6. Fejezet: Legjobb barátnő a pácban. Mondtam, hogy egy idióta!
Hétfő reggel volt. A nap sugarai erősen sütötték Asami fekete haját. A lány büszkén lépegetett. Sötét kék táskája a kezében, a keze meg a háta mögött. Fekete egyenes haja fel és le ugrált a léptektől. Hosszú fekete zokni teljesen fel volt húzva a térdéjig és nem is akart onnan lejeb csúszni. Fekete mellénye a táskájába volt gyűrve. Melege volt ezen az Áprilisi napon. Szinte már táncolt minden lépésével. Már csak méterekre volt az iskola amikor meg látta a barátnőjét.
- Héé!! Tomiko!!! - kiabált a lány után.
Tomiko Engo barátnője amit Asami nem díjazott. Már az első naptól kezdve gyűlölik egymást és ezen az se változtatott, hogy Tomiko és Engo elkezdtek járni. Asami egyenesen oda rohant a barátnőjéhez és a nyakába eset.
- Szia Asami! - engedték el egymást a lányok.
- Szia! Hogy telt a hétvége? - kérdezte Asami Tomikotól.
- Csak a szokásos... Magán tanár aztán étkezés egy másik családdal és legvégül egy unalmas ruha próba. - unott arccal mesélte a lány.
- Csak a szokásos! - nevetett Asami.
Tomiko egy nagyon gazdag családból származik. Minden hétvégéje ugyan abból áll. Ellentétben a többi lánnyal ő nem megy vásárolni a barátnőjével, nem jár bulizni és nem jár pizsi partikra. Nagyon hosszú ideig tartott mire a család bele egyezett az Engoval való kapcsolatába. De még az apja nem bírt bele nyugodni, hogy a por néppel barátkozik.
- Neves csak! - nyújtotta ki a nyelvét Asamira.
- Ilyenkor olyan aranyos vagy! - ölelte meg barátnőjét Asami. - Menjünk mert elkésünk. - meg fogta Tomiko kezét és egészen az osztály teremig húzta. Beléptek és mindenki őket bámulta. Nem sokáig tartott mindenki folytatta az óra előtti teendőit.
- Hol van Engo? - kérdezte Tomiko Asamitól.
- Honnan tudjam, hogy hol járkál az a nyomorék.. - felet Asami és a plafont bámulta.
- Asami!!! Meg kértelek, hogy előttem ne hívd így! - nézett mérgesen a barátnőjére.
- Jól van- jól van. Nem tudom Tomiko-san, hogy hol van az a RENDES és KEDVES Engo-kun. - mosolygott Asami a lehető legcukibban.
- Csak nem rólam beszélsz Asami? - gúnyosan a lányra mosolygott.
- Már csak te hiányoztál Engo... - össze kulcsolta a karját.
- Ne kezdjétek! Kérlek titeket. - lépet közéjük Tomiko.
- Semmi szándékom vitatkozni ezzel a cafkával... - fordult el Asamitól Engo és ördögien mosolygott.
- Te kis... - Engo felé lépett Asami és ökölbe szorította a kezét.
Persze Tomiko elé nyújtotta a kezét így Asami nem tudott lekeverni a fiúnak egy nagy pofont.
- Tomiko... Beszélnünk kéne... - éppen, hogy bejött a terembe most ismét kiment.
Tomiko utána indult. Egymás mellett mentek a folyosón és be kanyarodtak egy folyosóra ami egy zsák utca volt, és két automata.
- Miről szeretnél beszélni Engo? - nézet a fiú szemébe a lány.
- Nem is tudom mit mondjak... Tomiko én szakítok veled! - Engo minden érzelem nélkül ki mondta
ezt a mondatott.
- De miért? Mit tettem? - kérdezte a lány és vissza tartotta a könnyeit.
- Én mást szeretek... Ki szerettem belőled... Sajnálom! - Engo elakart menni amikor Tomiko utána kiáltott.
- ENGO! - még mindig nem sírt.
A fiú vissza fordult és a lány szemébe nézett.
- Ki az? - kérdezte a lány.
- Senki. - fordult el a lány.
- Ki az?!? - fel emelte a hangját a lány.
- Nem ismered. - vissza fordult és látta, hogy a lány elkezd sírni.
- Hogy hívják? - kérdezte a Tomiko akinek az első könnycsepp le gördült az arcán.
- Ne hagy itt te idióta!!! Miattad változtam meg te gyökér! - Tomiko össze eset és elkezdett sírni. megállás nélkül hulltak a könnye. De Engot ez nem érdekelte.
Vissza sétált teljesen nyugodtan az osztály terembe a fiú.
- Hol van Tomiko? - kérdezte Asami teljesen normális fejjel. - Gondolom mindjárt jön. Igaz Engo-kun?
- Nem kell ezt csinálnod... Szakítottam vele.
- Mit csináltál?!? - Asami elkapta a fiú ingét. - Mit csináltál te rohadék?!? - mindenki fel figyelt az eseményekre.
- Engedj! - szorította meg Asami kezét Engo.
- Nem! Nem hagyom, hogy fájdalmat okoz a barátnőmnek! - egy akkorát bevert Engonak a lány, hogy a fiú feje a falnak vágódott és elkezdett vérezni.
- Te rohadék... Nem érdemled meg, hogy élj... Egy semmire kellő idióta vagy... Remélem te se leszel boldog. Soha! Gyűlöllek! Többet ne néz rá Tomikora, ne néz rá. Hagyd békén. - Asami elő vett a táskájából egy haj pántot majd végig rohant a folyosón és meg látta az automaták előtt síró Tomikot.
- Tomiko! - oda rohant hozzá és lehajolt, hogy egy szinten legyenek. - Gyere állj fel! Az az idióta ne érdekeljen. - Asami fel állt és a barátnője felé nyújtotta a kezét.
- De Asami ez olyan nehéz!!! - a lány teljesen magába volt fordulva.
- Tomiko! Ez a hoz semmi amin én mentem keresztül! - a lány össze húzta a szemöldökét és fel állította a barátnőjét.
- Sajnálom Asami. De ez olyan rossz. - törölte meg a szemét Tomiko.
- Tudom! - ölelte meg Asami a lányt. -Egyébként. Most már hordhatod a régi fejpánodat! - mutatta fel a sárga haj pántját amit egyből bele rakott a barátnője hajába.
- Ez természetes mivel a legjobb barátom vagy!- szorította meg Tomikot.
- Össze nyomsz! - visított fel a lány.
- Pont ez volt a célom! - nevette el magát Asami. A lányok nagyot nevettek majd vissza sétáltak a terembe. Amint beléptek mindenki rémült fejjel nézett Asamira. Tomiko nem értette miért. Engo a padjában ült és vizes sebit szorongatta ami a fején volt. Egyből a lányokra nézett. Nem gondolta volna, hogy Asami ilyen is tudd lenni. Azt hitte egy nyavalygós kis lány aki még saját magáért se képes kiállni, de az előző ütés mindent kitörölt Asamiról. De a gyűlölet meg maradt. Ha nem még erősebb lett benne.
~~~
A nap végén Asami és Tomiko elköszöntek egymástól. A megszokott módon Tomikoért jött a család limuzinja. Asami meg gyalog ment tovább. Éppen a metróhoz tartott amikor valaki meg fogta a kezét.
- Engo? Mit akarsz? - fordult meg a fiúhoz ami elengedte a lány kezét.
- Én csak bocsánatot akarok kérni. - a földet bámulta és mormogott maga elé.
- Miért nem Tomikotól kérsz bocsánatot? - kérdezte a lány a nála centikel nagyobb fiútól.
- Nem azért. - fel emelte a fejét és a lány szemébe nézett.
- Akkor? - kérdezte a lány.
- Azért mert olyan könnyen kiütöttél. - nézet vissza le a földre.
- Azért inkább én kérek bocsánatot. Nem lett volna szabad megütnöm téged. Ezért most egy hét eltiltást fogok kapni... - nagy levegőt vett majd kifújta.
- Nem teljesen. 24 ember azt látta, hogy elestem és bevertem a fejem. - húzta el a száját.
- De hát Engo! - nyitotta ki nagyra a szemét.
- Semmi de! Viszont ezért jössz nekem egy szívességgel. - nézet perverzen Engo.
- Ilyet nem kérhetsz! - lépet hátrébb Asami.
- Nem arra gondoltam te idióta! Senki nem kíváncsi a képességeidre.
- Jaj de vicces vagy.. - mérgesen a fiúra nézett. - Elmondanád végre?- Azt hallottam, hogy te szereted a gyerekeket.
- Ezt kitől tudod?! - Asami teljesen piros lett.
- Tomiko mesélte. Na de vigyáznál az unokaöcsémre?
- Igen. Hány éves? - Asami elkezdett mosolyogni.
- 6. Szombaton akkor gyere a parkba ott leszek, de el kell mennem. Max 1 óra.
- Rendben.
- Köszi. És csak, hogy tud ez nem változtat semmin. - indult el a fiú az ellenkező irányba.
- Gondoltam gyökér. - Asami is elindult.
Már majdnem a metrón volt amikor Tomitó fel hívta Asamit.
- Szia! - köszönt Asami.
- Szia! Haza értél már?
- Még nem. Össze futottam egy nagyon kedves ismerősűn kel.
- Csak nem Engoval?
- De! Majd ha haza ért.... - Asaminak elállta szava.
- Asami itt vagy? Asami!
Egy szót se szolt bele a telefonban, de később mikor már bírt beszélni beleszólt a telefonba.
- Itt van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése