 

- I-Igen... - elfojtott hangon válaszolt a fiú.

- Legalább erre figyeltetek... Hányszor csináltátok és hol?

Engonak teljesen vörös lett az arca. Az unoka testvérei , a unoka testvérei szülei, Aguri, Yuri, Daisuke, Arata és a volt barátnője előtt beszélték ezt.

- E-Egyszer. És a szobámban... 

- Ma is vele aludtál itt. Itt nem csináltátok?

- Nem...  

- Tudom, hogy ciki neked, de Asaminak és neked is tönkre teheti az egész életeteket. 

Daisuke ezt meg hallva kirohant a házból. Amint kiért össze rogyott és elkezdett sírni. Asami és Gengo amint meglátta oda szaladtak hozzá. 

- Mi baj? - kérdezte Asami. - Daisuke mi van?

- Elegem van! - ölelte meg a húgát. - Egy teher vagyok aki tönkre tette anya és apa életét! 

- Mi történt? Mond már! 

- Anya közölte, hogy tönkre tettem az életét! 

Kazue megállt az ajtóban. Asami fel állt és az anyja felé fordult. 

- Miért nem mondat, hogy lefeküdtél Engoval? - kérdezte az anyja.

- Az én életem... - fordult vissza a bátyjához. 

- Tönkre is teheted az életed! 

- Attól, hogy én csinálok valamit ami neked nem tetszik nem kell Daisuke érzéseibe tiporni! 

- Hogy mersz az anyáddal így beszélni! - ordított Asamival Kazue.

- Az anyámmal? - nevetett gúnyosan. - Alig vagy otthon! Ha véletlenül haza keveredsz akkor is bezárkózol a szobádba! Nincs olyan nap amikor velünk reggeliznél vagy vacsoráznál! 

- Épp te mondod?! Északára eltűnsz és mint kiderül fiúkkal hemperegsz! Sajnálom, hogy az anyád vagyok!

Asami megfagyott majd válaszolt az anyjának. 

- Sajnálom, hogy a lányod vagyok! - Asami gyors léptekkel elkezdett haza fele lépkedni. 

- Hova mész?! - kiáltott utána Kazue.

- Ma otthon alszok holnap meg elköltözöm! - vissza se nézett csak ordított. 

- Mégis hova?!

- Ha többet lettél volna velünk akkor tudnád, hogy az iskolának vannak lakásai. Oda! Ha akar akkor magammal viszem Tomikot is! 

Asami eltűnt a sötétségben. Kazue elkezdett sírni a bejárati ajtó előtt. Oda lépett hozzá Daisuke. 

- Én is elköltözöm... Semmi kedvem a terhedre lenni ha már elrontottam az életed... 

Azzal Daisuke is elindult haza fele. Kazue össze roskadt. Az esést Aguri akadályozta meg. 

- Kazue... nyugodj meg... - ölelte magához a nőt. 

- Bocsék anya vagyok! - könnyezte tele Aguri pólóját. 

- Dehogy! - mosolygott a fiú. - Asami érdekes korban van... Majd megnyugszik.  

Gengo megpillantotta az ajtóban álló Engot. A szeme tele volt gyűlölettel és haraggal. Gengo megijedt, félt. Érezte ahogy a bátyja a képzeletében a két kezével megfolytja őt. A torkában dobogott a szíve. Nem akart egy házban lenni Engoval.

- Gengo... - nézett rá Eiki. - Aludj ma itt.

- Köszönöm... - futott be a házba a testvére mellett.