- Pontosan hova megyünk? - kérdezte Kaoru.
- Foci meccsre. Vagy nem szereted a focit?
- Nem rajongok érte, de elmegyek veled.
- Ha nem akarsz akkor mehetünk máshova. - mosolygott Daisuke.
- Tényleg? - álltak meg a folyó parton.
- Persze! Amúgy sincs nagy kedvem foci meccsre menni. Akkor nem lehetünk kettesben.
Kaoru arca vörös lett. Levette a fiúról a szemét.
- Valami rosszat mondtam? - fordult a lány felé a fiú.
- N- Nem... - fordult el a fiútól.
- Akkor nézz rám! Asami is ezt csinálta régen. - fogta meg a lány vállát.
- Ne érj hozzám! - ugrott messzebb a fiútól.
- Rendben... - támaszkodott a korlátra Daisuke. - Mihez van kedved?
- Hát... Nem is tudom. A sakk az egész izgalmas...
- A sakk? - nevetett a fiú. - Gyere el hozzánk és mutatok én neked izgalmat! Mármint... Videó játék nem pedig valami más ami beteges és perverz.
Kaoru kuncogott, majd elindultak Daisukeékhez. Fél óra múlva oda értek.
- Fáradj beljebb! - nyitotta ki a lánynak az ajtót.
- Köszönöm. - lépett be a lakásba. - Jungoval élsz most együtt, igaz?
- Igen... Asamival együtt úgy döntöttünk, hogy elköltözünk otthonról.
- Hogy, hogy?
- Hosszú történet. - mosolygott a fiú. - Na gyere a nappaliba.
Besétáltak a nappaliba és Jungo ölt alsó nadrágban a kanapén.
- Ember! - tette Kaoru szeme elé a kezét. - Vegyél már fel valamit!
- Bocs nem tudtam, hogy fel hozol egy ilyen szexi lányt. Hogy hívják?
- Az osztály társunk... Kaoru.
- De hát a haja, olyan más!
- Köszönöm a bókot Jungo. - tolta el a szeme elől a fiú kezét.
- Jungo húzz be a szobádba. Most! - utasította a fiút Daisuke.
- Megyek már! - hagyta el a helységet Jungo.
- Bocsáss meg... - vakarta meg a feje tetejét Diasuke.
- Már megszoktam. - mosolygott a lány. - Nyáron a kórházban szoktam segíteni az embereknek és ot sok alsó nadrágos srác van.
- Ja értem. Akkor leveszem a nadrágom. - viccelődött a fiú.
Kaoru kuncogott.
- Egész jó fej vagy. - mosolygott a lányra Daisuke.
- Köszönöm... - vörös lett Kaoru arca. - Mit fogunk csinálni?
- Játszottál már videó játékkal? - ült le a kanapéra a fiú.
- Még nem volt rá lehetőségem. - ült le a fiú mellé.
- Mutatom. - kapcsolta be az xboxot. A lány kezébe adta az egyik konzolt és elindította a játékot. - Ezekkel mész előre, hátra, oldalra. Ezekkel támadsz és védekezel. és ez a kettő arra jó, hogy különleges erőd legyen. Érted vagy elmondjam megint?
- Értem. Akkor kezdjük!
Elkezdték a játékot, de harminc perc múlva pihenőt tartottak.
- El sem hiszem, hogy első alakomra négyszer legyőztél és egyszer döntetlen volt...
- Tuti hagytál nyerni! - tette le a konzolt a lány.
- Én nem! - nevetett Daisuke.
- Tudom, hogy hagytál! - hajolt közelebb a fiúhoz Kaoru.
A fiú nem mondott semmit csak becipzározta a száját.
- Tényleg? Akkor csiki támadás! - kezdte csikizni a fiú hasát.
- Jó! Hagytalak!
Kaoru abba hagyta a csikizést és eltávolodott a fiútól.
- Tudtam, hogy beválik! Tesómból is így szedek ki mindent. - mosolygott a lány és bele ivott az asztalon lévő kólás flakonba.
- Sajnálom testvéred. Fiatalabb vagy idősebb?
- Fiatalabb. Sokkal fiatalabb.
- Értem. Fiú?
- Igen. Szőke haja van és zöld szeme. Mielőtt megkérdeznéd. - húzta fel a lábát és török ülésbe ült.
- Nincs kedvetek felelsz vagy merszezni? - lépett be a szobába Jungo.
- Nem vagyunk ahhoz már túl idősek? - nézett furán a fiúra Kaoru.
- Épp az a jó. - mosolygott perverzen a fiú és leült a lány mellé.
- Ki kezdi? - tette fel a kérdést Daisuke.
- Ha szabad akkor én. - mondta a lány. - Szóval, Jungo. Felelesz vagy mersz?
- Felelek.
- Mi a kedvenc ételed?
- Ne már Kaoru! Ennél kicsit durvább is lehet! - csattant fel Jungo.
- Akkor... Voltál már lánnyal?
- Igen. - mosolygott a fiú.
- Rendben. Daisuke. Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Volt már barátnőd?
- Volt, de csak párnapig. Még alsó középsuliban. De nem igazán mondanám járásnak.
- Értem. Akkor ki jön?
- Majd én! - kiabált fel Jungo. - Daisuke felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Feküdj le a földre egy körön át.
- Oké... - ült le a földre, majd kifeküdt.
- Kaoru. Felelsz vagy mersz? - nézett a lányra Jungo.
- Felelek.
- Ne már! Merj! Gyerünk! - nevetett Jungo.
- Akkor merek.
- Rendben. Szóval. Csókold meg Daisukét!
- N-Nem! - vörösödött el a lány arca.
- Ha nem akkor vedd le a pólód! Ez a büntetés. - nevetett fel perverzen Jungo.
- Daisuke... - nézett a földön fekvő fiúra Kaoru.
- Gyere. - intett a lánynak a fiú
Kaoru fel állt és a fiúhoz lépett. Letérdepelt a fiú mellé és ijedt arccal nézett Daisukéra. Óvatosan felé hajolt. Egymás szemébe néztek.
- Nem fog fájni. Olyan lesz mint egy puszi. - mosolygott a fiú.
- Semmit nem fog jelenteni? - suttogta a lány.
- Ha akarod semmit. - tette a lány kezére a kezét.
- Hogyan?
- Mit hogyan? - mosolygott Daisuke.
- A csók...
- Csak adj egy puszit a számra.
Kaoru a fiú főlé hajolt és lassan közeledni kezdett Daisuke szájához. Daisuke becsukta a szemét és úgy várta a lány csókját. Mikor majdnem össze ért a szájuk Kaoru a fiú arcára tette a kezét és becsukta a szemét. Össze ért a szájuk és Kaoru megrezzent. Daisuke a lány vállára tette a kezét és vissza csókolt. A lány ismét megrezzent, de bele ment a csókba. A hosszas csókot Jungo köhögése szakította félbe. Daisuke levette a lány válláról a kezét és Kaoru is elhajolt a fiútól.
- Én meg is untam a felelsz vagy merszet. - állt fel a kanapéról Jungo és elhagyta a szobát.
- M-Mi volt ez? - kérdezte vörös arccal a lány.
- Mi lett volna? - ült fel Daisuke és egy könnyed mosoly jelent meg az arcán.
- Ez nem csak egy puszi volt... - tette az arcára a kezét Koaru.
- Baj? - simította végig a lány kezét a fiú.
- N-Nem...
- Örülök. - mosolygott Daisuke.
- Lassan mennem kell... - állt fel a földről Koaru.
- Haza kísérhetlek? - Daisuke is felállt a földről.
- Ha nem gond.
- Dehogy! Végül is a barátnőm vagy! - fogta meg a lány kezét.
- A-A barátnőd?
- Baj hogy ezt mondtam? - engedte el a lány kezét.
- Nem! Dehogy... - fogta meg Daisuke kezét.
- Akkor menjünk! - indultak el ketten az éjszakába.
Besétáltak a nappaliba és Jungo ölt alsó nadrágban a kanapén.
- Ember! - tette Kaoru szeme elé a kezét. - Vegyél már fel valamit!
- Bocs nem tudtam, hogy fel hozol egy ilyen szexi lányt. Hogy hívják?
- Az osztály társunk... Kaoru.
- De hát a haja, olyan más!
- Köszönöm a bókot Jungo. - tolta el a szeme elől a fiú kezét.
- Jungo húzz be a szobádba. Most! - utasította a fiút Daisuke.
- Megyek már! - hagyta el a helységet Jungo.
- Bocsáss meg... - vakarta meg a feje tetejét Diasuke.
- Már megszoktam. - mosolygott a lány. - Nyáron a kórházban szoktam segíteni az embereknek és ot sok alsó nadrágos srác van.
- Ja értem. Akkor leveszem a nadrágom. - viccelődött a fiú.
Kaoru kuncogott.
- Egész jó fej vagy. - mosolygott a lányra Daisuke.
- Köszönöm... - vörös lett Kaoru arca. - Mit fogunk csinálni?
- Játszottál már videó játékkal? - ült le a kanapéra a fiú.
- Még nem volt rá lehetőségem. - ült le a fiú mellé.
- Mutatom. - kapcsolta be az xboxot. A lány kezébe adta az egyik konzolt és elindította a játékot. - Ezekkel mész előre, hátra, oldalra. Ezekkel támadsz és védekezel. és ez a kettő arra jó, hogy különleges erőd legyen. Érted vagy elmondjam megint?
- Értem. Akkor kezdjük!
Elkezdték a játékot, de harminc perc múlva pihenőt tartottak.
- El sem hiszem, hogy első alakomra négyszer legyőztél és egyszer döntetlen volt...
- Tuti hagytál nyerni! - tette le a konzolt a lány.
- Én nem! - nevetett Daisuke.
- Tudom, hogy hagytál! - hajolt közelebb a fiúhoz Kaoru.
A fiú nem mondott semmit csak becipzározta a száját.
- Tényleg? Akkor csiki támadás! - kezdte csikizni a fiú hasát.
- Jó! Hagytalak!
Kaoru abba hagyta a csikizést és eltávolodott a fiútól.
- Tudtam, hogy beválik! Tesómból is így szedek ki mindent. - mosolygott a lány és bele ivott az asztalon lévő kólás flakonba.
- Sajnálom testvéred. Fiatalabb vagy idősebb?
- Fiatalabb. Sokkal fiatalabb.
- Értem. Fiú?
- Igen. Szőke haja van és zöld szeme. Mielőtt megkérdeznéd. - húzta fel a lábát és török ülésbe ült.
- Nincs kedvetek felelsz vagy merszezni? - lépett be a szobába Jungo.
- Nem vagyunk ahhoz már túl idősek? - nézett furán a fiúra Kaoru.
- Épp az a jó. - mosolygott perverzen a fiú és leült a lány mellé.
- Ki kezdi? - tette fel a kérdést Daisuke.
- Ha szabad akkor én. - mondta a lány. - Szóval, Jungo. Felelesz vagy mersz?
- Felelek.
- Mi a kedvenc ételed?
- Ne már Kaoru! Ennél kicsit durvább is lehet! - csattant fel Jungo.
- Akkor... Voltál már lánnyal?
- Igen. - mosolygott a fiú.
- Rendben. Daisuke. Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Volt már barátnőd?
- Volt, de csak párnapig. Még alsó középsuliban. De nem igazán mondanám járásnak.
- Értem. Akkor ki jön?
- Majd én! - kiabált fel Jungo. - Daisuke felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Feküdj le a földre egy körön át.
- Oké... - ült le a földre, majd kifeküdt.
- Kaoru. Felelsz vagy mersz? - nézett a lányra Jungo.
- Felelek.
- Ne már! Merj! Gyerünk! - nevetett Jungo.
- Akkor merek.
- Rendben. Szóval. Csókold meg Daisukét!
- N-Nem! - vörösödött el a lány arca.
- Ha nem akkor vedd le a pólód! Ez a büntetés. - nevetett fel perverzen Jungo.
- Daisuke... - nézett a földön fekvő fiúra Kaoru.
- Gyere. - intett a lánynak a fiú
Kaoru fel állt és a fiúhoz lépett. Letérdepelt a fiú mellé és ijedt arccal nézett Daisukéra. Óvatosan felé hajolt. Egymás szemébe néztek.- Nem fog fájni. Olyan lesz mint egy puszi. - mosolygott a fiú.
- Semmit nem fog jelenteni? - suttogta a lány.
- Ha akarod semmit. - tette a lány kezére a kezét.
- Hogyan?
- Mit hogyan? - mosolygott Daisuke.
- A csók...
- Csak adj egy puszit a számra.
Kaoru a fiú főlé hajolt és lassan közeledni kezdett Daisuke szájához. Daisuke becsukta a szemét és úgy várta a lány csókját. Mikor majdnem össze ért a szájuk Kaoru a fiú arcára tette a kezét és becsukta a szemét. Össze ért a szájuk és Kaoru megrezzent. Daisuke a lány vállára tette a kezét és vissza csókolt. A lány ismét megrezzent, de bele ment a csókba. A hosszas csókot Jungo köhögése szakította félbe. Daisuke levette a lány válláról a kezét és Kaoru is elhajolt a fiútól.
- Én meg is untam a felelsz vagy merszet. - állt fel a kanapéról Jungo és elhagyta a szobát.
- M-Mi volt ez? - kérdezte vörös arccal a lány.
- Mi lett volna? - ült fel Daisuke és egy könnyed mosoly jelent meg az arcán.
- Ez nem csak egy puszi volt... - tette az arcára a kezét Koaru.
- Baj? - simította végig a lány kezét a fiú.
- N-Nem...
- Örülök. - mosolygott Daisuke.
- Lassan mennem kell... - állt fel a földről Koaru.
- Haza kísérhetlek? - Daisuke is felállt a földről.
- Ha nem gond.
- Dehogy! Végül is a barátnőm vagy! - fogta meg a lány kezét.
- A-A barátnőd?
- Baj hogy ezt mondtam? - engedte el a lány kezét.
- Nem! Dehogy... - fogta meg Daisuke kezét.
- Akkor menjünk! - indultak el ketten az éjszakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése