70. Fejezet: Sírás
Asami a kanapén ült. Mellette Tomiko és Minori ült.
- Ha az megnyugtat akkor már én is voltam részeg. - dörzsölte meg Asami hátát Minori.
- Köszönöm Minori... - törölte meg a szemét a lány.
Minori mosolygott.
- Tessék, vedd be ezt. - adott Asaminak egy pohár vizet és egy szem fájdalom csillapított. - Ez majd segít.
Asami a szájába vette a gyógyszert, majd lenyelte némi víz társaságában.
- Ki vette a kólát? - kérdezte Asami.
- Én és Eiji. - támaszkodott a térdére Aguri. - Nem néztem meg a címkéjét. Az én hibám.
- Nem. Nem a tiéd. - mosolygott Asami. - Én ittam túl sokat.
- De mi történt fent? - kérdezte Daisuke.
- Nem tudom... Semmire nem emlékszem. Annyi dereng, hogy felmentem az emeletre. Utána semmi. - Fene Engoba... - dőlt a falnak Eiji. - Hogy elehet ilyen idióta?
- Szegény Gengo... - szólalt meg Tomiko. - Még sírt is...
- Ajj! - tette a fejére a kezét Asami. - Miért vagyok ilyen szerencsétlen?! Meg sem érdemlem, hogy meghallgasson. Egy hülye kurva vagyok!
- Most hagyd abba! - szólt a lányra Aguri. - Nem vagy az!
- Nem vagy az! Mert az én vagyok! - mondta mérgesen Minori.
- Látod Asami! Minori teljesen igazat mond! - nevetett Tomiko.
- Szerintetek Engo, hogy érzi most magát? - kérdezte Hitomi.
- Szerintem rosszul. - mondta Daisuke. - Remélem Gengo szét veri az arcát.
~~~
Gengo könnyes szemekkel ment végig az egész városon. Mikor az utcájukon ment és a ház elé ért meglátta az apja kocsiját. Bement a házba és megint megtörölte a szemét. Benézett a nappaliba és látta, hogy Engo és Atsou bent ültek.
- Végre megjöttél... - szólt Atsou.
- Nem akarok beszélgetni... - indult tovább Gengo.
- Gengo. Gyere ide. Engo mindent elmondott. - Gengo bement a nappaliba. - Hallgasd meg.
- Semmi kedvem...
- Nem Asami hibája! - pattant fel Engo. - Az enyém. Ő semmit nem tudott sőt! Még azt hitte rám, hogy te vagy. Végig a te nevedet mondogatta.
- És miért nem szóltál neki, hogy te nem én vagy?! Miért csináltad?! Miért feküdtél le a barátnőmmel?! - kezdett sírni a fiú. - Utállak! - törölte két kézzel a szemét Gengo.
- Sajnálom! - lépett oda a testéréhez Engo.
- Hagyj békén! Kihasználtad őt! Semmiről nem tudott! Egy undorító disznó vagy! Szeretem őt!
- Épp te mondod aki megcsókolta úgy, hogy azt hitte én vagyok?! A te hibádból szakítottunk! Egy pisis vagy Asaminak!
- Te ezt bosszúnak szántad? - halkult el Gengo hangja. - Te aki bárkivel össze jöhet? Az előző osztályom félt tőlem a szemem miatt! Egy lány se beszélt velem!
- Ne sajnáltasd már magad! Szokj hozzá anyuci kedvence, hogy nem csak te vagy!
- És te mikor szoksz hozzá!? - lépet közelebb Engohoz a fiú.
- Fiúk! - szolt közbe az apjuk. - Elég!
Valaki csengetett. Gengo kinyitotta az ajtót és a többiekkel találta szembe magát.
- Gengo... - borult a fiú nyakába Asami. - Sajnálom...
- Ne sajnáld... Nem a te hibád. - tette a lány hátára a kezét.
- Hol van Engo? - lépett közelebb Daisuke.
- Bent...
Daisuke bement és Engora nézett.
- Figyelj... - de már késő volt.
Daisuke egy akkorát levágott Engonak, hogy átesett a kanapén.
- Állíts magadon fiam! - szólt Daisukéra Atsou.
- Akkor magyarázza el Engonak, hogy ne merjen Asamihoz érni mert lefogom vágni a farkát! - rohant ki a házból Daisuke.
- Figyelj Asami... Szerintem szakítanunk kéne... - tolta el magától a lányt.
- M-Mi? - kérdezte vissza Asami.
- Neked sokkal jobb lesz nélkülem... - nagyot nyelt Gengo. - De remélem attól a barátom maratsz.
- Igen... - lépet hátrébb a lány. - Akkor mi most megyünk. Szia.
- Sziasztok. - bezárta az ajtót és vissza sétált a nappaliba.
- Szakítottál vele? - kérdezte az apja.
- Igen! - sírva ölelte meg az apját Gengo. - De úgy fáj!
- Tudom fiam... Tudom... Majd túl lépsz rajta. Lehet nehéz lesz, de menni fog.
- Nem akarok túl lépni!
~~~
Asami beszállt a limuzinba. Eiji beült mellé.
- Jól vagy? - fordult a lány felé.
- Igen... - törölte meg a szemét Asami.
- Szereted?
- Igen. - bólogatott a lány. - De sokkal jobb lesz neki egy korabeli lánnyal. - mosolygott.
- Gyere ide! - tárta ki a kezét Eiji.
Asami megölelte és elkezdett sírni.
- Tudod, hogy én szeretlek! - mosolygott a fiú.
- Köszönöm... - szipogott.
- Most meg csókolhatlak?
- Nem. - ült messzebb a fiútól.
- Értem... - fordult előre Eiji. - Jössz már Daisuke?
- Igen! - ült be a kocsiba a fiú.
- Haza viszünk titeket. Oké? - mondta Eiji.
- Rendben. - rakta keresztbe a lábát Asami. - Elegem van ebből a napból. - sóhajtott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése