60. Fejezet: A fantasztikus ötlet. A színjáték, vagy mégsem?
Tomiko még csak most indult haza fele az iskolából. Szerencsére péntek volt ezért nem kell sietni, hogy házit írhasson. Éppen a lakóház lépcsőén lépkedett fel, megállt egy fehér limuzin a parkolóban. Tomiko lenézett és látta, hogy a Funabashi fivérek szállnak ki a hosszú kocsiból. Vissza lesietett a lépcsőn.
- Sziasztok. Miért jöttetek? - tette fel a kérdést Tomiko. - És te főleg miért jöttél? - nézett gúnyosan Eijire.
- Szia. Tomiko. - mosolygott Eiki.
- Szia... - nézett oldalra Eiji.
- Miért jöttél Eiji? Megint megakarod zsarolni Asamit? Nem fogom hagyni, hogy a kis perverz rabszolgáddá tedd. - hagyta volna ott a fiúkat a lány.
- Épp ez ügyben jöttünk. - szólalt meg Eiki.
- Hogy érted ezt? - nézett vissza Tomiko.
- Arra gondoltam, hogy mind hármunknak csatlakoznia kéne abba a virtuális világba. - vette ki a zsebéből a kezét Eiji.
- Azt hittem neked az adósságodat kell vissza fizetned. - mosolygott gúnyosan a lány.
Eiji elővette a zsebéből a 20 000 jent és meglóbálta Tomiko arca előtt. A lány össze húzta a szemöldökét és az alsó ajkát kezdte harapdálni.
- Hogy? - kérdezte a lány.
- Elbűvölő vagyok. - mosolygott gúnyosan Eiji.
- Vagyis? - tette csípőre a kezét Tomiko.
- Minden lányt elbűvölt és persze addig marathatsz a cukrászdában még fogyasztasz. Így a lányok általában 5000 jent költöttek. - mosolygott EIki.
- Szerintetek én honnan fogok szerezni 40 000 jent? - kérdezte a lány.
Eiki elő kapott a zsebéből egy nagy köteg pénz és oda adta a lánynak.
- Tessék. - mosolygott a fiú.
- E-Ez túl sok pénz! Nem fogadhatom el. - nyújtotta vissza a pénzt Tomiko.
- Nyugalom! Én nem foglak megzsarolni. Majd szép lassan vissza fizeted. - mosolygott Eiki.
- Ez kedves tőled. - nézegette a pénzt a lány. - Vajon hol lehet venni azt az izét?
- Szerintem minden műszaki boltban. - indult vissza a limuzinhoz Eiji.
- Gyere Tomiko.
Beszálltak mindhárman a limuzinba. Kevesebb mint egy óra múlva beértek a plázába és egyből a műszaki osztályra siettek.
- Hánykor kezdődik a verseny? - tette fel a kérdést Eiki.
- Azt mondta Asami, hogy fél nyolckor.
Eiki az órájára nézett.
- Még csak fél hat. - siettek bégig az üzlet soron.
A folyosó végén jobbra kanyarodtak és és szembe találták magukat a műszaki bolttal. Bementek és megpillantották a szemüveget. Hármat le emeltek a polcról és a pénztárhoz mentek. A pénztáros nő beolvasta az a három ketyerét.
- Összesen 129 000 jen lesz. - nézett fel a pénztáros. - Tomiko - sama.
- Oh Helló Mizuki. Hát te?
- Rézben itt dolgozok. És hogy hogy ön itt van?
- Hát... - vakarta meg a fejét a lány. - Ezért a kütyüért jöttünk.
- Tudja mit? Le engedek 500 jent. Így csak 128 500 lesz.
- Köszönöm Mizuki! - mosolygott Tomiko. - Szólok majd anyámnak az érdekedben.
- Én köszönöm Tomiko - sama.
Tomiko át nyújtotta a pénzt majd távoztak az üzletből. Beültek vissza a limuzinba.
- Honnan ismered ezt a nőt? - tette fel a kérdést Eiki.
- Szobalány a házunknál.
- El is felejtettem, hogy te is gazdag családból származol. - dőlt hátra Eiji az ülésen.
- Nem igazán örülök neki... Mivel én egyedül vagyok a családban így minden kötelesség az én nyakamba szakad. De semmi kedvem tovább vinni a nagyszüleim üzletét.
- Miért nem a mi sulinkba jársz?
- Asami miatt. Amikor két éve találkoztam vele teljesen más lett az életem. Kiharcoltam, hogy iskolába járhassak. Először a ti sulitokba akartak beíratni, de végül oda kerültem mint Asami. Ha ő nincs akkor egy bábú lennék amit a szüleim rángatnak. - mosolygott Tomiko.
- Asami sok mindenkinek megváltoztatta az életét. - nézett ki az ablakon Eiki.
- Szeretem Asami. - jelent meg egy kis pír a lány arcán. - Egyke vagyok és ő olyan mintha a testvérem lenne. Nagyon szeretem őt. Nem tudom mit csinálnék ha történne vele valami. Nem akarok, hogy bárki is bántsa. Se lelkileg se testileg.
- Sajnálom Tomiko... - nézett a lány arcára Eiji. - Én csak... hülye voltam. Azt akartam, hogy az enyém legyen. De soha nem tudnám megtenni azt vele. Amikor először értem hozzá a vendég szobában félt, sírt. Nem ment... Nem csak ezért mert gyáva vagyok, hanem azért is mert nem tudnám megerőszakolni Asamit.
- Kérlek ne mond tovább. - szorította össze a szemét Tomiko.
- Mi a baj? - tette a lány vállára a kezét Eiki.
- Nem. - csorbult el a hangja a lánynak. - Nem akarok róla beszélni.
- Mi történt? - ült át a lány mellé Eiji.
- Asami bátyának a barátja... Jártam vele, de szakítottunk amikor nyaralni mentünk és hétfő délután...
- Mit csinált?! - kérdezte idegesen Eiki.
- Megcsókolt. Fogdosott.
- Ugye nem?!
- Nem, dehogy. Utána elment. - nézett Eikire a lány és elmosolyodott. - Kedves tőled, hogy féltesz.
- Nem szeretem ha egy lányt zaklatnak. - vakarta meg a nyakát piros arccal Eiki.
- És te zaklatnál egy lányt. - hajolt közelebb a fiúhoz Tomiko.
- S-Soha!
Tomiko közel hajolt a fiú arcához és nagy levegőt vett az orrán.
- Szeretem ezt az illatot. - harapta be az alsó ajkát a lány.
Eiki arca teljesen vörös volt és nem tudott odébb csúszni az ülésen. Tomiko még közelebb ment a fiúhoz és fülébe súgott.
- Bevetted...
Majd elhajolt a fiútól és felnevetett.
- Kár hogy nem láttad az arcodat!
Eiji is elkezdett nevetni. Eiki kínosan az ablak felé fordult.
- Szép volt Tomiko! - emelte pacsira a kezét Eiji.
- Tudom! - csapott bele a fiú kezébe.
- Ez gonosz volt! - fordult vissza Eiki.
- Bocsánat Eiki, de rossz lett volna kihagyni. - mosolygott a lány. - Sajnálom.
- Semmi baj. De ha máskor ilyet csinálsz akkor ne hagyd abba. - mosolygott perverzen Eiki.
- Nicsak! A bátyus elő vette a perverz énét! - nevetett fel Eiji.
Tomiko távolabb ült a fiútól, de a másik oldalán Eijibe ütközött. Eiji a lány arcára tette a kezét amitől Tomiko a másik irányba kezdett csúszni. Viszont ott Eikinek ment neki. Eiji megfogta a lány kezét és Eiki végig húzta a lány nyakán az ujját amitől Tomikot kirázta a hideg.
- H-Hagyjátok abba... - csukta be a szemét a lány.
- Miért is? - tette a kezét a lány combjára Eiki. - Az előbb te csináltad ugyan ezt. Akkor most hagy élvezzem... - a szabad kezével a lány állát tartotta és maga felé fordította.
Tomiko mikor érezte a fiú kezét a combján össze szorította a lábát és elkapta a fejét.
- Enged el Eiji. - hajolt el a lánytól Eiki és levette a lány combjáról a kezét.
- Pedig vicces volt. - nevetett Eiji.
- Idióták! - nézett fel Tomiko. - Soha többet ne érjetek hozzám! - ült át a másik oldalra.
- Csak vicc volt! Semmit nem jelentett! - mondta Eiki.
- Semmit?! - kérdezte vissza Tomiko. - Álljon már meg ez a rohadt autó!
A limuzin meg állt és Tomiko kezében a dobozzal kiszállt a járműből.
- Gyalog megyek tovább!
- Most berágtál? - húzta le az ablakot Eiki.
- Igen!
- Azért vagy ezért amit mondtam?
- Mind kettőért! - kezdett sétálni Tomiko.
- Jelentenie kéne valamit?
- Hagy békén!
Eiki kiszállt a limuzinból és a lányhoz lépett.
- Jelentenie kéne valamit? - ismételte meg a kérdést a fiú.
- Nem! - indult volna tovább a lány, de Eiki elkapta a csukóját és magához húzta. - Eresz!
- Nem. - a lány szemébe nézett és össze érintette az ajkukat. Becsukta a szemét és teljesen össze nyomta a szájukat.
Tomiko vissza csókolt a fiúnak és a vállára tette a kezét. A dobozt Eiki vissza adta a kocsiba és a lány derekára tette a kezét. A csókot Tomiko telefonja szakította félbe.
- Ezt fel kell vennem... - törölte meg a száját a lány és távolabb lépett a fiútól. - Szia Daisuke. Mi az?
- Melyik a jobb egy lánynak? Nyaklánc vagy karkötő?
- Ha engem kérdezel akkor a nyaklánc. Az személyesebb.
- Köszönöm.
- Kinek lesz? Csak nem Kaorunak?
- De. De ne mond el neki mit kap. Majd szerdán fogom neki oda adni mivel akkor lesz egy hete, hogy járunk.
- Cuki! De vigyáz rá! Ha össze töröd a kicsi szívét akkor Asami és én is dühösek leszünk.
- Nem fogom. És akkor még egy kérdés.
- Igen?
- Bagoly, virág, esőcsepp, felhő, vagy szív?
- Természetesen a szív. De az esőcsepp is szép lehet. Kaorunak mindegy, hogy mit veszel. Így is úgy is tetszeni fog neki. De a szív az személyesebb.
- Köszönöm. Bocsi, hogy zavartalak, de Asami nem veszi fel. Gondolom játszik.
- Pontosan. Na megyek. Szia.
- Szia.
Tomiko letette a telefont és vissza fordult a fiúhoz.
- Gyere. - szólt a fiú és kinyitotta az autó ajtaját. - Haza viszünk.
- Hogy érted ezt? - nézett vissza Tomiko.
- Arra gondoltam, hogy mind hármunknak csatlakoznia kéne abba a virtuális világba. - vette ki a zsebéből a kezét Eiji.
- Azt hittem neked az adósságodat kell vissza fizetned. - mosolygott gúnyosan a lány.
Eiji elővette a zsebéből a 20 000 jent és meglóbálta Tomiko arca előtt. A lány össze húzta a szemöldökét és az alsó ajkát kezdte harapdálni.
- Hogy? - kérdezte a lány.
- Elbűvölő vagyok. - mosolygott gúnyosan Eiji.
- Vagyis? - tette csípőre a kezét Tomiko.
- Minden lányt elbűvölt és persze addig marathatsz a cukrászdában még fogyasztasz. Így a lányok általában 5000 jent költöttek. - mosolygott EIki.
- Szerintetek én honnan fogok szerezni 40 000 jent? - kérdezte a lány.
Eiki elő kapott a zsebéből egy nagy köteg pénz és oda adta a lánynak.
- Tessék. - mosolygott a fiú.
- E-Ez túl sok pénz! Nem fogadhatom el. - nyújtotta vissza a pénzt Tomiko.
- Nyugalom! Én nem foglak megzsarolni. Majd szép lassan vissza fizeted. - mosolygott Eiki.
- Ez kedves tőled. - nézegette a pénzt a lány. - Vajon hol lehet venni azt az izét?
- Szerintem minden műszaki boltban. - indult vissza a limuzinhoz Eiji.
- Gyere Tomiko.
Beszálltak mindhárman a limuzinba. Kevesebb mint egy óra múlva beértek a plázába és egyből a műszaki osztályra siettek.
- Hánykor kezdődik a verseny? - tette fel a kérdést Eiki.
- Azt mondta Asami, hogy fél nyolckor.
Eiki az órájára nézett.
- Még csak fél hat. - siettek bégig az üzlet soron.
A folyosó végén jobbra kanyarodtak és és szembe találták magukat a műszaki bolttal. Bementek és megpillantották a szemüveget. Hármat le emeltek a polcról és a pénztárhoz mentek. A pénztáros nő beolvasta az a három ketyerét.
- Összesen 129 000 jen lesz. - nézett fel a pénztáros. - Tomiko - sama.
- Oh Helló Mizuki. Hát te?
- Rézben itt dolgozok. És hogy hogy ön itt van?
- Hát... - vakarta meg a fejét a lány. - Ezért a kütyüért jöttünk.
- Tudja mit? Le engedek 500 jent. Így csak 128 500 lesz.
- Köszönöm Mizuki! - mosolygott Tomiko. - Szólok majd anyámnak az érdekedben.
- Én köszönöm Tomiko - sama.
Tomiko át nyújtotta a pénzt majd távoztak az üzletből. Beültek vissza a limuzinba.
- Honnan ismered ezt a nőt? - tette fel a kérdést Eiki.
- Szobalány a házunknál.
- El is felejtettem, hogy te is gazdag családból származol. - dőlt hátra Eiji az ülésen.
- Nem igazán örülök neki... Mivel én egyedül vagyok a családban így minden kötelesség az én nyakamba szakad. De semmi kedvem tovább vinni a nagyszüleim üzletét.
- Miért nem a mi sulinkba jársz?
- Asami miatt. Amikor két éve találkoztam vele teljesen más lett az életem. Kiharcoltam, hogy iskolába járhassak. Először a ti sulitokba akartak beíratni, de végül oda kerültem mint Asami. Ha ő nincs akkor egy bábú lennék amit a szüleim rángatnak. - mosolygott Tomiko.
- Asami sok mindenkinek megváltoztatta az életét. - nézett ki az ablakon Eiki.
- Szeretem Asami. - jelent meg egy kis pír a lány arcán. - Egyke vagyok és ő olyan mintha a testvérem lenne. Nagyon szeretem őt. Nem tudom mit csinálnék ha történne vele valami. Nem akarok, hogy bárki is bántsa. Se lelkileg se testileg.
- Sajnálom Tomiko... - nézett a lány arcára Eiji. - Én csak... hülye voltam. Azt akartam, hogy az enyém legyen. De soha nem tudnám megtenni azt vele. Amikor először értem hozzá a vendég szobában félt, sírt. Nem ment... Nem csak ezért mert gyáva vagyok, hanem azért is mert nem tudnám megerőszakolni Asamit.
- Kérlek ne mond tovább. - szorította össze a szemét Tomiko.
- Mi a baj? - tette a lány vállára a kezét Eiki.
- Nem. - csorbult el a hangja a lánynak. - Nem akarok róla beszélni.
- Mi történt? - ült át a lány mellé Eiji.
- Asami bátyának a barátja... Jártam vele, de szakítottunk amikor nyaralni mentünk és hétfő délután...
- Mit csinált?! - kérdezte idegesen Eiki.
- Megcsókolt. Fogdosott.
- Ugye nem?!
- Nem, dehogy. Utána elment. - nézett Eikire a lány és elmosolyodott. - Kedves tőled, hogy féltesz.
- Nem szeretem ha egy lányt zaklatnak. - vakarta meg a nyakát piros arccal Eiki.
- És te zaklatnál egy lányt. - hajolt közelebb a fiúhoz Tomiko.
- S-Soha!
Tomiko közel hajolt a fiú arcához és nagy levegőt vett az orrán.
- Szeretem ezt az illatot. - harapta be az alsó ajkát a lány.
Eiki arca teljesen vörös volt és nem tudott odébb csúszni az ülésen. Tomiko még közelebb ment a fiúhoz és fülébe súgott.
- Bevetted...
Majd elhajolt a fiútól és felnevetett.
- Kár hogy nem láttad az arcodat!
Eiji is elkezdett nevetni. Eiki kínosan az ablak felé fordult.
- Szép volt Tomiko! - emelte pacsira a kezét Eiji.
- Tudom! - csapott bele a fiú kezébe.
- Ez gonosz volt! - fordult vissza Eiki.
- Bocsánat Eiki, de rossz lett volna kihagyni. - mosolygott a lány. - Sajnálom.
- Semmi baj. De ha máskor ilyet csinálsz akkor ne hagyd abba. - mosolygott perverzen Eiki.
- Nicsak! A bátyus elő vette a perverz énét! - nevetett fel Eiji.
Tomiko távolabb ült a fiútól, de a másik oldalán Eijibe ütközött. Eiji a lány arcára tette a kezét amitől Tomiko a másik irányba kezdett csúszni. Viszont ott Eikinek ment neki. Eiji megfogta a lány kezét és Eiki végig húzta a lány nyakán az ujját amitől Tomikot kirázta a hideg.
- H-Hagyjátok abba... - csukta be a szemét a lány.
- Miért is? - tette a kezét a lány combjára Eiki. - Az előbb te csináltad ugyan ezt. Akkor most hagy élvezzem... - a szabad kezével a lány állát tartotta és maga felé fordította.
Tomiko mikor érezte a fiú kezét a combján össze szorította a lábát és elkapta a fejét.
- Enged el Eiji. - hajolt el a lánytól Eiki és levette a lány combjáról a kezét.
- Pedig vicces volt. - nevetett Eiji.
- Idióták! - nézett fel Tomiko. - Soha többet ne érjetek hozzám! - ült át a másik oldalra.
- Csak vicc volt! Semmit nem jelentett! - mondta Eiki.
- Semmit?! - kérdezte vissza Tomiko. - Álljon már meg ez a rohadt autó!
A limuzin meg állt és Tomiko kezében a dobozzal kiszállt a járműből.
- Gyalog megyek tovább!
- Most berágtál? - húzta le az ablakot Eiki.
- Igen!
- Azért vagy ezért amit mondtam?
- Mind kettőért! - kezdett sétálni Tomiko.
- Jelentenie kéne valamit?
- Hagy békén!
Eiki kiszállt a limuzinból és a lányhoz lépett.
- Jelentenie kéne valamit? - ismételte meg a kérdést a fiú.
- Nem! - indult volna tovább a lány, de Eiki elkapta a csukóját és magához húzta. - Eresz!
- Nem. - a lány szemébe nézett és össze érintette az ajkukat. Becsukta a szemét és teljesen össze nyomta a szájukat.
Tomiko vissza csókolt a fiúnak és a vállára tette a kezét. A dobozt Eiki vissza adta a kocsiba és a lány derekára tette a kezét. A csókot Tomiko telefonja szakította félbe.
- Ezt fel kell vennem... - törölte meg a száját a lány és távolabb lépett a fiútól. - Szia Daisuke. Mi az?
- Melyik a jobb egy lánynak? Nyaklánc vagy karkötő?
- Ha engem kérdezel akkor a nyaklánc. Az személyesebb.
- Köszönöm.
- Kinek lesz? Csak nem Kaorunak?
- De. De ne mond el neki mit kap. Majd szerdán fogom neki oda adni mivel akkor lesz egy hete, hogy járunk.
- Cuki! De vigyáz rá! Ha össze töröd a kicsi szívét akkor Asami és én is dühösek leszünk.
- Nem fogom. És akkor még egy kérdés.
- Igen?
- Bagoly, virág, esőcsepp, felhő, vagy szív?
- Természetesen a szív. De az esőcsepp is szép lehet. Kaorunak mindegy, hogy mit veszel. Így is úgy is tetszeni fog neki. De a szív az személyesebb.
- Köszönöm. Bocsi, hogy zavartalak, de Asami nem veszi fel. Gondolom játszik.
- Pontosan. Na megyek. Szia.
- Szia.
Tomiko letette a telefont és vissza fordult a fiúhoz.
- Gyere. - szólt a fiú és kinyitotta az autó ajtaját. - Haza viszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése