Szerep játék 64. Fejezet

64. Fejezet: A bizonyos hetven százalék 

- Mond csak Asami. Van időnk meg inni egy bögre teát a harc előtt? - kérdezte Tomiko.

- Szerintem van. -  mosolygott Asami. 

- Ekkor irány! - kapta el a két lány kezét Eiji. - Asami füzet mert sok pénze van!

- Nálam laktok és még én állok minden... - húzta el a száját Asami. 

- Szeretünk téged! - mondta Eiji.

- Eiki mikor jön? - kérdezte Tomiko.

- Amint megreggelizett!

- Hihetetlen, hogy ma már hétkor bent voltál a játékban. - nevetett Tomiko. 

- Már várom a meccset! 

Bementek az éterembe és leültek egy asztalhoz. Rendeltek inni valókat és kaját. 

- Még mindig nem értem miért tejes kávét rendeltél ha teáról volt szó. - támasztotta a kezével a fejét. 

- Mert sok energia kell a mai naphoz! - mutatta a kávét Tomiko. 

- De kétszer olyan drága mint a tea! - csattant fel Asami. 

- De én nem akartam most teát inni! 

- De te találtad ki!

- De akkor se! - nevetett fel Tomiko.

- Bennem van a hiba, hogy nem értelek... - tette le a fejét az asztalra Asami. 

Később megjött Eiji kajája is. Gyorsan megette és Asamira nézett maszatos szájjal.

- Soha többet nem hívlak meg titeket ide. De sehova se! 

- Köszönöm a kaját! - mosolygott Eiji. 

- Mi lett volna ha 200 arany talléros kaját nem csak behabzsolod, hanem élvezed is az ízét? 

- Finom volt. 

- Tudod mi mindent vehettem volna 200 arany tallérból? Egy új lámpát a lakásomba! Mert valaki össze törte a kardjával. - nézett Eijire.

- Véletlen volt! - mentegetőzött a fiú.

- Az új virágokkal se lett volna semmi bajom, ha nem nő lábuk és nem rohangálnak a lakásban.

- De elkaptuk őket! - szólt fel Tomiko. 

- Persze! Miután megették a hűtöm tartalmát és miután szét tépték a párnákat. 

- A szőnyegen lévő sár foltokat elfelejtetted. - szólt közbe Eiji.

- Bocsánat. Miután meg ették a kajámat, szét tépték a párnákat és ami után sár foltos lett a szőnyegem. Majd valaki kiégette. Honnan az istenből szedted, hogy a tűz kihozza a foltot?! 

- Segíteni akartam! - vörösödött el a fiú arca.

- De miért a kék lángokkal?!

- Még a ruhánkat is szét égeted! - nevetett Tomiko. - Bár nekem csak a szoknyám kapott lángra és közel álltam a csaphoz. Bár Asami...

- Meg ne szólalj! - vörösödött el Asami feje.

- Bocsánat. - jött zavarba Eiji.

- Mondjuk még lyukak is vannak a függönyön a kanapén és a falakon... - vágta az asztalnak a fejét Asami. 

- Nagyon sok a kár? - kérdezte Tomiko.

- Hát... Összesen 16420 arany tallér... - nézte a lakás helyzetét. 

- Kicsit sok?

- Kicsit?! Ennyi pénzért vettem meg a házat! Most csak 5842 aranyom van. De majd szépen amit találtok aranyat azt nekem adjátok. Értve vagyok? 

- Ne már! - kiáltott fel a két játékos. 

- De! Már csak több mint a fele kell. Vagyis... - kezdett számolni Asami. - 10578 arany tallér kell. 

- Az rengeteg! - szólalt meg Eiji.

- Ez a legkevesebb amit tehettek ha már nálam laktok. - mosolygott gúnyosan Asami. - Ide mennünk. 

Asami felállt az asztaltól és elindult kifele az éteremből. Át mentek egy hídon és arra figyeltek fel, hogy valaki a nevüket ordítja. 

- Fuji! Issei! Nakai! - ordított Eiki. 

Asamiék megálltak és megvárták a fiút. 

- Épp időben! Kouki avagy Engo kibérelte az arénát. 

- Meg kapta egész délelőttre? - kérdezte Eiji.

- Igen... A játék főnökök nem igazán szereti ha a céh ügyeit a szabadban végezzük. Már azért is fejmosást fogok kapni amit tegnap csináltam. 

- Király! Akkor olyan lesz mint a bajnokság? - kérdezte Eiki.

- Igen. Aki tud az eljön és a játék főnökök is megnézik. Végül is ez egy fontos meccs. Akkor mehetünk? Már késésben vagyunk. - indult tovább Asami.

Mikor beértek az arénába már tele volt az egész. Sokkal többen voltak mint a bajnokságon szoktak. Mindenkit érdekel, hogy a legerősebb céh új vezetőt kap-e. A tömeg ujjongott. 

- Sziasztok! - lépett oda hozzájuk Arata. - Jól vagytok? 

- Mi igen! De a lakásom annál kevésbe... - mosolygott Asami. 

- A lakásod? Na mindegy majd elmeséled ami után nyertél! - mosolygott Arata. 

- Vagy ami után vesztett. - lépet oda hozzájuk Engo. 

- Ja csak fogd be! - fogatta a szemét Tomiko. 

- Majd oda bent legyen nagy a szád. - mutatott a csata térre. - Kifoglak titeket csinálni. - mosolygott és elindult befelé. 

- Fejbe akarok csapkodni egy hatalmas kolbásszal! - nézett gúnyosan Engo után Tomiko. 

Mindenki Tomikora nézett.

- Kolbász? - kérdezte Aguri aki pont akkor lépett oda hozzájuk. 

- Reggel néztem a tévét és az egyik boltban leárazták a kolbászt. 

- Az oké. De miért pont kolbász? - nézett a lányra Aguri.

- Az jutott eszembe. 

- Ja az úgy oké. - fordult el Aguri. 

- Gyertek menjünk mi is. - indult el Asami.

- Sok sikert! - mosolygott Arata.

- Meg lesz! - szólt vissza Tomiko. 

- Száz százalékban! - nevetett Eiji.

- Száztíz százalékban! - nevetett Eiki.

Asami csak felemelte a kezét és egy lájk jelet formált. 

- Szerinted nyernek? - kérdezte halkan Arata.

- Asamiról beszélünk! Még szép, hogy nyernek. - mosolygott Aguri.

Amint beértek a hatalmas ringbe mindenki tapsolni és ordítani kezdett. A játék főnökök csendre intették a arénában ülő játékosokat. Majd jelezték, hogy készüljenek fel a harcra. Eiji elő kapta a kardját és amint kihúzta a tartóból ismét elő törtek a kék lángok. Eiki most a mester lövész puskát vette elő. Tomikonak fel repült a varázs könyve. Asami elő vette a kardját. 

- Először ti foktok menni. Amint megvan a 70 % hátra ugrotok és én jövök. Ha megöl titeket akkor kint újra éledtek. Csak próbáljátok levinni az életét 70 %-ra. Értve? - kérdezte Asami.

- Teljes mértékben. - mondta Eiji.

- Igen. - szólt Eiki.

Tomiko csak bólintott. Engo felé fordultak. Már az ő kezében is ott volt a kardja. Majd megszólalt a csengő Engo egyenesen Tomiko felé rohant. Tomiko megijedt és becsukta a szemét. Hallotta, hogy két kard érintkezik. Eiji a kardjával tartotta Engo kardját. 

- Gyors vagy... - húzta el a száját Engo, majd hátrább ugrott.

Amint földet ért Eiki fegyvere sült el. Megsértette Engo arcát. Eiki elhúzta a száját. 

- Há Nakai most! - szólt Eiji. 

- Igen is! - Tomiko már indította is a hatalmas virág szörnyeket. 

A szörnyek Engo felé indultak. Engo csak fel nevetett és elő vette a pisztolyát. Az összes szörnyet fejen lőtte. 

- Ez nulla srácok! - nevetett. 

Eiji az egyik szörny mögül elő ugrott és egyenesen Engo felé zuhant. Eiji leakarta ütni Engot, de a fiú elkapta Eiji kardját és a földre vágta. Eiki elő kapta a pisztolyát és Engora lőtt vele. Még Engo Eiki pisztoly golyóit ütötte vissza vagy éppen ketté vágta addig Eiji felkapta a földre esett kardját és vissza rohant Eiki és Tomiko közé.

- Jól vagy tesó? - kérdezte Eiki miközben Engora lövöldözött

- Persze! Kösz! - mosolygott Eiji.
- Issei! Neked kell hozzá közel kerülnöd. Nekem és Issuinak nem fog menni. - szólt Tomiko.
- Nakai örülnék ha segítenél! - üvöltött Eiki.
- Rendben! - Tomiko elkezdte mondani a varázs igét és megjelentek a rózsa szirmok.
- Nem azt mondtad ezzel leszúrja magát? Szerintem nem fog hatni. - mondta Eiji.
- Semmi baj. Utána néztem, hogy fiúknál is tudok fejfájást csinálni.
- Kajak? - kérdezte Eiji.
- Igen.
- Örülök, de az Istenit már! Segítenél?! - szólt megint Eiki.
- Bocsi!
Tomiko hozzá tett valamit a varázslathoz majd lőtt az ujjával. Engonak azonnal elkezdett fájni a feje.

- Köszönöm! - hagyta abba a lövöldözést. Gyorsan újra töltötte a fegyverét. 

- Mi ez?! - ejtette ki a kezéből a kardot és a fejére tette a kezét.

- Egy kis varázslat! - csettintett Tomiko és Engora kacsintott. 

- Eszméletlen! - szolt az egyik játék játék felügyelő. 

- Fuji, Kouki, Chion, Nakai, Issei, Issui és Gengi. Eszméletlenek... - mosolyodott el az egyik női. 

- A legerősebbek! Olyan erőket mozgatnak amikről nem is álmodtunk! Igaz Ikkuinak és Genginek még nincs olyan különleges ereje, de hihetetlenek. - mondta a másik. 

- Issei! Most! - szólt Tomiko Eijinek. 

Eiji hihetetlen gyorsan száguldott Engo felé. Amint oda ért mindenki lefagyott. Eiji átszúrta Engot. De még így is csak 20% esett az élete. Tomiko varázslata abba maradt és Engo kihúzta magából a kardot. Amint kint volt a kard egy kisebb adag vért köpött fel. Eiji fogta a kardját és hátrébb ugrott. Engo felállt és megtörölte a száját. Eiji gyorsan kapkodta a levegőt.

- Akkor most én jövök... - indult meg Eiki felé Engo. Eiki a pisztollyal lőtt Engora, de a fiú az összes lövést kikerülte. Amint elég közel ért hozzá a hasába vágott Eiki a földre esett. Engo készült megölni Eikit, de Tomiko rózsa bokrai tüskéket kezdett hullatni. Az összes tüske Engo hátába állt.
- Még 5%! - indult Engo felé Eiji.
A kardjaik egymást érték. Eiji hátrább ugrott majd teljes elejével Engo felé rohant. 
- Arra készül amire tegnap? - kérdezte Arata Aguritól
- Pontosan arra. - mosolygott Aguri.
Eiji hatalmas erővel kezdett rohanni Engo felé amint jó távolságban volt Eji a földre vágódott és át csúszott Engo lába alatt. Amint teljesen át ért fel állt és Engo hátába állította a kardját. Ez teljes mértékben halálos lett volna egy kettes szintűre. Engo élete 65% esett. Engo a földre esett és elkezdte gyógyítani magát. Vissza tornázta az életét 70%-ra. 
- Nakai rád bízom Issuit! - kezdett Engo fele rohanni Asami. 
- Oké! - guggolt le Eikihez Tomiko és gyógyítani kezdte. 
Asami egyre közelebb ért Engohoz. Amint előtte volt elugrott Engo felett és hátulról akarta leszúrni, de Engo megfordult és a kardjuk össze ért. 
- Nem dőlők be ennek még egyszer. - mosolygott a fiú.
Asami elhúzta a száját és hátrébb ugrott. Nagy levegőt vett, majd ismét a fiúnak rohant. Most előröl akarta leszúrni, de Engo odább állt és amikor Asami elmenni készült mellette Engo leszúrta a lányt. 
Asami a földre esett. Engo leguggolt mellé és hátára fordította Asamit. 
- Lassú vagy. Még mindig. - mosolygott gúnyosan Engo. 
- Kinyírlak! - ordított a lány és a kardjáért nyúlt amit Engo ellökött. 
- Nem, nem kislány. - kacagott fel a fiú. - Mit hittél? Hogy hagylak nyerni? - térdepelt Asami felé. - Ismerős ez a felállás. 
- Szállj le rólam! - dühödött be a lány. 
- És ha nem? - hajolt közelebb Asami arcához. 
- Engedjetek be! - ordított Aguri.
- Nézd csak. - fordította a kapu felé a fejét Engo. - Féltékeny. 
- E-LE-GEM VAN! - kiáltott Asami és lelökte magáról a fiút. 
Fel kapta a kardját és a szeme rózsaszín lett a haja meg fehér. Ismét Engo felé rohant és amikor oda ért Engo eldobta a kardját és kinyújtotta a kardját. Amint bele szúrta Engoba a kardot Engo megölelte Asamit.
- Szeretlek... - suttogta majd villant Engo teste és eltűnt. 
Asami semmit nem értet.