Szerep játék 16. Fejezet

16. Fejezet: Vizsga idő szak. 

Teltek múltak a a napok lassan eljött a vizsga napja. Mindenki teljesen be volt zsongva. A fiúk a mellék helységben puskát készítettek. A lány még át nézték amiben nem voltak biztosak. 

- Mond csak Asami. Nem félsz, hogy nem fogod tudni? - nézett barátnőjére Tomiko amint éppen a füzetét lapozgatta. 

- Nem! Tegnap is átnéztem. Nem fogok stresszel-ni emiatt!

- Értem, akkor nem zavarlak. - fordult vissza a füzetéhez és folytatta a tanilást.

Telt múlt az idő és be csengettek. Mindenki a termébe ment és leült az asztalához, ahol már ki voltak készítve a dolgozatok. 

- Rendben van gyerekek. - szolt egy barna hajú nő. - Ha mindenki felkészült akkor meg fordíthatjátok a papírt. 

Mindenki gyorsan meg fordította és elkezdte írni. Asami csak bambult ki a fejéből.

- Uram isten! Mindent elfelejtettem!

Át nézte a papírt és nem igazán talált olyan feladatott amit meg tudna csinálni. 

- Nyugalom Asami! Ki találunk valamit! 

Óvatosan bele nyúlt a táskájába és elő vette a telefonját. Írt egy szép hosszú üzenetet Tomikonak amiben segítséget kért legalább két feladathoz. Amint elküldte a tanárnő üvöltött egyet.

- Te ott! - mutatott Asami mögött ülő fiúra. - Menj ki! 

Asami meg nyugodott amikor a fiú kiment és halkan elkezdett kuncogni. Mikor fel nézett a tanárnővel találta szembe magát aki mellette állt. 

- Asami kis asszony. Mi olyan vicces? Talán ön is ki akar menni? 

- Nem tanárnő! - nézett gyorsan vissza a papírra. Mikor végre a tanár elment észre vette, hogy jött egy üzenete. 

- Én mondtam, hogy nézd át! - olvasta el az üzenetet. Amint elolvasta meg jöttek a válaszok. Az összes! Át nézte és leírta őket. Megállás nélkül írt.

- Mindjárt kész! El sem hiszem!
Még percekig írta majd letette a ceruzát. Óvatosan oldalra fordította a fejét és Tomikora nézett. Már ő is befejezte a dolgozatot és az ablakon meredt kifele. Teltek múltak a percek és mindenkit fel szólítottak, hogy hagyják el a termet. Volt aki ordítva rohant ki a teremből.
- Hihetetlen, hogy itt a nyár! - sóhajtott Asami.
- Mondja az aki csalt... - nézet a lányra Tomiko.
- Ugyan már! Csak egy kicsit segítettél. -mosolygott Asami.
- Chh... - kulcsolta össze a kezét Tomiko.
Ebédszünet előtt mindenki meg kapta a dolgozat eredményeit. Volt akinek újra kell írni, volt akinek nyáron is bekel majd járni.
- Na, hogy sikerült, Asami?
- Egész jól... Köszönöm Tomiko. - ölelte meg a barátnőjét.
- Hogy az a .... - csapot az asztalra egy ismerős fiú.
- Mi a baj idióta? - nézet Engora Asami.
- Semmi közöd hozzá...
- Gyerünk már! Mond már el!
- Újra kell írnom ezt a hülyeséget... Örülsz? - gyűrte bele a táskájába a papírt.
- Igen! - fordult el a fiútól. - Tomiko kimegyek valami inni valóért. Kell neked is valami?
- Inni való? Hát... egy mentolos limonádé jól esne...
- Rendben! Sietek!
Asami elő vette a táskájából egy kis pénzt és rohant az autómatékhoz. Egyenesen végig a folyóson majd jobbra. Az 'matéhoz lépett és kiválasztotta amit kért, közben meg hallott két lányt.
- Hallottad? Ibuka Engo az osztályban az összes lányt lekapta már? Kivéve Minorit és Asamit. - mondta egy hosszú szőke hajú lány.
- Tényleg? És már téged is meg csókolt? - kérdezte a másik lány.
- I-Igen... De amúgy is már azt mondták téged is!
- Nem bírtam neki ellen állni!
- Szerinted Asami vagy Minori lesz meg hamarabb?
- Fura, hogy nem Minori volt az akit elsőnek meg csókolt...
- Igaz... Asami nem olyan lány akit könnyen meg lehet szerezni.
Mire végre kiadta a gép az inni valókat a két lány abba hagyta a beszélgetést és a hang forrása felé néztek. Asami kilépett a gép mögül és el indult vissza a terem felé.
- Héé! A-Asami- san! - ordított utána a szőke hajú lány.
- Igen? - fordult vissza kezében az üdítőkkel.
- Mindent hallottál?
- Fogjuk rá... - indult tovább.
- V-Várj! - ismét vissza fordult és a lányokra nézett. - Most mérges vagy?
- Miért lennék? Hálás vagyok! - mosolygott.
- Hogy érted ezt?
- Óvatosabb leszek.
Nem szóltak ehhez semmit a lányok, elkezdtek másról beszélgetni. Mire Asami vissza ért a terembe mindenki be volt zsongva.
- Itt meg mi történt? - húzta be maga mögött az ajtót.
- Engo lekapta Minorit!
- Szóval már csak én maradtam? - mormogta az orra alatt.
- Micsoda? Nem értem mit mondasz.
- Nem is érdekes! - mosolyodott el és át nyújtotta az üdítőket.
- Köszönöm~ - vette ki a kezéből.
- Engo! Ne hagy itt! - fogta meg a fiú vállát Minori.
- Elengednél? Ez egy egyszeri alkalom volt! Hagy békén!
- Na de Engo- kun! - Minori magához húzta a fiút. - Ne hagy itt!
- M-M-Minori! - Engo teljesen vörös lett.
- Mi az Engo-kun! - becsukta a szemét és a fiú szájához közeledett.
- Hagy már békén! - fogta meg a vállát és el tolta magától. - Ne merj még egyszer hozzám érni! Érteted?
- Na de Engo-kun!
- Semmi de! Ez egyszeri alkalom volt! Nem jelenti, hogy mi egy pár lennénk! Világos?
- Igen...
- Örülök ennek! Asami van egy kis időd rám? - nézet a lányra Engo.
- Mi az csak nem leakarsz engem is kapni Engo - kun?
- Chh.....
- Engo- kun! - ugrott Engo hátára Minori.

- Most az egyszer valami jót csinált Minori! - nevette el magát Tomiko.
- Így van!
A lányok meg állás nélkül nevettek, még Minori "meg lovagolta" Engot. A végén már mindenki röhögött, bele értve a tanárt is akinek semmi szándéka nem volt rá szólni Minorira. A tanár úgy gondolta jár ennyi büntetés Engonak amiért újra kell írnia.