Szerep játék 55. Fejezet

55. Fejezet: Nem éri meg sírni. Ha kell szét verem az arcod!

Asami a bejárati ajtóban elköszönt Gengotól. Belépett a lakásba és nyöszörgést hallott az egyik szobából. Benyitott és látta a barátnőjét az ágyon sírni. Oda sietett és az ágyra vetette magát. 

- Tomiko mi a baj? - kezdte simogatni a barátnője fejét.

- Az a szemét! - nézett fel Asamira. - Annyira gyűlölőm! 

- Kit? Jungot? 

- Igen!

- Mi történt? 

- Majd nem... majd nem... majd nem megerőszakolt... - csorbult el a lány hangja.

- Pontosan mi történt? 

- Amint elmentetek megcsókolt, majd behozott ide... letapizott, majd itt hagyott... 

- Nyugodj meg... - ölelte meg a barátnőjét. 

- El sem tudtom képzelni mit csináltam volna ha nem megy el... Asami féltem, rettegtem! 

- De nem történt meg... Ne sírj és ne gondolj rá. Rendben? 

- Maradj itt velem ma éjszakára... Nem akarok egyedül maradni... - szipogott. 

- Rendben... Csak lezuhanyzok és keresek valami pizsit... - állt fel az ágyról Asami. - Mindjárt jövök.

~~~

Gengo lassan haza talált. Besétált az ajtón és az egész házban sötét volt. Engo ült az egyik fotelban és rá világított egy kis lámpa. 

- Engo? Megjöttem. - lépett a nagyszobába Gengo.

- Hol voltál? - nézett rá a testvére. 

- Asamival... Segített bokszolni. - indult fel az emeletre a fiú.

Engo az öccse után lépett és elkapta a pólója gallérját. Egész közel húzta magához.

- Lehelj rám... 

Gengo nem tette azt amit a bátya parancsolt neki. 

- Süket vagy? Azt mondtam lehelj! 

Gengo óvatosan a testvérére lehelt. Engo azonnal meg ismerte Asami szájfényének az illatát. 

- Megint megcsókoltad őt, igaz? 

A fiú nem szólalt meg.

- Megcsókoltad és ő vissza csókolt? Így történt? 

- Igen... - hagyta el a fiú száját. 

- Tudtam... - engedte el a testvérét. - Csak, hogy tudd... - ütötte arcon Gengot. - Csak azért csókolgat mert hasonlítasz rám! Nem szeret! Csak bosszantani akar engem! 

Gengo a földön feküdt és érezte, hogy a kezét amit az arcára helyezett elönti a vörös vére. 

- Nem tudsz te semmit! - szólt vissza bátyának. - Nem tudom te mit gondolsz Asamiról, de nem olyan! 

Engo oda ment a testvéréhez és bele rúgott. 

- Te csak egy játék vagy neki... Semmi több. - indult fel fele a lépcsőn Engo hátra hagyva a testvérét. 

Gengo a földön feküdt. Nem igazán volt magánál. A telefonjáért nyúlt és fel hívta Asamit. 

- A.....Asam...i...

- Gengo? Jól vagy? 

- Fan... tasztikusan... Csak egyre... kevesebb a vérem... - tette a fejére a kezét.

- Hol vagy?! 

- A nappa...linkban... - szép lassan kifeküdt a földön Gengo.

- Gengo? Gengo! Gengo!  - Asami letette a telefont. 

~~~

Asami nem tudta mit csináljon. Törölközőben kirohant Tomikohoz.
- Gengo rosszul van! Mit csináljak?! Lehet Engo megverte!
- Mi történt? Hívd fel Daisukét. Közel lakik Engoékhoz!
- Igazad van... - Asami előkapta a telefonját és fel hívta a bátyát. - Daisuke!
- Valami baj van Asami? 
- Gengot vérzik! Csinálj valamit! Könyörgöm!
- Nyugodj le! Oké? Hol van Gengo?
- A házukban!
- Jungoval elmegyünk érte oké? Sietünk.
Daisuke letette a telefont. Asami fel öltözött és várta, hogy megérkezzenek a fiúk. Kevesebb mint húz perc alatt megérkeztek. Daisukera és Jungora támaszkodva hozták be Gengot.
- Hova tegyük? - kérdezte Daisuke.
- A szobámba...
A fiúk az ágyra tették a fiút. Gengo fekete haja vér vörös volt. Bele értve a pólóját és a szem fedőjét.
Asami megölelte a bátyát.
- Köszönöm...
Daisuke nem mondott semmit csak megölelte a húgát.
- Daisuke mennünk kéne... - szólalt meg Jungo.
- Várj! - szólt a fiú után Asami. - Kerüld el Tomikot. Hatalmas ívben.
- Mi történt? - kérdezte Daisuke.
- Tomiko elmondta? - nézett Asamira Jungo.
- Igen...
- Mi a fene történt?
- Asami féltékeny... Ennyi az egész... - vonta meg a vállát a fiú.
- Én féltékeny? Te másztál rá Tomikora!
- Miért? Rád kellet volna? - lépett közelebb a lányhoz Jungo.
- Elég... - állt közéjük Daisuke. - Mi történt?
- Csak csókolóztunk Tomikoval... Ennyi.
- És tapogattad... De ő nem akarta...
- Elmondta, hogy a tapizásnál már egyáltalán nem ellenkezett? Sőt! Élvezte...
- Te szemét! - ugrott volna Jungonak Asami ha Daisuke nem kapja el.
- Jungo menjünk... Most! - engedte el a testvérét a fiú és kilökdöste az ajtón Jungot. - El tudod látni?
- Igen...
- Akkor mi mentünk... Szia.
- Szia...
Asami vissza fordult Gengohoz. A paplan ami a fiú alatt volt csupa vér lett. Asami magához ölelte Gengot és a fürdőbe vitte. Levette a szeméről a fekete anyagot és a csapba dobta. A keze csurom vér lett. Megnyitotta a zuhanyt és leöblítette a kezét. Levette a fiúról a pólóját és magáról is a pólót, majd a zuhany alá állt a fiúval. Vörös színű víz folyt végig rajtuk. Szép lassan Gengo haja is vissza változott feketévé. Reménykedett Asami, hogy a fiú egy jó darabig nem nyitja ki a szemét, legalább addig ameddig póló nélkül van. Amint leöblítette a fiút kiléptette a zuhany alól és egy székre ültette. Meg törölte magát majd vissza bújt a pólójába. A fiút is át törölgette. Gengo kezét a nyakába tette és úgy vitte vissza a szobába. Ismét székre ültette és áthúzta az ágyat. Óvatosan rá fektette a fiút. Betakarta és úgy vette le róla a nadrágját. Kipárnázta a fejét és elkezdte ellátni a sebet.
- Csak egy kicsit fel repedt... Nem kell kórházba mennie... - mosolyodott el Asami.
Gengo lassan kinyitotta a szemét.
- Ne... Pihenj csak... - húzta végig a fiú arcán a kezét Asami. - Itt nem fog senki bántani.
Egy darabig a fiúval volt, majd amint látta, hogy elaludt vissza ment Tomikohoz. Már teljes mértékben húzta a ló bőrt. Az arcára voltak száradva a könnyei. Asami ledőlt Tomiko mellé és ő is elaludt.