8. Fejezet: Egyedül az éjszakában
Tomiko már 20 perce ment, de így is csak vonszolta magát. Úgy nézett ki mint egy karácsonyfa. Éppen, hogy besötétedett, de már nagyon kevés ember járt az utcákon. Tomiko arcához egy hideg szél ért és egyből fel húzta a pulóverén a kapucnit a fejére. Messze lakik Asami. Arra gondolt, hogy levágja az utat egy sikátoron keresztül.
- Teljesen idióta vagyok... - nézett a sikátorba majd elindult befelé.
Három lépést tett meg és meg jelent előtte 2 fiú.
- Ni csak egy eltévedt cicus. - perverz mosollyal az arcán elő vette a zsebéből a kezét.
Tomiko gyorsan meg fordult de már mögötte is volt 1 fiú. Bajba keveredett és tudta, hogy ebből egyedül nem tud kimászni.
- Házhoz jöttél cica? - Tomiko felé lépett és a haját meg igazította. Ugyan az a perverz mosoly ült az arcán mint az előbb. - Meg mutatod mi van a pulcsid alatt! - meg fogta a lány derekát és le akarta róla venni a pulcsit.
- Hagy békén! - Tomiko egy gyors és pontos rúgással eltalálta a fiú gyenge pontját.
A fiú elkapta a lány kezét és az ölébe húzta.
- Miből van ez a srác?! - kérdezte magától Tomiko.
- Az enyém vagy cica... - meg akarta csókolni a lányt de akkor fel figyelt valaki hangjára.
- Mi lenne a el engednéd a lányt? - kérdezte Jungo amint éppen az öklét fogta mert már bevert az egyik srácnak aki éppen a földön feküdt vérző orral.
Aki éppen le akarta kapni Tomikot most hátrébb ugrott.
- Jobb lenne ha eltűnnétek! - Jungo magához húzta a lányt. - Ő az enyém... - nyalta meg a száját a fiú.
Az a 3 gengszter meg úgy el rohant, hogy csíkot húztak maguk után.
- Jól vagy Tomiko? - nézett a lányra Jungo.
- Igen! Hogy értetted, hogy a tiéd vagyok? - remegve a fiúra nézett.
- Az enyém vagy! - nézett le rá a nála 1 fejjel nagyobb fiú perverz mosollyal.
- Perverz! Engedj el! - lökte el magától a fiút.
- Meg se köszönöd, hogy meg mentettelek Tomiko-chan? - szomorúan a lányra pillantott.
- Köszönöm... Jungo... - nézett a fiúra teljesen vörös lett.
- Hova mész? - kérdezte és a mögötte fekvő cuccaira nézett.
- Asamiékhóz. - vágta rá Tomiko.
- Elvigyelek? Veszélyes ilyenkor a város.
- Rendben, de ne merj semmit se csinálni velem! - nyúlt a cuccáért.
- Hagyd! Azt majd én viszem. - vette ki a lány kezéből a cuccokat.
- Köszi... - elindult Jungo után.
Be pakoltak a kocsi csomag tartójába, majd Tomiko beült az anyós ülésre. Elindultak a kocsival és végig hajtottak egy hídon.
- Mond csak Tomiko-chan... - nézett oldalra a fiú.
- Hívj csak Tomikonak. Kérlek. - mosolygott a fiúra a lány.
- Rendben. Akkor. Mond csak Tomiko, miért mész Asamiékhóz?
Mély levegőt vett majd kifújta.
- Össze vesztem apámmal mert segíteni akartam Asaminek ezért most megyek és segítek neki. - fordította el a fejét és kinézett az ablakon.
- Értem bátor vagy. De ne feled. Örülj, hogy a szüleiddel lehetsz, mert valaki nem teheti meg... - Jungonak könny csepp ült ki a szeme sarkába.
- Nem sokáig leszek távol tőlük Jungo. - vissza fordult és aranyosan a fiúra kacsintott. Tomiko angyalian nézett ki ahogy éppen leértek a hídról és az utcai lámpák be világítottak a kocsiba.
Jungo szülei már nagyon rég meg haltak azóta egyedül él. Autó balesetet szenvedtek mikor a fiú 13 éves volt. Ő is a kocsiban ült és csak ő maradt életbe. A testvére és a szülei meg haltak. Lassan megérkeztek Asamiékhóz. Jungo megállt a kocsival majd a lány felé fordult. A lány nem tudta mi történik. Hirtelen egymáshoz kezdtek közeledni. Össze ért a szájuk, majd a fiú a lány arcára tette a kezét. Csók csatába kezdtek. Jungo meg csókolta a lányt, a lány meg vissza csókolt. Majd levette az arcáról a kezét és elkezdte kigombolni az ingét.
- Mit... csinálsz? - kérdezte a lány amikor el tudott szakadni a fiú szájától.
- Melegem.. van... - kigombolta az ingét és vissza rakta Tomiko arcára a kezét.
A lány a fiú vállára rakta a kezét. Még néhány percig csókolóztak majd abba hagyták.
- Ez... Mi volt? - kérdezte a lány és a szájára rakta a kezét.
- Én... Sajnálom! - gombolta vissza a pólóját.
- Ne sajnáld... - igazította meg a hajpántját Tomiko.
- Mi csoda? - nézett a lányra a zöldes kék szemével.
- Nagyon tetszett. - vissza fordult a fiúra. - Nem érdekel az a két év... - meg fogta a fiú kezét.
- Tomiko... én szeretlek! - a lány keze elkezdett remegni. Nem tudta mit válaszoljon. Lassan már 4 éve ismeri a fiút aki nagyjából 2 hónapja undorodott tőle. - Ismét meg csókolta a lányt aki csak maga elé bámult.
- Segítek becipekedni. - kiszállt a kocsiból Jungo és ki vette a bőröndöket.
Tomiko még próbálta fel dolgozni a néhány perccel ezelőtt történt dolgokat. Lassan kinyitotta az ajtót és kiszállt. Elvette a fiútól a háti táskáját, majd az ajtó felé indultak. A lány becsengetett. Az ajtót Hitomi nyitotta ki.
- Szia Hitomi! - ölelte meg Tomiko Hitomit.
- Szia Hitomi-chan.
Hitomi integetett majd bejeb vezette a vendégeket. Le szaladt az emeletről Daisuke és üdvözölte a haverját.
- Csá Jungo! - fogott vele kezet. - Csak nem tiéd az a cuki rózsaszín oldal táska? - nevetett a fiú.
- Nem! Tomikoé. - maga elé tolta a lányt.
- Ohh észre se vettelek. Szia! Mi ez a sok cucc?
- Szeretnék kérdezni tőletek valamit. - tette le a táskát a válláról.
Asami is lejött és üdvözölte a barátnőjét. Tomiko mindent elmondott a három testvérnek.
- Vagyis... Akkor te ide akarsz költözni? - kérdezett vissza Daisuke.
- Igen! Lak bért is fizetnék, kaját veszek magamnak. Csak ne keljen vissza mennem a szüleimhez... - óvatosan Jungora nézett.
- Rendben ezt majd anyámmal beszéld meg. - elő vette a telefonját és tárcsázta az anyját. Fel vette.
- Szia anya! Lenne egy kérésem.
- Mond csak Daisuke.
- Nem bánnád ha Tomiko hozzánk költözne egy időre?
- Hogy érted ezt?
- Adom őt. - a lány kezébe nyomta a telefont.
- Szia Kazue. Kicsit össze vesztem apámmal és arra gondoltam , hogy egy darabig hozzátok költöznék. Fizetem a lakbért és a kaját magamnak meg azt ami szükséges.
- Rendben. Ha Asami nem bánja.
- Dehogy bánom! - kapta ki a telefont Tomiko kezéből. - Köszi anya!
- Köszönöm Kazue!
- Szívesen, de most megyek sziasztok! - letette a telefont.
- Köszönöm, hogy itt lakhatok. - hajtott fejet a testvérek előtt.
- Szívesen! - vágta rá Asami és Daisuke.
Fel vitték a cuccait az emeletre egyenesen Asami szobájába. A fiúk elő vettek egy öreg könnyen mozgatható ágyat majd meg ágyaztak.
- Lányok addig csinálok valami kaját. - mondta Daisuke amint ment lefele a lépcsőn a konyhába.
- Rendben! - válaszolták együtt.
- Tomiko addig én elmegyek fürdeni. - mondta Asami.
- Rendben siess! - a táskájába turkált és elő vette a pizsijét.
Le vette a pólóját és a földre dobta. Vette volna fel a pizsijét,de akkor benyitott valaki. Persze a lány egyenesen oda fordult azt hitte Asami itt hagyott valamit, de nem ő volt. Nem ő állt ott hanem Jungo. Tomiko teljesen vörös lett. Melltartóba állt egy fiúval szemben. Földbe gyökerezett a lába. A fiú is el vörösödött. Majd a lányhoz lépet és meg csókolta. a lány derekára rakta a kezét. Tomiko ismét vissza csókolt. A fiú most elhagyva a száját a lány nyakát kezdte el csókolgatni. A lány becsukta a szemét majd meg szólalt.
- Szeretlek...
- Teljesen idióta vagyok... - nézett a sikátorba majd elindult befelé.
Három lépést tett meg és meg jelent előtte 2 fiú.
- Ni csak egy eltévedt cicus. - perverz mosollyal az arcán elő vette a zsebéből a kezét.
Tomiko gyorsan meg fordult de már mögötte is volt 1 fiú. Bajba keveredett és tudta, hogy ebből egyedül nem tud kimászni.
- Házhoz jöttél cica? - Tomiko felé lépett és a haját meg igazította. Ugyan az a perverz mosoly ült az arcán mint az előbb. - Meg mutatod mi van a pulcsid alatt! - meg fogta a lány derekát és le akarta róla venni a pulcsit.
- Hagy békén! - Tomiko egy gyors és pontos rúgással eltalálta a fiú gyenge pontját.
A fiú elkapta a lány kezét és az ölébe húzta.
- Miből van ez a srác?! - kérdezte magától Tomiko.
- Az enyém vagy cica... - meg akarta csókolni a lányt de akkor fel figyelt valaki hangjára.
- Mi lenne a el engednéd a lányt? - kérdezte Jungo amint éppen az öklét fogta mert már bevert az egyik srácnak aki éppen a földön feküdt vérző orral.
Aki éppen le akarta kapni Tomikot most hátrébb ugrott.
- Jobb lenne ha eltűnnétek! - Jungo magához húzta a lányt. - Ő az enyém... - nyalta meg a száját a fiú.
Az a 3 gengszter meg úgy el rohant, hogy csíkot húztak maguk után.
- Jól vagy Tomiko? - nézett a lányra Jungo.
- Igen! Hogy értetted, hogy a tiéd vagyok? - remegve a fiúra nézett.
- Az enyém vagy! - nézett le rá a nála 1 fejjel nagyobb fiú perverz mosollyal.
- Perverz! Engedj el! - lökte el magától a fiút.
- Meg se köszönöd, hogy meg mentettelek Tomiko-chan? - szomorúan a lányra pillantott.
- Köszönöm... Jungo... - nézett a fiúra teljesen vörös lett.
- Hova mész? - kérdezte és a mögötte fekvő cuccaira nézett.
- Asamiékhóz. - vágta rá Tomiko.
- Elvigyelek? Veszélyes ilyenkor a város.
- Rendben, de ne merj semmit se csinálni velem! - nyúlt a cuccáért.
- Hagyd! Azt majd én viszem. - vette ki a lány kezéből a cuccokat.
- Köszi... - elindult Jungo után.
Be pakoltak a kocsi csomag tartójába, majd Tomiko beült az anyós ülésre. Elindultak a kocsival és végig hajtottak egy hídon.
- Mond csak Tomiko-chan... - nézett oldalra a fiú.
- Hívj csak Tomikonak. Kérlek. - mosolygott a fiúra a lány.
- Rendben. Akkor. Mond csak Tomiko, miért mész Asamiékhóz?
Mély levegőt vett majd kifújta.
- Össze vesztem apámmal mert segíteni akartam Asaminek ezért most megyek és segítek neki. - fordította el a fejét és kinézett az ablakon.
- Értem bátor vagy. De ne feled. Örülj, hogy a szüleiddel lehetsz, mert valaki nem teheti meg... - Jungonak könny csepp ült ki a szeme sarkába.
- Nem sokáig leszek távol tőlük Jungo. - vissza fordult és aranyosan a fiúra kacsintott. Tomiko angyalian nézett ki ahogy éppen leértek a hídról és az utcai lámpák be világítottak a kocsiba.
Jungo szülei már nagyon rég meg haltak azóta egyedül él. Autó balesetet szenvedtek mikor a fiú 13 éves volt. Ő is a kocsiban ült és csak ő maradt életbe. A testvére és a szülei meg haltak. Lassan megérkeztek Asamiékhóz. Jungo megállt a kocsival majd a lány felé fordult. A lány nem tudta mi történik. Hirtelen egymáshoz kezdtek közeledni. Össze ért a szájuk, majd a fiú a lány arcára tette a kezét. Csók csatába kezdtek. Jungo meg csókolta a lányt, a lány meg vissza csókolt. Majd levette az arcáról a kezét és elkezdte kigombolni az ingét.
- Mit... csinálsz? - kérdezte a lány amikor el tudott szakadni a fiú szájától.
- Melegem.. van... - kigombolta az ingét és vissza rakta Tomiko arcára a kezét.
A lány a fiú vállára rakta a kezét. Még néhány percig csókolóztak majd abba hagyták.
- Ez... Mi volt? - kérdezte a lány és a szájára rakta a kezét.
- Én... Sajnálom! - gombolta vissza a pólóját.
- Ne sajnáld... - igazította meg a hajpántját Tomiko.
- Mi csoda? - nézett a lányra a zöldes kék szemével.
- Nagyon tetszett. - vissza fordult a fiúra. - Nem érdekel az a két év... - meg fogta a fiú kezét.
- Tomiko... én szeretlek! - a lány keze elkezdett remegni. Nem tudta mit válaszoljon. Lassan már 4 éve ismeri a fiút aki nagyjából 2 hónapja undorodott tőle. - Ismét meg csókolta a lányt aki csak maga elé bámult.
- Segítek becipekedni. - kiszállt a kocsiból Jungo és ki vette a bőröndöket.
Tomiko még próbálta fel dolgozni a néhány perccel ezelőtt történt dolgokat. Lassan kinyitotta az ajtót és kiszállt. Elvette a fiútól a háti táskáját, majd az ajtó felé indultak. A lány becsengetett. Az ajtót Hitomi nyitotta ki.
- Szia Hitomi! - ölelte meg Tomiko Hitomit.
- Szia Hitomi-chan.
Hitomi integetett majd bejeb vezette a vendégeket. Le szaladt az emeletről Daisuke és üdvözölte a haverját.
- Csá Jungo! - fogott vele kezet. - Csak nem tiéd az a cuki rózsaszín oldal táska? - nevetett a fiú.
- Nem! Tomikoé. - maga elé tolta a lányt.
- Ohh észre se vettelek. Szia! Mi ez a sok cucc?
- Szeretnék kérdezni tőletek valamit. - tette le a táskát a válláról.
Asami is lejött és üdvözölte a barátnőjét. Tomiko mindent elmondott a három testvérnek.
- Vagyis... Akkor te ide akarsz költözni? - kérdezett vissza Daisuke.
- Igen! Lak bért is fizetnék, kaját veszek magamnak. Csak ne keljen vissza mennem a szüleimhez... - óvatosan Jungora nézett.
- Rendben ezt majd anyámmal beszéld meg. - elő vette a telefonját és tárcsázta az anyját. Fel vette.
- Szia anya! Lenne egy kérésem.
- Mond csak Daisuke.
- Nem bánnád ha Tomiko hozzánk költözne egy időre?
- Hogy érted ezt?
- Adom őt. - a lány kezébe nyomta a telefont.
- Szia Kazue. Kicsit össze vesztem apámmal és arra gondoltam , hogy egy darabig hozzátok költöznék. Fizetem a lakbért és a kaját magamnak meg azt ami szükséges.
- Rendben. Ha Asami nem bánja.
- Dehogy bánom! - kapta ki a telefont Tomiko kezéből. - Köszi anya!
- Köszönöm Kazue!
- Szívesen, de most megyek sziasztok! - letette a telefont.
- Köszönöm, hogy itt lakhatok. - hajtott fejet a testvérek előtt.
- Szívesen! - vágta rá Asami és Daisuke.
Fel vitték a cuccait az emeletre egyenesen Asami szobájába. A fiúk elő vettek egy öreg könnyen mozgatható ágyat majd meg ágyaztak.
- Lányok addig csinálok valami kaját. - mondta Daisuke amint ment lefele a lépcsőn a konyhába.
- Rendben! - válaszolták együtt.
- Tomiko addig én elmegyek fürdeni. - mondta Asami.
- Rendben siess! - a táskájába turkált és elő vette a pizsijét.
Le vette a pólóját és a földre dobta. Vette volna fel a pizsijét,de akkor benyitott valaki. Persze a lány egyenesen oda fordult azt hitte Asami itt hagyott valamit, de nem ő volt. Nem ő állt ott hanem Jungo. Tomiko teljesen vörös lett. Melltartóba állt egy fiúval szemben. Földbe gyökerezett a lába. A fiú is el vörösödött. Majd a lányhoz lépet és meg csókolta. a lány derekára rakta a kezét. Tomiko ismét vissza csókolt. A fiú most elhagyva a száját a lány nyakát kezdte el csókolgatni. A lány becsukta a szemét majd meg szólalt.
- Szeretlek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése