Szerep játék 53. Fejezet

53. Fejezet: Költözés. Újra együtt? 

- Akkor ma nem jössz be a klubba? - kérdezte az egyik lány.

- Ma nagyon sok dolgom van. Sajnálom! - hajolt meg a lány előtt Asami.

- Kár! De akkor holnap tovább maratsz bent! Értetted? 

- Oké, oké! - mosolygott becsukott szemmel a lány.

- Akkor menj! 

Asami indult fel az osztály terembe amikor benyitott Gengot látta meg aki az egyik pad tetején ült és dúdolt egy zene dallamát. Asami halkan a fiú mögé lopózott, majd a nyakát kezdte csiklandozni. A fiú hátra fordult és túlzottan közel volt a lány arcához. 

- Asami? - nézett zavarodottan a fiú.

- Szia! - vette le az ujjait a fiú nyakáról. - Csak megakartalak ijeszteni...

- Értem én! - mosolygott Gengo. 

- Mit keresel itt? - kérdezte a lány és hátrébb lépett a fiútól.

- Érted jöttem! Segítek össze pakolni. - ugrott le a pad tetejéről. 

- Köszönöm, hogy segíteni akarsz. 

- Szívesen! Engo még nem ment haza? 

- Nem tudom... Remélem igen... Egész nap kerültem. - vette fel a táskáját a földről. Teljesen megfeledkezve a mögötte álló fiúról. Gengo arcára kis pír ült. Zavarodottan vette le a szemét Asami hátsó feléről. Asami a kezébe kapta a táskát és a fiú felé fordult. - Nem tudom miért kell minden iskolai egyen ruhát ilyen rövidre csinálni. - vörösödött el a lány arca. 

- S-Semmi gond... - lassan lépett ki a fiú a sokkból. - Szép a bugyid... 

- Ne poénkodj! - ütötte vállon a táskával a fiút. 

- Sajnálom. - szélesen mosolygott Gengo. 

- Tereljük a témát és menjünk. Ha minden igaz akkor Tomiko is mindjárt jön... - nézett a fali órára a lány.
- Ő is költözik?
- Igen... Jön velem. - vigyorgott Asami.
Tomiko berontott a terembe.
- Itt vagyok! Megvannak a kulcsok? - kérdezte a lány.
- Természetesen! - dobta oda Tomikonak az egyik pár kulcsot.
- Király! - szorította össze a kulcsot a kezében. - Végre külön aludhatunk!
- Épp te mondod? Zuhanyzás után az ágyon fekszel meztelenül és a virtuális macskádat eteted.
- Asami! - vörös lett Tomiko arca. - Itt van Gengo is!
Gengo vörös fejjel állt Asami mellett és a földet bámulta.
- Bocsi! - mosolygott Asami a barátnőjére.
- Bár nekem nem 80-as melleim vannak... - mosolygott gúnyosan Tomiko.
Gengo a lány felé fordult és a nőiességét kezdete nézni. Asami a melle elé kapta a kezét és elfordult a fiútól.
- Gengo ha sokáig nézel akkor rajtad fogom megmutatni a jobb öklöm erejét! - szólt a fiúra a válla felett.
Gengo ismét a földet kezdte bámulni. Tomiko elkuncogta magát és a kezébe kapta a táskáját.
- Akkor siessünk! Már nagyon látni akarom az új lakásunkat! - indult kifele a teremből Tomiko.

~~~

Asami az egyik kezében egy kisebb dobozt hozott a másik kezében pedig a bőröndjét húzta. A kocsinál Jungo elvette tőle. 

- Hadd segítek. - kapta ki a lány kezéből a dobozt. 

- Köszönöm. De Tomikonak is segíthetnél. 

- Próbáltam, de elküldött a... francba... - emelte be a kocsiba a dobozt. 

- Próbáld meg újra. - tette a kocsi tetejére a bőröndöt Asami.

- Utál engem. Ezen nem lehet szépíteni...

- Hát ahogy beszéltél vele nem csodálom. - indult vissza a házba a lány.

- Mennyi cucc van még? Ez lesz az ötödik kör...

- Már csak egy két doboz és bőrönd. 

- Király... Esetleg a házat ne húzzam a kocsi után? - nevetett gúnyosan Jungo.

- Ha ez minden vágyad! - fordult vissza Asami. - Keresek egy nagy kötelet és mehetünk! 

- Csak vicc volt. 

Tomiko Asami mellett ment el tele dobozokkal. 

- Add ide. - nyúlt volna a fiú a dobozokért.

- Nem kell. - Tomiko elrántotta a kezét.
Véletlenül elbotlott és hátra esett egyenesen Jungo karjaiba. A dobozok egyesével a földre estek. Tomiko megfeszült és érezte a fiú kezét a vállán és combján. Egyenesen Jungo szemeibe nézett. 

- Mi van cica? - mosolygott gúnyosan Jungo. - Ennyire hiányzom? 

- E-Eresz el! 

- Csak, hogy tudd. Én csak tartalak. Ha akartál volna már rég kiszállhattál volna a kezemből. 

Tomiko arca vörös lett. Nagyot lökött magán és kiugrott a fiú kezéből. Leporolta magát, majd lehajolt össze szedni a dobozokat. Amint össze szedte bevágta a kocsiba. 

- Hé! Kicsit óvatosabban! Ez egy érzékeny autó!

- Azért hívod Hondinak? - mosolygott gúnyosan Tomiko.

- Féltékeny vagy, hogy rólad neveztem el!

- Teljes mértékben... - indult vissza a házba Tomiko. 

Az ajtóban Asami állt egy dobozzal a kezében. 

- Ennyi? - kérdezte Tomiko.

- Igen. - nagy mosollyal az arcán nyújtotta át a dobozt a barátnőjének.

- Köszi... - kapta a hóna alá a dobozt. 

Vissza sétált és ismét behajította a kocsiba. Amint a doboz bent volt olyan erővel csapta le a kocsi hátsó ajtaját, hogy az egész kocsi bele mozdult.

- Értem... Nem szólok semmit... - ült be a kormány mögé Jungo. 

- Gondolom nem akarsz elöl ülni... - nézett a barátnőjére Asami.

- Ha azon múlna az életem akkor se... - ült be az anyós ülés mögé. Éppen be tudta magát préselni a karton dobozok közé. 

- Értettem. - ült be Jungo mellé Asami.

Egész hamar az új lakáshoz értek. Elkezdték fel hordani a dobozokat. Gengo az ajtóban állt és várta, hogy végre kitudjon menni és segíteni fel hordani a cuccokat. Hamar felhordták az összes holmit. 

- Tomiko. Majd ha haza jöttem akkor elkezdünk kipakolni. Fél kilencre jövök! - hagyták el Gengoval a házat. 

- Te is mehetsz... - tolta ki az ajtón Jungot a lány.

- Tomiko! Várj már! - fordult a lány felé fordult és bezárta az ajtót. Fordított a helyzeten. Tomikot a falnak nyomta. 

- Menj el! Most! - tolta volna el magától a fiút. 

- Nem... Ameddig meg nem csókolsz... - Jungo a lány szájára tapasztotta a száját és lassan mozgatni kezdte. 

Tomiko elakarta tolni a fiút de nem ment. A kezével ütötte a fiú mellkasát, de az se segített. Érezte ahogy a fiú nyelve érintkezik az övével. Amint elakarta fordítani a fejét Jungo a két keze közé kapta a fejét. Tomiko a körmeit a fiú karjába mélyesztette. Érezte ahogy a fiú össze rezzen fájdalmában de nem hátrált meg. Tovább csókolta a lányt. Jungo a kezét lejjebb csúsztatta egészen Tomiko combjáig és fel kapta a karjába. Tomiko rúgkapált, de minden hiába. Jungo egészen az egyik szobáig cipelte a lányt, majd Tomikoval együtt az ágyra dőlt. A lányt a sírás kerülgette. Akárhogy ellenkezett a fiú ellen hiába volt. Amikor Jungo abba hagyta a hosszú csókot befogta Tomiko száját. A lány feltörő üvöltése halk morgásra végződött.   

- Az enyém vagy... - csókolta meg a lány nyakát. 

Tomiko halkan felsóhajtott. A fiú a másik kezét a lány nőiségére helyezte. Tomiko egyre nagyobbakat sóhajtott és az ellenkezést is abba hagyta. A fiú elengedte a lányt majd felállt. 

- Mennem kell, de ne aggódj... - hajolt közel az ágyon ülő lányhoz. - Majd folytatjuk. 

Jungo elhagyta a szobát és azzal együtt a lakást is. Tomiko össze gubózott az ágyon és a párnájába ordított. 

- Hogy mered ezt megtenni!? Megcsókolsz. Tapogatsz, majd itt hagysz!