72. Fejezet: Én hülye! Karácsony estéje. Együtt a nagy csapat
- Hülye vagyok! - fojtotta magát a párnába Asami.
- Mi lenne ha nem karácsonykor ölnéd meg magad? - kérdezte Tomiko miközben ajándékot csomagolt.
- Sajnálom... - ült fel Asami és félre dobta a párnát. - Tudok segíteni?
- Persze! Ott van még három ajándék! - mutatott három dobozra. - Eijié. Yurié és Agurié. Csomagold be őket. Yurinak rózsaszín legyen.
- Értem. - ült le a földre Asami és elkezdett ajándékot csomagolni.
- Nem értem miért nem kérted el a számát. - nevetett Tomiko.
- Elfelejtettem! - kapott az ollóért Asami.
- Hihetetlen vagy. - ragasztotta le az egyik ajándékot. - Kész!
- Annyira helyes volt és udvarias...
- Lehet ő a nagy ő? - mosolygott Tomiko.
- Lehet... - sóhajtott Asami és becsomagolta Yuri ajándékát. - Egy kész. Eijijében remélem bomba van! - fogta a kezébe Eiji ajándékát.
- Eiji szeret téged.
- A szeretetnek van egy határa, ha azt átlépi az már zaklatás! - vett a kezébe egy ceruzát.
- Igaz... De akkor is! Ne rajzolj rá semmit! - kapta ki Asami kezéből a cerkát.
- Csak írni akartam rá!
Tomiko Asami mellé ült.
- És az abban a szóban miért van segg?
- Mert... - nézett oldalra Asami.
- Tépd le róla és csomagold be újra!
- Na de Tomiko!
- Semmi de! Csináld! Gyerünk! - utasította Asamit Tomiko. - Jaaaj! A süti! - pattan fel a földről és kiszaladt a konyhába.
Asami letépte az ajándékról a csomagot és mielőtt becsomagolta volna kinyitotta a dobozt és írt bele dobott egy papírt amire írt valamit, majd becsomagolta.
- Kész van Eiji ajándéka! - ordított Asami.
- Rendben!
Aguriét kezdte csomagolni. Becsomagolta és tett rá egy masnit. Félre tolta és felállt. Kinézett az ablakon és Agurival találta szembe magát.
- Hé! Tomiko! Megjött Aguri és egy zöld valami.
- Nyisd ki és segíts neki behozni a fát.
- Oké. - Asami kinyitotta és Aguri mosolygott rá. - Szia! Illetve sziasztok!
- Szia! - futott be a lakásba Yuri.
- Szia. - mosolygott Aguri.
- Egyedül cipelted? - kérdezte Asami és végig mérte a fát.
- Persze!
- Szép. Had segítsek! - lépet ki a lakásból a lány.
- Nem kell. - emelte a fát. - Hova tegyem?
Asami a nagyszobába vezette Agurit. Egy cserép volt. A fiú bele tette a fát és Asami a fa törzsére pakolt egy kis földet. Egyenesre állították a fát és tele tette földel a cserepet.
- Kész! - lépet hátrébb Asami. - Már csak fel kell díszíteni. Yuri! Segítesz? - kérdezte.
- Igen! - kiáltott a konyhából a lány. - Hoztam díszeket! - mosolygott.
- Nagyon jó! Akkor gyere kezdjük.
Elkezdték díszíteni a hárman. Aguri emelgette Yurit. A fán kék, sárga, ezüst díszek voltak. Az izzó sor is kék volt. A fő díszt Yuri tette fel. Tomiko jött ki a konyhából kezében egy tál sütivel.
- Mint egy nagy család. - mosolygott.
- Családi kedvességből Eiji nekem vághatna egy autót. - tette le Yurit a földre Aguri.
- Rendben! Akkor tegyük a fa alá az ajándékokat.
Betették a fa alá az ajándékokat lassan megjöttek a többiek. Eiji és Eiki. Daisuke. Gengo és Hitomi. Mindenki a fa alá tette az ajándékot amit hozott. Daisuke ajándékai alig fértek be a fa alá annyira nem olt már hely. Kihozták a konyhából az asztalt és megterítettek. Elkezdetek enni. Jókat nevetgéltek.
- Honnan ismered Akiot? - kérdezte Eiki Tomikotól.
- Régen általában együtt játszottunk, de az apám mikor nagyobb lettem mindig lemondta az ebéd meghívásokat és azt, hogy átmenjek. Szóval már vagy tíz éve nem beszéltünk. Kíváncsi vagyok mi lehet vele. Azt hallottam barátnője van.
Asami kis híján bele fulladt a kólába. Úgy köpte vissza.
- Mi? - kérdezte Asami.
- Nem tudom, hogy van- e még barátnője de tudom, hogy volt. Egy vörös hajú lány volt. De nem tudom most mi van.
- Az a görény! - ütött az asztalra Asami.
- Nyugi! - tette a barátnője vállára a kezét Tomiko. - Nem biztos, hogy még együtt vannak! Rendes srác! Nem kavarna a barátnője mögött.
- Én teljesen nyugodt vagyok! - mondta Asami.
- Igen... - törölte meg az arcát Eiji. - Teljesen az vagy...
- Bocsáss meg! - adott Eijinek még egy szalvétát. - Nem direkt köptelek le!
- Ez meg nyugtat. - mosolygott a fiú.
- Ennyire tetszett neked? - kérdezte Gengo.
- Mi dehogy! Csak udvarias. Ennyi. - forgatta a szemét Asami.
- Hát ami azt illeti tényleg az. - nevetett Eiki.
- Nem is ismerem. Csak udvarias és kész! Lehet valami világ bunkó! - mondta Asami.
Erre Eiji. EIki és Tomiko fel nevetett. Asami nem értette min nevetnek.
- M-Mi az? - kérdezte ijedten Asami.
- Ő világ bunkó?! - nevette Eiji.
- Még egy léggyel is úgy beszél, hogy magázza! - fogta a hasát a nevetéstől Eiki.
- Még öt évesen is halál komoly volt! - törölgette a szemét a nevetéstől Tomiko.
Asami nem mondott semmit csak a villájára tett egy kis rizst és arcon lőtte Eijit, majd Eikit és végül Tomikot.
- Király! Most tiszta rizs a hajam! - nézett mérgesen a barátnőjére Tomiko.
Asami csak kuncogott.
- Akkor most vedd fel azt a ruhát! - nevetett Tomiko.
- Mi? Dehogy! Az a ruha nagyon rossz!
Tomiko nem mondott semmit csak megfogta Asami haját és berángatta a szobájába.
- Tomiko! Hozzám ne érj! - hallatszót a szobából. - TOMIKO!
- Nyugiiii!!!!! - mondta Tomiko.
Pár perc múlva kijött a szobából Tomiko. Kicsit össze vissza állt a haja. És a keze össze volt karmolászva.
- Mi történt? - kérdezte Eiki.
- Asami nem akart bele bújni de sikerül! Asami gyere ki!
- Nem! - üvöltött ki Asami.
- Gyere már!
Asami lassan kijött majd vissza rohant. Daisukén kívül az össze fiúnak vörös arca lett.
- Oda vagyok... - támasztotta meg a fejét Eiji.
Gengo félre kapta a fejét. Asami kijött de már a rendes ruhájában.
- Tomiko! - emelte fel Tomikot Asami a pólójánál fogva.
- Jól néztél ki! - mosolygott Tomiko.
- Karácsony van ezért nem foglak piszkálni. - elengedte a lányt és vissza ültek a helyükre.
Folytatták az evést majd amint befejezték a fához mentek. Rengetek ajándék volt. Asami kivett egyet, persze Yuriét.
- Yuri ez a tiéd. - nyújtotta oda Asami a lánynak.
Yuri azonnal kibontotta. Egy rózsaszín nyúl volt aminek az egyik szemén szemvédő volt. Ezt Asami és Gengo vették Yurinak. Yurinak nagyon tetszett. Eiji is megkapta az ajándékát. Kibontotta és látta a lapot. Át futotta, majd hangosan kezdte olvasni.
- Kedves seggfej! - nézett Asamira. - Először tele akartam firkálni a dobozt, de rám szóltak. Szóval. Boldog karácsonyt Seggfej! - tette le a papírt és Asamira nézett. - Köszönöm.
Asami mosolygott. Eiji elhúzta a száját. Majd kivette a dobozból az ajándékot. Egy fénykép volt amin Eiji, Tomiko és Asami volt. Majd kiszúrt még egy dolgot az ajándékban. Egy kis négyzet alakú cucc volt. Kivette és egy óvszer volt.
- Oké Asami ez már túlzás volt... - mondta Tomiko.
- Az nem én voltam!
- Csak nem ágyba akarsz rángatni? - mosolygott perverzen Eiji.
- Én voltam. - nevetett Aguri.
- Na! Mondtam én! - nézett Tomikora Asami.
- Azért köszönöm az ajándékokat. - vigyorgott Eiji és a képet kezdte nézegetni. - Aranyos...
- Tudjuk! - lépett Eijihez Tomiko. - Aranyossá teszed a képet.
- Ez így van! - nevetett fel Eiji.
- Hol van az én ajándékom? - kérdezte Eiki.
- Itt! - adta oda a fiúnak a csomagot Tomiko. - Tessék.
- Köszönöm! - vigyorgott és kinyitotta a csomagot. - Gyá!
Egy párna volt. Amin az ő és Tomiko képe volt.
- Ezen fogok aludni! - ölelte magához a párnát.
Tomiko mosolygott és arcon puszilta a fiút.
- Ez a tiéd Agui. - adta oda Agurinak az ajándékot Asami.
- Erre kíváncsi vagyok! - tépte szét a csomagolást a fiú. Bele nyúlt. - Most ezt sértésnek vegyem? - nevetett.
- Ez egy bicska! Azért, hogy ne az öklödet rongáld! Nem azért adom mert gyenge vagy! - nézett gúnyosan Asami.
- Köszönöm. - mosolygott kedvesen a lányra Aguri. - Majd valamire használom. - nyitotta ki a bicskát. - Király!
- Ez megint Eijié. - mondta Daisuke.
- Már a második? - bontotta ki és egy pulcsi volt benne. Fel vette magára a fekete pulcsit.
- Jól áll! - mondta Aguri.
- Tőled van? - kérdezte Eiji.
- Ja. Még mindig sajnálom, hogy agyon vertelek...
- Pedig már nem érdekel! - nevetett a fiú és levette magáról a pulcsit.
- Ez Asamié. - mondta Yuri.
- Az enyém? - csodálkozott a lány és kibontotta az ajándékot. Egy telefondísz volt. - Te jó! - mosolygott Asami.
- Reméltem, hogy tetszik. - állt fel a földről Aguri és töltött a poharába egy kis kólát.
- Köszönöm!
- Olyan üres volt a telefonod. Gondoltam így szebb lesz.
- Gengo! - kiabált Tomiko. - Ez a tiéd!
- Nem gondoltam, hogy kapok ajándékot. - vette fel a földről a szatyrot. Belenézett és egy pólót talált benne.
- Tőlem van. - mosolygott Asami.
- Köszönöm... - nézegette a trikót. - Jó lesz majd amikor megyek bokszolni...
Asami felállt a székről. Sóhajtott a lány.
- Elmegyek... Elmegyek... A vécébe... - indult a vécé felé Asami.
- Haver! - szólt Aguri. - Mi lenne ha nem úgy bánná vele mint egy mocskos... - nézett a húgára. - kutyával?
- A volt barátnőm! Nem tudok vele máshogy beszélni! - nézett Agurira Gengo.
- Én lefeküdtem és még is beszélek vele! - suttogta a fiú.
- Akkor is!
- Ember! Te még szereted! - szólt bele a vitába Eiji.
- Ne mondjátok el neki! - nézett aggódóan a többiekre.
- Rendben! - tette a szívére a kezét Tomiko, majd mindenki a szívére tette a kezét.
- Itt vagyok! - jött ki a fürdőből Asami. - Oda adtátok Daisukénak az ajándékát?
- Nem. Még nem. - mondta Tomiko.
- Akkor adjátok oda! - ült le török ülésbe a földre.
Daisuke ajándéka egy kicsi doboz volt. Kinyitotta és egy nyaklánc volt benne. Kiemelte a nyakláncot a törékeny dobozból és kinyitotta a tojás alakú medál ami a nyakláncot díszítette. Egy kép volt Kaurol. Daisuke nem mondott semmit.
- Nem tetszik? - kérdezte Eiji.
- D-De... Ez...
- Szép? - kérdezte Asami.
- Köszönöm... - zárta be a medált és a nyakába akasztotta a láncot. - Tomiko ez a tiéd. - tolta Tomikohoz a dobozt.
- Erre kíváncsi vagyok! - dörzsölte össze a kezét a lány. Elkezdte kibontani és két bot volt benne. - Két bot?
- Dob verő! - nevetett Eiki.
- Dob... verő? - nézegette a 'verőket.
- Mindig amikor éneklek akkor tapsolsz, vagy a ütöd az asztalt. Gondoltam örülsz neki ha megtanulsz dobolni. - mosolygott Asami.
- Köszönöm! - ugrott Asami nyakába Tomiko. - Köszönöm! Köszönöm! - kezdte puszilgatni Asami arcát a lány.
- Szívesen! Csak, hagyd már abba! - nevetett Asami. - Eikit puszilgasd ne engem! Még Hitomi nem kapta meg az ajándékát!
- Tényleg... - ült fel Tomiko. - Ez a tiéd!
Hitomi kivette a szatyorból az ajándékot. Egy kalap volt benne.
- Ha már Asami lenyúlta a régi kalapod akkor fogad el ezt! - mosolygott Eiji.
- Köszönöm! - tette a fejére a homokszínű kalapot amin egy piros szalag volt. - Nagyon szép!
- Természetesen! - ölelte meg a lány Eiji. - És hát akkor. Boldog Karácsony!
Mindenki kiáltotta, hogy Boldog karácsonyt, majd még beszélgettek. Yuri kergetőzött Hitomival. Majd Yuri elkezdett sírni. Mindenki rohant megnézni, hogy mi történt. A kislány elesett és felsértette a térdét.
- Yuri ne sírj! - ölelte meg a lányt Asami.
- De fáj!
- Gyere kapsz sebtapaszt. - Asami bevitte a szobájába Yurit és egy sebtapaszt tett a sebre. - Így jó?
- Kérek rá puszit! - mosolygott a kislány.
Asami a lány térdére nyomott egy puszit, majd befektette az ágyba és a lány pár perc után el is aludt.
- Elmehetnél anyának. - ült le az ágyra Aguri. - Álmos vagyok. - dőlt hátra
- Ennyire unatkozol? - kérdezte Asami.
- Csak fáj a lábam... - mutatott a térdére Aguri. - Itt.
- Nem vagy már gyerek. - mosolygott Asami.
- Fáj! Asami, fáj! - kezdett vergődni az ágyon a fiú.
- Csend! Fel költöd a húgod! - pisszegte le a fiút Asami.
- Akkor puszild meg a térdem!
Asami nyomott egy puszit Aguri térdére.
- Itt is fáj. - mutatott a könyökére. Asami oda is nyomott egy puszit. - Itt... - mutatott a szájára.
Asami közelebb hajolt. A szájuk majdnem össze ért amikor Asami a kezével oldalra fordította a fiú kezét, majd az arcára nyomott egy puszit.
- Így jó már? - hajolt el a fiútól Asami. - Mindjárt jövök iszok. - állt fel Asami és kiment a szobából ivott majd mikor vissza ment az Aguri elaludt. Asami fogott egy paplant és betakarta a testvéreket.
- Aludjatok jól. - kapcsolta le a villanyt a lány és elhagyta a szobát. Kiment a többiekhez.
- Aguri? - kérdezte Eiji.
- Elaludt. - ült le a kanapéra Asami.
- Elaludt? - húzta maga alá a lábát Tomiko.
- Neki is kell aludnia. - nevetett Asami.
Lassan mindenki haza ment. Tomiko és Asami össze pakoltak majd ők is lefeküdtek aludni.
- Tudjuk! - lépett Eijihez Tomiko. - Aranyossá teszed a képet.
- Ez így van! - nevetett fel Eiji.
- Hol van az én ajándékom? - kérdezte Eiki.
- Itt! - adta oda a fiúnak a csomagot Tomiko. - Tessék.
- Köszönöm! - vigyorgott és kinyitotta a csomagot. - Gyá!
Egy párna volt. Amin az ő és Tomiko képe volt.
- Ezen fogok aludni! - ölelte magához a párnát.
Tomiko mosolygott és arcon puszilta a fiút.
- Ez a tiéd Agui. - adta oda Agurinak az ajándékot Asami.
- Erre kíváncsi vagyok! - tépte szét a csomagolást a fiú. Bele nyúlt. - Most ezt sértésnek vegyem? - nevetett.
- Ez egy bicska! Azért, hogy ne az öklödet rongáld! Nem azért adom mert gyenge vagy! - nézett gúnyosan Asami.
- Köszönöm. - mosolygott kedvesen a lányra Aguri. - Majd valamire használom. - nyitotta ki a bicskát. - Király!
- Ez megint Eijié. - mondta Daisuke.
- Már a második? - bontotta ki és egy pulcsi volt benne. Fel vette magára a fekete pulcsit.
- Jól áll! - mondta Aguri.
- Tőled van? - kérdezte Eiji.
- Ja. Még mindig sajnálom, hogy agyon vertelek...
- Pedig már nem érdekel! - nevetett a fiú és levette magáról a pulcsit.
- Ez Asamié. - mondta Yuri.
- Az enyém? - csodálkozott a lány és kibontotta az ajándékot. Egy telefondísz volt. - Te jó! - mosolygott Asami.
- Reméltem, hogy tetszik. - állt fel a földről Aguri és töltött a poharába egy kis kólát.
- Köszönöm!
- Olyan üres volt a telefonod. Gondoltam így szebb lesz.
- Gengo! - kiabált Tomiko. - Ez a tiéd!
- Nem gondoltam, hogy kapok ajándékot. - vette fel a földről a szatyrot. Belenézett és egy pólót talált benne.
- Tőlem van. - mosolygott Asami.
- Köszönöm... - nézegette a trikót. - Jó lesz majd amikor megyek bokszolni...
Asami felállt a székről. Sóhajtott a lány.
- Elmegyek... Elmegyek... A vécébe... - indult a vécé felé Asami.
- Haver! - szólt Aguri. - Mi lenne ha nem úgy bánná vele mint egy mocskos... - nézett a húgára. - kutyával?
- A volt barátnőm! Nem tudok vele máshogy beszélni! - nézett Agurira Gengo.
- Én lefeküdtem és még is beszélek vele! - suttogta a fiú.
- Akkor is!
- Ember! Te még szereted! - szólt bele a vitába Eiji.
- Ne mondjátok el neki! - nézett aggódóan a többiekre.
- Rendben! - tette a szívére a kezét Tomiko, majd mindenki a szívére tette a kezét.
- Itt vagyok! - jött ki a fürdőből Asami. - Oda adtátok Daisukénak az ajándékát?
- Nem. Még nem. - mondta Tomiko.
- Akkor adjátok oda! - ült le török ülésbe a földre.
Daisuke ajándéka egy kicsi doboz volt. Kinyitotta és egy nyaklánc volt benne. Kiemelte a nyakláncot a törékeny dobozból és kinyitotta a tojás alakú medál ami a nyakláncot díszítette. Egy kép volt Kaurol. Daisuke nem mondott semmit.
- Nem tetszik? - kérdezte Eiji.
- D-De... Ez...
- Szép? - kérdezte Asami.
- Köszönöm... - zárta be a medált és a nyakába akasztotta a láncot. - Tomiko ez a tiéd. - tolta Tomikohoz a dobozt.
- Erre kíváncsi vagyok! - dörzsölte össze a kezét a lány. Elkezdte kibontani és két bot volt benne. - Két bot?
- Dob verő! - nevetett Eiki.
- Dob... verő? - nézegette a 'verőket.
- Mindig amikor éneklek akkor tapsolsz, vagy a ütöd az asztalt. Gondoltam örülsz neki ha megtanulsz dobolni. - mosolygott Asami.
- Köszönöm! - ugrott Asami nyakába Tomiko. - Köszönöm! Köszönöm! - kezdte puszilgatni Asami arcát a lány.
- Szívesen! Csak, hagyd már abba! - nevetett Asami. - Eikit puszilgasd ne engem! Még Hitomi nem kapta meg az ajándékát!
- Tényleg... - ült fel Tomiko. - Ez a tiéd!
Hitomi kivette a szatyorból az ajándékot. Egy kalap volt benne.
- Ha már Asami lenyúlta a régi kalapod akkor fogad el ezt! - mosolygott Eiji.
- Köszönöm! - tette a fejére a homokszínű kalapot amin egy piros szalag volt. - Nagyon szép!
- Természetesen! - ölelte meg a lány Eiji. - És hát akkor. Boldog Karácsony!
Mindenki kiáltotta, hogy Boldog karácsonyt, majd még beszélgettek. Yuri kergetőzött Hitomival. Majd Yuri elkezdett sírni. Mindenki rohant megnézni, hogy mi történt. A kislány elesett és felsértette a térdét.
- Yuri ne sírj! - ölelte meg a lányt Asami.
- De fáj!
- Gyere kapsz sebtapaszt. - Asami bevitte a szobájába Yurit és egy sebtapaszt tett a sebre. - Így jó?
- Kérek rá puszit! - mosolygott a kislány.
Asami a lány térdére nyomott egy puszit, majd befektette az ágyba és a lány pár perc után el is aludt.- Elmehetnél anyának. - ült le az ágyra Aguri. - Álmos vagyok. - dőlt hátra
- Ennyire unatkozol? - kérdezte Asami.
- Csak fáj a lábam... - mutatott a térdére Aguri. - Itt.
- Nem vagy már gyerek. - mosolygott Asami.
- Fáj! Asami, fáj! - kezdett vergődni az ágyon a fiú.
- Csend! Fel költöd a húgod! - pisszegte le a fiút Asami.
- Akkor puszild meg a térdem!
Asami nyomott egy puszit Aguri térdére.
- Itt is fáj. - mutatott a könyökére. Asami oda is nyomott egy puszit. - Itt... - mutatott a szájára.
Asami közelebb hajolt. A szájuk majdnem össze ért amikor Asami a kezével oldalra fordította a fiú kezét, majd az arcára nyomott egy puszit.
- Így jó már? - hajolt el a fiútól Asami. - Mindjárt jövök iszok. - állt fel Asami és kiment a szobából ivott majd mikor vissza ment az Aguri elaludt. Asami fogott egy paplant és betakarta a testvéreket.
- Aludjatok jól. - kapcsolta le a villanyt a lány és elhagyta a szobát. Kiment a többiekhez.
- Aguri? - kérdezte Eiji.- Elaludt. - ült le a kanapéra Asami.
- Elaludt? - húzta maga alá a lábát Tomiko.
- Neki is kell aludnia. - nevetett Asami.
Lassan mindenki haza ment. Tomiko és Asami össze pakoltak majd ők is lefeküdtek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése