67. Fejezet: Miért?!
Eiki és Tomiko kézen fogva rohantak a lányok lakásához. Amint beértek a lakásba hevesen csókolózni kezdtek. Eiki ledobta a dzsekiét a földre, majd Tomiko sálát csavarta le a lány nyakáról. Tomiko a szobája felé kezdte vezetni a fiút. Kinyitotta az ajtót, majd amikor mind ketten bent voltak Eiki behajtotta maga mögött. Az ágyra dőltek. Eiki felült és levette a pólóját. Tomiko végig húzta a kezét a fiú hasán. Felnevetett amitől Eiki csak elhúzta a száját.
- Valami baj van?
- Nincs... - tette le maga mellé a kezét Tomiko és hátra hajtotta a fejét.
Eiki megvonta a vállát, majd tovább csókolta a lányt. Percekig csókolóztak amikor Eiki szája lassan Tomiko nyakára vándorolt. A lány a fiú hátára tette a kezét. Magához húzta és az alsó ajkát harapdálta.
- V... Várj... - mondta Tomiko. - Melegem van...
Tomiko fel ült és Eiki segített neki levenni a pulcsiját. Szép lassan vissza dőltek az ágyra és folytatták. Valaki kopogott az ajtón.
- Ne... - szólt Eiki. - Ne menj... - nyomott egy puszit a vállára Tomikonak.
- Rendben...
Eiki folytatta Tomiko testének a csókolását. Már a nyakát is elhagyta. Felhúzta a lány pólóját és a hasát puszilgatta.
- Hallottad? - nézet fel Tomiko.
- Igen. - nézett a lányra. - Lehet Asami jött.
- Lehet...
Eiki folytatta Tomiko hasának a felfedezését. Abban a pillanatban Jungo rontott be a szobába. Megragadta Eiki karját és kidobta a szobából. Amint teljesen kint volt indult volna vissza, de Jungo becsapta az orra előtt az ajtót. Hallotta, hogy az ajtót kulcsra zárja. Elkezdte ütni az ajtót, de minden hiába, majd hallotta, hogy bent beszélgetnek.
- Nem tudtál rám várni? - hallatszott Jungo gúnyos hangja. - Mondtam, hogy folytatjuk...
- Ne! Ne érj hozzám! - Tomiko hangja kétségbe esett volt.
- Ha hozzá érsz megástad a sírod! - üvöltött be Eiki.
A következő amit hallott az Tomiko sikolya volt. A szobában Jungo elkapta a lányt és levette róla a pólóját. Tomiko védekezés képen a melle elé emelte a kezét és az ajtó felé rohant, de Jungo elkapta a karját és az ágyra dobta. A lány fel akart állni az ágyról, de Jungo rá ült. A kezével próbálta lelökni magáról a fiút, de Jungo túl nehéznek bizonyult. A fiú levette magáról a pólóját amitől Tomiko még jobban rúgkapált. Jungo a levetett pólóját a lánykezére és az ágy háttámlájára kötött. Amint a lány teljesen végtelen lett újra fel sikított. Eiki még jobban verte az ajtót. Jungo megcsókolta Tomikot, így a lány nem tudott sikítani. A fiú felállt a lányról és kikapcsolta a nadrágját, majd Tomiko nadrágkát kezdte piszkálni amit könnyen lehúzott a lányról. Tomiko megrezzent ahogy érezte Jungo kezét a combján. Újra a lányra vetette magát. Tomiko könnyei nem bírták megállni, hogy ne bújjanak elő. Jungot ez teljesen hidegen hagyta. A lány melltartóját akarta ki kapcsolni amikor Daisuke berúgta az ajtót. Berontott a szobába és lelökte Tomikoról a fiút. Tomiko könnyes szemekkel nézett az ajtóban álló Asamira és Eikire.
- Daisuke... Hagyd. Majd én. - lépet be az ajtón Asami.
Eiki oda rohant Tomikohoz és betakargatta, majd kikötötte a pólót ami foglyul ejtette. Tomikonak újra kicsordultak a könnyei és át ölelte Eikit.
- Asami nyugodj le! - szólt a húgára Daisuke.
- Szét verem a fejed, aztán csak remélheted majd, hogy talán egy kéztöréssel megúszod! - ütötte arcon Jungot a lány. - Szemét láda! Utolsó alávaló féreg! - már vagy a huszadikat ütötte Jungo fejébe. - Elég Asami! - szólt a húgára Daisuke.
Asami mintha meg sem hallotta volna ütötte tovább a fiút. A szoba ajtóban megjelent Eiji, Aguri, Engo, Gengo, Minori és Kaoru.
- Nem volt elég amikor először szét vertelek!? - Asami keze teljesen véres volt. Az összes ütés agyatlanul ment a fiú arcára és persze szabálytalanul. Nem csak a fiú vére volt a kezén hanem lassan a sajátja is. - Miért? Miért?! MIÉRT?! - ütött egy utolsó nagyot Jungo arcába. Amint újra eszéhez tért fájdalmában felordított. Most vette észre, hogy bizonyára a jobbkeze csúnyán megrepedt, vagy zúzódott. Aguri rohant oda hozzá.
- Miért vagy ilyen meggondolatlan!? - vezette a lányt a fürdőbe.
Feltette a mosógép tetejére és akkor látta meg, hogy Asami sír.
- Fáj mi? - nézet a lányra Aguri.
Asami csak megrázta a fejét.
- Akkor?
- Nem akarom, hogy úgy járjon mint én! - törölte meg a szemét a bal kezével.
- Akkor se kell agy nélkül szétverni a fejét! - üvöltött Asamival Aguri. - Ne játszd már a buta, meggondolatlan, picsát! - Aguri arca teljesen átment gondoskodóvá. Teljesen olyan volt mint Daisuke arca mikor rajta kapta Agurival. - Ha magadat is tönkre teszed akkor magára marad!
Asami abba hagyta a sírást és hatalmas mosollyal az arcán leugrott a mosógépről. Megnyitotta a csapot és berakta alá a kezét. Kicsit fel nyűgűt amikor a víz a sebet érte, de után büszkén tűrte. Amint az összes vér lejött a kezéről lekapta a fáslit a szekrényről és kilépett a fürdőből. A fürdő ajtajában álltak a hívatlan vendégek. Minori a kezébe kapta Asami sebesült kezét.
- El kell menned orvoshoz! - szólalt meg Minori.
- Dehogy megyek! - kapta ki a kezét.
- Asami teljesen szabálytalanul ütötted... - mondta Gengo.
- Látod ez lesz ha valamit, vagy valakit ész nélkül ütsz. - mosolygott a lány.
- A-Asami... - sétált ki a szobából Tomiko akit Eiki ölelt magához.
- Jól vagy? - nézett a barátnőjére Asami.
- Igen.. de...
- Az a fő, hogy nem esett bajod. - ült le a kanapéra a lány és a kezét kezdte nézegetni. - Még mindig vérzik...
- Asami azt el kell látni! - ült le mellé Kaoru.
Asami végig nézet a társaságon.
- Neeem~! Az én kezemre senki nem önt rá semmi szart!
- Aguri... - lépet be nappaliba Daisuke. - Fogd le!
- Mi?! - állt volna fel ha Aguri nem kapja el a vállát és nem szorítja a kanapéhoz. - Engedjetek el! - ordított Asami, de már késő volt. Daisuke eláztatta fertőtlenítő szerrel a jobb kezét. Fájdalmában ordított. Majd amint nem csípte Daisuke betekerte fáslival. - Kösz... - mondta vörös arccal a lány.
- Asaminak ez fájt? - nevetett fel gúnyosan Engo.
Asami fel állt és arcon vágta Engot a jobb kezével.
- Milyen jól esett! - nézett a fiúra Asami.
- Az előbb lett lekezelve a kezed! Mi lenne ha öt percre nem ütnél le senkit?! - háborodott fel az arcon vágott fiú.
- Bocsáss meg, de a kezem leüti az idegesítő bogarakat. - nevetett Asami.
- El sem hiszem, hogy jártam veled!
- Bocsáss meg, de én csak egy fogadási tét voltam!
- Most ezt miért csinálják? - kérdezte Kaoru.
- Nem tudom... - vont vállat Aguri.
- De nem én voltam az aki megcsókolt. - mosolygott gúnyosan Asami.
- Jaj! De egyből az ágyba rángattál!
- Gengo... - fordult hátra Asami.
- Igen? - kérdezte vissza Gengo.
- Haza tudod vinni Engot?
- Igen.
- Oké. Köszi. - Asami megpuszilta az öklét és egy hatalmas ütést adott le Engo fejére. Engo kétszer körbe fordult majd a földre esett. - Kész vele se lesz baj!
- Kajak jártak? - kérdezte megint Kaoru.
- Igen... - rázta meg a fejét Aguri.
- Oké emberek. Most van két totál kiütött ember. - állt fel a kanapéról Daisuke.
- Már bocsánat, de szerintem egyik se ember. Inkább állat vagy a növények föld alatti részei.- ült le a kanapéra Asami.
- Király! És még itt van Asami 16. szülinapja is. Ami... - nézett magába Eiji.
- Ami December 12. -re esik. - vakarta meg a feje búbját Daisuke.
- Ma? - kérdezte Eiki.
- Ma 9.-e van. - tette az arca elé a kezét Aguri.
- Klasz! Egy évvel közelebb kerültem a saját halálomhoz. Jaj bocsánat! Már akkor is megölhetnek ha csak az utcán sétálok! - feküdt hanyatt a kanapén. - Vicces! - nevetett fel. - Sose gondoltam, hogy valaki elakar majd rabolni és bizonyára agyon lőni! - még hangosabban nevetett, majd felállt és a szobája fele indult. - Aszt hiszem ledőlök... A vérző barmot megdobjátok a kuka mellé! Engot meg... etessétek meg kutyákkal! - intett és bement a szobájába.
- Öm... Daisuke. - nézte meg az üveg címkéjét Aguri amivel lelet tisztítva Asami keze.
- Igen?
- Ez nem éppen fertőtlenítő.
- Akkor? - lépet Aguri mellé Daisuke.
- Szesz...
- Szesz?
- Rum...
- Akkor azért beszélt össze vissza. - tette az állára a kezét Daisuke.
- Legalább megtudtuk, hogy Asami nem bírja a piát. - mosolygott Aguri.
- Pedig csak a kezére tettem... Máris részeg...
- Daisuke... Hagyd. Majd én. - lépet be az ajtón Asami.
Eiki oda rohant Tomikohoz és betakargatta, majd kikötötte a pólót ami foglyul ejtette. Tomikonak újra kicsordultak a könnyei és át ölelte Eikit.
- Asami nyugodj le! - szólt a húgára Daisuke.
- Szét verem a fejed, aztán csak remélheted majd, hogy talán egy kéztöréssel megúszod! - ütötte arcon Jungot a lány. - Szemét láda! Utolsó alávaló féreg! - már vagy a huszadikat ütötte Jungo fejébe. - Elég Asami! - szólt a húgára Daisuke.
Asami mintha meg sem hallotta volna ütötte tovább a fiút. A szoba ajtóban megjelent Eiji, Aguri, Engo, Gengo, Minori és Kaoru.
- Nem volt elég amikor először szét vertelek!? - Asami keze teljesen véres volt. Az összes ütés agyatlanul ment a fiú arcára és persze szabálytalanul. Nem csak a fiú vére volt a kezén hanem lassan a sajátja is. - Miért? Miért?! MIÉRT?! - ütött egy utolsó nagyot Jungo arcába. Amint újra eszéhez tért fájdalmában felordított. Most vette észre, hogy bizonyára a jobbkeze csúnyán megrepedt, vagy zúzódott. Aguri rohant oda hozzá.
- Miért vagy ilyen meggondolatlan!? - vezette a lányt a fürdőbe.
Feltette a mosógép tetejére és akkor látta meg, hogy Asami sír.
- Fáj mi? - nézet a lányra Aguri.
Asami csak megrázta a fejét.
- Akkor?
- Nem akarom, hogy úgy járjon mint én! - törölte meg a szemét a bal kezével.
- Akkor se kell agy nélkül szétverni a fejét! - üvöltött Asamival Aguri. - Ne játszd már a buta, meggondolatlan, picsát! - Aguri arca teljesen átment gondoskodóvá. Teljesen olyan volt mint Daisuke arca mikor rajta kapta Agurival. - Ha magadat is tönkre teszed akkor magára marad!
Asami abba hagyta a sírást és hatalmas mosollyal az arcán leugrott a mosógépről. Megnyitotta a csapot és berakta alá a kezét. Kicsit fel nyűgűt amikor a víz a sebet érte, de után büszkén tűrte. Amint az összes vér lejött a kezéről lekapta a fáslit a szekrényről és kilépett a fürdőből. A fürdő ajtajában álltak a hívatlan vendégek. Minori a kezébe kapta Asami sebesült kezét.
- El kell menned orvoshoz! - szólalt meg Minori.
- Dehogy megyek! - kapta ki a kezét.
- Asami teljesen szabálytalanul ütötted... - mondta Gengo.
- Látod ez lesz ha valamit, vagy valakit ész nélkül ütsz. - mosolygott a lány.
- A-Asami... - sétált ki a szobából Tomiko akit Eiki ölelt magához.
- Jól vagy? - nézett a barátnőjére Asami.
- Igen.. de...
- Az a fő, hogy nem esett bajod. - ült le a kanapéra a lány és a kezét kezdte nézegetni. - Még mindig vérzik...
- Asami azt el kell látni! - ült le mellé Kaoru.
Asami végig nézet a társaságon.
- Neeem~! Az én kezemre senki nem önt rá semmi szart!
- Aguri... - lépet be nappaliba Daisuke. - Fogd le!
- Mi?! - állt volna fel ha Aguri nem kapja el a vállát és nem szorítja a kanapéhoz. - Engedjetek el! - ordított Asami, de már késő volt. Daisuke eláztatta fertőtlenítő szerrel a jobb kezét. Fájdalmában ordított. Majd amint nem csípte Daisuke betekerte fáslival. - Kösz... - mondta vörös arccal a lány.
- Asaminak ez fájt? - nevetett fel gúnyosan Engo.
Asami fel állt és arcon vágta Engot a jobb kezével.
- Milyen jól esett! - nézett a fiúra Asami.
- Az előbb lett lekezelve a kezed! Mi lenne ha öt percre nem ütnél le senkit?! - háborodott fel az arcon vágott fiú.
- Bocsáss meg, de a kezem leüti az idegesítő bogarakat. - nevetett Asami.
- El sem hiszem, hogy jártam veled!
- Bocsáss meg, de én csak egy fogadási tét voltam!
- Most ezt miért csinálják? - kérdezte Kaoru.
- Nem tudom... - vont vállat Aguri.
- De nem én voltam az aki megcsókolt. - mosolygott gúnyosan Asami.
- Jaj! De egyből az ágyba rángattál!
- Gengo... - fordult hátra Asami.
- Igen? - kérdezte vissza Gengo.
- Haza tudod vinni Engot?
- Igen.
- Oké. Köszi. - Asami megpuszilta az öklét és egy hatalmas ütést adott le Engo fejére. Engo kétszer körbe fordult majd a földre esett. - Kész vele se lesz baj!
- Kajak jártak? - kérdezte megint Kaoru.
- Igen... - rázta meg a fejét Aguri.
- Oké emberek. Most van két totál kiütött ember. - állt fel a kanapéról Daisuke.
- Már bocsánat, de szerintem egyik se ember. Inkább állat vagy a növények föld alatti részei.- ült le a kanapéra Asami.
- Király! És még itt van Asami 16. szülinapja is. Ami... - nézett magába Eiji.
- Ami December 12. -re esik. - vakarta meg a feje búbját Daisuke.
- Ma? - kérdezte Eiki.
- Ma 9.-e van. - tette az arca elé a kezét Aguri.
- Klasz! Egy évvel közelebb kerültem a saját halálomhoz. Jaj bocsánat! Már akkor is megölhetnek ha csak az utcán sétálok! - feküdt hanyatt a kanapén. - Vicces! - nevetett fel. - Sose gondoltam, hogy valaki elakar majd rabolni és bizonyára agyon lőni! - még hangosabban nevetett, majd felállt és a szobája fele indult. - Aszt hiszem ledőlök... A vérző barmot megdobjátok a kuka mellé! Engot meg... etessétek meg kutyákkal! - intett és bement a szobájába.
- Öm... Daisuke. - nézte meg az üveg címkéjét Aguri amivel lelet tisztítva Asami keze.
- Igen?
- Ez nem éppen fertőtlenítő.
- Akkor? - lépet Aguri mellé Daisuke.
- Szesz...
- Szesz?
- Rum...
- Akkor azért beszélt össze vissza. - tette az állára a kezét Daisuke.
- Legalább megtudtuk, hogy Asami nem bírja a piát. - mosolygott Aguri.
- Pedig csak a kezére tettem... Máris részeg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése