Szerep játék 57. Fejezet

57. Fejezet: Mit kéne tennem, hogy ne utáljon? 

- El sem hiszem, hogy szerelmet vallott neked Gengo! - mosolygott Tomiko. - Vagyis először te neki, de ugyan az! 

- Aranyos fiú... - vette ki a gépből a két kólát. - Tessék. 

- Köszönöm! - fordult körbe a lány. - Ez a hír fel dobta a napom! És akkor most jártok? 

- Nem tudom pontosan... 

- Semmi gond! Meg kérdezem! 

- Mi?!

Tomiko tárcsázta is Gengo számát. A fiú fel vette.

- Tomiko! Tedd le! Most!  kapta volna ki a barátnője kezéből a telefont, de nem ment.

- Gengo! Lehet hozzád egy kérdésem? 

- Persze. De mivel kapcsolatban? 

- Asamival! Szóval... Akkor most jártok? 

- Nem is tudom... Vagyis én szeretnék, de ... Nem lehetne, hogy ezt majd megbeszélem Asamival?

- Dehogynem! Akkor szia! - tette le a telefont a lány. 

Asami kikapta a kezéből és kitörölte Gengo számát, majd vissza nyújtotta Tomikonak.

- Ezt miért kellett? - szomorodott el a lány.

- Mert nem értesz a szép szóból! 

- Bocsi! De kíváncsi vagyok! A te love storyd sokkal jobban alakul mint az enyém! 

- Foglaljuk össze... Vissza jött az a szemét aki azt tette velem, majd találkoztam a másik szemét unoka testvéreivel akik közül az egyik egy hatalmas szemét, Csókolóztam az első szeméttel, majd össze jöttem a másodikkal és végül a harmadig szemét megzsarolt. Most pedig van egy srác aki nem szemét. És szeretem. Ha az első hármat nem nézzük akkor tényleg jó love storym van. 

- Gengoval hatalmas szerencséd van! 

- Tudom... De közted és Eiki között nincs semmi? 

- Nem tudom... Csak elmentünk vásárolni és ennyi... Aranyos meg minden, de nem merem megtenni az első lépéseket... 

- Mi van itt? - lépett oda hozzájuk Kaoru. 

- Kitárgyaltuk a szerelmi életünket! - mosolygott Tomiko. 

- Nektek legalább van... Mind ketten szépek vagytok. - mosolygott Kaoru és indult volna tovább.

- Kaoru! - szólt a lány után Asami. 

- Igen? 

- Azt csiripelték a madarak, hogy szerelmes vagy a bátyámba. Igaz ez? - mosolygott Asami.

- Honnan tudod? - sétált vissza hozzájuk a diák tanács elnök. 

- Az unoka húgod mesélte. Azt is megtudtam, hogy Daisuke Minoriba van bele esve. 

- Minori bőre ápolt. A haja csillog és a körmei mindig kivannak lakkozva. Nekem ilyenekre nincs időm. Ha lenne is a körömlakk folyton lepattogna a körmömről. 

- A bőrödön és a hajadon lehet segíteni! - vigyorgott Tomiko.

- Nincs pénzem arra, hogy elmenjek a fodrászhoz és, hogy szépség szereket vegyek. 

- Az én arc tonikom olcsó és jó. - mondta Asami. - Tudok egy helyet ahol a hajadat nagyon olcson megcsinálják. 

- Nincs pénzem tonikokat venni és akkor se változna semmi. - indult tovább Kaoru. 

- Hadd segítsünk! - kapta el a lány kezét Asami. - Kérlek! 

- Ha van időtök rendben... Ma délután nem kell dolgozni mennem. Hattól tízig szabad vagyok. 

- Király! Akkor ma délután át alakulsz és elmész randizni Daisukéval! - indult vissza a terembe Asami, mögötte Tomiko.

- Randi?! Asami megörültél? - érte utol a lányt az osztály terem ajtajában. 

- Kaoru... Daisuke egy hülye... 

Aki ezt hallotta elkezdett kuncogni.

- De ha elhívod randira akkor nem lesz olyan hülye... 

- Asami! - hallatszott a folyosó végéről Minori hangja. 

Asami becsukta a szemét és a legvégén annyit érzett, hogy már a földön fekszik. Minori ismét a nyakába ugrott, majd fel állt róla. 

- Sajnálom Asami! - mosolygott a lány és segített Asaminak felállni. 

- Megszoktam... - mosolygott kedvesen a lány. 

- Akkor mikor lesz időd? 

- Például ma! Segíteni kéne megfelelő frizurát választani Kaorunak.

Minor végig mérte az idősebb lányt. 

- Egész magas vagy. A hosszú hajtól csak még inkább magasnak látszol. Egy sokkal rövidebb haj kell. A vége lehetne sötétebb. A frufrudból is vágni kéne, de ugyan ilyennek kéne maradnia. Aranyos, hogy a szemedbe lóg. - mosolygott Minori.

- Akkor ma délután ő is velünk jön? - kérdezte Tomiko. 

- Én egy kukkot sem fogtam fel abból amit mond... - rázta meg a fejét Asami. ű

- Király akkor ma egy csajos délutánt tartunk!

~~~

- Nem sokáig tartott a nagy szerelem! - mosolygott gúnyosan Dai. 

- Ha az a kis taknyos nincs akkor még mindig velem lenne Asami. - dőlt hátra a székében Engo. 

- Ennyire jó volt vele? 

- Azt te el se tudod képzelni... - mosolygott gúnyosan Engo. 

- Hát haver az a vonat elment és most az öcskös utazik benne. 

- Remélem még nem tartanak ott...

- Tegnap szinte agyon verted a tesód, majd jött Asami bátya és elvitte Asamihoz Gengot. Szerinted? Véres volt, lekellet fürdetni... Ha bele gondolok, hogy Asami meztelenül fürdet engem... Az idomok mind látszanak... 

- Fejezd be! - csapott az asztalra Engo. 

Dai megijedt és abba hagyta. 

- Bocsi...

- Még amikor csináltuk rá se nézhettem... Hozzá érni se engedett... - szorította össze a fogát. - Ha belegondolok, hogy tegnap mi történhetett... 

- Asami nem adná magát olyan könnyen... - nyugtatgatta a barátját Dai. 

- Csak megcsókoltam és bele ment... Fene az egészbe! - csapott ismét a padra és kiviharzott a teremből. 

Dai rohant a barátja után. Alig bírta utol érni. Akkor érte be amikor Engo megállt. Engo előtt Aguri állt. 

- Minden a te hibád! - ordított Engo és egy kisebb tömeg gyűlt köréjük. 

- Azért mert elmondtam Asaminak? - vonta fel a szemöldökét Aguri. 

- Ha nem mondod el akkor még a barátnőm lenne! 

- Azok után amit a fejéhez vágtál? Örülj, hogy csak egy vázát kaptál! - indult volna tovább a folyosón Aguri. 

- Gyáva nyúl vagy! Elfutsz! 

- Akkor gyere! Üss meg! - vette le a zakóját Aguri és közelebb lépett Engohoz. 

Engo is kibújt a zakójából és arcon ütötte Agurit. 

- Ennyi az összes amit tudsz? - lökte meg Engot Aguri. 

- Fejezzétek be! - ordított Asami. - Hagyjátok abba!

- Asami? - nézett A lányra Aguri.
Engo ezt kihasználva sokkal erősebbet ütött Aguri arcára amitől a fiú a földre esett.
- Ennyire hülye vagy?! - ordított Asami és leguggolt Agurihoz.
- Ezt egy cafka vágja a fejemhez? Milyen volt az estéd? - mosolygott gúnyosan Engo.
- Engo ha nem hagyod abba kiküldelek az ablakon! - állt fel a földről Aguri.
- Csak, hogy tudd! Gengo egész este eszméletlen volt. Tomiko sírt és óránként jártam az öcsédhez megnézni, hogy van...
- Chh... - tette az arcára a kezét Aguri. - Azt hiszem letört a fogam...
- Ennyit az erős rossz fiúról!
- Sajnálom Asami! - ütötte arcon Engot Aguri.
- Hagyjátok már abba!
Aguri megállás nélkül sorozta Engot. Hol erősebben, hol gyengébben. Majd fel emelte a nyakánál fogva Engot.
- Egy alattomos, erőszakos állat vagy... százszor jobb vagyok mint te... bele rángattál egy hülyeségbe... Miattad utál Asami...
- Aguri! Nem kap levegőt! - szólt közbe Dai. - Enged már el!
Aguri elengedte Engo nyakát, aki a földre esett. Köhögni kezdett. Aguri fel vette a földről a zakóját és a vállára dobta. Szép lassan kilépet a tömeg köréből és otthagyta Engot. Engo fel nézett Asamira.
- Cafka, mi? - nézett le a földön ülő fiúra. - Csak, hogy emlékeztesselek... Te csókoltál meg. Te rángattál az ágyadba... Undorító vagy... - hagyta ott a fiút.
- Asami... menjünk... - szólt Tomiko.
- Gyertek menjünk... a ... tetőre! - fogta meg a két lány kezét Minori.
Kaoru oda ment Engohoz.
- Ezt jelentenem kell az igazgatónak és az osztály főnöködnek...
- Szarok az egészre! - állt fel a földről Engo és elindult a másik irányba. A hasát fogta ami szörnyen fájt és úgy ment le a lépcső fordulóba. A fordulóban a földre esett és elkezdett sírni. - Idióta vagyok!