Szerep játék 75. Fejezet

75. Fejezet: Boldog új évet!

- Arata! - ordított Tomiko. - Mi tart eddig?! 

- Figyelj! Ha valami nem tetszik akkor csináld te! Van két kezed! Találd fel magad! 

- Ne ordítozzatok már! - szólt Gengo. 

- Tomiko... Ez nem kétperces munka. - nézett fel a lányra Arata. 

- De mindjárt tíz óra! Siess! 

- Sietek! Aguri! Gyere segíts! - nézett szét a lakásban Arata. 

- Miben? - guggolt le Arata mellé Aguri. 

- Te magasabb vagy mint én! Dugd be ezt oda! - oda adott Agurinak Arata egy vezetéket.

- Pár centivel... - Aguri egy mozdulattal bedugta a helyére a kábelt. - Így jó? 

- Tökéletes! - állt fel a földről a fiú. - Most bekapcsolom! 

Arata megnyomott egy gombot a laptopján és a diszkógömb elkezdett forogni. 

- Nagy jó lett Arata - san! - nevetett Yuri. 

- Köszönöm! - zárta össze a laptopját. - El sem hiszem, hogy ennek az évnek is vége lesz négy óra múlva... Jó kis év volt! 

- A következő is az lesz. - tette Arata vállára a kézét Asami. - Sokkal jobb. 

- Remélem... - mosolygott Arata. 

- Megjött Akio! - szólt Tomiko. 

A lány beengedte a házba Akiot. Mindenki a fiúra nézett. 

- Sz-Sziasztok... - mondta halkan. 

- Szia! - lépet oda hozzá Asami. 

- Chh... - szólalt meg Eiji. - Ez a srác az agyamra megy... 

- Szerintem kedves és udvarias! - mondta Tomiko. 

- Szerintem meg nem! - keresztbe tette a kezét Eiji.
- De ahogy elnézem Asaminak tetszik. - mosolygott Eiki. 

- Asami! - lépett oda Asamihoz Eiji. - Táncolnál velem? - nyújtotta ki a kezét Eiji.
- Mi? Nincs is zene! - nevetett Asami.
- Arata! - szólt a fiúnak Eiji. - Kérek valami lassú számot! Nagyon lassút!
Asami megforgatta a szemét és megfogta Eiji kezét. A fiú magához húzta a lányt és a csípőére tette a kezét.
- Jó az illatod... - mondta halkan Eiji.
Asami Eiji lábára lépett amitől a fiú elugrott és megfogta a lábát.
- Hopsz! Nagyon sajnálom! - mosolygott a lány.
- Értem én! - nevetett Eiji. - Elvonom a figyelmed a táncról!
- Pontosan Eiji! Tomiko! Nincs kedved kicsit pörgősebb zenéhez? - fordult a barátnője felé Asami.
- Jimin! - ordított Tomiko és kiugrott Eiki öléből.
- Én másra gondoltam... de ha te a Jiminkédet akarod hallagtni akkor hallgasd! - nevetett Asami.
- Miért Asami!? - fordult a barátnője felé a lány.
- Őszintén kétlem, hogy a fiúk, fél pucér DÖGÖS fiúkat akarnak látni. - kuncogott Asami.
- Nagyon DÖGÖS fiúk. - nevetett Tomiko.
- Miről beszéltek? - kérdezte Akio.
- Na ne!!! - csattant fel Tomiko. - A legcukibb fiukról az egész világ egyetemben! Bocsi Eiki.
- Énekesek?
- Énekesek, táncosok, rapperek és valaki dalszöveg író is! - tette a szívére a kezét Asami. - És VIP jegyünk van a koncertjükre!
- Szóval ezek ilyen csoda fiúk? - nevetett Akio.
- Azok! - kezdett keresgélni az interneten Tomiko.
Betöltötte az egyik dalukat, a We Are Bulletproof Pt2 (lásd itt). Arata még képet is adott amikor Tomiko elkezdett vele üvölteni. Asami és Tomiko a tévé előtt ültek és pislogás nélkül nézték a videó klippet. A szám végén Akio elkezdett koreaiul énekelni.
- Na ne! - nézett a fiúra Asami. - Tudsz énekelni és koreaiul?! - lépett a fiúhoz.
- Az iskolában négy nyelvet kell tanulnunk. - szólalt meg Eiji. - Egyszerre angolul, franciául, spanyolul és koreaiul.
- Eszméletlen! - csodálkozott Tomiko.
- Akio a legjobb koreaiból. - mosolygott Eiki.
- Viszont Eiki verhetetlen angolul. Eiji meg franciául.
- Nemek csoda ha japánul képes vagyok megszólalni! - ült le a kanapéra Aguri. - A jó, hogy egyik se kell ahhoz, hogy beverjem a nagy pofájú egoisták fejét. - nézett Akiora Aguri.
- Aguri! - csapta fejbe Agurit Asami.
- Olyan szar, hogy én vagyok a legidősebb, de te nevelsz engem! - nevetett a fiú.
- Néha olyan vagy mint Yuri! Rosszabb! - nevetett Gengo.
- Mondja nekem a kalóz! - dőlt hátra a kanapén Aguri.
- Tudd meg szexi a szemvédő!
- Mi baja a szemednek? - kérdezte Akio.
- Ez egy hosszú, zavaros történet. - vakarta meg a nyakát Gengo. - A tesóm nem mindig bírt, én meg most őt nem bírom. - nevetett.
- Miért? - nézet szét a helységben Akio.
- A lényeg, hogy egy hatalmas segg fej. Ha a köcsög szinonimáját nézzük akkor az ő feje lenne ott.
- Mi történt? - jött az újabb kérdés a fiútól.
- Ez egy hosszú zavaros történet... - ült le a kanapéra Asami.
- Ha engem kérdezel szerintem nem... - vont vállat Eiji. - A lényeg, hogy Gengo és Asami régebben együtt jártam. De Gengo bátja, Asami elősző pasija akivel lefeküdt bekavart Asami szülinapi buliján. Asami túl sok, sok, sok rumos kólát ivott és dili bogyó lett. Részegen lefeküdt Engoval, Gengo bátyával, majd Gengo és Asami szakítottak. - hirtelen Asami berohant a szobájába.
- Idióta vagy Eiji... - fonta össze a mellkasán a karját Arata.
- Mé? - kérdezte vissza a fiú.
- Hülye vagy és kész... - nézett Eijire Aguri.
Akio Asami után indult bekopogott a szobájába és Asami kinyitotta az ajtót.
- Most azt gondolod, hogy egy buta liba vagyok. Akinek mindegy, hogy kivel de lefekszik valakivel.
- Dehogy! - mosolygott Akio. - A legkevésbé se!
- Komolyan?
- Persze! Vicces vagy és érdekes. Ez tetszik benned.
Asami arca vörös lett.
- H-Hát...
- Na gyere! - Akio megragadta Asami kezét és vissza húzta a többiekhez. - Nos hol is jártunk? Ja igen. Asami. Te milyen nyelven tudsz?
- Angolul tanulok ötödik éve és idén kezdtem a koreait ami nem igazán megy... - sóhajtott a lány.
- Nem megy!? - háborodott fel Tomiko. - Én kettes vagyok angolból és koreaiból, úgy, hogy halálra tanulom magam. Te meg hozod az ötös átlagot, úgy, hogy az órán figyelsz!
- Stréber... - köhögte el Aguri.
- Miért tudtátok. hogy Asami szemüveges? - tette fel a kérdést Tomiko.
- Tomiko! - nézett a barátnőjére Asami.
- Komolyan?! - kérdezte Eiji.
- Igen... De kontaktlencsém van. Igaz valaki megígérte, hogy nem mondja el senkinek! - nézett dühösen Tomikora Asami.
- Bocsi! - intett a kezével a lány.
- Végül is.... - sóhajtott Asami. - Tomiko az első napon elfelejtett felvenni bugyit és csak a harisnya volt rajta. - mosolygott gúnyosan Asami.
- A-Asami! - vörösödött el a lány arca. - Az enyém ehhez semmi!
- Ezt azért kaptad mert az én melltartómat használtad macska fülnek!
- Nem tehetek róla, hogy tehén melleid vannak!
- Tomiko... kinyírlak! - Asami a barátnője felé rohant aki elkezdett rohanni előle.
- Megnézném azokat a melleket. - mosolygott perverzen Eiji.
- Én már megfogtam azokat a melleket... - nevetett Gengo.
- Mi!? - nézett a fiúra Eiji. - Mikor?!
- Amikor Engo össze vert. Akkor kezdtünk járni.
- Már én is láttam azokat... De akkor még csak kicsi tehén mellek voltak. - nevetett Aguri.
- Mikor? - kérdezte Akio.
- Ez egy nagyon hosszú történt. - állt fel Aguri. - Hálás vagyok, hogy Asami megbírt bocsájtani nekem.
- Mit csináltál?
- Magamhoz akartam láncolni. - lépett közelebb Akiohoz. - Megerőszakoltam... - suttogta.
Akio táltót szájjal állt. Nem tudott hinni a fülének.
- Már lassan három éve... - lépett hátrébb Aguri.
- De hát... Akkor Asami 13 volt! - háborodott fel Akio.
- Igen... - vakarta meg Aguri a fejét.

Akio rémülten nézett Agurira. A fiú Eijiékre nézett.

- Ti tudjátok? - kérdezte Akio.

- Igen... - túrt bele a hajába Eiji. - Miatta tört el a karom... De teljesen jogosan csinálta.

- Mi az, hogy jogosan!? - háborodott fel Akio.

- Figyel... - lépett oda Akiohoz Aguri. - Semmit nem tudsz rólam vagy Asamiról. És magasról szarok rá, hogy mennyi pénzed van és, hogy huszonöt nyelvet beszélsz. Leszarom... De ne ítélj meg se engem, se Asamir, se senkit.

- Azt tudom, hogy egy beteg ember vagy! - szólalt meg Akio.

- Egy... Csak azért történt mert szerettem őt és mert meghaltak a szüleim. Kettő... Eijinek azért törtem el a kezét mert tehetett róla. - Eiji felé fordult Aguri. - Három... Nem érdekel mi történt... A lényeg, hogy a húgom nem az árvaházban van...

- Én ezt nem tudtam... - Akio szeme a földet pásztázta.

- Ezért nem bírom a gazdag ficsúrokat... - ült le a kanapéra Aguri.

- Asami! - ordított Tomiko és kijött a szobából. - Miért kellet fejbe verned!?

- Mert! - ütötte össze a két kezét Asami.

- Ez nem válasz! - nyávogott Tomiko.

- Szerintem az... - ült le Aguri mellé Asami. - Mi volt még nem voltunk?

- Semmi... - mondta halkan Akio.

- Mi lenne ha játszanánk!? - hozta fel az ötletet Eiji.

- Mit? - kérdezte Tomiko.

- Felelsz vagy mersz. - ült le a földre Eiji.

- Büntetés? - kérdezte Asami.

- Le kell venni egy ruhadarabot. - mosolygott Eiji.

- Nem játszok. - indult a konyhába Asami.

- Ne már Asami! - szólt utána Arata. - Régen is játszottunk!

- Igen, de akkor a játék annyi alapult, hogy megkellet ütni valakit vagy ölelni. De most... Nem fogok senki tökeivel játszani... - nézet szúrós szemekkel Eijire a lány.

- Létsziiiii!!!!! - állt fel Arata és kezdett ugrálni Asami előtt.

- Miért?! - nevetett Asami.

- Tavasztól egy osztályba járunk. Szóval... Ha játszol suli után elviszlek kajálni! - mosolygott a szőke fiú.

- Olyan nehéz dönteni... De oké.

Vissza mentek a nappaliba. Leültek. Aguri, Asami, Tomiko és Eiki a kanapén ültek. Eji a földön Gengoval és Aratával. Akio a fotelbe.

- Rendben! Én találtam ki ezért én kezdem! - mosolygott Eiji. - Szóval... Akio! Felelsz vagy mersz?

- Felelek. - mondta nyugodtan a fiú.

- Hmm... Van most olyan ember aki tetszik?

- Hát... - gondolkozott el a fiú. - Van.

- Rendben. Te jössz. - mondta Eiji.

- Akkor... Gengo. Felelsz vagy mersz? - nézett a fiúra Akio.

- Merek. - mosolygott.

- Legyen... fuss a lakásban...

- Ennyi?

- És akinél megállsz annak adj egy puszit. - igazította meg a kalapját a fiú.

- Oké... - Gengo elkezdett rohangálni.

Körbe, körbe szaladgált, majd Eijinél össze esett.

- Még jó, hogy az uncsim vagy... Különben elküldenélek a francba. - nézett gúnyosan Gengora Eiji.

Gengo egy puszit nyomot Eiji arcára és leült a földre.

- Tomiko! - nézett a lányra a fiú. - Felelsz vagy mersz?

- Felelek. - nevetett a lány.

- Mi volt életet legjobb pillanata?

- Az amikor... Olyan sok van! Lehet többet?

- Lehet. - bólintott a fiú.

- Akkor sorban. - nagy levegőt vett Tomiko. - Amikor megengedték, hogy normális gimibe járjak, amikor megismertem Asamit, amikor megismertem Eijit és Eikit, Amikor Asami a legjobb barátom lett, amikor kaptam tőle a hajpántom, amikor megtudtam, hogy szereti a koreai zenét, amikor össze jöttem egy fiúval és csókolóztunk, amikor elmentem randira Eikivel, amikor elköltöztem otthonról, amikor kaptam koncert jegyet, amikor... - állt meg Tomiko.

- Mi az? - kérdezte Asami.

- Nem tudom eldönteni, hogy az jó vagy rossz...

- Mi?

Tomiko oda hajolt Asamihoz és megkérdezte tőle.

- Szerintem... Nem tudom... Akartad?

- Nem... - vakarta meg a homlokát Tomiko. - De jól esett ami utána történt.

- Az, hogy szétvertem a pofáját? - nevetett Asami.

- Az is...

- Na? - kérdezte Gengo.

- Amikor Asami szét verte Jungo arcát... - pislogott Tomiko.

- Mikor? - kérdezte Arata.

- Ez egy nagyon hosszú történet... - sóhajtott Asami. - A lényeg, hogy Jungo messzire ment.

- Rendben! - mondta Eiki mérgese. - Tomiko kérdez valakitől.

- Oké. Ki legyen? - kérdezte magától a lány. - Aguri. Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Milyen érzés volt csókolózni Asamival?

Aguri arcon csapta magát és elkezdett nevetni.

- M-mi az?! - kérdezte Asami.

- Mikor megcsókoltalak halat ettél! - nevetett tovább.

- R-Reggel volt! - mondta vörös arccal a lány.

- Vagyis? - mosolygott Tomiko.

- Jó. - hagyta abba a nevetést a fiú.

- Ennyi? És neked Eiji?!

- Kellemes!

- Gengo?

- Azt se tudta, hogy ki vagyok... De élveztem. - mosolygott Gengo.

- Már mind hármótokkal csókolózott?! - nézett táltót szájjal Akio.

- Ja... Igaz Eiji Asami akarata ellenére csókolta meg. Gengoról meg azt hitte, hogy a fiúja. De velem rendesen csókolózott. - mondta Aguri. - Akkor tovább! Asami! Felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Nem adsz 20000 arany tallért lakásra? - kérdezte a fiú.

- Megörültél!? - nézett Agurira Asami. - Hárman laknak nálam és őszinte legyek egy szúnyogot pisztollyal lelőni és fekete mágiával az nem vicces! - nézett Eijire, Eikire és Tomikora.

- Mondtuk, hogy össze gyűjtjük a pénzt! - mentegetőzött Eiji.

- Ja... A kár. - vette elő a telefonját a lány. - 6000 aranytallér...

- De eddig nem volt annyi!!! - szólalt fel Tomiko.

- Tegnap este betörtétek az egyik falat!

- Az Aya- chan volt... - forgatta a szemét Eiki.

- Ahha... egy 12 éves kislány, erő nélkül képes a konyhából a fürdőbe átmenni a falon keresztül ami egy méter vastag!

- Aya-chan nem olyan ártatlan mint te hiszed Asami – chan... - mondta Eiji.

- Asami – chan? Már megint kezded? - kérdezte Asami.

- Csak egyszer mond ki, hogy Onii – chan! - térdélt le a lány elé Eiji.

- Dehogy mondom! Majd ha vissza fizettétek a 6000 aranytallért!

- Nincs pénzed vissza állítani a házad? - kérdezte Aguri.

- Nincs... Az összes pénzem elment kajára és a céh dolgaira... összesen... 10 arany tallérom van... - sóhajtott a lány.

- Legalább neked van házad! Én már a játék eleje óta a kocsmába, hagyom a karakterem...

- Miről beszéltek? - kérdezte Gengo.

- Egy játékról.

- Játék? - kérdezte Akio. - Arról a virtuálisról?

- Igen. - mosolygott Asami. - Te is játszol?

- Mondjuk... ötös vagyok.

- Ötös? - kérdezte Aguri. - Én hetes.

- Én kettes! - szólalt fel Eiji

- Én is és Eiji is. - mosolygott Tomiko.

- Én nyolcas. - mondta Arata.

- És te Asami?

- Tizenhárom... - mosolygott Asami.

- Na ne! - nevetett fel Akio. - Fuji!

- Pontosan. - bólintott a lány.

- El sem hiszem! - mosolygott Akio. - Azt hallottam, hogy igazából fiú.

- MI!? - nézett dühösen Akiora Asami. - Ki mondta?

- Egy srác egy céhből. Vagyis a céh vezér mondta.

- Hányas a céh szintje? - kezdett keresgélni a telefonjában a lány.

- Tizenegy.

- Mi? - emelte fel a fejét Asami. - Tizenegy? De hisz azok...

- A Fekete özvegyek. A második legerősebb céh a tiétek után. Az utóbbi időben elég sok új tagot gyűjtöttek. - mondta Akio.

- Azt hallottam, hogy a céh vezér segédje egy profi hacker. És akit kiszemel a vezér annak lekeresik az ip címét és elmennek hozzá. A fiúkat megverik a lányokat meg... - mondta Arata.

- Egy hülye játék miatt... - mondta halkan Tomiko.

- Ez... - mondta halkan Asami.

- Mi az? - kérdezte Aguri.

- Öten léptek ki a céhből... - tette maga mellé a telefonját.

- De miért? - kérdezte Eiji.

- Nem adtak okot, csak kiléptek. Minden jel nélkül.

- Lehet, hogy a Fekete özvegyek kavarnak? - kérdezte Arata.

- Bizonyára... Két lány és három fiú... Fenébe... - tette el a telefonját.

- Mi van Engoval? - kérdezte Eiji.

- Ő az egyik...

- Ő lépet ki? - kérdezte Eiki.

- Igen... Nem folytatnánk a játékot? - kérdezte Asami.

- De. Kérdezz valakitől. - mondta Eiji.

- Rendben akkor... Eiki. Felelsz vagy mersz?

- Merek. - mondta Eiki.

- Hát... Csókold meg Tomikót. - mosolygott Asami.

Eiki Tomiko felé fordult és hosszan megcsókolta.

- Mi lett volna ha valami izgibbet mondasz? Például...

- Nem példálózunk beteg, perverz ötletekkel Eiji... - ütötte vállba a testvérét Eiki. - Nos... Akio felelsz vagy mersz?

- Felelek.

- Mindig felelsz! Legyen merés! - mosolygott Eiji.

- Akkor merek... - sóhajtott Akio.

- Rendben! Csókold meg Asamit! - nevetett Eiki.

- Mi... de... de... - dadogott Akio.

- Ha nem akkor vedd le a pólód és Asaminak is le kell. - mosolygott gúnyosan Eiji.

- De... Ez nem ér! - háborodott fel a lány. - Csak ez a póló van rajtam!

- Éppen azért. - mosolygott gúnyosan Eiji.

- Utállak! - nézett mérgesen Asami.

- Nos akkor lesz csók vagy nem? - kérdezte Aguri.

- Akiot pár napja ismerem! Ő nem akar engem megcsókolni! Kiszállok! - kezdett duzzogni Asami.

- Nem lehet! Vetkőzz! - nevetett Eiji.

- Miért nem lehet? - kérdezte Asami. - Ki akarok szállni!

- Akkor vedd le a nadrágod!

- Inkább a póló... - húzta el a száját Asami.

- Úgy nem baj? - nézett Asamira Akio.

- Nem. - egy erő teljes mosolyt erőltette az arcára a lány.

Akio lekapta magáról a pólóját és vörös arccal ült. Asami végig mérte a fiú hasát. Izmos volt. Nagyon. Asami kiengedte a haját. Becsukta a szemét és levette a pólóját. Eiji nagy szerencséjére Asamin egy csipkés melltartó volt. Asami arca is vörös lett. Érzete, hogy a fiúk tekintete az ő mellét pásztázzák. Eiki nem nézte Asamit. Még pár percig játszották a játékot, majd Asami vissza kapta a pólóját.

- Soha többet nem játszom ilyet... - dőlt a hátára a kanapén Asami. - Soha...

- Legalább neked van melled! - ült le Asami lábához Tomiko. - De nekem...

- Yuri alszik, de azt kérte keltsem fel ha éjfél lesz. Fel keltsem? - kérdezte Aguri.

- Nem tudom... - vont vállat Eiji.

- Ha nem kelted fel mérges lesz reggel, de ha fel kelted akkor is mérges lesz. - ült fel Asami.

- Akkor mit csináljak? - kérdezte a fiú.

- Én fel kelteném. - állt fel Asami és a szobájába.

A szobájában az ágyán Yuri aludt. Asami leguggolt mellé és simogatni kezdte a lány fejét.

- Yuri... - mondta Asami. - Mindjárt új év. Kelj fel!
Yuri kinyitotta a szemét és fel ült.

- Még hány perc? - kérdezte álmos arccal.

- Tizenöt. - mosolygott Asami.

- Akkor menjünk ki! - leugrott az ágyról Yuri és Asamit kezdte húzni a kezénél fogva.

Egészen a nagyszobáig ráncigálta az idősebb lányt, majd lelökte a kanapéra és az ölébe ült.

- Onee – sama! - ölelte meg Asamit Yuri. - Olyan boldog vagyok!

- Miért? - mosolygott Asami.

- Mert idén veletek tölthettem a karácsonyt és a szilvesztert!

Asami Agurira nézett aki leült melléjük. Yuri a bátyja felé fordult, akinek elkezdett folyni a könnye.

- Sajnálom Yuri.... - mondta Aguri.

- Nem kell semmit sajnálnod! - nevetett a kis lány. - Ne sírj! Nem lenne jó ha pontban éjfélkor sírnál! - fogta meg a bátya arcát és felfele kezdte húzni.

- Értem! - dünnyögte Aguri. - Fáj Yuri!

- Bocsesz! - nevetett Youru és elfordult a bátyától. - Na még pár perc!

- Asami... beszélhetünk? - állt a kanapé mögé Akio.

- Persze... - Asami felállt és a konyhába mentek. - Mi az?

- Figyelj... Nem azért nem csókoltalak meg mert nem tetszel, hanem mert nem így akartam az első csókunkat. - mondta Akio.

- A-Akio... - vörösödött el a lány arca.

- Boldog új évet! - ordították a nappaliból a többiek.

Akio közelebb hajolt Asamihoz és az arcára nyomot egy puszit. Egy hosszú puszit, majd elhajolt a lánytól. Asami az arcára tette a kezét és úgy nézett a fiúra.

- Ne hidd, hogy ilyen hamar megkapsz! - nevetett Akio.

- Nem volt benne a számításomban. - mosolyodott el Asami.

- Gyere táncoljunk. - fogta meg a lány kezét Akio.