58. Fejezet: Csajos délután
- Ugye tudod, hogy nem a te hibád?
Asami nem mondott semmit csak a földet bámulta. Tomiko is a földet kezdte bámulni.
- Neked nem olyan volt, mintha Agurinak hiányoznál? Szerintem még mindig szeret téged...
- Már egyszer meg bocsátottam neki... Nem fogom még egyszer hagyni, hogy közel kerüljön hozzám...
- És Engo?
- Már kétszer megbocsátottam neki is... Semmi kedvem újra az ágyába mászni...
- Értem... De Asami. - torpant meg Tomiko és Asamira nézett. - Én mindig itt leszek neked és segítek mindenben! - mosolygott a lány.
- Tomiko... - ölelte meg Tomikot Asami. - Köszönöm!
- A legjobb barátnőm vagy! Még szép, hogy segítek abban amiben tudok! És ne emészd magad Engo miatt. Teljes mértékben megérdemelte, hogy Aguri kicsit megverte. - indultak tovább a lányok.
- Szörnyen érzem magam... Elmondhattam volna Engonak, hogy megcsókolt Gengo... de az a csók amit Gengotól kaptam... Teljesen más volt... Engo csókja ijesztő volt... Gengoé biztonságos...
- És Aguri?
- Meleg volt de vad...
- Eijié?
- Hmm... - gondolkozott el a lány. - Perverz...
Tomiko kuncogott.
- És Jungoé? - kérdezte Asami.
- Veszélyes...
- Félsz tőle?
- Igen...
- Ha át jönnek akkor nem fogom hagyni, hogy kettesben legyetek. Szóval... Ha rád mászna akkor agyon verem.
- Remélem nem lesz rá szükség! - mosolygott Tomiko.
Lassan haza értek. A lakás ajtó előtt már várt rájuk Minori és Kaoru. Kaorun sapka volt és alá volt betuszkolva a haja.
- Hát ti? - kérdezte Asami.
- Kopaszra vágták Kaorut? - nevetett Tomiko.
- Dehogy is! Pont olyanra amit mondtam. Csak kicsit parázik Kaoru szóval fel vette a sapkáját.
- Végre haza mehetünk... - lépett ki az osztályból Tomiko.
- Ahha... - a gondolataiba merülve lépkedett a barátnője után Asami.
- Még mindig az ebédszüneti incidensen gondolkozol? - fordult a barátnője fel Tomiko.
- Ahha...
- Sietnünk kéne... Szerintem Kaoru és Minori biztos végeztek a fodrásznál!
- Ahha...
Tomiko és Asami haza fele indultak. Csend ült le közéjük. A csendet Tomiko vékony hangja törte meg.
- Ugye tudod, hogy nem a te hibád?Asami nem mondott semmit csak a földet bámulta. Tomiko is a földet kezdte bámulni.
- Neked nem olyan volt, mintha Agurinak hiányoznál? Szerintem még mindig szeret téged...
- Már egyszer meg bocsátottam neki... Nem fogom még egyszer hagyni, hogy közel kerüljön hozzám...
- És Engo?
- Már kétszer megbocsátottam neki is... Semmi kedvem újra az ágyába mászni...
- Értem... De Asami. - torpant meg Tomiko és Asamira nézett. - Én mindig itt leszek neked és segítek mindenben! - mosolygott a lány.
- Tomiko... - ölelte meg Tomikot Asami. - Köszönöm!
- A legjobb barátnőm vagy! Még szép, hogy segítek abban amiben tudok! És ne emészd magad Engo miatt. Teljes mértékben megérdemelte, hogy Aguri kicsit megverte. - indultak tovább a lányok.
- Szörnyen érzem magam... Elmondhattam volna Engonak, hogy megcsókolt Gengo... de az a csók amit Gengotól kaptam... Teljesen más volt... Engo csókja ijesztő volt... Gengoé biztonságos...
- És Aguri?
- Meleg volt de vad...
- Eijié?
- Hmm... - gondolkozott el a lány. - Perverz...
Tomiko kuncogott.
- És Jungoé? - kérdezte Asami.
- Veszélyes...
- Félsz tőle?
- Igen...
- Ha át jönnek akkor nem fogom hagyni, hogy kettesben legyetek. Szóval... Ha rád mászna akkor agyon verem.
- Remélem nem lesz rá szükség! - mosolygott Tomiko.
Lassan haza értek. A lakás ajtó előtt már várt rájuk Minori és Kaoru. Kaorun sapka volt és alá volt betuszkolva a haja.
- Hát ti? - kérdezte Asami.
- Kopaszra vágták Kaorut? - nevetett Tomiko.
- Dehogy is! Pont olyanra amit mondtam. Csak kicsit parázik Kaoru szóval fel vette a sapkáját.
- Kíváncsi vagyok! - lépett közelebb hozzájuk Tomiko. - Hadd lássam!
- Majd bent! - tette a sapkára a kezét Kaoru.
Asami kinyitotta az ajtót és a lányok bementek. Reggel a nagyszobába való cuccokat kipakolták. A lakáshoz jártak a rendes bútorok. Mint például a konyha, a két szoba ágyai, író asztalok és a ruhás szekrény. A nappaliba a kanapé és egy kisebb tévé.
- Egész szépen kipakoltatok. - ült le a kanapéra Kaoru.
- Reggel volt segítségünk. - ült le a lány mellé Tomiko.
- Fiú? - mosolygott perverzen Minori.
- Igen! Asami új kiszemeltje! - dobta le a cipőjét Tomiko.
- Csak egy barát! Semmi több! - vörösödött le Asami arca.
- Barátság extrákkal! - ült le a fotelba Minori.
- Csak egy... Három... Vagyis négy csók volt... Semmi több...
- Négy csók? - lepődött meg Kaoru.
- Rossz kislány vagy Asami! - nevetett fel perverzen Minori.
- Az első az teljesen véletlen volt! A második az... a harmadik... és a negyedik azok nem annyira voltak véletlenek...
- Melyik hol volt? - kérdezte izgatottan Minori. - És mikor?
- Az első az vasárnap este, Engoék unoka testvéreinél. A második tegnap délután mikor elmentünk bokszolni és legyőzött. A harmadik ugyan ott. És a negyedik ma reggel a szobámban.
- A szobádban?! - döbbent meg Kaoru.
- Hát... Tegnap este haza ment és Engo megverte. Daisuke hozta át késő este és elláttam majd itt aludt.
- Engo? - nézett nagyot Minori. - Mit keresett a srác Engonál?
- A srác Engo öccse... Egy évvel fiatalabb nála.
- Mi a neve? - tette fel a kérdést Minori.
- Gengo... De most ne beszéljünk erről...
- Igaz, hogy lefeküdtél Engoval? - húzta fel a szemöldökét Minori.
- Igen. Egyszer történt meg... A másodiknál ránk nyitott Gengo.
- Értem... És mi van közted és Aguri között? - tette fel az újabb kérdést Minori.
- Semmi...
- És volt?
- Még félév elején Aguri megcsókolt... Aztán két hete csókolóztunk, de nem volt semmi több ennél.
- Remélem is... Még nem csókolt meg Aguri, de megfog és az enyém lesz! Lehet csak harminc percre, de az enyém lesz!
Az nagyszoba ajtóból nevetés hallatszott. Mindenki oda fordult és Gengoval találták szembe magukat.
- Ez meg ki? - kérdezte Minori.
- Ő Gengo. - fordult előre Asami.
- Hogy jöttél be?! - kérdezte ijedten Tomiko.
- Nyitva hagytátok az ajtót... - sétált beljebb a szobába a fiú. - Rólam is volt szó, vagy csak Agiriról beszéltetek? - ült le a földre.
- Te is szóba kerültél. - nézett a fiúra Asami.
- Tényleg?! - tette a könyökét a földre és a kezével a fejét kezdte támasztani amin egy hatalmas mosoly ült.
- Tényleg 15 éves? - kérdezte Kaoru.
- Igen? Honnan tudod, hogy 15 éves vagyok? - nézett döbbenten Kaorura.
- Asami mondta. - mosolygott a lány.
- Tényleg szóba kerültem. - mosolygott Asami.
- Kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan. - nézett Asamira.
- A-Az titok! - fordult el Asami vörös arccal. - Hozhatok teát? - indult ki a szobából a lány.
- Persze! - szólt Asami után egyszerre a három lány.
- Segítek! - pattant fel a földről a fiú és a lány után rohant.
Asami éppen a konyha szekrényben kereste a tea leveleket. Gengo oda lépett hozzá és maga felé fordította a lányt és arcon puszilta.
- Még köszönni se köszöntél. - hajolt el a lánytól Gengo. - Ciki lett volna a barátnőid előtt?
- Sajnálom...
- Elnéző leszek veled... - csókolta meg a lányt.
- Az ötödik... - hajolt el egy pillanatra a fiútól.
- Asami. Tudok... segíteni... - szakította félbe a csókolózó párt Minori.
Asami Minorira nézett. Minori fel nevetett.
- A teámat jobban szeretem cukorral, mint nyállal ha nem baj.
- Mindjárt viszem a teát. - mosolygott Asami.
- Rendben, rendben... De Asami. Tudod, hogy Engot is lekaptam. Az öccsét nem hagyhatom ki. - nyalta meg a száját a lány.
Gengo hátán végig futott a hideg.
- M-Meg akarsz csókolni? - kérdezte ijedten a fiú.
- Asami kedvéért csak csókot kérek... - lépett közelebb a fiúhoz.
- Asami! Segíts!
- Sajnálom, de be kell vinnem a teát. - indult be a szobába Asami kezében egy tálcával és rajta a teával és a csészékkel.
Bement és leült a lányokhoz. A konyhából Gengo ordítása hallatszott.
- Ne! Ne gyere közelebb! Ne! Ne...
- Mit csinálnak?! - nézett ki a konyhába Kaoru.
- Minori bővíti a listáját. - kortyolt bele a teába Asami.
- Ne nyúlj oda! - üvöltött Gengo. - Hagyd már abba!
- Minori ha a csók megvolt akkor gyertek mert kihűl! - szólt oda nekik Tomiko.
- Megyünk már! - jött vissza a nagyszobába Minori és megtörölte a száját.
Gengo vörös arccal sétált be a lányokhoz. Asami rá nézett és fel nevetett.
- Csak nem rossz helyre nyúlt Minori?
- A - A legkevésbé se... Sőt!
Asami arca el komolyodott.
- Hogy érted ezt? - állt fel Asami a földről.
- Semmi semmi! - mosolygott a fiú és leült a földre. Kezébe vette az egyik csészét és bele ívott.
Asami leült mellé.
- Meg sem mutattad az új hajad Kaoru! - tette le a poharat Tomiko. - Hadd lássuk!
- Rendben... - levette a fejéről a sapkát.
A haja a vállára hullt. Pontosan úgy nézett ki mint ahogy Minori leírta.
- Gyönyörű... - nézte a lányt tátott szájjal Gengo.
- Köszönöm... - vörösödött el Kaoru.
Abban a pillanatban valaki kopogott az ajtón. Asami oda rohant és kinyitotta. A bátya állt ott.
- Gyere be! - húzta be Daisukét a húga. - Szóval én nem tudok elmenni mert megígértem Tomikonak, hogy ma segítek neki a matekban. Ezért vidd el helyettem Kaorut.
- Kaorut? - nézett be a szobába Daisuke és megpillantotta a lány. A lélegzete is megállt. - Akkor menjünk mert lekéssük... - indult kifele a lakásból Daisuke.
- Sok sikert! - mosolygott Minor.
- Mindent bele! - emelte fel a hüvelyk ujját Tomiko.
- Szurkolunk! - mosolygott Asami.
- Hajrá! - mondta Gengo.
Kaoru lement a lépcsőn és vissza nézett a lakásra.
- Jössz? - mosolygott a lányra Daisuke.
- P-Persze... - lépkedett a fiú után.
Daisuke megállt és megvárta, hogy a lány beérje.
- Majd bent! - tette a sapkára a kezét Kaoru.
Asami kinyitotta az ajtót és a lányok bementek. Reggel a nagyszobába való cuccokat kipakolták. A lakáshoz jártak a rendes bútorok. Mint például a konyha, a két szoba ágyai, író asztalok és a ruhás szekrény. A nappaliba a kanapé és egy kisebb tévé.
- Egész szépen kipakoltatok. - ült le a kanapéra Kaoru.
- Reggel volt segítségünk. - ült le a lány mellé Tomiko.
- Fiú? - mosolygott perverzen Minori.
- Igen! Asami új kiszemeltje! - dobta le a cipőjét Tomiko.
- Csak egy barát! Semmi több! - vörösödött le Asami arca.
- Barátság extrákkal! - ült le a fotelba Minori.
- Csak egy... Három... Vagyis négy csók volt... Semmi több...
- Négy csók? - lepődött meg Kaoru.
- Rossz kislány vagy Asami! - nevetett fel perverzen Minori.
- Az első az teljesen véletlen volt! A második az... a harmadik... és a negyedik azok nem annyira voltak véletlenek...
- Melyik hol volt? - kérdezte izgatottan Minori. - És mikor?
- Az első az vasárnap este, Engoék unoka testvéreinél. A második tegnap délután mikor elmentünk bokszolni és legyőzött. A harmadik ugyan ott. És a negyedik ma reggel a szobámban.
- A szobádban?! - döbbent meg Kaoru.
- Hát... Tegnap este haza ment és Engo megverte. Daisuke hozta át késő este és elláttam majd itt aludt.
- Engo? - nézett nagyot Minori. - Mit keresett a srác Engonál?
- A srác Engo öccse... Egy évvel fiatalabb nála.
- Mi a neve? - tette fel a kérdést Minori.
- Gengo... De most ne beszéljünk erről...
- Igen. Egyszer történt meg... A másodiknál ránk nyitott Gengo.
- Értem... És mi van közted és Aguri között? - tette fel az újabb kérdést Minori.
- Semmi...
- És volt?
- Még félév elején Aguri megcsókolt... Aztán két hete csókolóztunk, de nem volt semmi több ennél.
- Remélem is... Még nem csókolt meg Aguri, de megfog és az enyém lesz! Lehet csak harminc percre, de az enyém lesz!
Az nagyszoba ajtóból nevetés hallatszott. Mindenki oda fordult és Gengoval találták szembe magukat.
- Ez meg ki? - kérdezte Minori.- Ő Gengo. - fordult előre Asami.
- Hogy jöttél be?! - kérdezte ijedten Tomiko.
- Nyitva hagytátok az ajtót... - sétált beljebb a szobába a fiú. - Rólam is volt szó, vagy csak Agiriról beszéltetek? - ült le a földre.
- Te is szóba kerültél. - nézett a fiúra Asami.
- Tényleg?! - tette a könyökét a földre és a kezével a fejét kezdte támasztani amin egy hatalmas mosoly ült.
- Tényleg 15 éves? - kérdezte Kaoru.
- Igen? Honnan tudod, hogy 15 éves vagyok? - nézett döbbenten Kaorura.
- Asami mondta. - mosolygott a lány.
- Tényleg szóba kerültem. - mosolygott Asami.
- Kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan. - nézett Asamira.
- A-Az titok! - fordult el Asami vörös arccal. - Hozhatok teát? - indult ki a szobából a lány.
- Persze! - szólt Asami után egyszerre a három lány.
- Segítek! - pattant fel a földről a fiú és a lány után rohant.
Asami éppen a konyha szekrényben kereste a tea leveleket. Gengo oda lépett hozzá és maga felé fordította a lányt és arcon puszilta.
- Még köszönni se köszöntél. - hajolt el a lánytól Gengo. - Ciki lett volna a barátnőid előtt?
- Sajnálom...
- Elnéző leszek veled... - csókolta meg a lányt.
- Az ötödik... - hajolt el egy pillanatra a fiútól.
- Asami. Tudok... segíteni... - szakította félbe a csókolózó párt Minori.
Asami Minorira nézett. Minori fel nevetett.
- A teámat jobban szeretem cukorral, mint nyállal ha nem baj.
- Mindjárt viszem a teát. - mosolygott Asami.
- Rendben, rendben... De Asami. Tudod, hogy Engot is lekaptam. Az öccsét nem hagyhatom ki. - nyalta meg a száját a lány.
Gengo hátán végig futott a hideg.
- M-Meg akarsz csókolni? - kérdezte ijedten a fiú.
- Asami kedvéért csak csókot kérek... - lépett közelebb a fiúhoz.
- Asami! Segíts!
- Sajnálom, de be kell vinnem a teát. - indult be a szobába Asami kezében egy tálcával és rajta a teával és a csészékkel.
Bement és leült a lányokhoz. A konyhából Gengo ordítása hallatszott.
- Ne! Ne gyere közelebb! Ne! Ne...
- Mit csinálnak?! - nézett ki a konyhába Kaoru.
- Minori bővíti a listáját. - kortyolt bele a teába Asami.
- Ne nyúlj oda! - üvöltött Gengo. - Hagyd már abba!
- Minori ha a csók megvolt akkor gyertek mert kihűl! - szólt oda nekik Tomiko.
- Megyünk már! - jött vissza a nagyszobába Minori és megtörölte a száját.
Gengo vörös arccal sétált be a lányokhoz. Asami rá nézett és fel nevetett.
- Csak nem rossz helyre nyúlt Minori?
- A - A legkevésbé se... Sőt!
Asami arca el komolyodott.
- Hogy érted ezt? - állt fel Asami a földről.
- Semmi semmi! - mosolygott a fiú és leült a földre. Kezébe vette az egyik csészét és bele ívott.
Asami leült mellé.
- Meg sem mutattad az új hajad Kaoru! - tette le a poharat Tomiko. - Hadd lássuk!
- Rendben... - levette a fejéről a sapkát.
A haja a vállára hullt. Pontosan úgy nézett ki mint ahogy Minori leírta.
- Gyönyörű... - nézte a lányt tátott szájjal Gengo.
- Köszönöm... - vörösödött el Kaoru.
Abban a pillanatban valaki kopogott az ajtón. Asami oda rohant és kinyitotta. A bátya állt ott.
- Gyere be! - húzta be Daisukét a húga. - Szóval én nem tudok elmenni mert megígértem Tomikonak, hogy ma segítek neki a matekban. Ezért vidd el helyettem Kaorut.
- Kaorut? - nézett be a szobába Daisuke és megpillantotta a lány. A lélegzete is megállt. - Akkor menjünk mert lekéssük... - indult kifele a lakásból Daisuke.
- Sok sikert! - mosolygott Minor.
- Mindent bele! - emelte fel a hüvelyk ujját Tomiko.- Szurkolunk! - mosolygott Asami.
- Hajrá! - mondta Gengo.
Kaoru lement a lépcsőn és vissza nézett a lakásra.
- Jössz? - mosolygott a lányra Daisuke.
- P-Persze... - lépkedett a fiú után.
Daisuke megállt és megvárta, hogy a lány beérje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése