Szerep játék 9. Fejezet

9. Fejezet: Mindent neked!

Jungo el hajolt a lánytól és a szemébe nézett. Barna szemeiben meg látta magát. Nézték egymást. A csendet Daisuke ordítása váltotta fel. 

- Jungo! Gyere kóstold meg, hogy nem-e mérgező! - ordított fel a fiú.

- Asszem most mennem kell. - elengedte a csipűjét és az ajtó felé ment. - Amúgy cuki melltartó! - nézett vissza majd ki sétált az ajtón. Tomiko teljesen vörös lett és maga elé kapta a háló ingét. Amint a fiú teljes mértékben elhagyta a szobát fel vette a pizsijét. a nadrágját is a pólójához dobta majd beölt az ágyba. Az arcát a párnájába temette és öröm könnyek kezdték eláztatni a párnát.

~~~

Asami kimászott a kádból majd felöltözött és meg szárította a haját. Kiment a fürdőből és a szobája felé tartott. Ki nyitotta az ajtót és meg látta ahogy Tomiko sír. Oda rohant hozzá.

- Tomiko! Mi történt? - guggolt le az ágy mellé.

- Azt hiszem szerelmes vagy... - nézet fel és elmosolyodott.

- Kibe?!

- Jungoba! - át ölelte Asamit.

Asami csak nézett majd becsukta a szemét és erősen meg ölelte. 

- És ő szeret téged? Mert tele van a nyakad piros foltokkal ami teljesen olyan mint a te szájfényed. - nevetett Asami amire a barátnője el tolta és fel állt majd a szobába levő tükörhöz sietett. A nyaka nagyon sok helyen tele volt piros foltokkal.

- Ez nem igaz... - tette a fejére a kezét.

- Csak nem? - lépett mellé a barátnője.

- Dehogy!!! - ugrott el és teljesen vörös lett.

Asami nagyot nevetett majd elindult lefele a lépcsőn. Tomiko egyenesen utána.

- Most áruld el, hogyan szedjem le! - loholt a barátnője után.

- Mosd le! Vagy kérd meg Jungot, hogy nyalja le! - kuncogott Asami. 

Meg érkeztek a konyhába ahol már meg volt terítve. Leültek enni. Minden teljesen jól ment addig ameddig Tomiko oldalra nem fordította a fejét. Daisuke meg látta és rá kérdezett.

- Mond csak Tomiko... Neked direkt van össze rúzsozva a nyakad?

Jungo fel kapta a fejét és a lány nyakára nézett.

- Háát ez... - a lány nem tudta mit válaszoljon. 

- Én voltam. - jelentette ki Jungo. 

Mindenki Jungora nézett.

- Úgy érted, hogy... - Daisuke perverzen vigyorgott. 

- Nem! Csak pár csók volt.... - vörösödött el a fiú.

- Pár? A nyakán van vagy 15!!! - ismét nevetésbe kezdett Asami és most vele együtt Daisuke és Hitomi is. 

- Nagyon viccesek vagytok! - Tomiko Asamira nézett.

- Bocsáss meg! - tette a szájára a kezét.

Evés után elbeszélgettek. Olyan gyorsan repült az idő, hogy lassan 11 óra lett. 

- Nekem mennem kell! - állt fel az asztaltól Jungo.

- Majd Tomiko ki kísér! Nekünk mosogatnunk kell! - fogta meg Daisuke karját Asami és a csaphoz rángatta.

- Rendben. Sziasztok. - köszönt el a fiú majd elindult a kijárathoz.

Mindenkitől elköszönt Tomiko meg ki kísérte.

Tomiko bezárta maga mögött az ajtót és meg ölelte a fiút. A fiú egy csókot lehelt a szájára a lánynak. Jungo menni akart, de a lány nem engedte. Hosszasan vissza csókolt. 

- Tomiko.... nekem .... mennem .... kell... - alig bírt beszélni a lány nyelvétől.

- Csak ... még ... egy .. kicsit... Kérlek! 

Ezt az egészet végig figyelték Asamiék a teraszról. Mindent láttak és hallottak. Próbáltak nem nevetni. Később abba hagyták a szerelmi életük ki építését és a fiú beszállt az autóba majd el hajtott. 

Ekkor elkezdtek Asamiék nagy nevetésbe fogni. Persze Tomiko egyenesen fel nézett rájuk.

-" Csak.. még... egy ... kicsit. Kéérlek!" - Daisuke utánozta Tomiko hangját és közben megállás nélkül röhögött.

- Pusz, Pusz!  - küldött a levegőbe csókokat Asami.

- Jól van abba lehet hagyni! - Tomiko mérgesen bejött a házba és becsapta az ajtót. 

Gondolta, hogy valami ilyesmit terveznek. Ismeri Asamit, ez pont hozzá illik. Fel sétált a szobába majd ki a teraszra és Asamit, meg Daisukét a hajánál fogva berángatta. Hitomi kirohant és a saját szobájába igyekezett. 

- Mint két óvódás! - jegyezte meg a lány.
- Bocsáss meg te ez hihetetlen! - alig bírt beszélni a nevetéstől Asami.
- Én most megyek lányok. -indult az ajtó felé Daisuke. - Jó éjt! És ha lehet Tomiko ne öld meg Asamit.
- Meg próbálom... Neked is.
- Neked is! - nevetett Asami.
A lányok be bújtak az ágyba, majd Daisuke le kapcsolta a lámpát. Majd elkezdtek beszélgetni.
- És mond csak Asami.
- Igen. - fordul a barátnője felé.
- Neked bejön Engo?
- M-Micsoda?!? - ült fel az ágyon Asami.
- Bejön? - Tomiko is fel ült.
- Dehogy! - háborodott fel a lány.
- Miért? -mosolygott.
- Mert egy idióta!
- És a külseje?
- Az is.... Attól, hogy van egy két kockája és elég jól néz ki nem jön be... - vörös lett Asami arca.
- Hihi. - halkan kuncogott Tomiko. - Én most megyek aludni. Jó éjt Asami.

- Neked is Tomiko. - vissza dőlt az ágyba és a plafont kezdte el bámulni. Pár perc múlva ő is elaludt.

~~~

Amikor Asami fel ébredt egy virágos helyen ült. Hosszú fehér ruhában cipő nélkül. Óvatosan fel állt és körbe nézett.

- Hol vagyok? - nagyokat pislogott.

Meg pillantott egy hatalmas fát aminek az egyik ágáról egy aranyos kis deszka hinta lógott le. A hintához sietett és rá ült. Az a fa nyújtotta az egyetlen árnyékos helyet az egész réten. A hinta kötelén lián futott fel, tele apró virágokkal. Gyönyörű volt. Végig nézett a tájon majd észre vette, hogy valaki meg fogja a csipűjét. Hátra pillantott és meg látta Koukit. 

- Asami... - a lány arcához hajolt. - Gyönyörű vagy... - majd egy csókot nyomott az arcára. 

Amint el hajolt a lánytól elkezdte lökni a hintát. Asami fekete hosszú haja előre hátra vándorolt. Érezte ahogy a fiú minden lökésnél meg fogja a derekát és el löki. Egy darabig így ment majd valaki meg állította a hintát. Az ég besötétült a virágok elkezdtek szépen sorban el hervadni. Asami kezét meg kötötte a lián. Meg ijedt , nem tudta mi történik. A lány háta mögül előre sétált egy fiú. Asami fel ismerte.

- Aguri? - a lány megijedt futott volna de nem tudott az inda meg kötötte a kezét.

- Asami... Most befejezem azt amit elkezdtem... - elkezdte levenni a pólóját. 

A lány gyorsan fel kelt és fel sikított. Tomiko fel kelt és a barátnőjére nézett. Beszaladt a szobába Daisuke és Kazue. 

- Asami mi történt? - kérdezte rémülten az anyja.

- Már az álmomba is bele mászott! - Asami elkezdett sírni.

Daisuke leült az ágyra és magához ölelte a húgát. 

- Anya menj aludni. Majd én itt maradok vele. - szólt oda Kazuenak. - Tomiko menj át az én szobámba nyugodtan. 

- Rendben...

Tomiko át sétált Daisuke szobájába. Asami még egy óráig sírt majd elaludt. Daisuke a húga fejét simogatta. Észrevette, hogy elaludt és letörölte az arcát. Óvatosan a párnára döntötte a húga fejét és betakarta. A fiú óvatosan fel állt az ágyról majd kiment a teraszra. A korlátnak támaszkodott és onnan bámulta a virágzó cseresznye fákat. Akár milyen sötét volt Tokió fényei bevilágították az egész várost. A fiú félt. Félt, hogy a húga fel adja. De tudta, hogy Asami nem gyenge és nem fog elesni.