Szerep játék 68. Fejezet

68. Fejezet: Buli. Csere üveg, részeg lány

- Köszönjük Eiki, hogy itt tarthatjuk meg Asami buliját. - kötötte fel a lépcső korlátjára a lufikat Daisuke. 

- Semmiség. - nézegette a telefonja képernyőjét. - Akkor nem leszünk többen húsznál? 

- Nem. Vagyis nem tudom. Jön Tomiko, Hitomi, Hitomi osztály társai Yushiko és Koukai, Engo, Gengo, Minori, Kaoru, te, Eiji, Dai, Aguri és Yuri és azt mondta Arata, hogy ő is megpróbál jönni. 

- És Chikao meg Asami. - nyomkodta a telefonját. - Kész. A torta is lassan jön. Eiji, Aguri és Yuri hozzák a kólákat és a fantát. 

- Király! 

- Nem fog senki se zavarni minket. Anyáék leléptek ma estére, de azért ne romboljuk le a házat. - nevetett Eiki. 

- Nyugi! Annyira nem lesz nagy buli. - nevetett fel Daisuke is. 

- Rendben mert 20.-ára kell a ház egy karácsonyi bulira. 

- Karácsonyi buli? - jött le a lépcsőn Engo. 

- Sokan lesznek. Céges emberek. A nagy kutyák. - tette zsebre a telefonját Eiki.

- Klasz! Ugye mi is jöhetünk? - kérdezte Gengo. 

- Hát nem tudom. Majd beszélek apával. 

- Még sose voltam karácsonyi partin! - sétált ki a konyhából Tomiko. 

- Akkor minden kép jöttötök! - nyomot egy puszit Tomiko homlokára. 

- Pusz, pusz! - viccelődött Gengo. 

- Pontosan! - emelte pacsira a kezét Engo amibe bele csapott az öccse. 

Daisuke fel nevetett. 

- Eiki vigyázz a húgomra. - mosolygott Daisuke. 

- A húgodra? - kérdezte vissza Tomiko. 

- Az vagy. - ölelte meg a lányt Daisuke. 

Tomiko arca vörös lett. 

- Meg lesz! - mosolygott Eiki. 

- De Tomiko te is vigyáz rá! Még a végén halálra dolgozza magát! - engedte el a lányt.

- Ez nem igaz! - háborodott fel Eiki. 

- Akkor add ide a telefonod. - nyújtotta ki a kezét Daisuke. 

- De... De... - nézett körbe. - Ne már! Az életem benne van! 

Hirtelen kopogott valaki. Eiki az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Aratával találta szembe magát. 

- Oh! Eljöttél! - fogott kezet a fiúval Eiki.

- Természetesen! - lépett beljebb a házba Arata. 

- Mi van a dobozban? - kérdezte Gengo. 

- Ajándék Asaminak! - mutatta fel a dobozt. 

- És mi van benne? - kérdezte Engo. 

- Valami! Titok! - tette a háta mögé és hatalmas mosoly ült a szájára. 

Ismét csengettek Arata kinyitotta az ajtót és három karácsony fával találta szembe magát. 

- Arata! Segíts! - szólt Eiji. 

- Yurinak segítek. - nevetett és elvette a kislánytól a zacskókat. 

- Gengo! - szaladt be a házba Yuri és Gengo ölébe ugrott.

- Szia Yuri - chan. - mosolygott a fiú. 

- Ide adod a szem fedőd? - kérdezte a lány.

- Hát? - nézett Agurira aki lepakolta a szatyrokat. - Persze. - letette a lányt és levette a szeméről a szemvédőt. Bezárta a jobb szemét, majd Yuri szemére tette. 

- Hogy nézek ki?! - kérdezte a lány. 

- Aranyosan. - vette az ölébe a húgát Aguri. - De add majd neki vissza. Értve vagyok? 

- Igen! 

- Marathat rajta. - mosolygott Gengo. - Valaki azt mondta, hogy egyáltalán nem vészes. 

- Csak nem Asami volt? - mosolygott Daisuke. 

- De... De az orvos teljesen mást mondott. - túrt bele a hajába. Mindenki rá nézett. - Nem tudom milyen színű üveg szemet válasszak. 

Tomiko a szájára tette a kezét. Engo a falba ütött.

- Miért voltam olyan hülye?! - támasztotta a fejét a falnak. 

- Nyugi bátyó! - tette Engo vállára a kezét Gengo. - Gondolj bele milyen királyul fogok kinézni egy rózsaszín szemmel! Őszintén a pirosban gondolkodtam. - nézett Agurira. - De lehet üresen hagyom, hogy rémisztgessek mindenkit! - nevetett. - Milyen vicces lenne!

- Oké! - szólt Aguri. - Most ez kajak vicces! - nevetett. 

- Mondom én! - mosolygott Gengo.

- De a strandra is ebben jársz? - kérdezte Daisuke. 

- Ja. Mondjuk nyáron egy egész csapat kislányt ijesztettem halálra amikor a csúszdán leesett a szememről és nem vettem észre. Sikítva rohantak el!

- Annyira csúnya? - kérdezte Aguri. 

- Nem tudom neked mi csúnya, de az. 

- Megnézhetem? - kérdezte a fiú. 

- Ha Aguri megnézheti akkor én is! - mosolygott Yuri. 

- Biztos? - kérdezte Gengo. 

- Igen. 

Gengo oda lépett Agurihoz és kinyitotta a szemét. Agrui kicsit megdöbbent. Az egész szemgolyó véreres volt. és egy három centis vonal volt a szemen. 

- Annyira nem ronda. 

- Te már sok ilyet láttál nem? 

- Őszintén? Még soha nem láttam ilyet. Volt már kifolyt szem, de ez. Érdekes. 

- Ugye nem te nyomtad ki a szemet? 

- Hát... - vakarta meg a tarkóját a fiú. - Két hétig ültem a rendőrségen. De aztán azt mondták önvédelem volt. 

- És az volt? 

- Ja. Ja! Az! Valami olyasmi... - mosolygott Aguri. 

- Egy mozdulatból eltörte Eiji karját. Mit csodálkozol? - szólt Eiki. 

- Hát ja! - nevetett Eiji. - De jól vagyok! 

- A kis kacsója reccsent majd, eltört. - nevetett Aguri. 

- Jó van! - szólt Eiji. 

- Én csak a kis lábujjamat törtem el. - szólalt el Tomiko. 

- Érdekes lány vagy Tomiko. - mosolygott Aguri. - Nekem már jó párszor elvolt törve a csuklom, a karom, a lábam. De egyszer se voltam orvosnál. Mondjuk egyszer kiment a vállam és nem tudtam mit csináljak. Elmentem az orvoshoz, de nagy volt a sor. Fel álltam a székről. Felmásztam a pultra és a vállamra ugrottam, majd felálltam és haza mentem. 

- Még én vagyok érdekes... - képedt el a lány. 

- Mióta jóba vagyok Asamival folyton ellátja a sérülésem... Mondom neki, hogy nem kell, de ő... Akaratos és önfejű! Csak pazarolja a dolgokat. - vágta zsebre a kezét. 

- Asami szeret téged! - szólalt meg Arata. - Engem régen általánosban védett meg. Mindig össze törte magát, de nem sírt. 

- Ja! Emlékszem amikor törött kézzel jött haza. - nevetett Daisuke. - Amikor megfogtam a kezét akkor sikított fel, azonnal bekellet vinni a kórházba és kapott egy aranyos kis gipszet. De a röntgenen kiderült, hogy  nem csak az ujjai hanem az egész karja eltört. Akkora gipszel rohangált mint ő maga. Bárcsak még mindig olyan kislány lenne. - mosolygott Daisuke. - Mikor még Hitominak se volt semmi baja. Mikor apa otthon volt és nem az utca sarokra járt és amikor anya nem dolgozott fejvesztve. Folytassuk a pakolást! Lassan jönnek a többiek. 

- De még nem láttam Gengo kalóz szemét! - toporgott a kislány.

- Yuri hagyd abba! - szólt a húgára Aguri, de Yuri meg se hallotta. - Yuri! Yuri! Elég! Elég legyen! - de a kislány nem hagyta abba. - Istenem! 

- Megjöttünk! - rontottak be Asamiék. 

- Asami! - szaladt Asamihoz Yuri. 

- Végre! - sóhajtott fel Aguri. 

- Szia Yuri! Honnan a szemvédő? - nézett fel. - Lenyúltad Gengotól? 

- Nekem adta! Vagyis csak kölcsön. - mosolygott Yuri sietett oda Gengohoz és vissza adta a szemfedőt.

- Sziasztok! - lépet be Asami mögött Minori. - Mekkora ház! 

- Tomiko! - rohant be az ajtón Hitomi. 

- Szia! - ölelte meg Hitomit Tomiko. 

- A-Asami... - lépett be Yushiko. 

- Ti még nem ismeritek őt. Ő Hitomi osztálytársa Yushiko. 

- D-De elég ha Yushinak hívtok... - szólalt meg halkan a lány. 

- De aranyos! - csattant fel Eiji. 

- Sziasztok. - jött be az ajtón Kaoru. 

- Oh! - lépet oda a lányhoz Daisuke. - Azt hittem sose jössz! - puszit nyomott az arcára. 

- Bocsánat, de Koukai nem tudta mit vegyen Asaminak. 

- Semmit! Remélem senki nem vett nekem semmit! Elég ha felköszöntötök. Nem kell pénzt költeni rám! - háborodott fel Asami. 

- A jó öreg Asami. - nevetett Arata. 

- Arata! - rohant a fiúhoz Asami. - Eljöttél! 

- Természetes! Apám berágott, de nem érdekel! Már nagyon elegem van belőle! - lépett hátrébb Arata. 

- Akkor a vasárnapira vissza emlékezve... Nem lesz pia? - kérdezte Minori. 

- Minori csak nem kiszúrtad magadnak Aratát? - nevetett Asami. 

- Pia nélkül is az enyém lesz! - nevetett Minori

- Mi van?! - ijedt meg Arata. 

- Csak annyi, hogy az enyém leszel, édes! - lépet közelebb a fiúhoz, majd megpillantotta Gengot. - Hogy vagy Gengo? 

 - J-Jól! - válaszolt a fiú.
- Remélem is! Valamit még folytatnunk kell. Remélem emlékszel? - mosolygott a lány.
- Mi?!?! - ijedt meg a fiú.
- Szegény Gengo. - nevetett Aguri.
- Aguri neked most nincs barátnőd, igaz? - tette fel a kérdést Minori.
- Nincs.
- Akkor ki kezdni? Te vagy Gengo?
- Gengo! - hárított Aguri.
- De... De! Nekem barátnőm van!
- És mégis ki? - tette csípőre a kezét Minori.
- Azt hiszem én. - mosolygott Asami.
- Akkor csókold meg! - nevetett Minori.
- Ennyi ember előtt?! - ijedt meg Gengo.
- Ha jártok akkor ez semmiség.  - mosolygott Minori.
- De Daisuke nem örülne ha megcsókolnám a húgát!
Asami nem mondott semmit csak oda lépett a fiúhoz és megcsókolta. Gengo hófehér arccal állt.
- Ennyire gusztustalan vagyok? - kérdezte Asami széles mosollyal az arcán.
- Nem!
- Azért! - nevetett a lány.
- Akkor már csak Aguri maradt! - nevetett Minori.
- Én... Nekem... Beteg vagyok! - mentegetőzött Aguri.
- Az nem baj! Én is! - csapta össze a kezét Minori.
- Megígértem Hitominak, hogy haza kísérem a buli után! Sajnálom Minori!
- Mi? - kérdezte vissza Hitomi.
- Én benne vagyok! - nevetett Eiji.
- Tényleg?
- Ahha! Szeretek haza kísérni lányokat! - viccelődött Eiji.
- Ez csúnya volt... - képet el a lány.
- Nem is tudtam, hogy jársz Gengoval... - nézett Asamira Arata.
- Sajnálom, elfelejtettem. - mondta Asami.
- Értem... - sóhajtott Arata. - Akkor mi lenne ha elkezdenénk bulizni? - mosolygott Arata.
- Benne vagyok! - szólalt meg Koukai.
- Éhes vagyok! - jött le a lépcsőn Chikao kezében a rózsaszín nyuszijával.
- Az a nyúl... - nézte a nyulat Yuri. - Aranyos!
- Gyertek Chikao és Yuri! - szólt Eiji.
Meghozták a tortát és valaki csengetett. Mielőtt meggyújtották volna a gyertyát Asami elment kinyitni az ajtót.
- Dai?
- Szia. Boldog szülinapot! - mosolygott a fiú.
- Szia.
- Figyelj bocsi azért amit mondtam. - lépett beljebb.
- Semmi gond. A helyedbe én is megijedtem volna. - mosolygott Asami.
- De ugye jól vagy? -kérdezte Dai.
- Persze.
- Asami! Gyere már! - ordított Eiji.
- Megyek! Na gyere. Éppen időben jöttél.
Bementek a nappaliba és mindenki köszönt Dainak. Asami elfújta a gyertyát és át adták neki az ajándékokat. Minoritól egy ruhát kapott ami igazán rövid volt. Rövid ujja volt, viszont a nyaka nem volt kivágva. Olyan volt mint egy garbó. A fehér ruhán fekete gombok voltak.
- Ez nagyon szép! - csillogott Asami szeme.
- Akkor most ezt nyisd ki! - nyomta Asami orra alá a dobozt Koukai.
Asami kibontotta és egy teljesen fekete cipő volt rajta egy fehér masnival. Elrohant és fel vette a ruhát és a cipőt.
- Gyönyörű! - mosolygott Minori.
- K-Köszönöm... - ölelte meg Minorit és Koukait.
A következő Tomiko ajándéka volt. Egy hatalmas doboz volt. Kinyitotta és elállt a lélegzete.
- Ez egy gitár?!
- Azt mondtad, hogy jövőre teljesen szeretnél csatlakozni a zene klubhoz. - mosolygott.
- Köszönöm... - nyomott egy puszit Tomiko arcára.
Folytatta az ajándékok kibontását. Daisuke ajándéka következett. Egy nyaklánc volt benne. Apró szívecske ami kis kövekkel volt kirakva. Asami ismét egy puszival köszönte meg az ajándékot. Majd jött Hitomi ajándéka. Egy csomag volt, benne minden parfüm, smink, és egy csóki volt. Megölelte a húgát, majd Engo ajándékáért nyúlt.
- Nem fog semmi az arcomba ugrani? - kérdezte Asami.
- Csak nyisd már ki! - mosolygott a fiú.
Kinyitotta és egy boksz kesztyű volt benne. Kivette és az alján talált még valamit. Egy kis színes zacskóban egy karkötő volt. A karkötőn meg az állt, hogy: Éppen egy barát.
- Köszönöm. - ölelte meg a fiút.
Eiji ajándéka nem volt túl nagy. Egy boríték volt. Kinyitotta és egy BTS koncert jegy volt benne.
- Honnan tudtad, hogy szeretem? - kérdezte a lány.
- Tomiko azt mondta, hogy oda vagy a koreai pasikért! Ezzel egyszerre hetet is láthatsz. - mosolygott a fiú.
- Nekem is van! - mosolygott Tomiko. - És nézd meg a jobb alját.
Asami az aljára pillantott amin az állt: Színfalak mögé. Asami felsikoltott.
- Na láthatod a te édes JungKookat. - nevetett Tomiko.
- Nem én nyálaztam össze a Jimines plakátot.
- Ő a legjobb! Na jó meg V!
- Dehogy! Kook és V! - nevetett Asami.
- Csak én nem vágom, hogy miről beszélnek? - kérdezte Aguri Daisukét.
- Asami az ő dalaikat énekli egész álló nap. Már szinte az összesnek tudom a szövegét. - felelt Daisuke.
Most Kaoru ajándéka jött. Az se volt túl nagy. Kinyitotta és papír volt benne. Asami elolvasta.
- Na ne... Te elneveztél rólam egy csillagot?!
- Nem tetszik? - kérdezte ijedten a lány.
- Dehogy nem! Fantasztikus! Köszönöm! - ölelte meg a lányt. - Alig várom, hogy este lássam!
- Rá lesz írva a neved? - kérdezte Yuri.
- Nem. Olyan lesz mint te.
- Én? - mutatott magára a kislány.
- Rád sincs oda írva a neved. De tudjuk, hogy hogy hívnak. - mosolygott.
- Aguri! Én is akarok egy csillagot! - fordult a bátya felé.
- Rendben! Majd kapsz csillagokat. Amiket a falra lehet ragasztani... - halkult el Aguri hangja.
Eiki ajándéka egy aláírt bögre volt, amit a BTS tagjai írtak alá. Asami annak is örült, majd jött Yuri ajándéka. Egy rajz volt.
- De aranyos! - mosolygott Asami. - Köszönöm!
Yuri csak mosolygott. Aguri ajándéka egy tábla csóki volt és egy fekete köröm lakk. Asami megölelte a fiút. Chikao is egy rajzt adott amin ketten voltak. Yushi ajándéka egy has póló volt. Fekete volt és azon egy fehér szöveg volt. Dai ajándéka egy sál volt. Nagyon hosszú. Gengo ajándéka érdekes volt. Nehéz doboz volt. Kibontotta és egy hógömb volt. Benne egy felírat amin az állt: Szeretlek.
- Rázd meg! - szólt Gengo.
Asami megrázta és a felírat elkezdett világítani, közben a hópelyhek hulltak.
- Nagyon szép. - ölelte meg a fiút. - Én is szeretlek suttogta a fiú fülébe.
Amint Asami hátrébb ment Gengo megcsókolta Asamit. Arata oda nyújtotta Asaminak az ajándékot. Ami nagyon nehéznek bizonyult.
- Mi van benne? - kérdezte a lány és letette a földre.
- Majd meglátod!
Asami elkezdte kimondani és amint ki volt bontva egy fekete kis macskát emelt ki belőle.
- Az enyém? - kérdezte Asami.
- Igen! Régen nagyon szeretted a cicákat. És a játékban is macska füled van, szóval gondoltam örülsz neki.
Asami a magasba emelte a macskát aki a sárga szemeivel nézett le a lányra, majd nyávogott egyet. Asami azonnal magához szorította a kis állatot.
- Egyem meg! - szólalt meg Tomiko.
Asami megölelte Aratát. Lették a cicát a földre aki nyávogott, majd elkezdték a bulizást. A macska fel feküdt a kanapéra Yurihoz és Chikaohoz.