Szerep játék 76. Fejezet

76. Fejezet: Az agresszív pókok

- Na? - kérdezte Asami Gengotól.

- Érdekes... - nézegette a kezét. - Olyan mintha valós lenne.

- Öszintén megmondva a szőke jobban áll! - nevetett Eiji.

- Vicces vagy Eiji... - húzta el a száját Gengo.

- Örülj, hogy megkaptad Akio első karakterét! - lökte vállba Gengot Asami.

- Köszönöm Akio. - hajolt meg a fiú.

- Igazán nincs mit. - mosolygott a fiú.

- Nos akkor... Mit csinálunk ma? - kérdezte Tomiko.

- Beszélek a céhvel... - indult el Asami.

- Olyan pici és édes. - mosolgott Eiji.

Akio csak nevetett és Asami után indultak. Beértek az céh toronyba. Veszekedés volt bent.

- Engedj el! - üvöltött az egyik lány.

- Miért cica? - kérdezte egy fekete ruhás férfi.

- Enged el! - üvöltött a másik lány.

- Csönd. - mondta egy másik fiú.

- Azonnal húzzatok innen! - kapta elő a kardját Asami.

- Fuji... - mondta halkan az egyik lány.

- Megjött a kis vadmacska... - sétált oda Asamihoz az egyik. - Miáú... - nézett le a lányra.

- Menjetek innen... - nézet csúnyán a fiúra.

- Miért tennénk? - a fiú arcán egy fekete pók mászott át.

- Fekete özvegyek... - szorította ökölbe a kezét Asami.

- Ohh... - mosolygott a férfi. - Mi árult el cica? - emelte meg Asami állát a kezével.

- Ne érj hozzá! - mondta az ajtóból Engo.

Asami kikapta a fejét a fiú kezéből és az ajtó felé fordult mint mindenki más. Engo állt ott fekete ruhában. A pólóján egy fehér pók volt.

- Miért? - esett le az arcáról az a gúnyos mosoly.

- Mert azt mondtam... - lépett beljebb Engo. - Menjünk...

- Azért jöttetek, hogy rá erőszakoljátok másokra a céheteket! - ordított utánuk Asami.

- Nagy a szája... Betömhetem? - mosolygott perverzen a fiú.

- Hagyatok minket békén! - üvöltött Asami.

- Nyugalom cica... Amint kilépsz a játékból én várni fogok rád. - nyalta meg a száját.

Azzal Engo megfogta a fiú karját és kirángatta a férfit. Utána ment a másik kettő. Asami a két lányra nézett.

- Mit mondtak? - kérdezte Asami.

- Ha nem csatlakozunk... - kezdett könnyezni az egyik és kilépet a játékból. Őt követte a barátnője.

- Fenébe! - rúgott bele az asztalba Asami.

- Nyugalom! - lépett mellé Arata.

- Már csak tízen maradtunk. - túrt bele a hajába Aguri.

- Akkor most Gengo azonnal céh tag lesz. - dőlt a falnak Asami.

- Tizenegy. - mondta Aguri.

- Negyvenhatan voltunk! - szólt Arata.

- Mennyien lehetnek a fekete özvegyeknél? - kérdezte Asami.

- Most jelenleg hatvanhatan aktívak, de egyébként összesen nyolcvannégyen vannak. - ült le Arata.

- Nem tudnak ellenük semmit tenni? - kérdezte Eiji.

- Legfeljebb beszüntetik a játékot. - tette a fejére a kezét Arata.

- Bassza meg! - csapott az asztalra Asami. - Megyek sétálok... - felállt és elhagyta a termet.

Az utcákon sétált. Szinte az összes emberen fekete ruhadarabok voltak. A biztonság kedvéért elő vette a kardját és az oldalán lógott. Egyre jobban közeledett a város határához. Mikor elérte volna valaki berántotta egy mellék utcába. Hideg kezek tapadtak a szájára. A kardjáért nyúlt volna, de az illető messzire dobta. Megkötötte a lány kezét, hogy megakadályozza, hogy kilépjen. Elkezdett a pólója alá nyúlni. Asami a sírás szélén állt. Érezte a hideg kezeket a hasán. Mozgolódni kezdett, de hiába. Az illető nem állt meg.

- Hagyd békén! - üvöltött valaki.

A férfi aki Asamit tapogatta elengedte a lányt és futni kezdett, de a hős megölte.

- Jól vagy? - kérdezte az idegen.

- Igen... - állt fel a földről Asami. - Köszönöm...

- Csak én érhetek hozzád. - lépet elő a sötétből az idegen. A falnak nyomta Asamit és megcsókolta. - Az enyém vagy... - csókolta tovább a lányt.

- Engo... - vált el a fiútól. - Nem érzek irántad semmit... - tolta el magától a fiút.

- Miért? - kérdezte Engo.

- Mert... - nem tudta befejezni a mondatot mert Engo megint megcsókolta. - Hagyd abba! - lökte el a fiút magától. A kardjáért lépett és fel vette.

- Miért?!

- Mert fogadtál és én voltam a tárgy, lefeküdtél velem amikor nem voltam magamnál! - indult volna el Asami, de Engo megfogta a csuklóját.

- Ki volt az a fiú a karácsonyi bulin?

- Semmi közöd hozzá! - rántotta ki a kezét, de Engo erősen fogta.

- Fuji! - üvöltött valaki. - Fuji... - a sikátor elején Akiot pillantotta meg. - Enged el!

Engo nem mondott semmit, csak magához húzta Asamit és hosszan megcsókolta. Akio elő vette a kardját és megakarta ölni Engot, de a fiú eltűnt. Akio megölelte Asamit.

- Jól vagy? - kérdezte a fiú.

- Igen... - ölelte meg a fiút. - Már sehol nem vagyok biztonságban! - kezdett sírni Asami.

Eltolta magától Akiot és felugrott a házak tetejére. Onnan figyelte a várost. Az utcák feketék voltak. Ha volt egy két ember aki más céhez tartozott az kilépet. Asami üzenetet kapott. Megnyitotta.

- Fuji – sama! - nézett mérgesen Asamira Aya. - Hol vagy?

- Bocsánat Aya – chan... - törölte meg a szemét Asami.

- Minden rendben? - kérdezte a lány.

- Igen... - állt fel Asami és egy mosolyt erőltetett az arcára. - Mindjárt megyek.

- Rendben! Siess! - nyomta ki az üzenetet.

Asami felállt és indult volna el, ha nem találja magát szembe valakivel. Egy kapucnis férfi állt előtte.

Pókok rohangáltak a köpenyén és a kéz fején, pókháló csüngött az egész testén. Egy kard volt a kezében, hatalmas fekete kard rajta egy pókkal. 

- Fuji - san. - szólalt meg a férfi rekedtes hangon. 

- Csak nem a Fekete özvegyek vezetőjét köszönthetem? - nézet gúnyosan a lány. - Mit akarsz? 

- A kardod... a köpenyed... - ütött Asamira a kardjával, de a lány át ugrott a másik házra. 

- Nincs elég pénzed?! - üvöltött. - Menj dolgoz ne pedig bántalmazz másokat! 

A férfi át ugrott Asamihoz. Ütött, de most a lány nem ugrott el, hanem kivédte. Két kézzel tartotta a férfi kardját. Erősen tartotta amikor egy pók ereszkedett le a kardról a lány arcára. Asami azonnal elugrott és lesöpörte az arcáról a pókot.

- Félsz a pókoktól? - kérdezte a férfi.

Asami nem válaszolt. A pasas megvonta a vállát és a földbe állította a kardját. Több ezer pók kezdett Asami felé rohanni. Hirtelen a pókok felgyulladtak. Kék lángok kezdték felégetni az apró pókokat. 

Eiji ugrott be Asami elé. 

- Minden jóból kiakarsz minket hagyni? - nevetett a fiú. 

- Nem volt célom. - emelte fel a kardját Asami. 

Megjelentek a többiek is. Asami fellélegezett. 

- Itt lehet biztonságban vagy Asami. - mondta a férfi. - De a való világban most nincs melletted a vörös szemű démon. Viszont két kigyúrt tag annál inkább. 

Asami levegő után kezdett kapkodni. 

- Nem... - szólalt meg a lány.

- De szívem, de ha senki nem csinál hülyeséget nem esik baja a lánynak aki a másik szobában van. - vette le a fejéről a kapucniját a férfi. 

- Ne higgy neki! - szólalt meg Aguri. 

- A szobád fala kék. Ha az ágyon ülsz akkor barra van az ajtó. A szekrényeden és kép van rólad és a másik lányról. Emellett... puha a bőröd... 

Asami a földre roskadt. A vérnyomása az egekbe szált. A kezére nézett és látta, hogy kezd átlátszó lenni. 

- Én igazat mondtam... - mosolygott a pasas. 

- Aguri... - nézett a fiúra Asami, majd szét kapcsolt a játék. 

Asami nem merte kinyitni a szemét. Érzete a hideg kezeket a lábán és a kezein. Kinyitotta a szemét és két férfival találta szembe magát. 

- Ne! - üvöltötte Asami és kapálózni kezdett.

- Elég! - fogta le az egyik férfi és a lány szájára tapasztotta a kezét. - Maradj csöndben és gyengéd leszek... - mosolygott. 

Asami sírni kezdett. Az arcát könnyek áztatták el. 

- Ez sír? - kérdezte a másik.

- Azt mondták nem szokott sírni. - engedett a szóritásán a lánynak az idősebbik. - Téged érdekel, hogy sír? 

- Csak egy kislány! - mondta a fiatalabbik. 

- Aki már vagy öt embert vert meg! A főnököt vállba lőtte! - nézett hátra a társára. 

- Én akkor se fogom megerőszakolni! És remélem te se! - nézett a férfira a fiú. 

- Miért?

- Mert! - a fiú arcon ütötte a férfit és megfogta Asami kezét. 

Kirohantak a szobából. Asami magára kapta a cipőjét és a pulcsiját, majd rohantak. 

- Várj! - szólt Asami. - Ott van barátnőm! 

- Elkel húznunk! Most! - indult volna tovább a fiú. 

- Még a nevedet se tudom! - szólt Asami. 

- Hívj Lovagnak és gyere! - kezdte ráncigálni maga után a lányt. 

Néhány száz méter után megálltak. A térdükre dőlve lihegtek. 

- Jól vagy? - kérdezte a fiú. 

- Igen...

- Annak örülök. - egyenesedett fel és mosolygott.

- Miért segítettél? - kérdezte a lány. 

- Nem éppen az a férfi voltam akire számítottak. Ajibana Bunmei vagyok, de szerintem már ismersz.

- Bunmei?! - kérdezte vissza Asami. - Hogy kerülsz ide? 

- Aguri hívott. Ami után a bajnokságon legyőzött felvette velem a kapcsolatot. Ő kért meg, hogy tartsam rajtad a szemem. 

- De, hogy- hogy nem tudta az a férfi, hogy nem együtt dolgoztok? - nézet fel a fiúra. 

- Az legyen az én dolgom. - kacsintott a fiú.

- Mond csak. Hány éves vagy? - tette a csípőre a kezét Asami. 

- 19. És te? 

- Nem rég lettem 16. - dőlt a falnak a lány. - Mi van a barátnőmmel? 

- Már Aguri biztos ott van. Nyugalom. - tette a lány vállára a kezét. - Lassan vissza mehetünk. 

- Rendben...

Bunmei és Asami elindultak vissza. Mikor benyitottam Tomiko esett Asami nyakába. 

- Nem esett bajod?! - sírt Tomiko. 

- Nem... - mosolygott Asami. - Valaki testőrt bérelt nekem. 

- Testőrt? - kérdezte Arata.

- Igen. - Bunmei bejött az ajtón. 

- Ő ki? - kérdezte Akio. 

- Bunmei vagyok. - mutatkozott be a fiú. 

- Bunmei!? - nézett nagyot Arata. - Ő Bunmei?! Azt hittem Bunmei 12 éves! 

- Nem éppen. - nevetett Bunmei. - 19 vagyok. 

- Dögös...  nézte a fiút Tomiko. 

- Tomiko! - csapta fejbe Eiki. 

- Köszönöm. - fogott kezet Bunmeivel Aguri. 

- Nincs mit! Már vártam rá, hogy lássam a Fujit igazából. - mosolygott a fiú. 

- El sem hiszem, hogy valakit béreltél azért, hogy ne essen bajom... Hányan vannak még? - nézet a lány Agurira.

- Csak Bunmei van, de ő sem pénzért vállalta el. - mosolygott Aguri. 

- Utálom ezt az egészet... - csukta be a szemét Asami. - Te szerintem tudom ki tálalt ki... 

- Ki?! - kérdezték kórusban a többiek. 

- Engo... - húzta el a száját Asami. 

- Miből gondolod? - kérdezte Gengo. - Ő egy szemét, de nem tenne ilyet! 

- Láttad a napokban őt? Az arcát? Vagy bármi mást? - nézett Gengora a lány. 

- Nem... Azt állítod? 

- Azt... Téged akart védeni azzal, hogy mindent elmondott rólam nekik. - ült le a kanapéra Asami és elő vette a telefonját. 

- Mit csinálsz? - kérdezte Arata. 

- Van egy ötletem... - mosolygott a lány. - Kiírtjuk a pókokat. Örökre!